Pápai Lapok. 41. évfolyam, 1914

1914-03-08

XLI. évfolyam. Pap;,. 1914. március 8. 10. szám PAPAI LAPOK Pápa varos hatóságának es több pápai s pápa . ideki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Qoldberg Oynla papirkerexkedéHe, Kö-tér L'ii-ik szám. Telefcr. 112 szám A szerkesztésért feliiüs laptulajdonos: GOLDBERG GYULA _ ; h'l5lizeté«ek fin hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők. A lap ára : e(fénz évre IS kor., félévre I! k., ne^yo.févre 3, Nyilt-tér soronként 40 fillér. — 10*v»« «zum ára ÜU 1111. Riliu szí az msaíimsta. Igazán magasztosán emelkedett és nemes a magyar újságírás. A legnagyobb tisztelettel kell leemelnünk előtte a kalapot és hódolással hajtani meg lejünket fenkölt szelleme előtt. Most bizonyította be igazán a legutóbb is. Megfojtanak egy cil'rahiines éjjeli pillangót, egy kitartott senkit s egy héten keresztül mindennap és minden lap nyol-tiz oldalon a legterjongősebben tárgyalja Turehán Emilia lejlődő életpályáját, jövedelmező Mezonjait, szokásait, a legnagyobb körülttikintéssel tárja elénk piszkos múltja minden szennyesét, összekapargatott vagyona értékét, bundái és ruhái formáját, lakása berendezését és rejtett privát dolgait. S nekünk be kell vennünk, el kell olvasnunk, mert minden mást elnyomva, csak ez dominálja a lapot, mert szemérmetlenül mindenütt elibünk tolakodik. A Népszava vezércikket irt r'da. .Szász Zoltán esztétikai értekezést, Lux Terka hétköznapi tanulmányt, Porzsolt Esti levelet, Kenedi, Vulpesz pszichológiai stúdiumot - hogy a kis boulevard lapokról ne is beszéljünk. S el kell olvasnunk valamennyit, mert akárhova nézünk, csak ezt találjuk s oly meztelenül tárul elénk egy senki mosogatóleány courtisane egész pikáns élete, mintha csakugyan ismertük volna egész pályáját. Aztán egyéb is eszünkbe jut. Egyéb közelmúltban megjelent újságcikkek, amelyeket szintén elolvastunk. Meghalt egy Solyniossi Elek nevü színész, aki évtizedeken keresztül kacagtatta meg a szomorkodókat, aki egy millió gondterhelt homlokról oszt >tfa el mókáival a ráncokat, aki ilyenformán igen hasznos tagja volt a társadalomnak, mert számlálatlan emberrel tett jót évtizedeken át. Levágják a lábát, meghal — megjelenik róla egy huszsoros cikk. egy húszszoros nekrológ és vége — elparentálták örökre. Meghal egy Vámbéri Ármin nevü tudós, aki egyedül annyi dicsőséget szerzett nevünkmik, hazánkn.ik a külföld előtt, mint a közelmúltban senki. Nagy nemzetek és idegen nációk csak az ő révén kezdték észrevenni, hogy vagyunk s irányították felénk a figyelmet, a figyelmüket. Aki személy;-* barátja és politikai dolgokb in •• • •'.'.l-i volt az angol királynak, aki n művelt világ minden testülete előtt becsületet szerzeit nevének, népének, aki ismeretlen földek rejtett zugait, kutatta keresztül sánia lábbal, emberlölötti szenvedésekkel és energiával életét állandóan kockára vetve, hogy a tudománynak szolgáljon és a magyar névnek. — Meghal egy Vámbéri s megjelenik róla egy sablonos sajnálkozás közömbös hangján megirt egy hasábos kurta cikk — és schlussz, — mintha ez egész közönségen dolog volna. Hanem Turehán Emilia baléin •••án még nyolc ntppal is olvashatunk .- .atisztikai kimutatásokat, amely arról szól, hogy bl-lÓ év előtt hol szolgált a Csengery és Wesselényi-utcákban és esztétikai fejtegetéseket, aifielyek azt tárgyalják, liogy Szász Zoltán szerint tulajdonképpen disznó volt-e, vagy kéjgép? Igazán magasztosán emelkedett a magyar újságírás. A legnagyobb tisztelettel kell leemelnünk előtte a kalapot és hódolással hajtani meg lejünket feukölt szelleme előtt. Arról meg egyáltalában nem lölyI tatnak irodalmi vitát, hogy a Tudomáinányos Akadémia a Vojnieh-dijat miért éppen Párkai Pálnak Kélte oda???! A déli vasút szanálása. Télen ugy mint nyáron, folytonosan láijtlk menetrend szerint közlekedni a 'dusau megrakott, hosszú tehervonatokat, nem különben a személy-, gvors- és • express vonatokat, amelyek a bel- és |ktilfóldnek terményeit, illetve utazó köA szent szűzhöz. Csalogány szeretnék lenni Árnyas berek hűvösében, Hogy ez édes magányomból Repülne tel énekem A tavasz lágy fuvalmával Egyesülten tehozzád. Ki a világ Megváltóját Szűz méhedben hordozád. Illat óhajtanék lenni Nyiló rózsa kelyhében, Midőn a virág-királynő Fürdenek a zetirben, Ellopódznék szép kebléről mm fellebegnék oda, Ahol hervadhatatlanul nyílsz, Karmel szép lilioma. Oh, bár pacsirta lehetnék Nyári napnak reggelén, Az arany kalász húséból Kgboltig repülhetnék én S ottan az édes közelből Hangom hozzad lebegne. Szeretettől dallamával, Teremtés drága gyöngye! S ha édes honom virányin Csergő patak lehetnék, Ezüst habjain mindenütt S mindenütt azt, csevegnék, Forrón szeret téged, Ki egy ezer év óta Királynője vagy szivünknek, Magyarok védasszonya. Takát* Tibor. .áf^. fekete ráír. Irta: Szabó Imre Egy fekete szegélyű levelet és egy gyászjelentést kaptam a napokban. A levelet Gábor Jánosné irta, annak az özvegye, akinek a temetésére invitált a jelentés „Okvetlenül jöjjön irts, mert az uram egy lepecsételt irást hagyott magára. A temetésre ugy is elmentein volna. Gábor János gyerekkori pajtásom volt, akivel egy-két egyetemi évet is töltöttem együtt. De talentuma és najlainai a művészi pálvára terelték, előbb fényképészeknek rajzolt háttereket, majd diszletfestő lett és amikor tiz évvel ezelőtt egy tárlaton találkoztam vele, már a sajtóban és inüvéazi kőnkben eiég jó ueve volt. Nagyon megörült, e tálaikozánia* és mindjárt meg is állapodtunk, hogy részben átmulatjuk, részben az e.-.ilékeiuk kioserélésére s/ánjuk az éjszakát. Amint • komor nyomtatványt és parasztirásl az ujjaim között forgatom, megint megelevenedik előttem ennek az éjjelnek minden kellemes és hátborzongató izgalma. Bizonyos, hogy barátom rám testált írása vonatkozással bir ama kalanddal, amelyet nekem akkor elmondott és amely azóta is olyan gyakran megvibralta idegeimet. Egy miivész korcsmában vacsoráztunk, onnan egy mulató szepuréjáhan vonultunk. Előbb pezsgőt bontottuiiK. aztán spanyol borok kerültek az asztalra. A festő vontatott, elcsukló hangon beszélt, a bíborvörös falak és a lila selyemmel letompított villanyfény még fokozták az elmondott esetnek a misztikumát, ami pedig ma'r egymagában is elég különös volt. Gondolhatod, mondta János, hogy sok megaláztatást és nélkülözést gyűrtem le amig végre pozíciót tudtam szerezni. De esak pozíciót, mert az egyéniségemet a művészetemben még mindig nem találtam meg. Festettem női portrékat ügyesen, de a magam karaktéra nélkül. Negyven esztendős vagyok és nem mondhatom magamról, hogy akár egyetlen képemmel is meg volnék elégedve. Tavaly Velencében voltam ahol megláttam a nőt, akitől azt nagy választékban megérkeztek és kaphatók: Tavaszi újdonságok J^^A angol uri divat üzletében * A ***** -nemzetköz