Pápai Lapok. 41. évfolyam, 1914

1914-07-05

XLI. évfolyam. Pápa. 1914. július 5. 27. szam PA PA I L A POK Pápa város hatóságának és több pápai s papa-videki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Goldberg Uywla papirkereskedése, Kő-tér L'ü-ik szám Telefsn 112 szám Felelős azerkesztő és laptulajdimos: GOLDBERG GYULA. Kifizetések és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők. A lap ára : egész évre 11 kor., félévre fi k., negyedévre 3. Nyilt-tér soronként 40 fillér. — Kgyos szám ára 30 tili A nagy tragédia. Nem akartuk és nem tudtuk elhinni az első híradásokat, melyek a trónörököspár rettenetes, vérfagyasztó tragédiájáról szóltak. Fájdalmas valóság volt ez s a borzalom, a megdöbbenés, az ijedelem és még mindig a kétkedés érzete töltötte el az embereket. Az egész világon keresztül üvöltött a rémséges hir, hogy a magyar trón várományosát és annak szépséges hitvesét, Zsófia hercegnőt egy őrjöngő suhanc golyója megölte. a csapás, mely váratlanul ért bennünket óriási, mert egy minden tekintetben egész embert, kiváló katonát veszítettünk Ferenc Ferdinánd trónörökösben és tetézi e szörnyű csapást, hogy kétszeres a gyász, mert egy lenkölt lelkületű, nemes szívű hercegasszonyt veszítettünk Chotek Zsófiában. Mély megilletődéssel állunk a két fenséges holttest ravatalánál ós a rettenetes tragédiit belemarkol szivünkbe, mert az a tudat, hogy a trónörökös nemes egyénisége és kiváló tulajdonságai teljes bizalommal tölthetik el nemzetünket, — az a tudat átment e nemzet vérkeringésébe-. Ezért óreazük és tudjuk, hogy elveszítettünk valakit, akihez igen sok szép reményt fűztünk. Hőn szeretett, agg királyunkat ujabb nagy megpróbáltatások elé állítja ez a rémségesen borzalmas tragédia sokat szenvedett, sok hasonló csapást kellett már végig szenvednie. Imádkozzunk Ü Felsége tartós egészségeért, hogy ezt a rettenetes csapást is bátor szívvel és acélos lélekkel viselje és bízni tudjon a jövőben. Hunkár Dénes löispjfe, Vessprém vármegye nevében a következő táviratot intézte a kabinetiroiláuak : Ö Császári és Apostoli Királyi Felsége Kabinetirodájának Wien. A Ferenc Ferdinánd 'rónörökös 0 Császári és Királyi Fenségének és szerető hitvesének gyászos elhalálozása által Q Császári és Apostoli Királyi Felségét a felséges uralkodóházat és nemzetünket, egyaránt, ért mérhetetlen veszteség és tragikus sorscsapás lelett érzett legmélyebb fájdalmunkat s őszinte magyar nemzeti érzésünkből és hagyományos alatt valói hűségünkből fakadó legbensőbb és legigazabb részvétünket midöu kifejezzük egyben kérjük hogy ezen érzelmeinket a legmagasabb trón zsámolya el) juttatni kegyesen méltóztassék. Ves/.prétnvármegye közönsége nevében : Hunkár Dénes s. k. Koller Sándor s. k. főispán. alispán. Méltóságos Hunkár Dénes Főispán Urnák! O császári és apóst ,: «iralyi felsége , M•'-'tóságod által Veszprém varmegye közönség* nevében kifejezett részvétét s/iies köszönetté] legkegvesebben tudomásul venni méltóztatott. Kabinet iroda. Ha egy idegen, nesztelenül gördülő gummikerekün végig kocsikázik jól ápolt, virágos ivlámpasorral övezett, vasrácsos világágyakkll díszített Főutcánkon, azt gondolja magában: no ez a város méltán megérdemli a Dunántúl Ikis Athénja elnevezést. Mit gondolna 1 azonban az előkelő idegen, ha én elveIzetném a Tűzoltó és Arok utcákba? A város szép uj térképet csinálta'tott, amely feltünteti a nagy. városrenidező piogrammot és ebben — nagyon ihelyesen — belevették az Árok-utca és ITűzoltó-utca rendezését is. A rendezés azonban csak a pontozott vonalakban, icsak papiroson maradt. Az dec. i 18-ikán tartott városi közgyűlés az eléje terjesztett házvételi szerződésekei és ezzel ti fentemIi

tott utcák rendezési tervét majdnem egyhangúlag elfogadta és Igondoskodtak az ezáltal felmerült 90500 K költség fedezéséről is; szóval nagy lelkesedéssel fogtak hozzá az életre való, üdvös terv megvalósításához. A közgyűlés óta egy félév telt el. az embereket kilakoltatták, a házak vagy bedőltek, vagv leromboltattak, — de ezen kívül nem történt egyéb, minthogy valószínűleg — fizetik a lel vett kölcsön után a kamatokat. Nagyon helyesen belátta a varost Tanács, hogy a városnak egészséges irányban, ezen utcákban kell fejlődnie. A fejlődésnek azonban előfeltételei is vannak, amiről egyáltalában nem történt gondoskodás. Azt hinné az ember, valami koldus tanyán, vagy valamely keleti város szegény külvárosában jár, olyan aztitca külső képe. Az úttest közepén, hetek óta poshadó szennyvíz fertőzi a levegőt, aminek sehova sincs lefolyása. Az utca szólén pedig, városunk „

főfolyója" a Cinc

a T

ÁRCA ESTE. 8ág Mihály kihajolt a vonat ablakon s ugy mondta magában: — Pest. . . Budapest. . . Pest . . . Valami ismeretlen, titokzatos hangzása volt előtte a szónak, uj és csodás misztériumokat sejtett meg mögötte és ugy érezte magát, mintha valami nagy sötétség előtt állana, amibe fél bele menni de mégis megy, rohan . . . Kinésctt as ablakon s elnézte a sötét gomolygó füstsaalagot, amelyiket maga után lobogtatott a szél 9 amelyik lassanként belemosódott as ég piszkos kékségébe. Néha nagy piroa éa sárga tüzssikrák pattantak ki a kéményből H nagy, széles ivben röpültek a magasba kigyótó, fényes vonalat liasitva as égen, száguldottak egy darabig füstoszlop tetején aztán vakitó föllobbanással elmultak. Ság Mihály néste még egy darabig őket, aztán fáradtan ült vissza a kupéba s behunyta a szemét, hogy ne lássa a harmadik osztály asegény miliőjét, aa öreg asszonyokat, akik kétségbeejtően hasonlítottak az ő öreg anyjára, és hogy na lásson Bemmit ami bántja ée zavarja, mert Ság Mihály ugy érezte, hogy ezen a ködös, titkokkal teljesen szeptemberi éjszakán uj dolgok várakoznak rá és ugy érezte, hogy a lelke, ami eddig el volt temetve a szürkeségbe, uj és színes dolgokat fog néki mondani. Mert Ság Mihály még várt magától uj dolgokat, várt magától még sokat, mindent. A könyvek között, mert itt töltötte tizennyolc esztende jét, még a kisvárosban megérezte, hogy vannak más dolgok is a világon, mint amit megélt s látott, hogy vannak titkok is, rejtelmesek mint egy keleti mese és a lelke, ami ugy véletlenül kerülhetett a kisvárosba, a félparaszt osaládjába, a titkokat a nagyvárosban kereste. Megérezte, hogy a kisváros: az örök átlátszóság, hogy a kisváros nem fejt ki titkokat, csak gyöpőt növeszt fóléhük és nogy a kisvárosban nem teremnek szépségek, csak nvugodtság. A nyugodtság pedig: az unalom. És megsiomjazott Ság Mihály lelke már nagyon as ismeretlen dolgokra, a látás szépségekre éa ugy érezte magát a vonatban, útban a nagyváros, Pest felé, in ni a menyasszony, aki reszketve várja a titokfejtő percet. Amint a vonatja Kőbányára érkezett és útitársai elkezdtek lázasan késeülődni, ő nyugodtan maradt, de lelkében talán most éreste leghatározottabban, legélesebben, hogy amit várt, most jön. A város kiinturjai teljesen beletnosódtak ac éjstakába, de a lüktetését, a város életének lüktetését megérezte és megborzongott a teste, a lelke sejtéseitől. Még három nap múlva is tigy járt as uteákon, mintha most lépett volna ki a kupéból. Ugy érezte, hogy valami alapot valami biztosságot elveszített. Ac agya kábult volt, lelkében ott zsibongott, zajgott a snk impresszió. Ez a lárma, et a világosság, ez a fényesség, ez a sok, sok asatony és minden megstéditették, elkápráztatták. Nappal aludt, — nyugtalanul, lázasan — éa ugy hat óra felé jött ki at utcára. Még most is olyasfajta érzései voltak, mint legelőstör, mikor a pályaudvar nagy üvegfedele alatt állót, és ugy érette, hogy at a nagy, muzsikáló morajláá, ami at üvegcsarnokon át meg át rezgett s amiben harmóniává olvadt a nagyváros lármájának minden distharmoniája, átmenne az , veiébe is a város vérétől a magában érette at a nagy, nagy mindent, amiliea volt. Es et a muzsik*, ami ott lüktetett ritmiktivan a vérében, a város muzsikája erőssé és büszkévé tette. Szeieite volna, ha egy fejjel magasabb lett volna at embereknél, at összes embernél és steretett volna valami hatalmas zsolozsmát énekelni ott kint, at utoán. aminek a melódiái, a muzsikája, a hangja szivéből fakadtak volna. Es boldog volt Ság