Pápai Lapok. 41. évfolyam, 1914

1914-06-21

Pápai Lapok 1914.június 2L gyalog ut igen rövid darabon és ez megszakad a vágóhidig; hogy volt itt valamikor a tó mentén gyalog ut, arról nincsen semmi tudomásom. De van ugyan ily gyalog ut a vágóhidtól nyugotra, hogy mennyire megy ezen ut azt már nem tudom, mert már számos év óta nem voltam a mestermalmon tul. Keni is tudom, hogy történt-e itt loglalás vagy nem. De annyit tudok, hogy kötelessége a városi tanácsnak valahára ezen utat rendezni és jókarba hozni. A sok városi képviselőt pedig kérem, ne hagyjanak magamra ezen ügyben, szólaljanak fel ők is a város vagyonának megmentése érdekében. Dixi et salvavi animam meani; megmondtam és megírtam ezeket, hogy megnyugtassam lel ki ismeretemet. Dr. Lövy László. MolaM az iskolai ér mii Évről-évre szaporodó rajokban bocsájljuk ki iskoláink falai közül a múzsák vidám seregeit, a tanult) ifjúságot. Szinte gyönyörködünk ilyenkor abban a tudatban, hogy mily sok szép reményt és lelkünk vérével táplált álmot fog megvalósítani a közel jövőben ez az arany ifjúság. Amit az apák megkezdettek, a fiuk befejezik: a tudás vetése gazdag kalászokat fog munkájok nyomán teremni. Tudománnyal dicsőséget szereznek a világ előtt nevünknek, erős és tiszta jellemmel vasakaratuk törhetlen energiája alkot csodás műveket: dicsővé, naggyá, boldoggá fogják tenni hazájokat. A remény ily szines képet fest jövőnk horizontján. En oly soknak, any-J nyira kecsegtetőnek látom e képet, hogy kevesebbel is beérném. Biztos nyomokon haladó, de mindig jótékonyan ható Min rettentőknek látszanak ()u előtt. 6b. azért a/, emberek nem olyanok, mint aminőknek magukat láttatják. Mivel azonban felette gyarlók - gyakran olyat tesznek, amiuek következményét nem is sejtik, mert ha sejtenék, ugy bizonyára uem is teuiiék meg, Hiányzik nagyresztnél a tiszta öutudalosság, hiányzik rendeltetésük biztos tudata és a biztos önismeret. Bizony ez öntudat felébresztésében küzd évezredek óta az eniberitíég. — Küzd, hol helyes, hol helytelen eszközökkel. Én azonban hiszek egy nagy feltámadásban. Higyjeu Ön is. De hinnie kellene másoknak is és mindazoknak, kik Istenben hisznek: kik hiszik, hogy az eiuInt még alkotni és teremteni is képes. lgeu az emberi értelem: Isten, mely alkotni és terem leni képes. De tegyünk egy pillantást a végtelen múltba és azon végig tekintve, nézzük a jelent s nem kell több bizonyság! Mindenütt e törekvés jellege nyilatkozik meg » bár e törekvést ezer akadály, ezer eiient"! ekves nehezíti és az eredmény, azonban mégis magasztos, nagywzcin ! Az egyedüli legfőbb célunk: a szeretet! l'j sző Hzcrelel, igen fontos szerepet játszik az ember eletében : amivel .szeret is az emberiség foglalkozni, éppen azért érdekli is, s igy foglalkoztatja is. De a szeretetnek olyan szerepe van az emberi életben, mini a vonzó erőnek a természetben. Szeretet néikui ép ugy nem volna rend az emberi Iáit* •adatomban, mint a vonzóerő nélkül megszűnnék a természet szabad rendje is. valóság többet ér, mint a káprázatokkal játszó ábránd. Ne várjunk mi sokat a tanítás-nevelés terén sem, hanem csak annyit, auieunjnt a munkába fektetett erő legalább megérdemel. S ha ennek birtokosai lettünk, a sikerrel meglehetünk elégedve. De kérdem tisztelettel: nevelő-oktató működésünk, vagy világosabban beszélve: iskoláztatásunk hozadéka kielégítő-e. A hozzá fűzött jogos várakozásoknak eleget tesz-e? E kérdésre nem adom meg egyenesen a választ, hanem iskolázásunk egyes foltjaira mutatok rá, oly körülményekre, amelyek minden kritikánál világosabban beszélnek és igazolnak. Egész oktatásunkat zavar, kapkodás és ebből kifolyólag bizonyos nagyképűség jellemzi. A felületesség soha, semmiféle téren, annyira el nem hatalmasodott, mint a milyen úrrá lett a paedagógiában s a didaktikában. Kihívó nyegleséggel veti meg a régi, bölcs nevelési és oktatási elveket és eljárásokat s mint vásárokon a csodalátványaival dicsekedő bódés, ugy harsognak kérkedőleg ki nem tapasztalt friss sütetü paedagógiai s didaktikai módszereikről a törtetők. Hisz az igaz, hogy egy tudományos és intelligens hivatás körzetben sincs annyi alkalom az u. n. gyomorból való filozofálásra és esznietermelésre mint éppen a nevelés-oktatás munkakörében. Még pedig azért, mert ennek a működésnek gyermekkorunkban passzív szereplői voltunk és ennek emlékezetét a hosszú idő sem enyészteti el; később pedig a legtöbben, a családi életben aktive is kellett, akarva-nein akarva, bíbelődnünk gyermekneveléssel s ez a foglalkozás önkénytelenül is nevelési reflexiókra csábit. Ez kell, bogy képezze a célt, amely felé naponkint többen igyekszenenek közeledni. Ezért haltak meg már annyian és ennek megszerzésén fáradott Krisztus is, midőn a .szeretet" tanát alkotta meg. De bármennyire szaporodjanak is azok, kik a eélt felismerték s annak eléréséért küzdenek, de az emberiségnek még legtiagyobb része távol van e felismeréstől. 8 épen ezek azok amikről én szólni kiváuok Önnek, mert azok között is, kik a célt felismerték, sok van, kik csupa elhagyatoltságból a bátra maradt tömeg életrendszerét követik — jónak látom azért időnk embereit lehetőleg megismertetni Önnel. Eme emberek nagy része vakon tesz mindent. Midőn azonban látja, bogy rosszat tett, elfordul attól, nehogy annak helyrehozása által saját érdekeit tegye kockára. Már csak csupa önzésből sem teszi, nem sejtve azt, hogy ezáltal saját nyugalmat vesztette el. Mert náluk élet feladattá lesz a vak önzés. Mások fajdalmán gyönyörködik és mások bukásán keresi a hasznot. Az ily teremtésektől óvja meg Ont a jóságos Isten ! De mégis, hogy felismerje e boldogtalan lényeket, elmondom * »iiuek röviden, hogy miről ismerheti meg őket leginkább .' i A logika a/.t mondja : „Az embert állandó eszmeiről, nézeteiről, elveiről, szóval uiegiiliandósult gondolatköréből lehet megismerni." Vagyis — vigya/.zon, ha oly embert hit, ki Önhöz a leggyöngédebb hízelgéssel s túlságos nyájassággal közeledik! Ez a, - hogy ugy mondjam, — részint velünk született, részint hosszú időn begyakorlott nevelő-oktató, készség uem volna baj. Sőt hasznos szolgálatok csiráit rejti magában a köznevelés óa oktatásra nézve. Ámde a szerénység korlátai között kellene mozognia s tisztelettel honorálni azok működését és irányelveit, akiket e térre a komoly tudoinányszomj ós igaz emberszeretet vitt s akik tudatosan nevelő-oktató munkálkodásukkal a legszebb célt akarják szolgálni : kötelességtudó embereket a köznek javára, olyan egyéneket, akik boldogságot árasztanak maguk körül mindenre és mindenkire, mert magok is boldogok és megelégedettek. Kötelességteljesítés! Magasztos feladat ehhez az eszméhez simulóvá formálni az akaratot! Az iskola célja ez s ezt a célt óhajtaná is és talán tudná is megoldani, ha annyi akadályt nem torlaszolnának eléje még azok is, akiknek a nevelő-munka támogatására illenék sietniük. Hány szülő otthon, a családban, iskolába járó gyermekei előtt kritizálja le, még pedig alaposan, gyermekei oktatóit. Holott saját gyermekei és a saját maga érdekében is okosabban cselekednék, ha vagy hallgatna róluk, vag}' ő is figyelmeztetné magzatjait az iskolai kiszabott rend megtartására és a feladott munka becsületes elvégzésére. Amely szülő, gyám vagy deáktartó ajkán oly könnyen siklik ki a körükben élő tanulók előtt azok oktatóira irányuló kicsinylő bírálat, megjegyzés, ;

»z il szülő, gyám, vagy deáktartó legszentebb kötelessége elleu vét, megrontja a kőiében élő növendékek, gyermekek lelkét, akiket előbbutóbb nemcsak oktatói ellenségeivé tesz, hanem ellenségévé neveli maga ellen is. Az ilyen légkörben nevelkedett egyén Vigyázzon, ha oly emberre akad. ki az első pillanatra a legjobbnak, legkedvesebbnek, legmegnyeröbbnek mutatkozik On előtt! Különösen vigyázzon, ha oly ember jön elébe, ki soha sem mond elleut semmiben sem, aki alapjában kedélyvilágát sohasem változtatja meg és mindig egyforma kifejezessél bír. Az ilyenek legtöbbuyire kétes jellemek, kiknek minden szavuk, minden muzdulatuk betanult színjáték. E tehetséget a természet adja mindnyájunknak, de a nevelés ezt egyrészt irányítja s másrészt a tévesztett élet gyakorlata fejt ki s tesz ily mesterivé. Az ilyenek a helyest, az igazat csak titokban sejtik és mulandó sikereket hajhásszák. De hiába is kisérlenők őket megjavítani. Nekik már mintegy szükséggé vált ily lélektelen életet folytatni és követni. Lelkiismeretük ugy el vau már altatva a sok öuámitástól, hogy meg sem mozdul! 8 ha van idő, midőn mégis fölébred, legott készen áll az altató szer: készen a sok öncsaló álböicselkedés. Az ilyenek nem éreznek sem örömet, sem fájdalmat legfeljebb kielégítést. Lelkük hevülni nem tud, s természet ezer szépsége előttük száraz kép. Tegyenek bármit, az sohasem jő náluk számításba és nincs oly bűn, oly iszony, mely képes volna lelkükben csak egy fájó fel zajgó búrt is megrezditeui. Ok már megbaratko/.tak mindizon eszmékkel, melyektől a lelkes ember léi, amelyeket utál és megvetettnek tart. Részvét, barátság, szerelem, jótékonyság: előttük haszontalan játékká illusiokká törpült és