Pápai Lapok. 41. évfolyam, 1914
1914-04-05
XLI. évfolyam. Pápa, 1914. április 5. 14. szara PÁI AI LAPOK Pápa város hatóságának és több pápai s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik ni i u ri e n v a • a> r w a p. Szerkesztősen es kiadóhivatal Qoldberír Uyvila papirkereskeilése, Kő-tér ''íi-ik szám. Teleícn 112 azáso. Jl^szerkesztésért felel"s laptnlajdonog: GOLDBERG GYULA. Klőfizetéaek és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalahoz küldendők. A lap ara : egész évre V2 kor., félévre t! k., negyedévre 3 Nyilt-tér soronként 40 fillér. — ICgyes szám ára :IU 911. Pápa ünnepe. — A püspöki beiktatás. — Pápa ünnepének nevezzük azt a szép tavaszi napot, melyen a dunántnli ret. egyházkerület újonnan válaszioü püspökét, Németh Istvánt beiktattak hivatalába. Pápa ünnepének azért, mert egy oly férfiút övezett körül a tisztelet és hódolat szinte kifejezhetetlen nagysága, miut akit e város büszkén nevez polgárának, és Pápa ünnepének azért, mert valósággal felekezet- rend- és rangkülömbség nélkül egész Pápa városa tette magáévá ezt a ritka, lefolyásában fényes ünnepet. Igazán lehetetlenségre vállalkoznánk, ha ezt a fényesen sikerült, nagyszerű ünnepélyt a maga valójában és a részletében ismertetni kivánnók, de részben feleslegesnek is tartjuk különösen a részleteknek még kivonatban is közlését, mert jóformán alig volt olvasóink körének egy oly rétege, mely e lélekemelő, magasztos ünnepélynek közvetlen szemtanúja ne lett volna. A terjedelmes napilapok révén már napok előtt szereztek tudomást az ünnepség lefolyásáról mindazok, kiknek nein volt módjukban tevőleges részt venni benne, s ezért nem tartjuk szükségesnek az iámért dolgok ujabb leszögezését. Tisztán arra szorítkozunk tehát, hogy megörökítsük e nagy fénnyel megült püspöki beiktatásának a megtörténését, s e helyről ezúttal még egyszer köszöntsük, üdvözöljük és megtiszteljük Németh Istvánt, a dunántúli ref. egyházkerület uj püspökét. Újra meghajtjuk előtte az őszinte és osztatlan tisztelet és hódolat lobogóját, újra kívánjuk az Eg áldását működésére és újra kérjük, hogy Pápa városát, mely fényesen befutott életpályájának a gócpontja volt, mely tán szivéhez nőtt, ezután is tartsa a magáénak, mint a hogy mi is magunkénak valljuk őt büszkén. Lehetetlen állapotok. Az uj utcarendezési képviselőtestületi társulások kapcsán erősödött meg bennülik" az a meggyőződésünk, amelynek a cikk címében világos kifejezést adtunk. Javítani akarjuk a régi utca szabályozási térképet és a helyett nem egy ponton és vonalon rontunk rajta. Aki végig élvezte ezt az egy hétig tartó képviselőtestületi vélemény hullámzást, mondhatnám; zajongást, arra az egész tárgyalás ugy hatott, mintha az uj utcavoualtérkép ügyét nem egy részletében személyes érdek vezette volna és az egész dolog hajánál fogva rángatódott volna elő. Legszembetűnőbb vonalelcsufitás, amelynek magyarázatát nem is érijük, az, amely a Főtéren az u. n. Koreinháztól az uradalmi házig húzódnék és amely a régi jó szabályozó vonaltól eltérőleg, csaknem sértetlenül hagyná meg a Guth-háztól fogva a tovább sorakozó házak, jelenlegi vonalát a grófi kormányzósági épületig. Eltekintve attól, hogy ezzel a város szembeszökően anyagi sérelmet követ el azon háztulajdonossal szemben, akit 1900-ban, kérelme ellenére, a régi utcavonal betartására kényszeritett és akinek a vonal tovább vezetését is megígérte — mondom, eltekintve ettől, ezt a szép tervet ezen oldalán, tehát a maga egészében is elcsúfítja. Az a régi vonal egyenes irányban a Zichy-házig áestétikailag kívánatos volt, mert a szép négyszögnek indult térnek szabályos keretet adott. KicsinyIben hasonló lett volna a kolozsvári gyönyörű templomtérhez és a szatmári igen szép piactérhez, de némileg a ceglédi templomtérhez is, a melyek szabályosságukkal egyszerre kellemesen TÁRCA. Cz. M. kis leány halálára. Szeretett az Isten téged, Nagyun szerethetett kis leányka! Áldása egész örömét Eletedre árasztotta. Szép voltál, mint a kis rózsa Csergedező patak partján, Szép piros ajkadat a Hajnal csókolgatta talán ? Jó voltál, mint az angyalkák, Hisz magad is az voltál. Jelenléteddel mindenütt Vig kedélyt árasztottál. Kincseket is adott az Kg, Hogy minden — mindened legyen. Oh kis leányka, mily gyengéden Szeretett is téged az Isten. így éltél szép ártatlanul, A inig ez élted, boldog tavaszán Magához vett, az Eg Ura, Egy derült napnak alkonyán. Bizonyára leányka született A föld kerekén valahol, S téged választott meg Isten E leányka őrangyalául. Takáts Tibor. T7"eze3slés. — A „Pápai kapok" eredeti • a r c a j a. — Irta: Dánielne Lengyel Laura. A férfi ott ült az asztal mellett és várt. Korán megvénült, sápadt arcán különös, merev, fájdalmas feszültség látszott. Nagyon jól tudta, hogy életének egyik legkínosabb, legnehezebb órája fog elkövetkezui. Ám Bacsó Miklós nem tért ki soha a nehézségek, a küzdelmek, a szenvedések eiől. Volt idő, mikor még tüzes hamvágyból, ma már a biztos, pozitív tudásból, hogy hiába minden; ami reánk vau mérve, el kell viselnünk s amivel tartozunk, ki kell űzetnünk. Fizessünk hát sóhaj, panasz, késedelem nélkül, ha már úgyis meg kell lenni. Az ajtó lassan kinyílt és a szobaleány beszólt: — A kisasszony már elment. — Jól van, ha az a hölgy jön, aki a múltkor keresett, eressze be. Félóra sem telt el és a szobaleány beeresz| tette az idegen hölgyet. Sápadt arcú, magas, még I mindig szép termetű asszony lépett be. Az arcán világosan látszott a hajdani szépség nyoma. De valami nagy szomorúság volt ebben az elhervadt szépségben. Mintha folyton siratna valakit vagy valamit. Talán egy bolond, dőre, tüzes, ifjúkori álmot, talán önmagát, hogy ez álomban hiuni tudott. Szemmel láthatólag remegett, mikor belépett. A férfi szomorúan, de nyugodtan nézte. Az arcán nem látszott sem harag, sem fölindulás. Nem volt azon más kifejezés, mint a mélységes, fájdalmas részvét. Aki most a Bacsó Miklós areára néz, tán el sem hiszi, bogy busz esztendővel ezelőtt ez az asszony üdvössége, élete, mindene volt. Hogy mellette ismerte meg a legnagyobb boldogságot s miatta szenvedett pokoli kínokat. Miud ez elmúlt régen. S a férfi, amint a sápadt, remegő asszonyra nézett, immár biztosan tudta azt, amit a fájdalom első és legszörnyűbb óráiban is sejtett, hogy kettőjük közül nem ö a szerencsétlenebb, a boldogtalanabb. — Üljön le kérem, ugy látom, fáradt. Jóakaratú, barátságos hangjára az. asszony fölvetette fejét. — Köszönöm, valóban nagyon fáradt vagyok, testben és lélekbeu. — Látom. Egy percig hallgattak, aztán megint Bacsó beszélt: — Csak ina kaptam meg levelét, különben Tavaszi újdonságok St rausz nagy választékban megérkeztek és kaphatók: " angol uri divat üzletében f V"" ,i,anoi '' nemzetköz e pt r\ 1 *"© vr kiállításon nagy arany11 w Győr, Baross-ut 30. sz. |p éremmel kitüntetve.
