Pápai Lapok. 41. évfolyam, 1914

1914-12-25

XLI. évfolyam, Pápa. 1914. december 25. 52. szám PÁPAI LAPOK Pápa város hatóságának es több pápai s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden v a s á r u a p. Szerkesztőség és kiadól.watal : Goldberg Gyula papirkereskedése, Kü-lér SJ-ik szám. T:.::;~ 112 szám Felelős szerkesztő ós lapttilajdonos GOLDBERG GYULA. KlőfizBtésuk is hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők. A lap ára: fféss ''vr» 1-' kor., félévre H k.. tic^yedévro 8, Nyilt-tér toronként 4 1 ) Biléf. — ügyes »zám ára 30 lül Fekete karácsony. Evek óta fekete karácsonyról szól­tak a karácsonyi vezércikkek. Nemze­tünk utolsó éveiben épen karácsony ide­jére mindig kijutott a szomorúságból, de még sóba ilyen nagy n+úiaék-ben. mint most. Tahin iiem is szomorúság az, ami az idei karácsony estélyen összeszo­rítja az emberek szivét, ami megfa­gVi's/.tja ajkunkm a mosolyt, talán nem szomorúság teszi halványabbá a kará­csonyi gyertyák szomorúságát, hanem egy néma. mindent elmosó elfásultság. Mert szomorkodni nincs okunk. A szerbiai baleset. mert nem lehet egyébnek nevezni — igen hamar a a múlté lesz, megint diadalmasan fomink előre baladni és megint győzelemtől fog visszhangozni az ország. Szerbia nem kerülheti el a végzetét, legföljebb, mint a halálos betegnek beadott injekciók, egy-egy hibánk, vagy egy-egy jól sike­rűit taktikai fogásuk, meg fogja hosszab­' hit.ini kis ország kösefw-s életéi. Ez léhát ne aggasszon bennünket. -\z pedig, hogy mi van Oroszlengyel­országban, azt hisszük, ma már szintén nem aggaszt senkit. Az orosz szét van verve és hetekig tart, mig összeszed­heti ni agát. Ezek a hetek pedig épen •udők arra. hoity a németek a nyu­goti fronton vigyék döntésre a küzdel-j niet. A szomorúságot tehát nem a harc-j tér eseményei okozzák. A harcterek nagy eseményei nem elszomorítók. De érez­zük, tudjuk és megértjük, hogy a szo­niornság az elfásultság mégis miért ter­jed el az országban. Akármilyen töké­letesen dolgoznak is jótékony szerve­zeteink, akármilyen nemesen gondolko­dik is az állam, mindazokról, akiket a háború nyomorba, szenvedésbe taszított, még mindik fennmarad valami, ami a legfontosabb tétele a háború veszteség­számlájának és amit nem lehet kiegyen­líteni. Ez a veszteségtétel az elvesztett sok-sok emberélet. Mintha a karácsonyfák milliónyi gyertyájának lángjában, egy-egy ember-j éiet lobogna. Mintha a gyertyák halvá­nyabban égnének, jobban lobognának.' mert mellettük és bennük és körülöttük, elhunyt apák, fiuk. testvérek lelkei le­begnének. Ezek a feltámaszthatatlan em­berek, elröppent lelkek telitik meg te­inetőszaggal. szomorúsággal, levertség­gel karácsony estéjének levegőjét. Tudjuk, értjük. Szomorú karácsony, iekete karácsony az, ahol a karácsonyfa 1 alól nem az ajándékok, hanem az ajándé­kozók hiányoznak. Szomorú karácsonyt élünk át ina. De vigasztaljon bennünket, az a ludat, hogy vannak országok, városok, falvak, ahol még sokkal szomorúbban ülnek ma este a karácsonyfa alá emberek, akik részben ép oly ártatlanok, mint mi. de másrészt akik ezt a fekete karácsonyt, a legfeketébbet, mindegyik eddigi ka­rácsony közölt, a fejükre hozták. Vigasztaljon benni nket az a tudat, hogy mi Szomorú karácsonyunk egy ! jobb jövő előtti szomorúság, a hajnal előtti sötétség. Vigasztaljon az. hogy! {tudjuk, hogy sok száz és ezer Krisztu­sunk van, akik mind a többiek, az élők. a legnagyobb szentség a haza megvál­i hísáért haltak halált. Vigasztaljon benni nket az a tudat. ihoirv szomorkodnunk. ídfásulnunk lehet' és szabad, de csüggednünk nem kell és nem lehel, mert nincí- okunk rá. Vi­gasztaljon bennünket mindez a tudat, és I.fcMJariiiuh mfim tagHajjsdaÉc • u J/'o-AcsoajdJ [gyertyák s.'.rga lobogó fényébe, hátha még egy pillanatra találkozunk bennük elhunyt hőseink dicső lelkével. J Katonáink árváiért... Tita: Lévay Mihály ora*. gyűl. kép vitató. -V háború napról napra uj felada­tok, uj kötelességek elé állítja a társa­dalmat. Nincs annyi balzsam trileádban, amennyi a sok seb behegesztésére kel­lene e nehéz napokban. De ahol a cso­datevő balzsam hiányzik, ott nem sza­1 bad most hiányzani a még csodatevőbbj szeretetnek. Mert „a szeretet mindent megért, mindent elvisel, mindent remél" mint Pál apostol nagy igazán mondja. „A szeretet tűrő, a szeretet kegyes." A szeretet szinte emberfeletti türelmére vau most szüksége a csapások keresztje alatt roskadozónak. A szeretet kegyes­ségérc vau szüksége ma a társadalom-1 nak. Ha ez a szeretet nem üres frázis, hanem élő valóság, akkor nem ijedünk meg az uj leiadatoktól sem és készek vagyunk az uj kötelességek vállalására. Egyre többen kerülnek haza kato­náink közül a harctérről olyanok, akik kenyérkereső munkára nem képesek többé. Mindinkább elfogja lelkünket a részvét, ha egy-c<ry családfő hősi halá­láról értesülünk. Mindinkább fokozódik! ezzel is az a kötelességünk, hogy c ka­tonáink családjainak szomorú helyzetén) segítsünk. Nem esak az állam teszi meg a kötelességét, a társadalom is kiveszi e nemes munkából részét. Sajnos eddig még nem indult meg olyan aktiéi, amely a munkaképtelenné vált, vagy a csatá­ban elesett hősök családjainak intenzív segítéséi tűzte volna ki célul. Pedig éppen ezeken a családokon kell külö­nösen segítenünk, oit kell megtörnünk a szeretet kenyerét, ahol nem lesz többé apa. aki azt megtörje övéinek. EL nagy föladat megoldásához ha­ladéktalanul hozzá kell lógnunk. Ha ezt a társadalom ujabb megterhelése nélkül megtudjuk tenni, csak annál nagyobb megértéssel találkozhatunk mindenütt Mi lenne ez ? AZ újévi köszöntések megváltása, széliében széles e hazában. Annyira el van terjedve ez a szokás, hogy egészen szegénysoron emberek se sajnálnak új­évi üdvözlésekért ötven fillért kiadui. A jobban szituáltaknál meg egészen csi­nos összegek jutnak évenként erre a sóira. - uj.,;, .1 Rendelné el a belügyininister, hogy minden községben, a közoktatásügyi miniszter pedig, hogy minden iskolában gyűjtenék össze azt a pénzt csupán, tmelyet újévi gratulációkra akartak köl­teni az egyesek, meg a családok; ugyan­csak erre lennének fölszólitattdók a pénz­intézetek, a gyárak és egyébb vállalatok, ikkor mindjárt szép összeghez lehetne ütni. az emberek külön megterhelése léikül. Hasonlókép kellene tenni a püspököknek is egyházmegyéjük terít­etett. Ha másutt nem. a templomokban dhelyezett perselyekben tetemes ado­nány folynék be a kenyérkereső nélkül naradl katona családok fölsegitésére, togy annak célját idején minden pap neghirdetné. Gondtól terhes, súlyos időkben ugy tittCS Semmi értelme a sztereotip b. u. ó, k. műiknek, de meg a sok irka-firkálástól s megmenekednénk, ha az újévi üd­vözlések megváltását a elhatároznék ma­runkat. S hogy erre. kivétel nélkül nindenki el is határozza mauát. ezt ISgyon könnyű lesz elérni abban az isetben, ha az Újságok néhány buzdító szóval ajánlják e leikarolásra érdemes igyet olvasóinknak. Közönségünk nem fog habozni, íogy ezt a buzdítást kövesse. Nem, kii­önösen azért, meri senkitől nem kérünk öbbet egyetlen fillérrel sem annál, mini unit újévi üdvözlésekre elkölteni szokott, De egyöntetűen kellene ezt az ak­iéit keresztül vinni, a mely költségbt

Next

/
Thumbnails
Contents