Pápai Lapok. 41. évfolyam, 1914

1914-06-21

XLI. évfolyam. Pápa. 1914. június 21. 25. szám PAPAI LAPOK Pápa város hatóságának es több pápai s papa-vidoki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség es kiadóhivatal Qoldherg Oyula |i*i>irkere*kedA*«, Kfi-léf 28-ik szám. Telefs». 1X2 szám. A szerkesztésért felelés laptulajdonos: GOLDBERG GYULA. RIAflMtések é« hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők. lan ára: egész évre 1!2 kor., félévre ti k., negyedévre 8. vilt-tér soronként 40 fillér. — l£gye* ssaia ara 30 fül A Tapolca jobb partján levő gyalog ut. A „Pápai Lapok" utolsó számában egy névtelen iró ir a Tapolca menti gyalog útról és azt kérdi hogyan van az. hogy ezen nt a hal piacon megszakad és csak az uszodánál folytatódik a kisbéri országútig. Hivatkozik is reám, mint aki ezen ügy miatt a városi közgyűlésen interpelláltam; ezért hozzá szólok ezen kérdéshez. Már legalább 15-ször hoztam fel ezen kérdést ugy a közgyűléseken és még többször bizottsági gyűléseken; ott előadtam ezen ügy történetét, de amint tudom teljes sikertelenül. Soha sem találkozott egy ember is ki engem pártolt volna; sőt a városi hatóság teljes nemtörődömséget mutat. Ugy látszik, hogy már alig van Pápán néhány ember, aki ezen ügy történetét ismeri annak dacára, hogy én ezt oiy sokszor előadtam, ezért most elmondom Írásban. Az apámtól többször hallottam, hogy ö a mult század 20-as éveiben, ha sétálni akart, lement a várkerthez és a patak jobb partján kiment a szélesvizhez és onnan vissza. Ez épp 1 órai ut volt és elég volt a sétálásból. A harmincas évek elején Tarczy Lajos tanár kinek háza az irgalmasok nagy kapujával szemben van kerítéssel elzárta kertje hosszában ezen gyalog utat; de mivel senki sem szólalt fel ez ellen, követte az ő példáját PálíTy, kinek háza jelenleg a ref. hitközségé és a mellette való Blüm ház szinte az ő tulajdona volt. De most sem szólalt tel senki ezen elbirtokolás ellen: egy-két év alatt valamennyi házbirtokos a halpiactól a város malomig elkerítette a gyalog utat és igy van ez mai napig miután sok évtizedig tart már ezen állapot, a városnak tulajdon joga már elévült és ezen volt ut már a háziuraké. A névtelen cikk iróuak megadtam ;t választ az ő kérdésére: de most folytatom, számtalanszor kértem a városi hatóságot, hogy mentsék meg legalább azt mi ínég jelenleg közút, tudniillik a Tapolca menti gyalogulat a uszodáiéi a széles vízig: de a hatóság rá sem hederített. Hz okból az 1ÍI04. évi költségvetés előirányzat tárgyalásánál indítványt tettem, hogy ezen ut jókarba helyeztessék és járhatóvá tétessék. A közgyűlés indítványomat elfogadta, csak egy városi hivatalnok kinek a Jókai-utca vizsor.ín kél háza vau volt ellene, mert alighanem az is szeretné elzárni házai hosszában ezen utat. A városi hatóság ezen közgyűlési határozatot nem hajtotta végre ezért HM)ö-ben a költségvetés tárgyalásánál ismét megújítottam a mult évi indítványomat; a közgyűlés ismét azt egyhangúlag elfogadta de étidig is ez hasztalan volt a tanács nagy mulasztást követett el és ezen gyalog ut most sokkal siralmasabb állapotban van mint ezelőtt 10 évvel. Midőn a mult század 50-es éveiben az összes diákság ide járt fürdeni, én is ott fürödtem akkor ugy mondták a Somogyi kertek alatt, akkor ezen gyalog ut legalább l'/i mtr. széles volt és én elégszel- mentem ki a széles vízhez, csakhogy az utolsó köiülbelül 90 ititr. egy kicsit eltért a Tapolca partról, lévén ott egy viskó, hanem ennek a háznak keleti részén szakadt bele a Kisbéri országúira a széles viz mellett. Azóta ismét történt foglalás ezen ut legdélibb részén a csúzi malom melleit; ezt szintén nem kifogásolta senki és a térfoglalás már tulajdonná vált. Egy éve mult el, hogy ezen a gyalog UtOIl végig menteni az akadályig és néhány helyen még pedig az uszoda közelében — oly térfoglalási latiam, hogy alig lehet már ezen közlekedni, mert csak egy talpalatnyi keskeny sávból áll az ut; a többit leásták és evvel nagyobbították az ezen volt utat érintő földet. En ezt a polgármester urnák be is jelentettem aki megígérte, hogy 1-2 nap múlva megfogja vizsgálni ezen utat: de hogy azóta történt-e valami a vártisi lakosság tulajdonának helyreállítása végett, azt nem tudom. Kötelessége a városi hatóságnak, hogy sürgősen hozassa helyre ezen szép gyalog utat és ezt nyissa meg a széles vízhez egy csekély terület megvásárlása által. Ez annyival inkább szükséges mert a közgyűlés már 2 izben hozott határozatot, hogy ezen gyalog ut jókarba helyeztessék és mert előbb-utóbb itt kell az alsó város számára egy sétateret csinálni. A tizes malomnál is kezdődik egy TÄRCÄi Tapasztalataim és tanácsaim, egy nőnek ajánlva. Irta: Takáts Tibor. Kedves M! Vegye tőlem jónéven és őszinte jó szívvel, mindazokat a dolgokat, amiket most óhajtok elmondani az életről, amit én jobban megtanultam ismerni, mint (in, hisz még On esak unnak jobbadán a ragyogóbb oldalait láthatta eddig. Ne méltóztassék azért azt gondolni, hogy én e sorokban olyan gondolatokat fogok tárgyalni, amik talán az On kedvét elrontják, avagy reményeitől is megfosztana és ifjú álmaira fátyolt boritana . . . t )n a/.ért az lesz aminek lennie kell, osak mindig ugy erezzen mint e pillanatban és következetesen is ugy kell éreznie mindig — hogy szeretni tud. Amint tehát mondáin: reményei igazakká fognak válni; kedve a sirig üde és virágos leend, osak mindig annyit tudjon, hogy mint nő arra van hivatva, hogy boldogítson és boldogittassék. Egykor majd jobban átfogja érteni e mély érteluiü szavakat, addig is mig ez. megtörténnék, ne engedje, hogy a világ valamely kábító csilláma kápráztatóként behatolna mohó érzékeny lelkéig. Uh, amit ekkor fog érezni, ami ekkor fogja eltölteni szivét, azt őrizze meg örökké, annak aztán hianie kell, attól várjon boldogságot és — örökké boldog lesz! Mind az, amit a hiti külvilág udhat, nem egyéb, mulandó pillanatok örömeinél, melyek az érdekek és viszonyok valtoztával mind eltűnnek és módostiluak — sajnos, tehát egy sem fog maradni híí kegyedhez. Bizalom, barátság, elismerés, hódolat — mind olyan tüuékeny, csillámló valami, mint akár a hó, amelyet az időváltozás megköt, hogy azt feloldja, amelyre boldogságunk magvait hintuui merő kábasag. Igy tehát észre kell vennie, hogy azok mindenike nem más, csupán egy szelíd lepel, mely tulajdonképen megóvja az anyaföldet a fagytól hogy a belőle kibúvó csirák el ne vesszenek. Az igazi anyaföld a „szeretet !

u Azért azt tanácsolom Önnek, hogy ennek éljen, ezt őriz/.e, ebbe helyezze boldogságát! A többi ami a külvilágtól ered, azt On ÍN esak óvó lepelül hnszuáija ! Jobb, ha előre elvan készülve, mintha sokra számit és ennek csak egy silány részét kapja! Erre akarom enOnteiokesziteiii.Halliateli.it: Azért nem mondom, hogy ne higyjen és ne bízzon az emberekben, mint erről ép előbb is szóltam, amidőn a bizalmat, barátságot, elismerést hódolatot és más ily külső örömeket, csak mint boldogsága meleg takaróját ajánlam. Ezek után mégis a legfőbb boldogság pedig : lelkünk nyug'ilma ! Amint ennek feláldozása forog kérdésben, jól tesszük, ha a többiektől megválunk, mert ha ezt egyszer elvesztettlik, nem lesz semmi, mivel kárpótolni tudnánk. Ennek legkisebb megcsonkítása is az egészet magával ragadhatja. Vigyázzon tehát, hogy lelke nyugalmát meg ne találja csonkítani! Arra is vigyázzon, hogy az embereket ne bocsássa magához közelebb, mint amennyire azt a helyzete megengedi. De mégegyre (elhívom a figyelmét, hogy azok iránt, kiket szinte önkénytelenül igazán tiszta szívből szeret, soha se legyen hozzájuk hűtlen. Ezekben állna röviden érintve lelkünknek nyugalma. 11 igy azonban mindezeket megtarthassa és követhesse: ismernie kell az embereket. En, amennyire ismerem és inegfiL'yel'.em 9ka| — bemutr.tom Ounek. Azonban nagyon kérem előre is szíves figyelmet H ne ijedjen el tőlük, ha talán az első pilia-