Pápai Lapok. 42. évfolyam, 1915

1915-06-27

PÁPAI LAPOK Pápa város hatóságának 68 több pápai s pápa-videki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik m i n ti c n vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Qoldberg Uywla [>apirkerr>Hke'lÓHe. Ffi-tér 113-ik szám. TelefSM. 112 szám Felel/is Hzerkuszlő és laptulajdonoH: GOLDBERG GYULA. Klfitizetéaek hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők. A lap ára: eijész évre II kor., félévre *> k., negyedévre 3. Nyill-tér aerntl Irént 40 llllér. — Kiryes szám ára 30 HU. Péter és Pál. Néhány nap múlva megpendül a kasza a magyar rúnákon, nekifogunk ennek az évnek, mint minden évnek, legfontosabb munkájához, az aratáshoz. Minden évben ünnepnapja az a magyarságnak, mikor megkezdődik 'az aratás. De az idén ezerszeres ünnepnap ez, nemcsak azért, mert egyáltalában arathatunk, hanem azért is, mert olyan gazdag, olyan szép termésre v,m jogos kilátásunk, amilyen nagyon régen nem volt. A mai háború hiszen már anynyiszor említettük, annyiszor mondtuk — gazdasági háború. A gazdasági fejlettség, a gazdasági szervezettség üli most diadalát a kalniárvilágon. amely csak pénzéhséggel dolgozott, anélkül, hogy gazdasági életét kellőleg megalapozta volna. Az hogy a németségnek az ipari szervezettség volt a védőbástyája és tartaléka, amelyet maga mögött érezve, amelyre támaszkodva ezt a háborút megkezdte, ugy nekünk a legfőbb reményünk, legfőbb biztosítékunk arra. hogy ezt a háborút győzelmesen megvívhatjuk, a termés, a föld volt. Es a föld nem hagyott bennünket cserben az idén sem. A magyar föld ebben az esztendőben gazdagabban termett, mint a mult évben, többet hozott, mint a legutolsó esztendők bármelyikében. A június hónap ennek a háborúnak a történetébe talán a legszebb, legboldogabb hónapja a kettős szövetségnek. AZ oroszokon aratott elhatározó győzelmünk mellé odaáll diadalnak a termés, a magyar hunius hűsége, amely épen most nem hagyott el bennünket. Már az első hivatalos tennésjelentés is nagyszerű reményekre jogosított, de azután egy kis szárazság következett, amely ha nem is törte le, de legalább is megingatta reményeinket. Most azonban az utolsó hét bőséges csapadéka újra megerősített bennünket, újra biztosabbá lette azt, hogy nagyszerű termésre várhatunk és minden bizalommal, minden reménnyel eltelve csendülhet meg a kasza a magyar földek felett. Akik eddig az idei termést látták, akik eddig utaztak széles e hazában, mind a legszebb, legjobb reményekkel töltenek el bennünket. Bevált tehát az a jóslat, hogy a magyar föld lesz a legnagyobb támaszunk, az a föld, amelynek zöld vetését a tavasszal kozák hordákkal akarta legázoltatui az cntente. Tudták ők is. mit akarnak, tudták, hogy ha a magyar fold megvalósítja a régi tradíciókat, nem lesz olyan ellenséges erő, amely legyőzzön bennünket, tudtak, hogy akkor hiába niiiidon blokád, hiába Imindon kiéheztelési teória, ezzel sikert aratni nem lehet. Németország nagyszerűen szerve'zett ipara mellett itt állunk mi, a kitűnő | termésű mezőgazdasági állam, e két alkotóból olyan eredő erő fog előállani, amit meggyengített kozáksereg, tartalékaiból kifosztott francia gárda, és nehezen toborzott fehér és színes angolok nem tudnak megtörni. Péter és Pál legnagyobb ünnepnapja lehet ennek a háborús esztendőnek, meri \i\z idei Péter és Pál sok békés, diadal! mas Péter és Pál napját biztosítja nekünk. Pendüljön meg a kasza, és a diadalmas ágyúdörgés és fegyverropogás [közepette ez is zengje háláját fel a ina!gas egekbe, a magyarok Istenéhez. SZÓZAT. Irta: Rikosi Jenö. Az Európát duló világháború borzalmasan gazdag képsorozatai felett egy asszonyi alak lebeg, mintha e háboru tüzein kei esztülinenve emelkednék tőlünk egy jobb világba. De bánatos szeme itt csügg az elhagyott földön a maga szegény árváin, akiknek anyja és százezer más árván, akinek patronája volt éleiében. Hohenberg Zsófia hercegasszony volt a Zsófia (iyermekszanatórinni védőasszonya és most árván maradt tőle a szanatórium maga is. Mert hiszen azért, amiért e rettentő háborúban a magyar vitézek halálmegvetéssel küzdenek: az ő vére hullott el elsőnek azért a nagy és szent célért. Azt hittük, hogy a béke munkáiban várja őt egy nagy história küldetés nemzetek boldogítása körül, mert lám aki a szerelem csodás és titokzatos lobogója alatt formálta a maga és fenséges férje életet, rakta meg családi fészkét és készült feladatra, hogy egy koronás főnek legyen gondenyhilő menedéke és biztató angyala: azt váratlanul egy durvább kéz kegyetlenebb történeti küldetésbe taszította át könyörtelenül. (I volt a gondviseléstől kiszemelve arra. hogy holttestén átlépjen közibénk a halál réme, amelynek véres feladata, hogy igazságot tegyen népek, nemzetek, országok és fejedelmek között. Ks most. amikor hadaink páratlan kitartása és vitézsége folytán ennek az igazságnak közeledő lépteit mintha már hallanók: gondolatunk odaszáll a fejedelmi asszonyhoz, árvák anyjához, árvák patrónájához, és idézzük elszállt alakját, hogy felmutassuk fogékony szivek előtt. Mert emléket szántunk neki, hozzá méltó emléket, nem kőbe, hanem szivekbe, hálás gyermekszivekbe vésve. Testi élete meghalt egy világkatasztrófa zord előjátékában; lelke éljen elinuihatatlanul a jótékonyságban, a segítségben, a szeretetben, a hálában. Hohenberg Zsófia nevére gyermekvédelmi alapot kívánónk létesíteni s ebben fordulunk a magyar nemzet gyermekeihez, hogy segítsenek meg bennünket. Aki valaha boldog volt anyaságatói, aki mint gyermek volt boldog édesanyja melleit: aki mint árva valaha könyet ejtett és érezte felebarátja simogató kezét, avagy aki meglátta vigasztalás nélkül az árvaság keserves ábrázatát : a boldog boldogságának okáért: aki boldogtalan, az azért, mert tudja [mit jelent árvának, betegnek, szegénynek, boldogtalannak lenni: mindenki a saját jó szivéért és Hohenberg Zsófiának boldogsága teljében. átlőtt anyai szivéért jöjjön és segítsen adományával nemes és szent célunkban. A háborúban «'1 folyt vér. a békében folyandó könyözön keserveit akarjuk enyhíteni és egy mártirasszony tragikus halálának emlékébe kapcsoljak a jó cselekedetet, melyre társul kérjük a magyar társadalom szivét, lelkét, eszét és becsületes két kezét, Isten és az árvák nevében. . Ünnepi beszéd a vak és rokkant katonák BSfSlyesesef« rendezett Saufversenyen elmondotta: 1)1«. ANT I. OEZ A orsz. képr. Néhány év múlva les/. 4 tiz-de annak, hogy a legyőzött franeiaors/.ag a/. .< milliárdnyi hadisarc utolsó részletének lefizetése után, u párisi világ* kiállítást rende/.te, egyikét a legnagyobb itabtura világkiállításoknak. A francia nép meg akarta mulatni, hogy sem a háboru, sem az akkori óriási hadisarc nein törték meg, energiája még mindég képes nagyot létre hozni s ipara és (sAvesseti a világ bármely nemzetének iparával és művészetével fölveszi I versenyt. Akkor még nem volt az a gyűlöletig fokozódó ellenszenv, főleg kulturális téren tapasztalható, melynek ma fájdalom • francia tudományos testületek kezdeményezésére oly visszataszító jeleit látjuk. Az 187S-iki párisi világkiállításon minden nemzete reszt vett, hogy magára vonja a figyelmet a technika és a művészet tereti produkált, mesésnél mesésebb alkotásokkal. A világkiállításnak csodái között maguknak a francia lapoknak egybehangzó nyilatkozata szerint a legnagyobb csoda egy magyar festőművész festménye'