Pápai Lapok. 40. évfolyam, 1913

1913-03-16

i'ápál LlipOk 191;]. március 10. Dr. Altul Géza [elolvasása. Dr. Antal (iéza oiszgy. képviselő „Allamvagyonleltár ás költségvetés" oimen tartott előadást a fövárosi Magyar Közgazdasági Társaság £ hó tí-ki gyűlésén. A felolvasáson jelen voltak: Vargha Gyula elnök, Teleeakj .János pénzügyminiszter, Thuróey Vilmos álliimi izámsséki elnök, Kostyál Zsigmond állami wámwttlri ulelnök. dr. Atital Gábor ref. püspök, Wall«in Dezső közig, bíró, Halász Sándor a Postatakarékpénztár igazgatója. Kliines (iyula. Wi-llii'nvszkv Vilmos. Hajdú László, S transz István miniszteri tanácsosuk, Szaák Lajos. Pataky László, Bánlaky Adorján miniizteri osztálytanácsosok, Hantos Elemér, Rosanberg Ignácz orszgy. képviselők, doinouyi Doinonyi Mór, a jí. F. T. It, igazgatója, Bosszn [stváa baakigaxgató, Kállay Tibor. Wallkó Lajos, Bad János miniszteri takarok, uendellő Gyula a Kozgazii.tsugi Társaság igazgatója. Tonellí Sándor a társaság iónt kára é» még számosan. Felolvasó a vagyonleltárt nem aulaira az államvagyon számszerű értékeléséért, mint inkább altból e szempontból tartja szükségesnek, hogy az ebben mutatkozó vagyonssaporodás, vagy csökkenés szolgáltatja a legbiztosabb kri• tériutnot az államháztartás helyes vezetésére és a költségvetés realitására nézve. Az áilannagyonleltárban hét oim alatt lel8i)rolt vagyonrészek közül főleg az ingatlan vagyon s az ingóságok: termeszt menyek, s/.etvk és eszközök alatt felvett ingó vagy on állanak a költségvetéssel szoros kapcsolatban, mert ezek lentartásáról és gyarapításáról költségvetésileg kall gondoskodni s erre vonatkozókig a költségvetés kiadási réssében számos tétellel találkozunk is, inig a bevételi részben kevesebb fontosságúak a Vagyonértékesítéséből előirányzott bevételek. A költségvetés ai ingatlan és ingó vagyon fenntartására es gyarapítására vonatkozó tételek rendes, átmeneti és beruházási alosztályokban irányozta elő, de. nem ragaszko lik s/.oiosan a ••számvitel.' utasítás intézkedéseihez, ami azután a zárószámadás összeállításánál s a számadási tételeknek a költségvetési tételekkel való összehasonlításánál nagy nehézségeket okos i a tiszta áttekinthetőséget nagyon megzavarja. A felolvasó szerint a leghelyesebb eljárás az volna, minden olyan kiadást, mely az államvagyonban változást nem okoz, am dy tekal csak az ingatlan és ingó vagyon karbantartására szolgál, a költségvetés a rendes és átmeneti kiadások között irányozná elő : ellenben oly kiadás, mely vagyouszaporulatot. va:i hivatva előidézni, a beruházási kiadások között irányoztatnék elő. Igy az országgyűlés budgetjoga is jobban volna érvényesíthető s a zárszámadás is áttekinthetőbb volna él nein ütköznek a költségvetéssel való összehasonlítása oly nehézségekbe, mint jelenleg. Kívánja zárszámadásunk egyszerűsítését. amire már az állami számvevőszék meg is tette a kezdeményezéseket.: az át futó kezeléssiabályozásat. mely másfél évtized óta húzó lik. Az ingatlan vagyonleltárból kihagyandónak tartja a vasút építéseknél kibocsájtási veszteségeket — kerek 40G millió, mert a kibocsájtási veszteség az államhitel kritérium* és nein ingatlan vagy iiiiszaporulat. Nagyobb érdeklődést sürget politikusok körében zárszámadásunk iránt s nem olyan lanyhaságot, mint a milyen nálunk is tapasztalható, hol még az ö év előtti zárszámadások sincsenek megvizsgálva s a parlament álial elfogadva. A nemtőrödéa a zárószámad ásókkal érthető volt 1848 előtt mikor a rémiek csak szubszidiuntot szavaztak meg a nélkül, hogy ezek felhasználásáról a kormányt megszámoltatták volna, de nem menthető most. mert a parlamenti feleI los kormányrendszer mellett a számonkérés ép oly eminens jog. mint u költségvetés megszavazása. Az igen érdekes előadást a nagyszámú, előkelő közönség élénk érdeklődéssel és tetszéssel kisérte. Válasz Gy. Gy.-nak. A „Pápai Ilirlap" inuk vasárnapi számában Gy. Gy. aláírással egy közlemény jelent meg. melyben a > ikknó az általam muukásházak céljaira felajánlott telek megvételét ellenzi és teljesen értéktelennek minősíti, Nem vonom 1. itségbe senkinek a kritika jogát, mert hisz az jóakaratú is lehet i de, hogy valaki bírálatot mondjon valamiről, amit nem ismer, nem látott, sőt annyira tájékozatlan ebben az ügyben, hogy még csak nem is informáltatta magát. mert. ha tényleg szerzett volna információt, Ugy nem állíthatná a tényeknek az ollenkezŐjét, Ezért érzem magamat kényszerítve arra, hogy egy kis felvilágosítással sz'.dgáljak. Klöször is kijelentem, liogv n kérdéses telek tulaj Ionosa nem a mátyusbázi bérlő, hanem j Heller József városmajori bérlő, másodszor pedig a telek sem Ácsaihoz, sem pedig Takácsihoz nincs közöl, hanem igenis köy.»| VSÜ Pápához annyira, hogy egy kilométernyire sincsen a papai vasúti állomáshoz. Harmadszor: körülötte terjednek el az uradalmi bii tokok, köztük az az l'J(K) hold is melyet, jövő tavasszal fog az uradalom parcellázni. Jobbról a pápai uradalom, előtte a Város pttssta és Pá!hasa, balról pedig Börőllő és Mátyusháza, a varos felől pedig a hálom gyár közelében van. l'Vkvés-! periig uly előnyös, hogy egyik tele a Hánóczy majorral határos, tehát, az országút mellett van, a másik felepedig a csornai vastura dűl, jóval az első őrházon innét, íiieiv'e Pápa felől, ahol szintén kocsin' van. Negyedszer: előnyös azért is muukásházak építésére, mert egyenletesen lej i ős domb, tehát eg isséges hely. amennyiben ott lap semmi tincsen. Az építkezést és az utcarendezést is sokkal | olcsóbban lehet eszközölni, mint bárhol a papai határban. Előnyös azért is inert, a munkások a lapályos 200 O'öl föld helyett kapnak jómiiiöségü dombos főidet, .'UH) (H-ölet ugyanazon árért, [gy azután lesz a munkás részére ház és udvartér 100 fj-ül és lesz 200 ; >öl kertje, amelyből 1100 ^j-ölön zö dséges kertet és 100 Q-ölöu .szólöt létesíthet. Szőlőnek a terület kiválóan alkalmas és ha sikerül, ugy szándékom rábírni a munkásokat arra, hogy mindegyik ültessen be 100 •-ölel csemegeszőlő vessző vei, amelyhez a vesszőt remélem a városi vezetőség segél vével az állam ingyen fogja adni. Számításom szerint, minden egyes munkásnak kell a 100 Q-öl beültetéséhez 400 gyökeres vessző, igaz. hogy ez majd csak három év múlva lesz termő, de ha egyszer már terem, ugy ha csak egy tökén 1 kgram szőlőt veszek alapul, ugy 1(R) kgrani szőlője terein egyiknek-egyikuek, ezt csak 40 ' tillér árban számítva is kap orte ltiO koronát, Jason tul meg -a zöldségeskeit is csak jövedelmez i valamit éspedig ezt a munkás családjais képes | megművelni. Gondolom, hogy a munkásházak értéke ez által annyira fog emelkedni, hogy nem jut eszébe egyiknek sein az otthonát másnak átengedni. Igy létesül a piacunk részére is 10 hold zöldségeskert és 10 hold csemegeszőlő, ami a városi lakosság közélelmezési szempontjából is nagyon előnyös. .Még pedig az is valami, hogy 100 magyar munkás családnak létesítünk otthont és megélhetést. Meg kell jegyeznem, hogy véleményem szerint az Alsóvárosnak semmi szüksége sincsen festő volt. A lányok a/.t kérdezték, hogy jók-e a nők, de én egyiknek sem feleltem, esak ráhajtottam sápadt arcomat a vörösbortól vérzeni látszó dőlt pohárra. Amikor megütötte as éjfélt as óra, akkor mi néma felálással köszöntöttük az uj napot és virradásvárasra utoak mentünk a sötét éjszakában fel a hegyre. Klöször a városnak ó utcáit bolygattuk meg csodás csendjükben tiz lábunk egyenlő lépésű zajával, meg rendetlen vonalban mentünk és halk ssavak is estek el az ajkainkról lassan. Aztán a régi kapu ive alatt, ahol az ut hegynek emelkedett, én előre mentein az egyik lánnyal, akinek fekete szeme még az éjszakánál is feketébb volt és mégis látszott, tahin gyászolón nézett, pedig itten már megszűntek az utmciiti lámpáknak árnyékunkkal játszó sorai. Ln előre mentem az egyikkel, a misik lányt közrefogta a másik két fin, ők beszéltek is nalkau az éjnek sötétjéről, a fak zugásáról és megrezzentek egy éji madár csapkodó repülésére, mi ketten : elüimeiiök, csak néztük az éj sötétségét, a fák zúgását éa a suhanó denevéreket. Nagyon sötéi volt, a hold is uj, keskeny és hajlott, csillag is alig. Az utat nem láttuk, esik gondoltuk és egyszer-egyszer megállás is volt, mert a sötétségben kétszeresek voltak az emelkedések és a megtett ut sokkal hoszssabb. Ks egyszer sekperonyi csendes menés után, mikor hátulról az orosz egy nagyon halk dalba lógott és éu arra gondoltam, hogy ilyen halálos halványon csak északi dal reszkethet, mert Ott a napnak vagy szívnek nincs melegsége, megfogtam a mellettem menő lány karját és lassan magamhoz húztam. A sötét eggyé olvasztotta szorosan egymáshoz tolt két testünket és lábaink katonás lépésekkel mentek. A szemünk tüzelt és ujjaink fonódtak. Az égre pár felhő jött uagysietve és hátul elakadt a dal, mert a lány szájon csókolta a dalolőt. Gondoltam, hogy ezért, mert nem néztem, de nem is láthattam volna: sötét volt és messzi elöl jártunk. Az éu arcomat egy cigaretta vörössége világította es mikor a lány felé fordultam, tüzénél láttam, hogy az ö szája nagyon hivja az enyémet, de én eldobtam a cigarettát és a karját is kicsit távolabb toltam. Megalltunk, hogy megvárjuk a többieket és arcunk egymásnak fordult. Csak elképzeltein az alakját meg az arcát, mert a hold fényét is feltartotta egy fa, mely aludt, mert alig reszketett. Gondoltam: vájjon hol most a szája? Magyarul gondoltain és . mégis megértette, mert megcsókolta vele az enyémet. Ks, én nem tudom miért, de akkor azt mondtass: •— Jolán —I és f> azt kérdezte, hogy kit szólítok? KII nem feleltem. Ekkor utolértek minket és egy gyufát gyújtottak: utat keresni. Az én testembeu pedig nagy res/.keié» támadt, a gyufánál láttam, hogy fél lépésnyire tőlünk nagy melység van. tán egy holt patai.nak medre. A zsebemből papírt vettem ki, megv.) ojtottam es ledobtam, hogy lássam : milyen mély, p:ir száz méter lehetett és amikor leért a papír és utolsót lobbant, akkor emlékeztem: az egy levél volt, melyet délelőtt Jolánnak irtain, szépen és csókosan, de elfelejtettem postára adni. — Csók a halálnál, ezt gondoltam, mikor a vérem újra szaladgálni kezdett bennem, de aztán megfordítottam, igy: — Halál a csóknál Nagyon távol egymástól mentünk tovább. Heszélgettünk is: szerelmesekről, melyekről esak sötétben lehet beszélni: az egyikuek szeretője van, a másiknak menyasszonya és éu újra megtagadtam magam, mikor nyögtem : — Nekem, jaj, senkim. Kkkor az előbbi lány hozzám jött, megfogta a kezemet, mintha vezetni akarua és tényleg vezetett. Szótlanul, amíg fel nem ériünk. Ott fönn még vagy félórát várni kellett a napra, nagyon hideg volt. Kabátuuk és minden ruhánk jól be volt csukva, csak fejünk födetlen. Reszkettünk, álmatlanságtól, vagy emlékektől, az angol fin kis dalokat fütyült, mi hallgattuk, ismerős sorokat vele is gondolniuk, taláu a szél is, mely inegindult, hogy bekalandozza testünket. Szorosan egymáshoz álltunk. A kéz a kezet melegítette és egyik test a másikat. Es száj a szájat. Csókoltunk és miuket a szél meg éj csókolt, mert a meghalt csillagokért oltott uagyoti nagy gyászt. Ks mikor fáradtan a esőktói és daltól az órára néztünk, akkor az egyik vörös, sokáégő rakétát j gyújtott és éD kUtaSS a beesett ezemeken, hogy titkos bánatoktól sirni szeretnének. A rakéta fölrepült, nagy piros vonalat irt le, aztán csattaut él holtan bukott, az egyik lány meg azt mondta: \