Pápai Lapok. 42. évfolyam, 1915

1915-02-28

\9> 8. PÁPAI LAPOK Pápa város hatóságának és több pápai s papa-videki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasáru a p. Szerkesztőség és kiadóhivatal Qoldberg Gyuls papirkereakedéae, Kő-tér 38-ik szám. Telefon. 12.2 szám FeleISs azerkesttő és laptiilajdonoa: GOLDBERG GYULA. (előfizetések éa hirdetési dijak a 'ai kiadóhivatalához küldendők. A a» ara : ej[é»7. évre II kor., félévre • k., negyedévre R, Nyilt-tér soronként 41) llllér. — ICgvos szám ára 90 UH. A háboru és a vasút. Minden kultúrállam gazdasági éi ipari fejlődésének legfőbb biztosíték: az állam területét behálózó vasutvoua lak, mert fejlett ipar, élénk kereskedeim életésnagyhozamu mezőgazdaság csakis ott lehet, ahol a szükségletek fedezésén szolgáló nyersanyag és ipari tennél gyors ós rövid szállítási uton juthat e rendeltetési helyére. A vasutvonalak fejlesztése tehát ; békés idők egyik legsürgősebb feladató mert nagy kiterjedésű vasútvonallá rendelkező állam ezen beruházkodásáva szinte önkénytelenül is emeli az ország, tökéletes stratégiai tökéletességét. Em számos példát mutat a most folyó világ háboru. A hadüzenet megtételének pil lanatától kezdve egész a háboru végéig sőt még annak befejezésével is, a leg nagyobb szerepe a vasútnak jut. Mer a harctéren küzdő csapatok minder szükségletének fedezésére szolgáló dol gok elsősorban a vasútra kerülnek és igy jutnak csak a megállapított kirakodi állomásra. ^ vasutaknak ilynemű igény bevétele a hadsereg részéről sajnosát maga után vonta azt, hogy az egyéb ként béke idején uralkodó civilforgalon: nagyon megcsappant s az, ami még van annyira korlátoztatott, miszerint a jelenlegi viszonyok között rendes keres kedelmi életről szó sem lehet, mert biTéli rege. Nagyságos Rosenthál Franciska Úrasszonynak ajánlva. Alkonyodott. Szokatlan, tompa, fehér fény áradt be az ablakokon. Odakünn esett a hó. Hullt, hullt, csendesen, kitartóan. Nagy, sürü, kövér pelyhei lassanként megfehérítették az utakat, tetőket, fákat. Belül a régi módi, meleg szobácskában finom arcú, öregedő asszony. Fején az élet hava csillogott Szine hagyott, öblös, nagy karszékében ült s elandalgott, a szomszéd szobából átszűrődő zongora és ének hangokon. Egyik kis unoka énekelt odaát finom, lágycsengésU hangon: „Néha, néha visszajönnek A tavaszi álmok. Néha ugy feldobog a szivem ! Hogy a tavasz régen elmúlt Szinte elfelejtem. Ha lelkemben halkan hull a hó. Hull a hó . . ." Nagymama ábrándozott. ányzik egyik legfőbb szerve, a gyors vasúti szállítás. Mert szinte hihetetlen, jhogy a háboru következtében a katonai ; vonalparancsnokságtól kért kocsik száma 'ezrekre és ezrekre rug s igy nagyon könnyen érthető, hogy a eivilforgalom lebonyolításához szükséges kocsik egyáltalán nem, vagy csak nagyon ritkán bocsiíjthatók a szállító közönség rendelkezésére. Igy például a háboru kitörése óta nagyon sokszor előfordult, hogy a civilforgalom teljesen szünetelt s az egyes vidékek szükségleteinek fedezésére szolgáló gazdasági és ipari termékek csak nagy nehézségek és áldozatok árán voltak továbbithatók, ami természetesen maga után vonta az illető termék drágulását. Hazánk vasúti személyzete a mostani nehéz időkben teljesen megállotta helyét, amit bizonyít Őfelségének a napokban kiadott elismerő irata, melyben Őfelsége megelégedésének ad kifejezést azokért a szolgálatokért, amelyeket hazánk összes vasutat a hadsereg-szálliiások körül kifejtettek. Ez a legfelsőbb helyről jövő elismerés eklatáns bizonyítéka annak, hogy a magyarországi vasutak — tekintettel az ország anyagi helyzetére - oly tökéletesek, hogy ebben a tekintetben bár mely külföldi vasúttal felvehetik a versenyt. Fontos, sőt talán a legfontosabb, ho

gy a hadsereg-szállításoknál megbizOb, mert nem csupán a fiatal sziv kiváltsága, hogy szépeket álmodjon. A Nagymamák okos, bölcs fejében, csendes, téli estenden, szintén helyet kérnek az édes-bus ábrándok . . . Megsüppedt sirok szótalan lakói teljánuik ilyenkor. S azok az örökre lehunyt szemek ragyognak, újra, epedve vágyón. Azok a fagyos ajkak forrón csókolnak s a megdermedt karok ölelnek lágyan, melegen. Mint - akkor! Istenein! mintha csak most állnának az oltár előtt. Csillogó násznép . . . fehér, menyaszszonyi öltöny . . . mirtusz koszorú . . . 8 ott. jobból az im adott, bálványozott dalia . . . Mily szép volt, mindez . . . Istenem, de szép! Az egyszerű kicsi otthon ... A rózsaligetes udvar . . . A gyermek ... Az első. A kincsek kincse, tengerek gyöngye, bányák aranya. Az apja büszke, szép nevét viselő, apró Herkules. Ks a második ... A — harmadik. Minden következő szebb, gyönyörűbb . . . Menyország egyre több angyallal. Rózsafa fakadó bimbókkal. Az egész, világ, telve mérhetetlen boldogsággal. Miért, reménykedjünk túlvilági üdv után? Hisz ennél nagyobb üdvöt, teljesebbb gyönyört .elli képzelhetünk. ható és becsületes személyzettel bírjon az a vasút, mely ezeket a lontos szállítmányokat továbbítja, mert a jelenlegi állapot nagyon sok visszaélésre adhat alkalmat. Ebben a tekintetben is csak dicséret illeti a mi vasúti közegeinket, mert fegyelem, értelem és megbízhatóság tekintetében még a legutolsó vasúti őrt is mintaképül lehetne állítani. 8 ez a lelkiismeretes kötelesség teljesítés teszi aztáti lehetővé, hogy ezért a eivilforgalom egy-két napi teljes szünetelés után ismét felvehető, ha nem is nagy mértékben, de mindenesetre oly mérvben, hogy a legszükségesebb szállítások lebeny olithatókká válnak. A gazdasági és ipari életnek a háboru következtében való bénulása, kell, hogy az irányadó köröket arra az egyedül helyes felfogásra vezesse, hogy békeidején az ország minden erejével azon fáradozzék, hogy vasutvonalait minden ir.myben fejlessze, mert csak ily módon lehet biztosítani egy állam gazdasági és ipari fejlődését; az a vasútfejlesztés pedig nem lehet más, mint a meglevő nagyobb vasúti vonalak'' mellé a második vágány lefektetése és ujabb nagy vasúti vonalak építése. Igaz, hogy az ilynemű állami berubázkodásokrengetegösszegbe kerülnek, de meg vati a biztosíték ahhoz, hogy a befektetett töke kétszeresen fog kamatozni mert ezáltal az egész ország vagyono'jodását mozdítja elő. De nem . . . A boldogság amily nagy, oly rövid is lehet. Csak egy pillanat. Csupán egy koporsó amit elvisznek tőlünk s betesznek mélyen a földbe. S aztán ? Aztán — vége ! Nincs tovább. Meseország egéről lesütött a nap. Azontúl igasztalau sötétségben, elborult lélekkel, világtalan szemmel húzzák igájukat az emberek mignem oda érnek ahhoz a megásott, négyszöghöz, melybe végre belé dőlhetnek fáradtan, kimerülten. Vannak, kiknek az a végzetük, hogy boldogságuk minden percét, esztendők gyötrelmével fizessék meg. Egy forró csókért, szerelmes ölelésért oda kell adnunk egész életünk nyugalmát. Prága ár. Uzsora kamat. Ks — megkell fizetni. Eljön a sors, az a kegytlen végrehajtó, aki lem ismer halasztást, aki ellen nincs felebbezés. Mások pedig vidámak, gondtól, bútól mentek s dalolva jutnak el az utolsó stációig. — Kn Istenem, én Istenem ! miért nem látlatjuk előre sorsunkat ?! Csak egyszer . . . egyeten egyszer , . . Akkor — a nagy választás előtt... 'jpgalább aniiv it. oh. Train, hogy melyik útra érjünk? Hogy melyik kéz az, a sok, felénk