Pápai Lapok. 42. évfolyam, 1915

1915-11-14

resztesháborut indítana nemcsak a római kato locizinus és protestantizmus ellen, hanem a román-germán kultúra ellen is. A békés időknek kulturális fáklyavivői: Anglia és Franciaország tehetetlen kétségbeesésükben képtelenek ráeszmélni arra, hogy a pánszlávizmus győzelme nemcsak gyökerebem támadná meg az európai kultúrát, hanem végeredményben halálos csapást mérne a francia és az angol teugeruralomrtt. Nemcsak a Földközi tenger és vidékének hatalma lenne vitás, hauem a távoli óceánok uralma is, mert ha Oroszország ráterpes/.kedhetik rettentő expanzív erejével a tengerek fülé. akkor világhatalmi éhsége még az óceánokon tul is keres és talál majd kielégülést. A germánságnak és • ^szlávságnak világhatalmi mérkőzésére még nem érett meg az idő. Hogy a ulávaágá • késő jövő, abba csak ugy lehet emberileg beletörődni, ha e világ változástól még évszázadok választanak el bennünket. Egyelőre a szlávságnak csak behemót ereje vau 1 meg. amelynek azonban még nincs termékeny akcióképessége. Rablással, fosztogatással csak rombolni lehet, de nem építeni. A tehetetlen ^ ínoszkovita kolosszus még az irdatlan szent Oroszországot se hódította meg. Az orosz paraszt állftti sorban tengődik és a kultúra áldásából egyelőre csak a kancsukát és a sutkit ismeri. A szlávságnak csak akkor lesz joga • világuralomra, ha az emberiségnek kultúra-kertjeit] nem letarolni és kipusztítani igyekszik, hauem ' ugy érzi. hogy faji, sajátos és eredeti kultúramagsaival megtermékenyíteni tudja a már-már kiélt és loiiyadá.-nak indult román és germán kultur-vegetációt. Ettől az időtől azonban — hála Isten — még nagyon messze vagyunk! Bét a román kultúrának hanyatlásáról lehet már nyiltan beszélni. A francia gloar csak a mull dicsőségében él e> ez a háború legfeljebb sietteti a szerencsétlen francia nemzetnek leromlását. De evvel szemben a germán kultúrának napja most van igazán csak felmenőben. Amit a német nép a világháború alatt cselekedett, az már a mesék és a csodák birodalmába tartozik. A grandiózus német militarizmus, mely győzelmesen dacol egy egész világnak szenvedélyes poklával, nem a nyers teutou-eröniik szikláján épült. A néniét militai izmust a nagyszerű germán kultúra táplálja. Ez a kultúra gyökerét a népnek széles rétegeibo ereszti és amikor a germántülgy koronáját vihar tépdesi, akkor az utolsó, vékony gyökérszal is érzi, hogy küzdeni és meghalni kell a tölgy életéért, mert ez ad minden németnek életet, kenyeret is napsugarat . . . Ezt a tölgyet akarják kivágni az ántánt hatalmak. A hatalmas germán tölgyet, melynek árnyékában nyolcvan millió német él, emberi életet! A tölgy élettörzséhez azonban nem lehet közelíteni, mert a nagy németség szétszakithatatlan láucgyürüs fallanxa veszi körül. A szörnyű világháború oly tömérdek áldozatot követel vérben és vagyonban, hogy mindenképen csak helyeselni lehet a német nép vezetőinek háborús programmját. mellyel legalább egy évszázadra eldönteni akarják a „ki az erösebb" kinzó problémáját. A német militarizmus a becsületes és évtizedekre kiható békére törekszik. Most, hogy annyi jó német hazafi vérével pecsételte meg a német nemzet nngyrahivatottságát, minden német problémát meg kell oldani, hogy az elkövetkezendő béketárgyalások már csak az eldöntött Ítéleteket szankcionálják. Es ig}' lesz anakronizmus a bismarcki kinyilatkoztatás, hogy a távol Balkán nem éri meg a jó pomeráuiak kihulló vérét és porladó csontjait. De mennyire megéri! Süt: éppen a Balkánon és éppen e világháború lángviharaban döl a germánság világuralma jó egy évszázadra előre. Eddig a Balkán a ínoszkovita iinperializii.us melegágya és mindenkori tűzfészke az európai háborús veszedelemnek. És éppen BuU gária. a Halkánnak összes államai között ugy Pápai Lapok katonailag, mint politikailag legiskolázottabb ország, szenvedett tán legtöbbet az orosz hatalmi túlkapások alatt'. Battenberg Sándor, Ferdinánd cár elődje, kényszerítve volt fejedelmi jogkörét két ráküldött orosz tábornokkal megosztani. A cár, inict minden görögkeleti hivő egyházi teje, a görögkeleti Bulgáriában nemcsak a hivők lelkei, hanem a katonák és politikusok hazafias meggyőződése fölött is korlátlan hatalommal uralkodott, (jaz összeesküvések és merényletek egész sora bizonyítja az orosz uralom nemtelen céljait. A hös ás kiváló politikai Sándor fejednlemnek szégyenszemre ktdictt. kitakarodni az országból, pedig a bolgár nemzet imádta és még ma is áldva áldja a szerencsétlen Hartenau gróf emlékét . . . Es az volt a szerencséje Bulgáriának, hogy legképzettebb államféifiu: Stambulov Battenberg Sándor utódául nem egy orosz priucet ültetett a bolgár fejedelmi trónra, hanem Kóburg Ferdinándot, a Habsburg-dinasztia rokonát, kinek ereiben magyar vér is van. Az egykori honvédhuszártiszt a bolgár trónon bolgárhazafi lett testestöl-lelkestöl, de soha-s: ha nem feledkezett meg származásáról és hercegi családja tradícióiról. Kóburg Ferdinánd nem lett az orosz cár vazallusa és ha néha a magasabb állami rezón arra is kényszerít ette, hogy deíeráljon a tulhatalmas pánszláv áramlatoknak, engedékenj'sége csak külsőségekben nyilatkozott, Fiait bár az ortodox hitben nevelteti, de azért mégis keresztülviszi a bolgár parlamentben. hog}' a fejedelemnek nem kell okvetlenül görögkeleti hiUinek lenni. Mikor végleg megérlelődik benne a gondolat, hogy országát teljesen függetleníti a török hatalomtól, pardont, nem az orosz cártól kér, hanem — Ferenc Józseftől. Közvetlen az államcsíny előtt Budapesten volt a magyar királynál és csak mikor ősz uralkodónknak beleegyezését megkapta, akkor lett Ferdinánd tejedelem „minden bolgárok cárja." A balkán-háboruhau minő katonai teljesítményeket végzett Bulgária, nnöl csuk a legnagyobb csodálat hangján lehet beszélni. A többi három nemzetnek ó kaparta ki a gesztenyét a tii/.es pokolból. Hogy aztán e titáni küzdelemben annyira elvérzett, hogy még a bukaresti békének gaz igazságtalanságait, is némán kellett eltűrnie, az éppen csak e nagyrahivatott nemzet kálvaii.tutjára hint ujabb babérlevelet. Többek közt a bukaresti béke revíziójáért akar újra harcbaszállni Bulgária és más egyébb nemzeti aspirációkért, aminthogy a Balkán államok falánk földéhsége uj tápot nyer e nag}háború lángözönében. Mindig így volt és mindig ugy lesz, hogy ilyen nagy tűznél minden náció a maga speciális remény-szalonkájának zsirját akarja rácsöpügtetni a maga kenyerére. De azért mindez ne álltasson bennünket azzal, hogy speciális balkán bajokért kell újra reszketnie Európának és még rettentőbb véres áldozatokat hoznia. Ez egyszer a Balkán azért borul lángba, mert a világtörténelem vastörvénye borítja el perzselő tüztengerrel. Ki kell pörkölni végrevalahára a Balkánreiigetegböl a pánszlávizmus duvadját és meg kell csinálni az úttalan útvesztőkön át az európai kultúra országutját. Ha ez az ut Berlintől Konstantinápolyig elkészül, ugy a becsületes nemzetek: a német, a magyar, az osztrák, a bolgár és a török egymással kezet foghatnak és e kézfogásnak acélláuca megfojtja nemcsak a háború szörnyetegét, hanem örökre útját állja annak, hogy a nagy, terméketlen orosz síkságról vonító üvöltéssel megszabadulhasson és újra bevehesse magát a Balkán őseidéibe a moszkovita imperializmusnak ösztövér, éhes fenevadja . . . VEGYES HÍREK. — Huszárezredünk a hősök emlékéért! A pápai m. kir. 7. honvédhuszár ezred parancsnoksága nevében Szeöke Bálint őrnagy a következő hazafias szellemű átiratot intézte városunk polgármesteréhez: A háborúban elesett vagy a hadi fáradalmak következtében elhunyt vitéz hőseink — katonáinknak emlékét a leguagyobb tiszteletben kell tartanunk, hazafias és szent kötelességünk ez a mellyel adósai vagyunk azoknak, akik tett esküjükhöz hiven a legnagyobb vész és viharban nemzetükért, hazájukért és királyukért nemcsak szenvedtek és harcoltak, hanem életüket és vérüket is feláldozoták, a hála, lelkiismeret és hazafiúi kötelesség azt parancsolja, hogy elesett és elhunyt véreink, hőseink emlékét maradandó módon megörökítsük ós örök.időkre míg magyar él, halhatatlanná tegyük. Készüljön tehát minden helységben emlék in ít, habar egyszerű is, amely tanúja, da egyszersmiud tanácsadója és búcsújáró helye iS legyen a magyarnak, amelyhez kegyelettel za» rándokoljon s amely lehetővé tegye, hogy a késő unokák nagy és hős elődeik emlékén felbuzdulva és fellelkesülve megtanulják, hogy miként kell a hazáért, amelyen kivül a nagy világon nincsen számodra hely, a legnagyobb vész ós viharral szembeszállni és ha kell, meghalni is. A pozsonyi honvéd keiületi paiancsnok ur ónagyméltóságának rendelete folytán, minden honvédségi laktanyában készül ily emlékmű, de a kegyelet e nemes müve csak akkor lesz teljes, ha nemcsak a honvédség örökíti meg elesett bajtársainsk emlékét, hanem a nemzet is állit tel a neki örök dicsőséget szerző hös fiainak e célra alkalmas helyeken, nevezetesen nagyobb városokban törvény hatóságok ós kiegészítő parancsnokságok székhelyein hasonló egyszermind a nemzet örök dicsőségét is hirdető emlékoszlopokat. E végből a kerületi parancsnok ur Onagyméltóságának kezdeményezése folytán hazafias tisztelettel eziránt keresem meg Nagyságodat, hogy a polgári lakosság által a fentebb jelzett helyeken felállítandó egyszerű kő emlékek létesítését célzó hazafias mozgalmat kegyesen megindítani és a kegyeletes és B magyar hazafisághoz illő terv megvalósítását nagybecsű és hathatós befolyásával támogatni ós előmozdítani méltóztassék. Ezen emlékmüvekre az illető város, járás, község vagy hadkiegészítő kerület elesett hőseinek nevei is bevésendök lennének. — A veszteséglajstromból. A 300. sz. hivatalos veszteséglajstrom túlnyomó részben hadifogságba jutott l'.t-es bakák neveit tartalmazza, melyek között a következő pápai és pápai járási egyének neveit találtuk : Bakos József Pápa (sz. 18H9. i, Berkes József Pápasalamon, Császár Kálmán Tapolcafö, Cseke István Pórszalók, Fleischman Samu Adásztevel, Horváth István Békás, Nagy Károly Tapolcafö, Németh István Külsövath, Uii József Kéttornyulak, Pákozdi János Nagygyimót, Pölöskei József Lovászpatona, Itózsás György Pápa (1890.) Strokmeier Gyula Lovászpatona, Tax György Bakonyjákó, Varga Albert Adásztevel. Meghaltak: Kupovits Géza Dáka, Szabadics Péter Csót. Megsebesültek : Goczán János Dáka, Kossá Pál Pápakovácsi, Leránt Sándor Marcalgergelyi, Marton Károly Marcaltö, Prépost Sándor Takácsi, Szabó Ignác Pápa, Szakács Ferenc Pápa, Takács Lajos Lovászpatona. — Az állami alkalmazottak és a drágaság. A Pápán lakó állami alkalmazottak a mult csütörtökön este ti órakor a városháza tanácstermében értekezletet tartottak, melyen a drágaság okozta bajokat beszélték meg. Az értekezleten állami alkalmazott vett részt. Azt állapították meg, hogy az elsőrendű fogyasztási