Pápai Lapok. 41. évfolyam, 1914

1914-05-10

XLI. évfolyam. Pápa, 1914. május 10. 19. szam PÁPAI LAPOK Pápa város hatóságának és több pápai 8 pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szarkasztöség és kiadóhivatal : Qoldberg Gyula papirkereskedóse, Kfl-tér 'Jli-ik szám. Tci?f;r. 112 száaao. A szerkesztésért felelős laptulajdonos: GOLDBERG GYULA. Klfifizetéaek és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők. A lap ára : egész évre 1'-' kor., félévre U k., negyedévre 3. Nyilt-tér soronként 40 fillér. — B0M aaAin ára .'!0 fi 11. TÄRCÄ, ÁLOM ÉS VALÓ. Kis szobánkban éj van... Fekszem álmatlanul... Várlak. Mindig várlak!... Hívlak hangtalanul. Azt képzelem, liogy még menyasszonyod va|gy«

k

. Krtem jösz . . . Elviszel . . . erről ábrándozok. Majd meg ott várlak már puha kis fészkünkben, A mi üdvösséges, ragyogó egünkben. Eüggönyös ágyacska... ringó, teher bölcső — „Aludjatok kicsik, Apuska mindjárt jö.

u Csakugyan . . . Halk léptek .|. . Közeledik . . . [Ez Ö! Keze a kilincsen — légy áldott. Teremtő! — Megdobban a szivem, vad örömmel ugrál, „Apuskátu ! Eletem! Jöjj be már . . . Lépj be |már!" Csend rá a telelet. Halotti, kiuos csend . . . Az ajtó nem uyilik . . . Xem jöhet, ki elment, liideg, kegyetlen sir lógva tartja, zárva. . . . Oh! miért, is él az, ki mint mi oly árva! Patayné Farkas Qizi. MIÉRT? Miért nem vittél el Magaddal Mikor Néked távozni kellett? Oh, hogy tudtad árván itt, hagyni Ki Téged imádva szeretett? Elhűlő, drága tetemednél Meghalnom miért nem lehetett? Elnémult ajkaid hogy szívtam Miért nem szívtad ki lelkemet? Szivem mért nem szakadhatott meg Mikor holt sziveden dobogott Most nem volnék bu martaléka, Most nem volnék ily elhagyott. Patayné Farkas Qizi. SZERELEM. Bármely földi öröm szenvedéssel kérkedik. Keményeink tárgya hitt tünemény Orömtelt kedvünk csalóka tengerén hánykódik, Ks mégis mily ritkaság az igazi remény! Hisz az igazi öröm sokszor méregbe rejtőzik, De a gyötört sziv is ver az ember keblébe', Avagy jöhet egy uj óhaj az enyészet helyébe S a szivet, is kirabolja a legédesebb álmától. Pedig minden ami a szivet élteti, Az minden s végenyészet múlásának ered, l

T

j eszmék sugalatát s becsét elveszti: Oe csak az lehet boldog, aki szere'tetik s széfre t. A tiszta szerelem varázsló körében A mennyei sugallás a szívben jobban lobog, Megtisztul a lelkiismeret a bénito ölben A megsebbzett sziv megbántóan dobog. De ki nem érezte már egyszer életében Malasztját az igaz hiv szerelemnek? Kinek nem mutatkozott forró kebelében Kgy szikrája is e szent gerjedelemnek ? A nemes szereleni az el nem felel kezik! Buzgón oltárt emel szivének sírjából, Könnyes szemekkel visszaemlékezik, S a mennyei enyhülés kél porából. Ne híreszteld a nyomorult ember boldogságát, Ki csak nem is sejtvén a szerelem bii-bájos (serlegét, Mélységes gyászban voná be szomorú világát, Mert nem is érzé élte szépét. — múltját. Takátt Tibor, Sz*3dtáuaL Nesztelen léptekkel jött be a szobába, hofty meglepje kedvesét. A térti az as/.talra borult és Tavaszi újdonságok nagy választékban megérkeztek és kaphatók: Ci ^ \**~JZ angol uri divat üzletében * A „Milanói-nemzetközi Otrauszdeno 8 Gyíjr Baross

.

ut 30

. S2

. £ *•» ara

ny

. éremmel kitüntetve. A kisgazdákról. Sajnos de való, hogy általában a kisgazda az emelkedő közterhek és igényei fokozása által nem is ugy gazdálkodik, mint apáitól látta. Már pedig megfelelő gazdasági eszközök nélkül silány igavonókkal a földet jól megmunkálni nem lehet; a gondosan meg nem tisztított vetőmag gazát terem: csekély számú marha állomány után a földekből kivont táperő nem pótolható. Nem vádként hozzuk fel ezeket a kisgazdák ellen, csupán rá mutatunk ezen jelenségekre s hozzátesszük, miszerint természetesnek találjuk, hogy a kisbirtokon való gazdálkodás belterjesebb irányban nem fejlődött. Természetesnek találjuk, mert a kisgazda nem igen olvas szaklapokat, szakkönyveket, melyekből a gazdálkodás fejlődéséről tudomást szerezhetne, nem látogat kiállításokat, nem hallgat felolvasásokat, melyekből ismereteit gyarapi*hatt;á, nem tagja egyesületeknek, melyek a kisgazda gazdálkodásának fejlesztésével foglalkoznak, végül nincs olyan szervezet, mely a kisgazda irányításával foglalkozik s a tőkének a gazdaságban való jövedelmező befektetésére megtanítaná. A földművelési kointányzatok maisokat tettek a múltban a kisgazda értlekében. Füldmives iskolákat, baromfitenyésztési képző iskolákat állítottak fel, minta paraszt gazdaságokat szerveztek és az állattenyésztési, tejgazdasági, szőlőszeti felügyelőségek, mind olyan intézmények, melyeknek hivatása, rendeltetése a kisgazda gazdálkodásának fejlesztése^ De a földmives iskolákból kikerülők uagyrésze a nagyobb gazdaságokba igyekszik szolgálatot keresni és ismereteit nem hasznosítja i saját gazdaságábau a közjavára. fiondoskodni kellene tehát olyan szervezetről, mely a helyi érdekből kifolyólag kizárólag a helyi gazdasági ügyekkel foglalkozzék, mely a gazdákat egy érdekcsoportba tömörítse és a gazdálkodás fejlesztésére épen a tömörülésben rejlő anyagi, értelmi és erkölcsi erővel közreműködjék. A falusi gazdakör vezetői a faluból kerülnek ki s igy hiányozni fog a szellemi képesség a ve>°'ésre és a gyakorlati irányításra. Ezt kaphatnók erre feleletül. Ez nem áll. Szervezzünk csak falusi gazdaköröket. Feladatuk ezeknek, hogy fokozzák a gazdák szakértelmét, gazdálkodásukat fejlesszék! Mindenek előtt igyekezzünk a kisgazdákat falusi gazdakörökbe csoportosítani, fejtsük ki előttük a tömörödésben rejlő erőt és g}'őzzük meg őket, hogy anyagi boldogulásukat egymás kölcsönös támogatásával sikeresebben mozdíthatják elő. A mezei munka szünetelése alatt tartson fenn a gazdakör alkalmas helyiséget járattasson földmiveseknek való szaklapokat, szerezzen be hasznos olvasni valókat és nyújtson alkalmat arra. hogy a gazdák az olvasottak felett eszméiket kicserélhessék. Igyekezzék a gazdákat heti loglalkozásra buzdítani, keresse és jelölje meg irányát és fejlessze azt. Ahol az iparnak csirái, ha még oly jelentéktelennek is látszik azon házi ipar, igyekezzék azt a gazdakör fejleszteni és a háziipar termékeinek keressen helyben vagy vidéken elhelyezést. Foglalkozzék a vezetőség a lakosság gazdálkodási rendszerével, annak hátrányaival; jelölje meg a javitandókat figyelje meg a szomszédos községek gazdálkodásait, aunak általános eredményeit, a jót igyekezzék a helyi viszonyokhoz képest nijghonositaui. a rosszra, mint intő példára rámutatni; foglalkozzék a népnek az anyagi boldogulást gátló szokásaival, mutasson rá általánosságban annak következményeire és igyekezzék a bajokat egyesült erővel orvosolni. Szerezzen be baromfiakat, mozdítsa elő a baromfi tenyésztést: fejlessze a marha tenyésztést és igyekezzék a mai vegyes marhaállo-