Pápai Lapok. 43. évfolyam, 1916

1916-12-10

dombot hazánk miuden egyes vármegyéjének földjéből a Láocshid előtti téren emelték, ahol a koronázás után még évtizedekig állt, míg a közlekedés zavartalan lebonyolithatása végett el kellett távolítani. A koronázási eskütéM után a fényes menet a domb köré jött, melyre a király felvagtatva fehér lován, tette a négy kardvágást a világ négy tája f*dé. A magyar koronázási szertartásoknak megvannak az ö benső jeleutö­•égeik. A kardvágás jelenti, hogy a király a Sseut István kardja által neki adott hatalom­nál fogva tartozik az országot megvédelmezni minden ellenség ellen, jöjjön az a világ bármely tája felöl. Koronázási ebéd. A magyar koronázási szertartásnak egyik kiegészítő része a koronázási ebéd, mely a legutóbbi koronázásnál így ment végbe: Visszaérkezve a koronázás ünnepélyéről a várpalotába szállottak be ő felségeik, hol Audrássy gróf, ki a nádort helyettesitette, egy medenozében vizet hozott és a király ebben keséit mosta, a prímás kezeit kendővel meg­törülte s ekkor a szent korona a felség fejéről levétetett. A prímás rövid imát mondva, a ma­gas vendégek a királyi ebédhez ültek. Az asztal­hoz fiit ö felsége a király és a királyné, az or­szág prímása és a nádori helyettes: Audrássy Gyula gróf, a pápai követ: Falczioelli. Az alsó és felsőház tagjaiból e czélra kinevezett küldött­ség vitte a szolgálatot a rövid étkezés mellett, azután ituiét kézmosás volt s ezzel a koronázási szertartás utolsó szaka is bevégződött. £ királyi étkezést számos nagy úr, főherczegek és udvari méltóságok nézték végig. Koronázási pénz szórás. Közvetlen a koronázás után következik a lovaggá ütés, azon­ban ezt az ünnepélyt rendesen más templomban szokták tartani, mint amelyben a koronázás véghez ment. Mátyás-templomból a koronázás után a menet a János-templomba vonult, hol a lovaggá ütés történt, érdekes látvány színhelye lett a két templom közötti tér, hol az ut min­denfitt sséles nemzeti szinti posztóval volt be­terítve. A menetet udvari tisztek nyitották meg, kiket főurak követtek, koronaorszégok zászlóit vive. A fejedelmet főpapok környezték s a me­net régén élénk gomollyá alakult a nép, mely fidvriadások közt lepte el az útra terített posz­tót, és kapkodott a kiszórt pénz, de még a posztó után is, s as volt a boldog, akinek jutott „pénz is, posztó is" e nap emlékekéül. A budai koronázási népünnepet vérmezőn tartották. Famászók, kik a kitűzött jutalomért rettenetesen erőlködnek a sima fenyő­szálon felkapaszkodni; egy bábszínház paprikás élesein nevető, kipirult arcok, a csárdás zenéjén dájosot tánezoló — a „drei Schritt" melódiáján csárdás tánezoló párok bábeli zavart mutató csoportosatai keltik fel mosolygó figyelmünket — de mindenek fölött legérdekesebbek azok a csoportosatok, melyek a „panem et czirczensis" körül forgolódnak. Amott egy magas, oldalas szekérről fehér kötényes péklegéuyek szórják a nép közé a fehér cipót, (boldog idők !), van itt aztán taszigál ás, lökdösés, hátba és orrbaütés ; egy csipón olykor heten is veszekednek. A vér­mező két végén füstoszlopok hirdetik, hogy ott is van valami látni- és ennivaló; alig lehet át­hatolni a körülálló tömegen, mely sóvár szem­mel nézi a nagy fauyárson sustorgó ökröt és a fehér ruhás nyalka mészároslegényt, várva a „lesipecsenyét". De legmulatságosabb csoportok gyülekeznek as állványok körül, melyeken a leütött fenekű boros hordók adják as ünnephez a „hangalatot.• Nők, fértiak, gyermekek, ugrán­doznak, dalolnak, sírnak, amint az elnyelt bor­adagok külömböső hatást gyakorolnak. Legna­gyobb szerepe azonban mégis a sült ökörnek jutott, amennyiben abból egy darab még a koronás király asztalára is került. Eredetiségben ez a népünnepély nem tett ugyan túl más nép­mulatságokon, de azért mégis szép és kedves volt. Es ß meghallotta szívünk kérdésit és felelt rá: — A drágaság! Igen. Igon öreg, mi tudjuk, értjük, nagy a drágaság, nem tellett az égi vagyonból sem egy puttonnyi cukorra és játékra... és most Te is vén öreg Mikulás, lemondani tanítsa bonnünket. -• Jól vau. Lemondunk. Es azláii látlak, hogy Mikulás ránk szegezi csillogó szemeit. — Ugye azt hittétek, hogy semmit se hoztam? Ha, ha, ha! Jól becsaptál: benneteket, Mi? Azt hittétek? pedig hoztam ám valamit. — Erre belenyúlt az üresnek hMszó puttonyba él piros zsebkendőbe csavarva egy kis csomagot nyújtott át nekünk. Mi tehet vajon ez? Azt a kutyafáját de köunyü. És a vén Mikulás, hogy nevet . . . Izgatottan csomagoltuk ki a furcsa „ajándékot". — Zsebkendő után zsebkendő hul­lott a földre, amig végre kezünkben maradt az ajándék: — Egy üresnek látszó fehér papiros volt. Nézegettük boszankodva. Becsapott volna bennünket az öreg?! — De nini a papir egyik sarkán valami mintha írva lenne. — Mi az? Bukarest elesettI — Szemeink könnyezve nézték a drága papirost. 100 nap mullott el a román hadüzenet óta — és most a századik napon — Bukarest elesett. December hatodikán. Lodz bevételének második évfordulóján. — Nevettünk. A bosszúállás érzete boldoggá tett bennünket. — Aztán Mikulás jutott eszünkbe. Hol van az a kedves jó öreg? Hadd köszönjük meg neki a felülmúlhatatlan ajándékot. Mikulás nem volt sehol. A decemberi köd homályba takarta a gyönyörű estét és í. cssziről valahonnan az éjszaka csendjéből viszhan^zott, hogy boldogan nevet a távozó Mikulás . . . — - - » . . Kormányrendelet a requirálásról. | — Minden termény requirálhátó. — A kormány nagyfontosságú rendeletet adott IÍ. Ez a legújabb kormányrendelet az emberi élelmezésre hasznaiba!á mindennemű termény és ürleinény közszükségleti célokra szükséges ható­sági igénybevételének megeiigrgésöről szól. A magyar királyi miuiszteiiuoi a háború ssetére szóló kivételes intézkedés.;kröl alkotott törvényes rendelkezések alapján a következőket rendeli: 1. §. Az Országos Közélelmezési Hivatal, valamint utasítására és aunak érteimében a köz­igazgatási hatóság a közszükségleti célokra szük­léges hatósági igénybevételt (requiráiásti, tekintet nélkül a minisztérium vgy az egyes miniszterek által eddig kiadóit rendeletekben megállapított korlátozásokra, elrendelheti mindazon termények­nek és őrleményeiknek, akár termelőnél, akár nem termelőknél (ipari vállalatoknál, igy külö­nösen malmoknál vagy kereskedőknél, továbbá •i magánháztartásokban stb.) található készleteibe, smelyek emberi élelmezésre használhatók. Az Oiszagos Közélelmezési Hivatal e requi­rálások szempontjából az érvényben áno rendel­kezésektől eltéröleg állapíthatja meg a házi- és gazdasági szükségletére visszatartható, valamint \z egyesek által fogyasztható mennyiséget. A jelen rendelet alapján elrendelt requirá­lásoknál térítésül az illető terményre vagy őr­eményeire nézve a requirálás a requirálás idő­pontjában érvényben álló hatóságilag megszabott legmagasabb ár fizetendő. Amennyiben ily ár megállapítva nincsen, a térítést az Országos Közélelmezési Hivatal állapítja meg. 2. § Az Országos Közélelmezési Hivatal a jelen rendeletben alapuló requirálások tekinte­tében a törvényhatóság első tisztviselőjét, vagy e célra általa kiküldött bntósági megbízottat feljogosíthatja mindazokra a tennivalókra, ame­lyek a 3560—1916. M. E. számú rendelet, vala­mint a jelen rendelet alapján hatáskörébe tartoznak. 3. §. Aki az Országos Közélelmezési Hiva­tal által vagy a törvényhatóság első tisztviselője vagy a kiküldött hatósági megbízott (2. §.) által az igénybevétel tárgyában kibocsátott rendelke­zést megszegi vagy kijátsza, az amennyiben cselekménye súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, kihágást követ el és reá a 3172- 1916. M. E. számú rendelet (l. a Budapesti Közlöny­nek 1916. évi szeptember hó 29-ik napján meg­jelent 223. számában) 20. és 21. §.-ában meg­állapított büntetés és jogkövetkezmények alkal­mazandók. 4. §. Ez a rendelet kihirdetésénele napján lép életbe. Hatálya Hjrvát-Sziavonországba nem terjed ki. Molnár Árpád. Bukarest. December hatodikán este a Mikulás megkésve Pestre érkezett. A puttony amelyet a képek mindig teli, mindenféle jóval ábrázoltak - üres volt. Mikulás fehér szakálán a decemberi köd csillo­gott, szemei könnyesek voltak és lesü­tötte őket. Mi egy rossz szót sem szól­tunk, csak néztük a megcsúfolt öreget. Nem szabadna sokat várni. Amitől én sokat vártam, Nem lett abból sohl semmi. Pedig hogy láj álmainkat, Látni megtiporva sárban. — Fáj az álmot eltemetni. Oh de sokszor vittek vágyak, Az arany fénylő honábs. Felragadtak furcsa szárnyak, Vittek gyémánt palotába, Emberéül egy leánynak. ... És aztán a porba hullva, Hej de fáj álmot siratni. Mindent másnak átaladni 8 összetörve, megpuhulva Lent maradni... ott maradni. FILLÉR 1 DOBOZ,,­4>* 4# • *• — . i. . Ii/», um ii i inssJ SZIVARKAhÜVELY mS^ak. mt£m*m MT " WT " VED- ^gpfe ÜEGV r*» A ,'\ i r s / • r jst a A smsi / . — — -. 2 . •'. mtm ­dLKÖNWECSKE SODORNIVALÓ PAPIR (70LAP) ARA ÍZ FltlÉR

Next

/
Thumbnails
Contents