Pápai Lapok. 41. évfolyam, 1914

1914-08-09

1914. augusztus !t Papai Lapok g. fésülünk, ezt a törvényt csak az uj választási alapon létrejött parlament elé fogják terjeszteni. Szerintem elhibázott dolog a közigazgatás államosítását részletekben oldani meg. A közigazgatás egy egész kormányzati ténykedést involvál, annak államosítását az egész vonalon egyszerre egy törvényben kellett volna megoldani, tehát egy koncepcióból kellett volua erednie, ha nem is egyszerre, egy időben léptettetetnék életbe. A hány fej, annyi koncepció! Ki tudja, hogy az uj választás mily képviselőházat hoz létre s mily politikai irányzatú kormányt? ö akkor a kérdés, bele lehet-e illeszteni a városok közigazgatását a vármegyei közigazgatásba ugy, hogy mint rész az egésznek pontosan fungáló alkotóját képezze, viszont az egész, a részeket is éltető erővel láthassa el? Nem-e fog egyik a másikának kerékkötője lenni nemzeti haladásunk nagy hátrányára? Amikor tehát a vármegyei közigazgatás államosittatik, tisztában kell lenni a városi közigazgatás államosításával is, sajnos azonban, hogy ennek még torvezetót sem ismerjük, csak tapogatódzunk a sötétben, egyes elejtett nyilatkozatokból kell következtetnünk. Épp ezért már most a városoknak, különcéén az ezeket képviselő kongresszusnak kell sorompóba lépni, hogy a városi érdekek megóvassanak, a városi terhek apasztassanak és a városi közigazgatás jósága, gyorsasága biztosittassék. Az állami közigazgatás elengedhetetlenné teszi, hogy a rendőrség, az adóilleték, a községi bíráskodás, az árva- ós katona ügy állami alkalmazottakkal láttassék el, míg a város fejlődésére irányuló össztevékenység a város autonóm jogkörébe osztandó, mely a képviselőtestület által intézendő. Ezen autonóm jog és kötelesség szempontjából a városok kiemelendök lesznek a vármegyei törvényhatóság, illetve a közigazgatási bizottság felügyeleti jogköréből, mert habár a törvényhatóság jogköre nagyrészt az elevenebb kosig, bizottság jogkörébe be is osztatott, még sem tekinthetik a városok oly hatóságnak, amelyre nyugodt lélekkel reá lehetne bizni az életviszonyoknak ezer és ezer szálaival átszőtt, a varmegyei éh-ttöl annyira különböző városi közigazgatás télügyeleti jogát. Tehát a fejlödöttebb városokat ki kell vinni a törvényhatóság szférájából egyenesen a belügyminisztérium felügyelete alá kell vonni, ahol gyorsan, s a városi érdekeket szem előtt tartó, s azok minden vágyát, óhaját ismerő tisztikar által intéztetnének el a városi önkormányzati ügyek. De nemiartanám semmi esetre sem igazsáemeit, hites társává tett engem, a bukott, büoöa nőt. Még akkor sem voltam boldog és az ő tinóin lelke megérezte bánatom okát. Kihozatta a gyermekemet, felnevelte, tanitatta és odaadta a saját becsületes nevét annak, aki soha egy szóval, egy piUautánsa! nem éreztette, hogy nein ö az apja. Gálosad egy pillanatig gondolkozott, aztán lassan mondta: — Most már mindent tud. Reláthatja, hogy a mi titaink kettéváltak. Nekünk több beszélni Valiink nincs az életben, ("sak arra kérem még, hogy most menjen, menjen innen . . . Az erős asszonyi lélek is összetört. Giílosné eltakarta az arcát, nem tudta visszatartani a könynytit. liéthy odalépett az asszonyhoz, megcsókolta hosszan a kezét, egy hosszú pillantást vetett reá, azután lassan kifelé indult. Gálosné még mindig mozdulatlanul ült a karosszékben, nem is hallotta, mikor az őrnagy távozott. Magához tért. A fia állt előtte. Csodálkozó arccal kérdezte : — Anyám, mond mi történt. Egy katonatiszt jött ki a kapunkon . . . (lálosnéban felébredt az anya. A futnak nem szabad semtuil sem megtudni. Kgy pillanatig égette a száját a nagy hazugsag, de aztán megkönnyebbülten mondta : — Talán valakit keresett. KII nem is láttam . . . gosuak és méltányos dolognak, ha a helyi önkormányzati testületek, mint az államélet szervei gyakorolnák az állami közigazgatást s ennek költségeivel, terheivel tovább.is a városok sújtatnának, mert ha állami funkciót teljesíttetnek a városokkal, ugy ezen teendők ellátásával megbízott tisztviselőket fizesse is az állam. Ha a városok, a közigazgatás államosításával magukról letudják rázni a kétségtelenül nem őket illető terheket, ugy a városok megvalósíthatják mindazt, amit tőlük a nemzet joggal elvárhat. Már pedig a városokra, mint az állami élet előre haladottságának fokmérőire óriási feladatok várnak. 1. Közegészség viszonyaink javítása, eme-1 lése, melynek elérésére szolgál a jó ivóvíz, a csatornázás, kótház, fásitás s az utak portaiam-' tása, széles utcák, terek létesítése, egészséges,! modern lakások építésének ellenönsáse, népfürdők felállítása, a közélelinezés javítása, konyhaés gyümölcskertészet, baromfi telepek létesítése, vásárcsarnok és közvágóhidak építése. 2. A kultúra szempontjából: a tanügyet fokozni, mindenféle gyakorlati szakiskolát emelni, közművelődési házakat, népkönyvtárakat teremteni, egyáltalán oda hatni, hogy a polgárság annyi ismerettel bírjon, hogy az élet küzdelmek J között maga elé tornyosuló akadályokat köny-1 nyeu leküzdeni képes legyen. 3. Közforgalmi szempontból a város utait, utcáit, járdáit jó burkolattal s kifogástalan műtárgyakkal ellátni, vasúti vonalait kiépíteni. 4. Közbiztonság szempontjából: kifogástalan utcavilágitást berendezni. 5. Közgazdasági szempontból: a mezőgazdaság mellett az ipar és kereskedelem fejlesztése, jobb kereseti viszonylik létesítése, gyáripar teremtése. ti. Szegényügyi szempontból : Szegényházak, népkonyhák felállítása, szegéuygverraekek felruházása, ingyen könyvekkel való ellátása, ingyen gyógykezelése, kenyérgyárak felállítása, stb. Már pedig ezek megvalósítása óriá>i áldozatokba kerülnek, melyekre csak ugy Kepeiek a városok, ha a közigazgatással járó költségektől mentesítjük s telhatalmazt.itnak oly közhaszuu vállalatok létesítésére, melyek a városok egyetemét vannak hivatva szolgálni. Ilyenül jelentkezik a közvilágítás, téglagyár, városi takarékpénztár, villamos vasút, jóggyár, városi mozi. hirdetési vállalat, stb Az életben megállás nincs, ha elmaradni nem akarunk, tehát módot keli nyújtani a városoknak, szükségleteik kielégítésére, hogy anya* got knlturvárosaival lépést tarthassanak, illetve

1 azok fejlődési fokára emelkedhessenek. Khhez pedig az állam-kormány legmesszebbmenő jóakarata kívántatik meg. Minthogy pedig a városok mindig csak mostoha gyermekei voltak az, államnak, csak a legutóbbi időben nyilvánult i egy kis jóakarat, az is a városok tömörülése és nvomása következtében, tehát ellehetünk készülve arra, Imgy a városi törvény sem fog ugy megoldatni, hogy annak keretében a városok az épitő, teremtő munkához lóghatnának. Már most kell tehát szervezkedni, meg kell alakitani a városi pártot s csak oly képviselőt kell küldeni a par- ] kimentben, akik a városi törekvéseket, Írják •áss-l lójukra, amely éppen nem ellentétes az egységes magyar nemzeti állam kiépítésével, sőt kongruens, mert a városok képezik ennek gerincét, Un a városi párt. megalakul s annak képviselői egyöntetűen járnak el. ugy nincs kormány, nincs hatalom, amely neki ne deferálna. A városok csak ez alapon remélhetik kiépítésüket, de ez alapon épülhet ki a magyar állani is ugy, lmgy minden viharnak ellenállni tudjon. Csoknyai Károly. kivül a legsúlyosabb helyzetbe a mezőgazdák kerültek, kiknek termése részben a földeken fekszik, részben még le sincs aratva. Ennek a termésnek a megmentése nemcsak egyesek anyagi érdeke, hanem első sorban legelsörendü nemzeti érdek. A gabona ára már most is horribilisán magas, de szörnyű helyzet elé nézünk, ha nem lesz elegendő munkaerő a sürgős mezei munkák elvégzésére. Ezért mindenki, akinek foglalkozása a háború következtében elég munkát nem ad, a saját jól felfogott anyagi érdekein kívül óriási baderejü, hazafias .'élt szolgál, ha mezőgazdasági munkát vállal Ez a munka nemzeti szempontból is van olyan fontos, mint ha valaki közszolgálatot végez, mert az egész idei termés eredménye, és ezzel kapcsolatosan a legszükségesebb élelmiszerek árának alakulása első sorban attól függ, hogy lesze elég munkaerő ezen halaszthatatlan munkálatok elvégzésére. E fontos cél érdekében azokhoz a társadalmi intézményekhez fordulunk sorainkkal, amelyek a bevonult tartalékosok családjainak felsegitését vallják legsürgősebb feladatuknak, hogy ez eszme megvalósulása érdekében széleskörű propagaudát inditsauak. mert ezzel munkájukat eredményesebbé teszik. Könnyítsük meg az amúgy is túlterhelt közhatóságok munkáját. Hirdetmény. Papa város polgármestere közzé teszi, hogy a képviselő testület f. évi aug. 6-án tartott r.-kivüli közgyűlésében 14'3. sz. véghatározatával kimondotta, hogy a háborúba bevonult szegény hadkötelesek hozzátartozóinak élelmezési segélyezésére a pápai takarékpénztárból 12U(HJ K folyószámlái kölcsönt felvesz. 144. sz. határozatával elfogadta néhai Osváld Dániel alapítványáról szerkesztett alapító oklevelet. .. , 14ö. sz. határozatával Krancsák József pénztári ellenőrnek 1!)14 október ltí-ig terjedő időre szabadságot adott betegsége folytán. 14b. sz. határozatával a Rohouczy kertek víztelenítése céljából az 1915. évi költségvetésbe 817 K költséget, beállítani rendelt. 147., 14S. sz. határozataival Fuchs Emánuel és Pödör István illetőségét megtagadta. Ezen határozatok azzal tétetnek közzé, hogy ellenük a fellebbezés alul irt naptól számított 15 napon belül beadható. Pápa 1914. aug. íj. Mészáros, s. k. polgármester. Pesti levél. A háború és a mezőgazdaság. A mozgósitás óriási nitinkáshiiinyt idézett elő nagyon sok foglalkoiási ágban, da kétségen Egy kis eset. Történik valahol kinn az Augyalföldön, ott, ahol már csak itt-ott van s/.étegy-két ház. Az utca üres. csak néha tűnik elő pár rongyos mnukáaasszony A Borvasul villamoskoosíja ugy 10-15peroenként zavarja a csöndet. Egyik házból kijön Pista meg Peti. Peti az idősebb, 7 éves, a másik nem sokkal fiatalabb. Mindketten sápadtak. Vézna, vérszegény, rongyosrttháju, igazi proletárkölykek. Peti: Mennyit kapta a botost tt? Pista: Négy vasat adott, pedig a Nyugotiig vittem a saennyesit. Majd leszakadt a kezem Peti: Pista, ne hazudj! Ügyes mikor én kaptam a Szabóéi; szobauratul. a ligeti hiuástul {az 5 vasat, én megmondtam az egészet. Pista: En nem hazudó',;. Peti: Esküdj meg, Pista: Isten bizony. Peti: Ugy éjjen az apad meg az anyád? Pista: Ugy éjjen. Peti: Hát acce a felet. Pista: Inkább tegyük össze, aztán vegyünk rajta, dó? Ka négyét veszünk többet annak.