Pápai Lapok. 42. évfolyam, 1915

1915-11-14

Pápa, 1915. november 14. 46. szám PÁPAI LAPOK Pápa város hatóságának ós több pápai s pápa-Tidóki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Goldberg Gyula pupirkereskedése, Fő-tér U-ik szám. Tclcfcr. 112 szám Felelős szerkeszti" és iaptulajdonoi: GOLDBERO GYULA. FlSflcetézok éa hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők. A lap ára: egész évro tl kor., félévro ö k., negyedévre 'i. NyiH-tér soronként 40 fillér. — Kgyos szám ára 30 üli. Békehirnökök. A világháború még javában áll és pusztít, az uj négyesszüvetség — Németország, a monarchia, Bulgária ée Törökország — seregei diadalmasan és feltartózhatatlanul nyomulnak előre és egy héten két miniszterelnök tett olyan nyilatkozatot, amelyekben a béke lelett már nem könnj'ed mellőzéssel siklottak el, hanem amelyekben már bizonyos pozitív dolgokat is hallottunk a legközelebbi jövő legfontosabb problémájáról. Hogy mindkét fél óhajtja, várja, reméli a békét,, azt nem kell külön említenünk. Hogy az ententenak minden oka megvan arra, hogy békére gondoljon, azt könnyen megmagyarázza egy tekintet, amelyet Európa térképeié vetünk, de még jobban megmagyarázza az, ha elgondoljuk, hogy már második állama esik ki az entente szövetségnek. Szerbia és Belgium, mint haderő, mint szövetséges és mint terület egyaránt elvesztek az entente számára. Hogy mi is, a mi vezetőink is komolyan foglalkoznak a béke kérdésével, az csak vezetőink komolyságát bizonyítja. Az a két nyilatkozat, amelyhez megjegyzéseinket fűzzük, két miniszterelnök szájából eredi. Az eg}

f

ik miniszterelnök Briand, a francia uj kormány vezető, a másik gróf Tisza István, Magyarország miniszterelnöke. Két valóban tekintélyes tényezője a háború két pártjának és igy nyilatkozataik mindenesetre érdemesek arra, hogy figyelmet fordítsunk rájuk. A két nyilatkozat között nagy különbség van. Briand nyilatkozata már céloz a békefeltételekre és azok a békefeltételek, melyeket Briand megemlített, szenzációsan különböznek Yiviani békefoltételeitöl. V

T

iviani azt mondta, hogy a béke előbb nem következhetik be, mig a német militarizmust le nem törik, Briand azonban már csak azt hangoztatja a béke előfeltételének, hogy Franciaország egész területét fel kell szabadítani. Sokkal szerényebb, sokkal kevésbbé lehetetlen előfeltétel a Briandé, mint Vivianié. És most állítsuk szembe Briand nyilatkozatát Tisza István nyilatkozatával. Tisza nem beszél békefeltételekről. Tisza tényekre mutat rá, amely tények már a történelméi, azután azt a reményét fejezi ki. hogy Szerbia végzetének beteljesülése közelebb hozza a békét. Ebben a rövid, komoly és Tisza, egyéniségének megfelelő nyilatkozatban! benne van a diadalmas középponti hatalmak további programmja. Dicsőséggel, erővel folytatni tovább a harcot, mert minden győzelem közelebb hoz bennünket a hón áhitolt bókéhez. — Mi védelmi háborút folytatunk — mondta Tisza — es mint megtámadott fél nem ajánlhatjuk lel a békét. A támadóknak kell rájönuiök orra, hogy ' támadásaik hiábavalók. Támadóink — sok jel mutat rá — lassan kezdik valóban belátni, hogy támadásaik hiábavalók, de amíg a belájtástól a bevallásig eljutnak, addig hosszú idő telhetik bele. Bizonyos, hogy még egyszer meg j | Viiii. hogy eddigi sikereinket egy hatalmas offenzívával megsemmisítsék. va<y legalább- is csökkentsék. De mi ezt az offenzívát is készen várjuk és ez az offenzíva is a többiek sorsára fog jutni. A béke BZÖ immár hivatalos helyiről is elhangzott és ez mutatja, hogy a háború ive lefelé hajlik, közeledünk a békéhez, amely babérkoszorus koronája ;

Iesz erőfeszítéseinknek, harcainknak és áldozatainknak. Egy nemzet sirja. A tiszt'- • égért, a becsületért és az igazságéit i dull meg az a véres küzdelem, am< uek hullámai mind meszzzebbre pisabbra csapnak. Mi nem kívántul háborút, nem is mi idéztük ff' ii valósággal ránk kényszerítené k. Es ina. mikor már több mint egy éve folyik az elkeseredett viaskodás, már kissé a történelem szemével nézhetjük azt. ami ezt a háborút megelőzte, a diplomáciai löndorkodást és cselszövést, Edward király nagy koncepciójú bekerítő politikáját, melynek áldozatául Németország volt kiszemelve. Ha mindezt nézzük és vizsgáljuk, rá kell jönnünk, hogy helyes volt, jogos volt a győzelemben való bizakodásunk, mert egy olyan természetellenes szövetkezés, mint az antanté, semniiesetre sem tarthal össze és tarthat ki. V//. annak idején csak jóslat volt, ma már azonban bizonyítékaink vannak ennek az állitásnak a támogatására. Klsö bizonyítékunk Olaszország. 0 is szövetkezett az aulául hatalmakkal és ma már, tudvalevőleg, nem akarja, mert nem tudja teljesíteni vállalt szövetségi kötelezettségeit. A francia harctérre nem küldött csapatokat, a Dardanelláktól húzódozott, a balkáni harctértől pedig egyenesen irtózik. Anglia? Arról nem is kell beszélnünk. Fizetésért, jó pénzért tart magának egy hadsereget és e hadsereg egyik része Flandriában védi a nyugati harctér frontjának egy kis részét, a másik része pedig Szaloniki kávéházaiban iszsza a feketét. És ezalatt Szerbia elvérzik ! A franciák kormánya inog, az orosz támogatást ígér — amennyiben lehetséges lesz, Szerbia pedig kétségbeesetten küzd a kettős harapófogó előtt, amelyet a szövetségesek lassan mind összébb szorítanak teste körül. Egy nemzet sirját ássák most. a német, osztrák-magyar és bolgár seregek, azét a nemzetét, amely elvakultan és elvadultan, felelőtlen emberektől felbiztatva rohant bele a vesztébe. lCgy iu'ii>-/.»-t sirja. b.észül most, de e sirba nemcsak egy nemzet, hanem vele egy értéktelen és tisztességtelen cél, Németország összetörésének célja is bele fog dőlni. A lángban álló Balkán. Irta.: Földes Arthur dr. Ahonnan útnak indult, oda végre visszaérkezett a világháború furiája. A Balkán tűzfészke szülte aü európai kultúrának és békének halálos ellenségét és most, hogy szülőhazájában pusztít, mi is kezdünk hinni benne, hogy ránk virradt már a -,vég kezdete". De még csak a kezdete! Az utolsó pernyelobbanásig még sok virágzó kulturavetésnek kell elhamvadni és sok drága einbervérnek kifolyni. De ez a fájdalmas, szent áldozat már igazán a közelgő béke elébe teregeti füstjót, mert amikor a Balkánon is eldől a nagy kérdés, hogy a központi hatalmak katonai ereje erösobb, mint az ántánt minden hiábavaló mesterkedése, akkor már nincs ós nem lehet célja a to\ábbi véroutásnak. Az antantnak ezidöszerint minden reménysége a Dardanellák elfoglalására zsugorodott. Ks ha sikerülne Konstantinápolyból a félholdat örökre elűzni és az Aja Soli i kupolaormára az ortodox kettős keresztet kitűzni, ugy ez a győzelem minden áldozatot megér — uem az antantnak — hanem az orosz pánszlávizmusnak. Ha Oroszország szabad tengerre kijuthat, akkor már nem nagyon siratja az elveszett I.engyelíreságot. Uj, szűz terülatek kerülnének a moszíovita imperializmus sóvár karjai elé es evvel ?gy csapásra eldőlne az egész Balkánnak hova.artozandósága. Ha Bizánc lenne az orosz cárok óvárosa, ugy Oroszország: Bulgária, (iörögori/.ág és Szerbia földjén kísérelné hamvaiból töláinasztani a régi körög-keleti császárságot, mely i/.tán a szent kettöskeresztM és a szláv imperiai/mus tehetetlen falánkságával modern fegyve•ekkel bár. de régi és ósdi recipe szerint: ke-