Pápai Lapok. 41. évfolyam, 1914

1914-04-05

lepik meg a szemlélőt és a melyen mini nálunk is, vasárnap ós ünnepnapokon szabályos négyszögletes koszorúkéul hullámzik a sótálótömeg. Micsoda szép látvány ez! Ilyen lehetne, ha nem is mindjárt, de idővel bizonyosan a mi templomterünk, ilyennek is indult, ámde közhatóságunk bölcsessége és újra kivirágzó szépérzéke tönkre akarja tenni .e szép ós jogos tervet. Nem menti e hibáztatni való eljárást az az ellenvetés sem, mely szerint a régi vonalban talán ötven évig épülne ki a tér ezen oldala. Inkább ötven-száz esztendeig maradjon ugy. ahogy van, semhogy örökre el legyen csúfítva. Egyébként is, ha igazán haladni akaró város Pápa, akkor itt is mint más, hasonlójellegű városokban, a közterek — és nem a belvárosi utcák, — épülnek ki legelébb és veszik magukra a megújhodás gyönyörködtető mezét. Ennélfogva vau az, hogy a fejlődő és a csinosságra is valamit ad városok, első sorban köztereiknek szabályos volta felett őrködnek aggódó szemmel. No, mi ugyan szépen vigyázunk egyetlen értékes terünkre, a Főtérre. A (luth-háztól kezdve pöffeszkedve tolakodnak előtérbe kidomborodott végtagjaikkal a házak, mintha neki szaladni akarnának a templomnak, hogy azt punan elűzzék. Jgazi rohamvonalban gyürkőznek neki a munkának. Hogy kissé triviálisan fejezzük ki mákunkat: hiplihupli-karikuiv torzalakká sanyaritják el az egész térséget. Szerény véleményünk szeriül, ha ezt az egy nagy és szabályosra alakitható terünket igy örökre eltorzítják akkor mi értelme van a város más és jelentéktelenebb részeiben a terek és utcák szabályozásának ? Talán a Varga-, Csatorna-, Eötvös stb. utcák egyenessététele rögtön intézkedtem volna. Sajnálom, hogy a múltkor nem talált itthon éo még egyszer kellett fáradnia. Egyébként miben lehetek szolgálatára? Az asszonyt nem tévesztette meg az udvarias hang. Jól ismerte emberét, hiszen öt esztendeig volt a felesége. Tudta, hogy sokkal mélyebb sebet ejtett ennek a férfinek szivén, lelkén, büszkeségén, mintsem feledni tudott volna. Nem is apellált sem a könyörületére, sem az irgalmára. Sejtette, hogy hiába tenué, a/tán meg beuue is volt nagy adag gőg. Bármennyit szenvedett, gyötrődött is, bármilyen bűnösnek érezte magát, mégis félt a inegalázkodástól. Ám jól tudta, hogy volt férjében nagyfokú, szinte fanatikus igazságérzet van. Ehhez akart folyamodni. — Azt hisrem, — kezdte halk, bágyadt hangon, — tisztában van azzal, hogy nem bocsáuatát jöttem kérni. Olyan szenvedés után, amilyent én okoztam önnek, nincs bocsánat. On nem is az a férfi, kinek kedve telnék egy asszony megalázkodásában. Különben, ami volt, már a múlté. Nincs miért beszélni róla. Ha vétkeztem, sokat szenvedtem értő. Ón nem volt olyan boldogtalan mint én. - Nem. Magam is azt hiszem, hogy nem Voltam. Nekem itt maradt a gyermekem. Az asszony megrázkódott, mintha erős, brutális ütés érte volna. A szeme — a még mindig szép kék sr.ein - megtelt könnyel és ezen a könnyfátvolon keresztül nézett a férfi arcába. Az mozdulatlan, nyugodt és sápadt volt, mint az imént. — Ugyebár tudja, miért jöttein, tudja mit akarok kérni ? fogja majd Pápa városának szépérzékét mutatni? Hisz minden városnak a művészi ízlését az olyan belvárosi terek elrendezéséről ítélik meg mint a milyen a mi Főterünk is. Azt is ellenvetik, hogy nincs rá födözet. Hát a többi utcavonalakra van? Különben is hogy csak egy példát említsek fel: a Korein-haz telke egybekapcsolva a Hungária-szállóval nem lenne-e egy hatalmas szállodának számára való telek akkor is, ha a régi szabályozási vonal szerint az elejéből mindakét telek veszítene? A mellettük levő Esterházy bérház oly mély terjedelmű, hogy mostani homlokzatának a régi szabályozás szerinti levágása alig volna rajta észrevehető. És ha most nincs az ilyen megoldásra vállalkozó őpittető, lehet várnunk. Majd lesz valamivel később. Es ha saját anyagi helyzetünk sem bírná most meg e szabályozásokkal fölmerülő kiadásokat, alkossunk okos szabályrendeletet, amely egyrészt nem szegi kedvét az igy óhajtott építkezéseknek, másrészt a városra sem hárit nagyobb anyagi terheket. Mert az olyan megoldás, amilyen az itt tárgyalt főtéri rendezés, az a lehető legszerencsétlenebb. Ezzel a hatósági baklövéssel egyenértékű a városi közgyűlésnek ama határozata, amelynél fogva a száznál jóval több paragrafusból álló Építési Szabályrendelet és a hozzá csatolt Szabályozási térképre vonatkozólag a birtokon kivüli lelebbezést mondotta ki, vagyis jogerőre emelte e határozatokat, mielőtt a törvényben előirt felsőbb forumok jóváhagyását rajok megnyerte volna. Hogy ez uj hatósági alkotások életbeJéptetésével mért kellett annyira sietni, nem tudjuk. Atnde azzal tisztában vagyunk, hogy ebbe a szokatlan határozatba bele nyugodni polgárságunk nem — Nem tudom, de rajta leszek, hogy kívánságát teljesítsem, ha rajtam áll. — Önön . . . Csakis önön . . . Szenvedelme-, remegő hangon mondta ezt és hirtelen egy kis képet vett elő táskájából. A kis képen látszott, hogy nemcsak az idő sárgitotta meg, hanem a sok titokban ráhullott köny és csók. Egy kis ingeuskében álldogált hároméves gyermek képe volt ez. Az asszony keze remegett, mig a kis képet fölmutatta. — Egyebet nem vittem magammal, mikor a házát elhagytam. Ilyen volt a kis Evi, mikor . . . — Mikor az anyja hároméves korában hűtlenül elhagyta, — fejezte be Baoskó az asszony mondatát. Az asszony lehajtotta fejét és igy maradt szótlanul. Végre is Bacsó kezdte: — Tulajdonkénen mit akar? — A gyermekemet akarom látui. — Most, tizenöt év után? — Előbb is akartam, jól tudja nem rajtam mult. De most végre meg kell mondanom, ha vétkeztem, megbűnhődtem érte és jogom van ahhoz, amit kérek. — Joga magának? — Miért nem mondja: egy asszonynak, aki elszökött az urától a kedvesével . . . — Nem ezt nem akartam mondani, hanem azt: ejry anyának, aki elhagyta gyermekét. — Igen, elhagytam; rettenetes vétek volt, tudom. — Jóvátehetetlen vétek. — Lehet. De ne beszéljünk most az én bit1914. április 5. fog. Szinte az anarchiára emlékeztető az a képtelen felfogás, amely szerint egy hatalmas kötetet alkotó szabályrendelet életbe léphetne a r. tanácsú városunkban anélkül, hogy főhatóságaink azt átvizsgálnák és helyben hagynák. Éppen ezért is nem győzzük eléggé helyeselni az elnöklő polgármester tapintatosságát, aki látva a nagy keservesen áterőszakolt határozat elleni fölháboroidást, a határozat kimondása után kijelentette, hogy teljes erejével oda fog hatni a tanácsban, hogy a most megszavazott építési szabályzat és térkép szerint addig egyetlen építési engedély sem adassék ki, am ig a szabályzat és a térkép felsőbb jóváhagyást nem nyert. De még tapintatosabb lett volna, ha efféle indítvány egyáltalán vita alá sem került volna. FigyelőVárosi közgyűlések. A v. képviselőtestület márc. L'0-ától tartott, S napra tervezett, sorozatos közgyűléseiről folytatjuk a referádánkat a következőkben : Március 28. Napirend előtt. Mészáros Károly, polgármester megnyitja a folytatólagos közg3-ülést s bejelenti, hogy Veszprém vármegye törvényhatósági bizottsága Pápa város képviselőtestületének a bordélyházak elhelyezésére vonatkozó határozatát megsemmisítette s ujabb megfontolás céljából visszaadta az ügyet, melyet a legközelebbi városi közgyűlés napirendjére újra ki log tűzni tárgyalásra. Egyben a jegyzőkönyv hitelesítésére felkéri lic. Rácz Kálmán, Koréin Ernő, Baráth Károly, Szutter Dániel és dr. Ballá Róbert, v. képviselőket Révész főmérnök kívánságára a polgármesternek nincs kifogása az ellen, hogy a v. főjegyző a jegyzőkönyv hitelesítésére felkért képviselőkön kívül még .'! más, a műszaki kifejezések helyességének s a térképek kiigazításának a precizitásának az ellenőrzésére, hozzáértő v. képviselőt Iiiv meg s ezekkel is aláíratja a jegyzökönyvet. Dr. Lakos Béla a napirend előtt hivatkozik arra. hogy a márc. 27-i közgyűlésen hozott, a nőmről. Gondoljon arra, hogy valaha szenvedtem ezért a gyermekért s az én szörnyű szenvedéseim árán kapta az életét. Valaha az enyém volt, mint a lábam, a kezem, a szemem és senkinek sincs joga teljesen és végképen elszakítani tőlem. A férfi elgondolkozva nézett maga elé. — Valóban lehet, hogy igazat mondott. Maga szeuvedett valaha miatta, vele. Senkinek siucs joga elszakítani az anyát gyermekétől, még ha az olyan vétkes is, de hiszen ön maga szakította el magát tőle. Ránézett az asszonyra és folytatta: — Igen, ha nrról vobia sző, amit ellenein, a férj ellen vétett, talán azt mondanám: ítéljen az Úristen, mert csak ő tudja, milyen boldogtalan az asszony, mielőtt bűnössé válnék. En nem tudtam önt boldoggá tenni. Ki volt ar. oka? Talán ön, talán én, talán mindketten. On találkozott egy férfival, kivel elindult, hogy megkeresse azt a boldogságot, amit a velem való élet nem adott meg. Bün volt-e, amit uselekedett? Akkor ugy éreztem, hogy rettenetes, gyalázatos, hitvány bün, ma már nem mernék erre a kérdésre telelni. Végre is, azóta tizenöt esztendő telt el. A harag csillag, a Bzeuvedelcin lehűlt, a fájdalom elaludt. Én nem akarok bírája lenni. Hallottam, hogy csalódott abban az emberben, aki miatt engem elhagyott. Még azt sem mondom, hogy megérdemelte. Amivel nekem tartozik, arról ne beszéljünk. Egyet áronban tudok; azon a rettenetes reggelen, mikor az ön leveléhfíl megtudtam, hogy elment, elhagyott, ott ültcin szobámban és azon gondolkoztam, hogy csak az író-