Pápai Lapok. 43. évfolyam, 1916

1916-01-01

gyakrabban fellépő békehírek még min­di"; nem tudnak pozitívumokat adni ús mondani. A bt'k(;váí4y naár megvan ugy a nópt'kben mint az irányadó tényezők­ben, azonban ez a békev.ágy nem vihel egyelőre eredményre. Nem vihet ered­ményre azért, mert az elfoglalt teriiletek tulajdonlapén Diait szimbólumok. Meg vagyunk győződve róla hogy lia GsakJ az elfoglal! területek elvesztéséről lennel szó. akkor Anglia a mely eddig meg­bombázott londoni házai kivételével nagvou szívesen bele menne egjT békébe, amelyben ő alig veszítene vala-j mit, csak szövetségei vesztenének sokat' yőt némelyik szövetségese mindent. Anglia azonban érzi, hogy világj van kialakulóban, egy uj európai kon­1 cert, amelybeu a primhegedőt már nem ő íogja játszani, és ezt nem akarja elis­merni. Az elfoglalt teriiletek tehát, amelyeket a középponti hatalmak szö­vetsége tart kezében, nem • győzelem jelei, hanem annak a szimbólumai,hogy e világujá<zületésben a döntő szót és a bírói széket mi már joggal magunk­nak fenntartani és fenntarthatni. Reméljük, hogy az újesztendő erre a fájdalmas önvallomásra és önbeisme­résre rá fogja kényszeríteni ellenfelein­ket is. Nehéz lesz de, ha a békehírek nem is mondanak még igazat, bizonyos, hogy előbb utóbb be kell latinok a világváltozást. Hogy már kissé tisztul ellenfeleink gondolkodása, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a hadve­zérek, és generálissziinuszok egymásu­tán buknak és hagyják el a vezéri helyü­ket. Remélhetőleg, ahogy karácsonyi ajándékul megkaptuk Jofire, French és Ruszkij tábornokok bukását, ugy újévre is részesít bennünket az entente valami kellemes meglepetésben. EB bármi legyen az a meglepetés, mindenesetre hozzá fog járulni, hogy az uj esztendőt még szebb, mög jobb au­spiciumok között kezdjük még. Az első napsugár. Az igazi pesti gyereknek, a benszülött székestövárosi polgárnak van egy kUlüuüs ismer­tetőjele. Ez abból áll, hogy a bennszülött igazi pesti ember a tudakozó vidéki embernek nem tudja meg mondani, hogy merre van a szép­művészeti, az iparművészeti múzeum, a Nemzeti Szalon, a Petőfi-Ház avagy az Erzsébet-muzeum. j Ilyen bennszülött polgártárs Bezerédi Mór tőzsdei bizományos is, aki soha ki nem moz­dult Budapestről. Csupán nyáron szokott Török­bálinton üdülni. De oda is csak este járt és már a reggeli személyvonattal ismét az ország szivé­ben, Budapesten keringett. Vidéki vendégei, akiket uzsonára meghívott, rendkívülien megütköztek azon, hogy Bezerédi Mór beszélgetés közben elárulta, hogy ő még sohasem látott délibábot. A megütközés valóság­gal a felháborodásig fokozódott, amikor axt ki kottyautotta, hogy még felkeltet sem látta. Kos erre már nem volt mentség. A délibábot még csak elengedték volna neki, mert utóvégre Pesten valóban szabadjeggyel délibábot látni nem lehet. De mert macskaugrásnyira távolság­Imii levő gyönyörű hadfi hegyekről a nap iel^ keltében még Bezerédi Mórnak is volna módja gyönyörködni, ez a közöny tehát igazán nagyon rideg, üzleti szívre és az idealizmustól teljesen ílzárt kedélyre vall. Mór ur valóban szégyelte magát. i\» egyszersmind kíváncsivá tették ót az steni látványosságra. Hogy tehát a legközelebbi izsomiu legalább a napfelkeltéről tudjon számot idui vidéki koinmitt-useinek és főleg ezek "fele­légeinek, egy felhő mentes szép májusi hajnal­kor, ugy három óra tájban felsétált egyedül az )il>ánh»gyre és ott feleségének díszes színházi ;ukkeróvel leste a felkelő napot. Azonban öt is esték a közelből. Rét kültelki csavargó aludt a jokorban. A Mór ur lépteire felébredtek és öröm­nél látták, hogy jól szituált ur sétál a hegyen 's rendőr természetesen nincs a közelben. És most következett a dráma. A na]) Ugyan szt nem látta. mert meg i.em kelt lel. Ellenben i nap telkeitót váró természet barát látta amint i két léhűtő közeledik feléje. Klobb alaposan el­merték, aztán elvettek u bngyellárisát, a drága >réj4t láncát és valamennyi gyürüj.-t. Szegény Mór ur most már otthagyta a fel­ielö napot és hazarohant. Mikor a szobájába ;rt, kis fiának egy könyve, a jó tanácsi.k gyüj­eniény.- Feküdt az asztalán felnyitva, nagybetűs v.iiuledrattal: — Ki korán kel. aranyat lel. A HOLT PAKKJA. Pakkot hozott a tábori posta A címzettje egy köz baka volt Akiről a nagy könyv is azt mondta, Hogy a szegény már több hete holt. Megegyeztek : felbontják a pakkot Büii-szániba ez sehogvsem esik. S hogyha lesz benn egy kevés a jóból. Hát felosztjuk s szépen megeszik. Felbontották. Könnyű volt felette. Hej de lurcsat is kapott a holt, Találtak benn : egy osokor virágot S mellette egy lány arcképe volt. Molnár Árpád VEGYES HÍREK. — A virilisták megbízottai 1916 ra. Pápa város képviselőtestületének virilis tagjai tözül a következők jelentettek be maguk helyett negbizottat: Református egyház dr. Molnár [inrét, dr. Altstedter Izidor dr. Fürst Sándort, írausz és Koréin cég Koréin Ernőt, Laugráf és !íey dr. Roseuthál Józsefet, özv. Löwy Adolfné [ilau Henriket, Pápai Önsegélyző Egyesület Kér­jél Gusztávot, Pápai Közgazdasági Bank Lusz­ig Sámuelt, Máday Izidornó dr. Saáry Tibort, Bánóczy István dr. Böhm Zoltánt, özv. grof Esterházy Móricné Hannos. Zoltánt, Szende Ignácné Szende Ignácot, Braun Armin és Dezső Braun Dezsőt, Pápa ker. fogy. szövetkezet lirátzer Jánost, özv. Blum Mórné dr. Ballá llóbertet, Pápai Takarékpénztár Faragó Jánost Vallásalapitványi uradalom L'lil Antalt, Pápai ág. 3V. egyház Szutter Dánielt, Magyar Földhitelin­tézet .lilék Ferencet, Rechnitz Béla Blau San­iort, özv. Übermáyer Józsefnó Szeleczky Feren­Btta — A hadi foglyok ünnepnapjai. A pápai magyar királyi honvédállomásparan.-snok­ság értesítette a várost, hogy a város területé­ben és határában elhelyezett hadifoglyok közű görög katholikus éa görög keleti vallásuaknak 1916. évi január 6, 7, 8. és 19. napján kel ünnepi szünetet engedélyezni. — A „Pápai Leány egyesület" nemes­ügy-buzgalmához méltóan a sebesült katonák szó­rakoztatására, ismételten hadidólutánt rendezett, A oonferencia tisztét elismerésrj méltó ötletes­||'gO>'l L<i>z'.o tanár töltötte be, aki mókáival állandó* derültségben tartotta a hálás publikumot. Ezután Schöuleld Piriké bájos szavalatában és Kiéin Gizik.- (Bpeet) kedves énekében vuk al­ulírniuk gyönyörködni. A délután- fénypontja Schvarc Milivoj hegedüszama volt. Gozec: Ua­irottal es Brahms „Magyar táneaiból" egyet adott iio. K darabokat nem a technikai nehézség, lianem a tónusok kidomboritása a lö es ez az amit az előadóban bámultunk. Végül Schönfeld Piriké és Laszlo tanár egy kis akioálil (rétit adtak elő. A. délután rendezéseink dicsősége Sugárné Schönfeld Edit ós Sohőufeld Pinkét illeti. — Karácsonyest. Lélekemelő ünnepély keretében ünnepelték meg az izr. fiúiskola kór­házában a karácsony elöestélyét. Az iskola dísz­termében egy remek nagy, ajándékokkal elhal­mozott karácsonyfa volt felállítva éa az üu. epély lényét emelte azon diszes és tlökelö társaság, mely az ünnepélyt jelenlétével megtisztelte. (Jtt láttuk dr. Darányi Árpád törzsorvos korházpa­raucsnokot, dr. Kreisler Károly osztályorvost, a beucésrend képviseletében tílazovies Jakó tanárt és nagys*aiuu ünneplő közönséget. Aa ÜQUepélj a ., Hymnus" eléueklésével vette kez­detét. L'tana iilazovics Jakó benoes tanár magas szárnyalatti beszéd kíséretében méltatta az ünnep jelentőségét, mely beszéd nagy hatást keltett ugy a sebesült katonák, valamint a megjelent közönség körében. — Az ünnepi beszéd után az apacuzárda növendékei alkalmi . neket adtak elő, melynek elhangzása után Madauits Vilmos sebesült katona alkalmi költeményeket szavalt. A lélekemelő ünnepély a „Szózat" eléueklésével nyerte befejezését. — Az ünnepély után egy sebesüit'katona mondott bajtársai nevében háláé köszönetet a megjelenteknek az ünnepély ren­dezéséért Az ajándékok elosztása után a kö­zönség szívélyesen búcsúzott el a sebesült ka­tonáktól. — Az elhagyott gyermekek segélya­lapja a városi főszámvevő jelentése szerint teljesen felhasználtatott, u^y hogy a 1915 óv IV. negyedére fizetendő 1U97 K. 23 t tartási költségre a városi pénztárnak már nem állt fedezet rendelkezésére. Minthogy a gyáinpétiz­tári tartalékalap 1912. évi kamatjövedelméből a képviselő testűiét még 1913-bau átutalt 5984 K. 29 f-t az elhagyott gyermekek segélyalapja javára, a városi tanács a fentebb jelzett hiány pótlására a gyámpénztári tartalékalap 1912. évi kamatjövedelméből 1G97 K. 23 fidért átutalt. — Köszönetnyilvauitas. Zollschein Zsig­mondné 20 kor, Vogel Sarolta 5 kor, Kis Ká­roly 5 kor. adományoztak egyesületünk rokkant alapjára. Fogadják a nemesszivü adakozók há­lás köszönetemet. Dr. Fürst Sándorué a pápai Le.j yegylet elnöke. — Hadi Rokkantak és Árvák Menház Egyesülete. Megszólalnak a hareztéreu levő polgártársaink is. Kovács László huszárhad nagy, a járóházi Kovács Antal nagy bérlő úr fia polgármesterünkhöz irt levelében három száz. koronát ajánlott fel, nemes szavak kíséretében. Egyesületünk köszönetét fejezi ki érte. — Harkai Józset gépész a csóti fogoly táborban két iven 94 koronát gyűjtött össze, kizárólag nem pápai munkások között. A gyűjtőnek buzgalmáért, ai adományozóknak adományaikért hálás köszönet. — Köszönet. Klein Józsefné urnö 20 K. Blau Jakabné urnö, éa özv. Scheiber N uruő. 10-10 koronát voltak szívesek egyletünknek adományozni mely uemeslelkü adományért hálás köszönetet mond őzv. Krause Vilmosué az izr. nőegylet elnöke. — AB éber rendőrség. Rendőrségünk éberségét — mint az alábbi sorok is igazolják — igazságtalanság volna letagadni. Csak az a baj s ez már nagy baj, hogy nem ott éber, ahol kellene. Pl. a héten ia láttuk, hogy az állomás* ról szenet befuvarozó kocsikról az utcán lepő* tyogot törmelek-szenet, jobban mondva: szén­port Kis gyermekek összeszedik ájn jöu az ébei

Next

/
Thumbnails
Contents