Pápai Lapok. 41. évfolyam, 1914
1914-04-26
XLI. évfolyam. Pápa. 1914. április 26. 17. 82ám PÁ PA I L A POK Pápa város hatóságának és több pápai s pápa-videki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Goldherg Gjula papirkereskedése, Kö-tér 'j:!-ik szúm. Toioícr. X12 szám A szerkesztésért felelős laptnlajdonos: GOLDBERG GYULA. Klfillzetések én hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők. A lap ára I egész, évre llí kor., félévre 6 k., Mjnedévre 3. Nyilt-tér soronként 40 lillér. — Kiryu* sz.árn ara 'M lill. Kultúrát a falvakba! Aki bejárja közép vagy észak Európa civilizált vidékeit, annak az első dolog, ami a szemébe ötlik, hogy város és falu között alig van valami számba vebető külömbség. Nem beszélünk világvárosokról, amelyeknek ugylálszik mindenhol az a rendeltetése, hogy ott halmozódjanak fel a legralímállabb élvezetek, ott mutassanak be minden újdonságot, minden szépséget, ami a huszadik század sok tekintetben egészségtelen gondolkodású embereinek szép csakis. Nem beszélünk világvárosokról, csak olyanokról, amelyekben a polgári gondolkodásmód és polgári erények találnak otthonra.' Az ilyen fajta városok és falvak között nyugaton édes-kevés a külömbség ugy. hogy az ember jóformán azt sem tudja.' mikor van faluban, mikor van városban. Mennyivel másképen van ez nálunk.' Itt bizony hamarosan megtudjuk ha la-, Iura kerültünk. Poros utcák, fásitatlan: utak, a lábikránkba szerelmes kuvaszok, az utcára kifolyó trágyáié jellemzi ftj magyar falut külsőleg. Szórakozást mást nem nyújt, mintha a kétes tisztaságú kocsmában gyönyörködünk abban, hogy verekszenek a jóvérű legények. IIa valakinek nem tetszenek ezek a harcias élvezetek, elnézegetheti órákhosszat, hogy a községháza előtti pocsolyában mint úszkálnak az elfajzott kacsák és libák. Könyvet, újságot a kormány állal hivatalból küldötteken kivül alanyért sem lehet találni. Ezid< nagy része sem valamilyen közkönyvtárban lelhető fel, hanem más fajta „köz"-helyen. Egy szó mint száz a mi falvaink meglehetősen szűkölködnek abban a táplálékban, amit a lélek megkíván, -ló részben ez az oka aztán annak, hogy a falvak népe igazán minden szívfájdalom nélkül veszi a kezébe a vándor botot s megy városba vagy még annál is nieszszebb Amerikába. A testére városokban sőt talán a tengeren tul is jóval nagyobb nyomorúság várakozik. Hiszen a városba özönlő föld mi velő proletárság valósággal koplalásra itélt sereg abból a kis keresetből amihez véletlenül hozzá jut. magának és családjának becsületesen jólakni sem lehet. Otthon az áldott anyaföld legalább a teslitaplálékot megadta, ha egyebet nem a jó izü tápláló rozskenyeret és a paprikás szalonnát. Igen ám de ezzel szemben vároí-ban ezer- és ezer szórakozás kínálkozik ezer és ezer olyan esemény adja elő magát s olyan tárgy ötlik a falu unalmától megcsömörlött ember szemébe a mi táplálja a lelket, ami egész sereg uj fogalmat uj gondolatot nevel az ember agyában, vagyis ami növeli a lelkek mélyén csírázó kuliurát. Husz fillérért megláthatja a falusi ember a XX. század csodáját, a mozit. A robogó villamos, a tölTögő automobil, az ingyen látható repülőgép, az égbe nyúló paloták számai, a muzeumok, képtárak s más ezernyi látványosság, a pormentes utca hetekre, hónapokra való emésztési anyagot ád az ember agy velejének. Ks a legtöbb elfelejti a testi nyomort csak azért, hogy a lelke, az agyveleje minden nap uj élvezetekben részesül. Nem is csoda tehát, ha a falu ezernyi baját ismerők már régóta sürgetik, hogy adjunk kultúrát a falvaknak is. A kultúra ez a szellemi táplálék miért legyen kiváltsága kizárólag a városoknak. Miért kell a falusi embernek minden áron térdig sáros csizmában járni. Miért kell tífuszos kutakból inni a falu népének, mig a városinép milliós vízvezetékek vagy artézi kutak egészséges vizét fogyaszthatja. Kzeket a kérdéseket a gazdatársadalom vezérei hangoztatják már évek óta. A Temesvárolt június hó 17-én tartandó országos gazdagyülés programmjába is fölvették a falusi kultúra emeTÄRCÄ« Patayné Farkas Gizi. Irta : dr. 8ilberfeld Jakab. Egy kötet elbeszélést, dialógot, monológot, kis szinimíível irt egy asszony, a kötet cime: Dyn Dyn e,,telve. A megjelent könyv az olvasó előtt, vagy a köuyvea boltokban várja, hogy elolvassák. Az ember úgyszólván kacag az ilyen merész aspiráción. A jó vidék csendes lefolyásti eseményei hogyan tudnának belemarkolni a blazirt emberiség érdeklödésébe'.' Hiszen itt vannak a modern, hires irók, akik a bűnös némber dicsőségét zengik, a hetairák apothenziBát adják müveikben és a publikumnak még az sem elég. Hogyan mérkőzhetnék velők egy asszony, egy szent asszony a maga teher lelkének fehér könyvét lobogtatva előttünk? Es mégis Patayné Farkas Gizinek a könyve azt kiáltja : olvassatok el engem, ha van bennetek egy kis nosztalgia a szép, a jó és az igaz iránt, ha van a szivetekben még egy ideg, mely nincs I efeoskendezve a realizmus tűlhajtáeáuak dögletes mocsaratói, hanem nemes érzések, szelid hangulatok üde levegője után vágyódik. Ezen előljáró beszéd után ismertessük egy kissé a könyvet. Mondottam hogy van benne többféle műfaj, monológ, vígjáték, novella stb. De ezek inkább a formát jelentik. Lényegökre és tartalmukra nézve, inkább olyan ártatlan, nippek, muskátlis, zöldzsalugáteres ablakokkal biró lakásoknak puritán almáriumán, ahova csak ártatlan kedélyek szende, szelid hajlandóságai találnak kedvező befogadást. Nem tehetek róla, erről a könyvről eszembe jut az a festő, aki azt mondta, hegy kiállít egy vásznat, de a rajt levő festményt csak' tisztességes asszonyok láthatják meg, aki nem tisztességes az nem lát a képen semmit. A vászonra csakugyan nem volt semmi sem festve és mégis az I összes nők elvoltak ragadtatva és azt mondták, I hogy soha ily s'-p müvet még nem láttak. A hasonlat abban jó, hogy Patayné könyvét is csak azok élvezhetik igazán, akik romlatlan lelkűek és eszményileg gondolkozók. Azonbau a hasonlat ellenében, Patayné könyve igen tartalmas, sok szép eszme és l'enkölt gondolat van benne. Ennek az asszonynak kitűnő, fo'yékony és eleven az irásniodora, mély és alapos megfigyelései, szellemesen megkapó ötletei rutinirozott és nagytehetségű Írónőre vallatoit. K/.r.el persze még nem mondtam azt, hogy abszolúte a legmagasabb irodalmi nivon állanak. IIvei) igényekkel ma^a az minő sem lép fel. Nem keresi a hatást, mert hiszen hőseiben hasztalan keressük a tragikai szenvedélyek vihur/ását. nem találunk valami körmön Iónt lélektani komplikációkat I bennük, sőt inkább valami esodásun tiszta és egyszerű gondolkozásmód és a lélektani motívumoknak önkénytelen tiszta folyása csörgedezik ezen Írásokban. Nem hasonlatos az an mélységéhez, amelynek főlszinén az égnek szelid kéksége tükröződik, mig lent örvények kavarognak és elsülyedt hajók roncsai beszélnek szörnyű pusztulásról, mondhatatlan szerecsétleuségről. E könyv inkább hasonlatos a .Senki szigeté u-hez ahol a rózsák között idilli boldogságot lel az élet fájdalmától meggyötört, vagy az izzó szenvedélyek perverz gyönyörűségeitől megcsömörlött modern halandó. Amhár az első levél, „az én édes, jó Uramnak" megrázó fájdalomról tanúskodik ! Az írónő ebben egy könnyekig megható Carmen luguhret zokog el az ö fiatalon elhunyt, hatványozásig szeretett férjéről, Patay Árpádról garamszentgyörgyi ref. lelkészről (Boldog ember, még a poraiban is, akit igy szeret egy ilyen asszony !> Ennek a túlvilágra szóló levélnek a nyelvezete gyönyörű, nagy szavaival és fenkölt gondolataival az ódai fönsegig szárnyal és mégis, amidőn elzengi elégikus panaszait a sorsharag miatt, mely feldúlta a kis „fészek" boldogságát, valami enyhe megnyugovást szelid galambjának a megjelenését képzeljük s érezzük, hogy ez az aszszony nem csak nagy Írónő, hanem ami annál ötbb: nagy leiek is ! A síron tuli hűség megindító példáját, látva ugy-e, boldognak kell magasztalni azt Tavaszi újdonságok nagy választékban megérkeztek és kaphatók: Q±a-,^..^~ angol uri divat üzletében ? A jwiano.« nemzetközi Dtrausz Ueno Győr , Bar0S8 . ut 30 . sz . * ÄkÄaS
