Pápai Lapok. 41. évfolyam, 1914

1914-06-07

23. szam PÁPAI LAPOK Pápa város hatóságának es több pápai s papa-videki egyesöletnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Qoldlierg Qyvda papirkereskedése, Fő-tér l'ü-ik szám. Tolofir. -12 szára. A szerkesztésért felelős laptnlajdonos: GOLDBERG GYULA. Klőfizetések és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők. A lap ára : egész évre 12 kor., félévre tí k., negyedévre 3. Nyilt-tér soronként 40 tillér. — Kgves szám ára 30 MII. •? V *? • • e — Főmunkatársunk ügye. — Mult számunkban megírtuk, hogy Szentgyörgyi Sándor, pápai r. k. egyházkarnagy, aki 14 éven át lapunknak munkatársa, az utolsó években pedig annak főmunkatársa volt, lapunk kötelékéből kilépett. Megígértük, hogy e kilépés előzményeiről és következményeiről olvasóinkat tájékoztatni fogjuk. Ismeretes mindnyájunk előtt az az elkeseredett harc, mely a bordélyházak elhelyezése körül a városi hatóság és a katholikus hitközség között támadt. Lapunk a bonyodalom kezdetén, kivéve a képviselőtestületi közgyűlésekről szóló reierádákat, ezen ügyet részben kényes voltánál, részben a lap szellemi részét mégis csak irányító főmunkatársnak exponált helyzeténél fogva teljesen figyelmen kivül hagyta mindaddig, mig abba a vármegye bele nein szolt s a magát támadva érző zárda védelmezői, Kriszt Jenő és Kelemen Krizosztom, kik a kath. hitközség és társadalom képviseletében minden irást aláirtak, be nem adták felebbezéseiket. Lapunk a városi hatóság hivatalos közlöuye lévén, nem hagyhatta szó nélkül a fellebbezésekben felhozott tévedéseket és helytelen beállításokat, melyek alkalmasak lettek volna arra, hogy a legfelsőbb forumot, a belügyminiszte riumot félrevezessék sav. tanácsot szabálytalanságok elkövetésével vádolják. Egyik munkatársunk tehát, ki Igazmondó álnevet használt megrostálta lapunkban a fellebbezéseket s két cikkben pontról-pontra taglalta a felebbezők állításainak a mivoltát. Az Igazmondó álnév alá rejtőző cikkíró nem Szentgyörgyi Sándor volt, sőt tartozunk annak a kijelentésével is, hogy e cikkek megjelentetésében nem hogy része nern volt, hanem magára nézve veszélyt sejtett és mert meggátolni nem volt hatalmában, néma passzivitással, belső aggodalommal és mély tezomorusággal várta a következendőket. Sejtelme alapos volt. A r. k. bitközség iskolaszéke néhány nappal a második cikk megjelenése után ülésezett, melyen valami formában szóba került a Pápai Lapok két cikke, őzzel kapcsolatban Szontgyörgyi Sándornak a lapunknál viselt főmunkatársi tiszte. Nemesak szóba került mindez, de határozatot is provokált, melyről az egyházi elnök, a plébános, főmunkatársunkat, a kántort mindjárt másnap érteI sitette azzal, hogy néhány nap mulvs | jegyzőkönyvi kivonat alakjában írásbeli' ' leg is megkapja a határozatot. Szól pedig a határozat olyképpen, hogy az iskolaszék kérdést intéz Szentgyörgyi Sándor karnagyhoz, vájjon ezek után továbbra is megmarad-e a Pápai Lapok munkatársának s hogy a választól teszi függővé a további eljárást. (Cijtálni nincs módunkban, mert Szentgyörgyi a kérdéses határozatot nem volt hajlandó rendelkezésünkre bocsátani.) Szentgyörgyi Sándor a határozat vétele után. illetve be sem várva az irást, rögtön, a plébánoselnök szóbeli közlése után beadta írásban lemondását. Megírta a szerkesztőségnek, hogy hitközségi elöljárósága kívánságára a laptól megválik s május végével leteszi a tollat. Ezt a szavát be is váltotta. Ezek az előzmények. Térjünk át r"o>fc v következményekre. Lapunk szerkesztője és tulajdonosa ugyancsak írásban értesítette a főmunkatársat, hogy a felmondást tudomásul vette. Mondanunk sem kell, hogy Szentgyörgyi Sándornak a felmondása, mely május 3-án megtörtént, bár lapunkban csak május 31-én publikáltuk, nem maradhatott sokáig titokban éo néhány nap múlva meglehetős széles körökben tárgyalták az esetet mindazok, kiknek fülükhöz jutott az. Akikben van egy kis emberi érzés, egy kis Ítélőképesség, rögtön tisztában vannak azzal, hogy itt egy ártatlan ember az áldozat. Áldozata mások hiúságának. Hogy a Pápai Lapok egyes köröknek már régóta nem tetszik, az hiszem tudott dolog. A politikai küzdelmek révén társadalmi lapok is belekerülnek a pártszenvedelmek forgatagába. Csodálatos! Mikor annak idején dr. Ujváry és Varsányi, ugyancsak két papi ember került tollúnk hegyére s ők pert indítottak sőt nyertek is ellenünk, Szentgyörgyit, pedig már 9 éves munkatársunk volt, senki sem kérdezte, hajlandó-e továbbra is megmaradni munkatársnak és senki sem helyezett kilátásba holmi további eljárásokat. Még csodálatosabb! Mikor a Pápai Lapok munkatársai közé számithatott előkelő állású hitközségi tagokat, sőt magát a plébánost is rá lehetett birni, hogy vezércikket irjon (még hozzá a püspökről) a Pápai Lapokban, ugyancsak csend volt az egész táborban, pedig akkor már főmunkatársa volt lapunknak Szentgyörgyi Sándor. Menjünk tovább! Emlékezzünk csak vissza. Mikor Ja püspök Sültnek. Mészárosnak. SzokolyInak a plébánia Utján elismerő iratokat Jküldött a kath. hitközség vezetésében szerzett kiváló érdemeikért, ezek az ira| tok, még mielőtt az illetők kézhez kap|ták. már megjelentek az éjságban. Nem [ám a Pápa és Vidékében, oh nem, hanem a Pápai Lapokban. Es senki sem támadt Szentgyörgyire. Es íme! Egyszercsak megfeledkeztünk magunkr I: a Kriszt .Jenő plébános, az iskolaszék egyházi elnöke által aláirt felebbezést találtuk bonckés alá és tollúnkra venni. Rögtön eltörött a mécsesI A bosszúállás ingere erőt vett a jámbor embereken, az eddig türelmesen hallgató jó elöljárósági tagokon és nem hogy szépen, a mint dukál, felvették volna a [harcot a támadóival, »I Igazmondóval. — a Pápai Lapokon óhajtottak boszut állani, elűzték tőle a főmunkatársat. Ez hát nemes cselekedet volt?! A Pápai Lapok, az igaz, végtelenül sajnálja elvesztett főmunkatársát. Derék, becsületes, ügyesen és gyorsan dolgozó, rutinirozott iró, kinek egyik tiszteletre méltó elve volt: nem bántani senkit s ha bántják, csak szolidan védekenni. Hibája azonban mégis volt. Könnyen befolyásoltatta magát. Plébánosáért, papokért, katholikus ügyekért merészen, bátran sikra szállt; ilyenkor megnyomta a tollat és túlbuzgóságában meg is feledkezett arról, hogy a Pápai Lapok nem katholikus jellegű, hanem interkonfesszionális lap. A szerkesztőség azonban szemet hunyt s bár e miatt előfizetői részéről sok esetben szemrehányást nyert, leközölte mindazt, a mit Kriszt Jenő ezüstmiséjéről, bokros érdemeiről, plébánosi működéséről, királyi kitüntetéséről és sok egyébbről, miről a Pápa és Vidéke nagybölcsen hallgatott, Szentgyörgyi megirf. A Pápa és Vidéke ma már rászánta magát, hogy hasábjaiban a lovag úrral is foglalkozzék, mindsürübben lehet olvasni most már Kriszt Jenő nevét és működését, — minek tehát most már a Pápai Lapok ? Ámde e fejtegetéseinket későbbre tesszük el, ma nem folytatjuk, mert még egyébb mondani valónk van. Szentgyörgyi Sándor a hitközség szóban forgó határozata értelmében elesett 600 K évi mellékjövedelemtől és legalább 200 K-t érő egyébb előnytől,