Pápai Lapok. 41. évfolyam, 1914

1914-12-25

sem kerül. Az emiitett tényezők mindegyikének lehetőén gyorsan ki kellene adnia rendeletét, hogy még idejekorán végrehajthassák. Ha a közöl.ség tisztában lesz az adakozás módjával s tudni fogja, hogy éppen ennél a gyűjtésnél szolgálja a leghumánusabb célt n a gyűjtést megindítóinak személyében megnyugodni látja azt a biztosítékot, hogy íillérei hovaforditása kétséges nem marad: akkor biztosra vehetjük, hogy ez a hazafias aktió megtermi gyümölcsét. Cseppekből lesz a tenger. Az újévi üdvözlések megváltási összege nem várt eredménnyel fog járni. Éu megpróbáltam és saját tapasztalásom sikerére hivatkozom. * Az újévi köszöntések megváltási összegét mindenki a honvédelmi minit* térium Hadsegélyező Hivatala özvegy és árva alapja javára fizeti be. A posta a Hadsegélyzö Hivatal cimére (Bpest, V. Váci-utca 88.) feladott pénz küldeményeket portómentesen szállítja, ha az utalványra fel van jegyezve, hogy katonáknak szánt szeretet adomány. A háború erkölcse. Jobb kéz és balkéz szerepet cseréltek. A politikusok moralizálnak, mikor nap-tiap után kénytelenek íelhábonlni a népjogok valamilyen megsértésén, a hivatásos erkölcsörök pedig már közel állnak ahhoz, hogy az emberiség legeszményibb állapotának tartsák a háborút. Alapjában véve nem is csoda, hogy a nagy vüágíelíbrdulásban a/, a néhány fogalom is kisiklott a rendes kerékv ágasából, amelyeket békésebb időben a földlakók kötelességeinek és jogainak ismertünk. Nagyon kívánatos volna, ha ebben az összevisszaságban tisztázhatnók azokat a fogalmakat, amelyek most annyira ingadozók. Mi az erkölcs, az erkölcs istennője, akit, a háború egyszerre fölötte illetlenül a tejetetejére állit ott. Mindenekelőtt az erkölcs nem istennő, hanem egyszerűen az emberi szokás, amennyiben az fontosnak, vagy szükségesnek mutatkozik, egy nép fennállásához. Különböző szokások és vallások különbözően ítélték meg a háborút. A Júdeabeliek és a mohamedáuok dicsőítették a háborút, a buddhizmus és a kereszténység megvetette. •Schopenhauer szervezett lopásnak nevezte a háborút és a részvétben látta a legnagyobb erényt; a tanítványa, Nietzsche megvetette a részvétet és a harci bátorságot a felebaráti szeretet fölé helyezte. Ma uincs szükség ilyen ellentétekre. Elegendő, ha valamelyik lapnak negyedév előtt! megjelent számát egy mai mellé helyezzük: két ellentétes világot pillauthatuuk meg bennük. Minél kisebb a lap, annál nagyobb a szája, annál kiabálóbb az ellentét. Mi sem könnyebb, mint a béke moráljának tökéletes megforditotfját bebizonyítani. „Az első parancsolatok egyike igy hangzott: „Ne ölj". A jelen ezt követeli; „< >lj annyit, amennyit tudsz". A régi tan szerint: „Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat". A jelen ezt követeli: „Gyűlölj, mert gyűlölet nélkül nem lehet sikere a háborúnak." Ha azonban azt kellene határoznom, hogy melyik az az érzelem, amelyben a megváltozott erkölcsi felfogás a legszeiuheszököbben jut kifejezésre, csak egyet tudok megnevezni: a káröröm. A küzdőknél talán valamivel gyengébb ez az érzés, mint az itthonmaradottaknál. Itthon, a sörös asztal mellett gyakran groteszk a megnyilvánulása. A kárörömtől egyikünk sem ment ma. Ks ezzel kimondtuk a moratóriumot az öszszes erkölosi követelmények számára. Ha majd a békével — milyen idegenül hangzó szó ez ma — visszatér a kultúra, elérkezik az az idő is, amelyben kiverjük magunkból a káröröm érzését. Ma béke lesz, természetesen csak a diadalt követő béke, ugy fogunk visszatekinteni a háborús időkben tapasztalt kedélyállapotuukra, miut valami erkölcsi megtévelyedettsógre. Nem lesz igazunk. „A cselekvő ember mindig lelkiismeretlen." A háború a cselekvés, a tett korszaka: a cselekvő embereket kiméini kell, mint a holdkórosakat ; a békeidőből hangzó fecsegósnek nem szabad őket felébresztenie. Az itthoiimaradt nézők a sörüskancsók mellett, vagy nagy gyülekezetben ösztönszerűen tartózkodnak attól, hogy hangosan ejtsék ki a régi békemorál szavát. Az erkölcsi értékeknek ez a megsemmisülése előrelátható volt. Mégis különösen az első hetekben nagy, jelentős korszaknak neveztük a mait, a háborút, a magas óriási mivoltában pedig nagyszerű eseménynek. Legjobbjaink kijelentették, boldogok, hogy megérhették ezt az időt és számlálhatatlanul sokan vaunak azok, akik ezt utánuk mondták és utánuk érezték. Kétségkívül erkölcsi érték az ilyen föllelkesedés is. talán a legmagasabb arkölcsi érték. Megtartani valiinit ebből a nekihevUlésböl. megmenteni ama korszak számára, amely kell, hogy kövesse a íiekihevülést. ez az a feladat, amelynek megoldásával nem lehet eléggé korán foglalkozni. Talán nem is feladat, hanem mindenekelőtt a jövő kérdése. Az a kérdés ugyanis, mit őrizzünk meg, mi az, amit meg kell még lennünk •iz emberiség elkövetkezendő békés korszaka számára abból a nagy hangulatból, amelyet a háborús állapot hirtelen előidézett. Igen valószinüeu arról lesz szó, hogy a háború, akkor, nmikor szétrombolta a régi erkölcsi értékeket, egyúttal ujakat teremtett. Érdekes mindenekelőtt megfigyelni, amit különben óráról-órára megénekelnek rinies és rímtelen költeményeknek, hogy a nagy háború szétszakítva a nemzetközi és humánon szövetségeket, a néptörzsek kötelékét annál erösebbé :.ette. A németség sohasem volt olyan egységes, mint l'.il l augusztus elseje óta, imm volt ilyen sem a szabadságharcban, sem 1870-ben. A türíéuelem meg fogja örökíteni az idei augusztus 1-én lefolyt Keichstag ülését, ahogyan megörökítette 1789- augusztus negyedikét, amelyeu a francia nemzetgyűlés a népjogokra hivatkozott. Amint látható, a kör szűkebb iett: az ember aztj hinné, hogy az 1914-iki ki nem mondott foga-j dalmakat könnyebb teljesíteni, mint az 1789-ikieket. .Ne legyenek többé pártok." Pedig vissza fogmik térni a pártok és visszatérnek velük as okos és ostoba pártvezérek. Gondoskodtak róla, hogy ne hiányozzanak a szükséges politikai küzdelmek. Nagy nyereség volna, ha ezeket a küzdelmeket uem ugy folytatnák, ahogy eddig tették. Ha csak polgári fegyverekkel küzdenének, becsületesen, hazugság, öuámitás nélkül. A nemzeti egyesülésnek e morális hatása mellett a háború előreláthatólag csökkenteni fogja az egoizmust. Nem vagyok ábrándozó és igy uem szólok az egoizmus megszüntetéséről. Istenem, mennyi hiúság és becsvágy nyilvánul meg a mai jótékony mozgalomban. Es a hiúság mellett annyi lemondás ama ezreknél, akik utolsó garasukat adják oda niásokuak, akik tönkremennek, csak hogy egy pár meleg harisnyát ajándékozhassanak egy katonának. Ahhoz, hogy teljesen tudjuk méltányolni ezt az „altruista" mozgalmat, vidéken kell azt tanulmányozni, ahol jóformán vagyontalan emberek élnek. A gazdagok sem maradnak el. Valóban öröm az élet. Öröm ajándékozni, akárcsak más időkben, karácsonykor. A közös veszedelem a sok millió egoizmus a közös uépegoizmus ösztönévé tette. Gyakorlati' szocialisták lettünk. A jövő második kérdése: mennyi marad meg béke időben ebből az ösztönszerű szocializmusból a győzelem után? Őrizkedjünk itt is hazugságtól és öuámitástól. Ellenségeinknek, igen természetesen az a céljuk, hogy nyomorultakká és szegényekké tegyenek bennünket, holott mi a békében gazdagok akarunk lenni, mert erős fegyver a gazdagság is. Nem fogjuk ttehát tudni megakadályozni, hogy a pénz után való rohanásban ne kerekedjék ismét fölül az egyéni egoizmus. Ez kikerülhetetlen. Nem fogjuk-e akkor elfelejteni, hogy közös veszedelem idején többért küzdöttünk, mint pénzért? Hogy népünk léte vagy nemléte volt kockára téve? Micsoda voltaképpen a németség eszménye? Manapság talán ezt telelhetnek erre a kérdésre: hogy elég erős az igazság mellett kitartani. A hazugság is fegyver, a szükségben épen olyan fegyver, mint a többi. Ezt, a fegyvert sohasem használták ellenünk erösebben, mint az utóbbi hetekben. Bizonyítékra talán uincs is szükség. A kábel elvágása a hazugság monopóliumát adta az ellenség kezébe. Az aiigolog, akik a hazugság vádját tartják a legnagyobb sértésnek, mesterei ennek a fegyvernek, a román ellenségek ós a semlegesek véres dilettánsok hozzájuk képest. Ks mégis: állíthat juk-e nyugodt lélekkel, hogy a németség nem esett ebbe a hibába? Nem követtünk el mi is önámitást ? Csak egy elszomorító jelenségre akarok rámutatni: az ellenség gyávaságát szóban, Írásban, képben hirdető híresztelésre. Három hónap óta harcolnak halálmegvetéssel véreink északon és nyugaton bátor ellenség ellen. Ha van még értelme és értéke a „hős" szónak, ugy a mieinket teljes joggal nevezhetjük hősöknek. Az oroszoknak, franciáknak, angoloknak gyalázass nem illik hozzánk, az ilyen izgatott időkben azonban megengedhetök. De ne felejtsük el: azzal, hogy az ellenséget gyalázzuk, azzal, hogy gyávának nevezzük, kisebbítjük, elalacsonyitjuk hősein dicső tetteit. Ez a mi egyetlen öiiámitásunk. de a legszembeszökkenöbb. A háború krónikája. rrr- 1914December 17. Az orosz contrum ereje megtörött: az oroszokat visszavonulásra kényszeritették a német és osztrák-magyar csapatok. Német hadihajók bombázták Scarborong és AVhitby angol tengerparti városokat. December 18A szövetségesek csapatai 400 km-es vonalon üldözik a hátráló oroszokat. Piotrkor városát a 84., Przedborg városát a 31. gyalogezred vette be. A nyugati harctéren a németek kedvezően állnak. December 19. A szövetséges csapatok átlépték a Pilicát. Kelet-Poroszországban is visszaverték az oroszokat. A przemysli várörsóg több 100 foglyot ejtett. Oroszlengyelországbau több orosz hadtest pusztult el. A skandináv államok szövetsége Oroszország ellen. December 20. Az oroszok megkísérlik a szövetségesek feltartóztatását : ujabb tömegeket vetnek a harcvonalba. Belgium kára félhivatalos becslés szerint ő milliárd. December 21. Kelet és nyugat Poroszországban a helyzet változatlan. JofTre hadinapiparancsban jelenti be, a franciák offenzíváját. December 22. Folyik a harc Oroszlengyelországbau, Galíciába és a Kárpátokban. Megkezdődött a francia ofleuciva, de alig valami eredménnyel. Aa arabok elfoglalták Fezt. Dr. Reiner Mór Emánuel orvos lakik Kistér 2 szám (Hoffmann féle emeletes ház).