Pápai Lapok. 43. évfolyam, 1916
1916-12-10
dombot hazánk miuden egyes vármegyéjének földjéből a Láocshid előtti téren emelték, ahol a koronázás után még évtizedekig állt, míg a közlekedés zavartalan lebonyolithatása végett el kellett távolítani. A koronázási eskütéM után a fényes menet a domb köré jött, melyre a király felvagtatva fehér lován, tette a négy kardvágást a világ négy tája f*dé. A magyar koronázási szertartásoknak megvannak az ö benső jeleutö•égeik. A kardvágás jelenti, hogy a király a Sseut István kardja által neki adott hatalomnál fogva tartozik az országot megvédelmezni minden ellenség ellen, jöjjön az a világ bármely tája felöl. Koronázási ebéd. A magyar koronázási szertartásnak egyik kiegészítő része a koronázási ebéd, mely a legutóbbi koronázásnál így ment végbe: Visszaérkezve a koronázás ünnepélyéről a várpalotába szállottak be ő felségeik, hol Audrássy gróf, ki a nádort helyettesitette, egy medenozében vizet hozott és a király ebben keséit mosta, a prímás kezeit kendővel megtörülte s ekkor a szent korona a felség fejéről levétetett. A prímás rövid imát mondva, a magas vendégek a királyi ebédhez ültek. Az asztalhoz fiit ö felsége a király és a királyné, az ország prímása és a nádori helyettes: Audrássy Gyula gróf, a pápai követ: Falczioelli. Az alsó és felsőház tagjaiból e czélra kinevezett küldöttség vitte a szolgálatot a rövid étkezés mellett, azután ituiét kézmosás volt s ezzel a koronázási szertartás utolsó szaka is bevégződött. £ királyi étkezést számos nagy úr, főherczegek és udvari méltóságok nézték végig. Koronázási pénz szórás. Közvetlen a koronázás után következik a lovaggá ütés, azonban ezt az ünnepélyt rendesen más templomban szokták tartani, mint amelyben a koronázás véghez ment. Mátyás-templomból a koronázás után a menet a János-templomba vonult, hol a lovaggá ütés történt, érdekes látvány színhelye lett a két templom közötti tér, hol az ut mindenfitt sséles nemzeti szinti posztóval volt beterítve. A menetet udvari tisztek nyitották meg, kiket főurak követtek, koronaorszégok zászlóit vive. A fejedelmet főpapok környezték s a menet régén élénk gomollyá alakult a nép, mely fidvriadások közt lepte el az útra terített posztót, és kapkodott a kiszórt pénz, de még a posztó után is, s as volt a boldog, akinek jutott „pénz is, posztó is" e nap emlékekéül. A budai koronázási népünnepet vérmezőn tartották. Famászók, kik a kitűzött jutalomért rettenetesen erőlködnek a sima fenyőszálon felkapaszkodni; egy bábszínház paprikás élesein nevető, kipirult arcok, a csárdás zenéjén dájosot tánezoló — a „drei Schritt" melódiáján csárdás tánezoló párok bábeli zavart mutató csoportosatai keltik fel mosolygó figyelmünket — de mindenek fölött legérdekesebbek azok a csoportosatok, melyek a „panem et czirczensis" körül forgolódnak. Amott egy magas, oldalas szekérről fehér kötényes péklegéuyek szórják a nép közé a fehér cipót, (boldog idők !), van itt aztán taszigál ás, lökdösés, hátba és orrbaütés ; egy csipón olykor heten is veszekednek. A vérmező két végén füstoszlopok hirdetik, hogy ott is van valami látni- és ennivaló; alig lehet áthatolni a körülálló tömegen, mely sóvár szemmel nézi a nagy fauyárson sustorgó ökröt és a fehér ruhás nyalka mészároslegényt, várva a „lesipecsenyét". De legmulatságosabb csoportok gyülekeznek as állványok körül, melyeken a leütött fenekű boros hordók adják as ünnephez a „hangalatot.• Nők, fértiak, gyermekek, ugrándoznak, dalolnak, sírnak, amint az elnyelt boradagok külömböső hatást gyakorolnak. Legnagyobb szerepe azonban mégis a sült ökörnek jutott, amennyiben abból egy darab még a koronás király asztalára is került. Eredetiségben ez a népünnepély nem tett ugyan túl más népmulatságokon, de azért mégis szép és kedves volt. Es ß meghallotta szívünk kérdésit és felelt rá: — A drágaság! Igen. Igon öreg, mi tudjuk, értjük, nagy a drágaság, nem tellett az égi vagyonból sem egy puttonnyi cukorra és játékra... és most Te is vén öreg Mikulás, lemondani tanítsa bonnünket. -• Jól vau. Lemondunk. Es azláii látlak, hogy Mikulás ránk szegezi csillogó szemeit. — Ugye azt hittétek, hogy semmit se hoztam? Ha, ha, ha! Jól becsaptál: benneteket, Mi? Azt hittétek? pedig hoztam ám valamit. — Erre belenyúlt az üresnek hMszó puttonyba él piros zsebkendőbe csavarva egy kis csomagot nyújtott át nekünk. Mi tehet vajon ez? Azt a kutyafáját de köunyü. És a vén Mikulás, hogy nevet . . . Izgatottan csomagoltuk ki a furcsa „ajándékot". — Zsebkendő után zsebkendő hullott a földre, amig végre kezünkben maradt az ajándék: — Egy üresnek látszó fehér papiros volt. Nézegettük boszankodva. Becsapott volna bennünket az öreg?! — De nini a papir egyik sarkán valami mintha írva lenne. — Mi az? Bukarest elesettI — Szemeink könnyezve nézték a drága papirost. 100 nap mullott el a román hadüzenet óta — és most a századik napon — Bukarest elesett. December hatodikán. Lodz bevételének második évfordulóján. — Nevettünk. A bosszúállás érzete boldoggá tett bennünket. — Aztán Mikulás jutott eszünkbe. Hol van az a kedves jó öreg? Hadd köszönjük meg neki a felülmúlhatatlan ajándékot. Mikulás nem volt sehol. A decemberi köd homályba takarta a gyönyörű estét és í. cssziről valahonnan az éjszaka csendjéből viszhan^zott, hogy boldogan nevet a távozó Mikulás . . . — - - » . . Kormányrendelet a requirálásról. | — Minden termény requirálhátó. — A kormány nagyfontosságú rendeletet adott IÍ. Ez a legújabb kormányrendelet az emberi élelmezésre hasznaiba!á mindennemű termény és ürleinény közszükségleti célokra szükséges hatósági igénybevételének megeiigrgésöről szól. A magyar királyi miuiszteiiuoi a háború ssetére szóló kivételes intézkedés.;kröl alkotott törvényes rendelkezések alapján a következőket rendeli: 1. §. Az Országos Közélelmezési Hivatal, valamint utasítására és aunak érteimében a közigazgatási hatóság a közszükségleti célokra szükléges hatósági igénybevételt (requiráiásti, tekintet nélkül a minisztérium vgy az egyes miniszterek által eddig kiadóit rendeletekben megállapított korlátozásokra, elrendelheti mindazon terményeknek és őrleményeiknek, akár termelőnél, akár nem termelőknél (ipari vállalatoknál, igy különösen malmoknál vagy kereskedőknél, továbbá •i magánháztartásokban stb.) található készleteibe, smelyek emberi élelmezésre használhatók. Az Oiszagos Közélelmezési Hivatal e requirálások szempontjából az érvényben áno rendelkezésektől eltéröleg állapíthatja meg a házi- és gazdasági szükségletére visszatartható, valamint \z egyesek által fogyasztható mennyiséget. A jelen rendelet alapján elrendelt requirálásoknál térítésül az illető terményre vagy őreményeire nézve a requirálás a requirálás időpontjában érvényben álló hatóságilag megszabott legmagasabb ár fizetendő. Amennyiben ily ár megállapítva nincsen, a térítést az Országos Közélelmezési Hivatal állapítja meg. 2. § Az Országos Közélelmezési Hivatal a jelen rendeletben alapuló requirálások tekintetében a törvényhatóság első tisztviselőjét, vagy e célra általa kiküldött bntósági megbízottat feljogosíthatja mindazokra a tennivalókra, amelyek a 3560—1916. M. E. számú rendelet, valamint a jelen rendelet alapján hatáskörébe tartoznak. 3. §. Aki az Országos Közélelmezési Hivatal által vagy a törvényhatóság első tisztviselője vagy a kiküldött hatósági megbízott (2. §.) által az igénybevétel tárgyában kibocsátott rendelkezést megszegi vagy kijátsza, az amennyiben cselekménye súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, kihágást követ el és reá a 3172- 1916. M. E. számú rendelet (l. a Budapesti Közlönynek 1916. évi szeptember hó 29-ik napján megjelent 223. számában) 20. és 21. §.-ában megállapított büntetés és jogkövetkezmények alkalmazandók. 4. §. Ez a rendelet kihirdetésénele napján lép életbe. Hatálya Hjrvát-Sziavonországba nem terjed ki. Molnár Árpád. Bukarest. December hatodikán este a Mikulás megkésve Pestre érkezett. A puttony amelyet a képek mindig teli, mindenféle jóval ábrázoltak - üres volt. Mikulás fehér szakálán a decemberi köd csillogott, szemei könnyesek voltak és lesütötte őket. Mi egy rossz szót sem szóltunk, csak néztük a megcsúfolt öreget. Nem szabadna sokat várni. Amitől én sokat vártam, Nem lett abból sohl semmi. Pedig hogy láj álmainkat, Látni megtiporva sárban. — Fáj az álmot eltemetni. Oh de sokszor vittek vágyak, Az arany fénylő honábs. Felragadtak furcsa szárnyak, Vittek gyémánt palotába, Emberéül egy leánynak. ... És aztán a porba hullva, Hej de fáj álmot siratni. Mindent másnak átaladni 8 összetörve, megpuhulva Lent maradni... ott maradni. FILLÉR 1 DOBOZ,,4>* 4# • *• — . i. . Ii/», um ii i inssJ SZIVARKAhÜVELY mS^ak. mt£m*m MT " WT " VED- ^gpfe ÜEGV r*» A ,'\ i r s / • r jst a A smsi / . — — -. 2 . •'. mtm dLKÖNWECSKE SODORNIVALÓ PAPIR (70LAP) ARA ÍZ FltlÉR
