Pápai Lapok. 42. évfolyam, 1915

1915-06-06

PÁPAI LAPOK Pápa város hatóságának es több pápai s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Goldberg Gyula papirkeroskedéso, Kö-tér 2,'3-ik szám. Te:of;ii 112 szsizxi Felelős szerkesztő <s laptulajdonos: GOLDBERG GYULA. Előfizetések és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők. A lap ára : egész évre IS kor., félévre 6 k., negyedévre 3. Nyilt-tér soronként 40 lillér. — Egyes szám ára .'30 fill. A nemzet szivéhez! A mult héten egy felhívás jelent meg, mindenütt az országban. Gróf Tisza István miniszterelnök fordult ebben a felhívásban a nemzethez és azok a köz­vetlen, de súlyos szavak amelyek Tisza nevével kerültek az utcák falára és a lapok élére, azok a vádoló, kemény mon­datok bizonnyal megtalálták az utat az egész nemzet szivéhez. Tisza István egyenes, szókimondó őszinteséggel benne van ebben a felhí­vásban. Őszintén, nyíltan tárja fel azt, hogy az olasz „szövetséges" pálfordu­lása, becstelensége folytán megneheze­dett a központi szövetségesek helyzete, minden erőnk megfeszítésével rajta kell tehát lennünk, hogy ebből a nehéz, ebből a megnehezült helyzetből is dicsősége­sen, fennen lobogva hozzuk vissza zász­lónkat. A győzelem felé való egyenes utun­kon akar gáncsot vetni nekünk a per­fid olasz szövetséges ország, amely már januárban mozgósított, már januárban tüntetett ellenünk és már januárban tudta, hogy meg fog támadni bennün­ket abban a pillanatban, mihelyt alka­lom nyilik rá. Most ugy találta, hogy a végleges diadal érdekében minden erőnket az északi harctérre vetettük, most boleha­raphat a lábunkba. A két szövetséges hatalom azonban a török szövetségessel együtt erre is elkészült, itt is résen áll és itt is vissza fogja verni a támadá­sokat. Azonban ha eddig szükséges volt a hadseregnek és az államnak a háboru éltető elemére, most kétszeresen szük­sége van rá. Pénz nélkül háborút viselni lehetetlenség, pénz nélkül győzni, dia­dalt aratni egyetlen hadsereg sem tud. És annak a lelkesedésnek, amellyel az egész magyar nemzet fogadta a máso­dik hadikölcsönt, annak a lelkesedés­nek, amellyel siettek minél többen minél nagyobb összegeket jegyezni erre a nemes jövedelmező célra, annak a lel­kesedésnek ma nem szabad lelohadnia. Nem szabad, hogy kétségbeesés, vagy félelem vegyen erőt rajtunk, ez az ujabb ellenség nem lógja meghozni az entente részére a várvavárt fordula­tot, hanem a kétségbeesés helyett ösz­szeszoritott fogakkal, ökölbe szorított kézzel kell elhatároznunk magunkat a legvégsőkre. Ahogy katonáink utolsó lehelletü­ket, izmaik utolsó erejét odaadják a (hazának, ugy mindenkinek aki itthou­maradt, arra kell elhatározva lennie, hogy utolsó fillérjét is felajánlja erre a célra. Es az állam nem ingyen kéri ezt az áldozatot az itthonmaradt, dolgozó, kereső polgároktól, hanem szép jöve­delmet biztosit érte- A jutalmat a haza­fiasságért mindenki megkapja, A minisz­terelnök felhívásában köszönetet mond a nemzet eddigi áldozatkészségeért és buzdítja őt a továbbiakra, mert a hadi­kölcsön jegyzését juiuus hetedikéig meg­hosszabbították. Ezt a hátralevő időt fel kellene használnio mindenk nek arra, hogy je­gyezzen, hogy áldozzon, mert ez áldo­zat szent, nagyszerC és lelki megnyug­vást nyújt. A miniszterelnök a nemzethez for­dult és nem szabad, hogy a nemzet ne hajoljon kérő, intu komoly szavaira. Nyaralás és fürdőzés a háborúban. A háboru okozta korlátozása az emberi szabad mozgásnak egyszerre meg­gyógyította a magyar fürdő és üdülő­helyek legnagyobb baját, a művelt ós vagyonosabb középosztály kivándorlását a nyárnak évadja alatt. Azt kell hin­nünk, hogy ez a radikális kura nem fog nyom nélkül elhaladni felettünk, mert nagylelkű és lovagias nemzet létünkre is bizonyára lesz bennünk annyi önér­zet, hogy nem gazdagítjuk tovább is azl olasz hitszegőket és a perfid franciákat.! Csakhogy ez a gyógymód belevág a magyar fürdő- és nyaralóhelyek min­den gyökerébe és ennek a kétségbevon­hatatlan igazságának megállapításával eljutottunk oda, hogy a háboru által fel. idézett veszedelmek ujabb fajtájával kell komolyan foglalkozni. Még pedig egy­forma komolysággal az érdekeltségnek és a kormánynak, mert itt igen komoly egészségügyi veszedelemről, nagyanyagi károsodásról van szó. A fürdőzést és nyaralást nem lehet egyszerűen kikebelezni az ugy nevelt nélkülözhető szükségletek közül, mint például a színházai, és egyebeket. Csak azt kell venni, hogy a tisztviselői kar­nak, amely immár tiz hónapja dolgozik megleszitett erővel, hány tagja van, aki rászorul a gyógyulásra, az üdülésre, a minek a kényszerű elmulasztása hely­rehozhattál! pusztulást idéz elő a meg­gyötört szervezetben. És vegyük ezek­hez a nőket, a gyermekeket, akiknek életmódjukban fejlődésükben bizony nagy hátramaradást fog előidézni a nyár nyaralás nélkül. Mindezekhez pedig hozzájárul a fürdő- és nyaralóvidékek birtokosainak és népének anyagi vesztesége, amely immár másodízben lép fel kisértet gya­nánt, fenyegetvén azokat pusztulással és romlással. A Balatoni Szövetség, amely ennek a színmagyar és a természet igazán ritka adományaival megáldott vidéknek immár a második évtizede hűséges gon­dozója, fejlesztője belátván a mai hely­zetnek veszedelmeit, most is mint min­dig, segítségére sietett a közönségnek és a Balaton érdekeltségének. Első sor­ban az élelmezés kérdésével foglalko­zott és megkereste a célravezető intéz­kedéseket arra, hogy ez a vidék a nyár aiait keilöen élet mentessék. E>. i kor­mány segítsége nélkül nem megy, vala­mint nem megy az a lorgalmi beren­dezés sem. ami ehhez a korlátozott nyári élethez elmulaszthatatlanul szük­séges. Nem csak az érdekelt vidék, hanem az egész ország, abban minden beteg, minden gyöngélkedő hálával tartozik a Balatoni Szövetségnek, hogy erri a nagy kérdést megmozdította. Mert itt el nent odázhat*) elemi szükséglet betöltéséről van szó, amivel foglalkozni kell a kor­mánynak és az ö kötelességé, hogy keresse meg a kellő eszközöket és módo­zatokat a megvalósításra. A feladatot könnyűnek nem szabad tartani, de meg­oldhatatlannak sem, hanem semniiképeu sem szabad Olyannak tartani, aminek a megoldásával késlekedni lehet. A pápai hadikórház kibővítése. A pápai hadi tartalékkorház vezetősége irtesitette a várost, hogy a hadikórttál IIOO ágy­;yarfog kibövittetni, erre a célra a róm. katli. lőtéri elemi iskolát, a rel. nönevelö intézetet, :ovábbá a ref. elemi iskolát tartja legalkalma­sabbnak. A róm. katb. elemi iskolák léntartó testül­ete már egy elemi iskoláját hadikórház céljaira [elajánlotta s az igénybe is vétetett. A főtéri demi iskoláját hadikór céljaira nem hajlandó itengedni, anuál kevésbbé, mivel a bencés-rend algimnáziuma nyer benne elhelyezést, tekintve, jogy a Hencés-reud főgimnáziumát, hadi kórba­sul atengedt«, igy tehát, a gimnáziumi s az eleim skolai oktatás válna a tanév kezdetén lehetet­enué. Hajlandó azonban a felsővárosi elemi iskolá­át átengedui, mely 30 ágyat, képes befogadni. A ref. nöneveló iutézet képviselője Németh

Next

/
Thumbnails
Contents