Pápai Lapok. 40. évfolyam, 1913

1913-02-16

XL. éviblymn. Prípa, 1913. február 16. 7. szíim PAPAI LAPOK Pápa város hatóságának és több papai s papa-videki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden v a a i r n a p. Szerkesztőség es kiadóhivatal : Ooldherjr (iyi.la pa|>irkfrexke.léi«i'. Kő-tér 'S.'i-ik szám. Telefsn i:c csána. A szerkesztésért leleiős laptulajdonoa: GOLDBERG GYULA K.lőfizetéaek és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához k Ilii li-nü ők. A iap ara: egész, évre l'i kor . felevr» 8 k.. uegjradéfr. fl Nyilt-tér soronként 4<> tillér. — EitM s/.im ára 80 üli. Gazdáink és az ipar. Az igazi agrárista a tisztességes ipart, a tisztességes kereskedelmet sohase tekintette ellenségeinek, hanem csupán annak túlkapásait ostorozza. Az AGRÁRÍ8TA jól tudja azt, hogy Magyarország naggyá és gazdaggá csak akkor lehet, ha azok a nyers anyagok, amelyeket termel, idebent nyeri.ek feldolgozást és elfogyasztást, s megszűnik az az anomália, hogy nyerstennéiiyekbeii olcsó áron csinálunk vásárt külfölddel s feldolgozott állapotban sokszor tízszeres áron hozzák vissza. Abból a közzel 1<M)H milliónyi behozatalból 50 -75?» tisztán munkabérekre esik. elképzelhető tehát, ha a rettenetes nagy összegnek csak fele is magyar honos, magyar nnikásoknak birtokába jutna, mennyivel nagyobb lenne azok logyasztási képessége, menynyivel több liszt, hus, zöldség fogyna «•1 az ország határain belül. Elérkezne mindjárt az az idő, a mikor nyersterményeinkkel nem volnánk rá utalva a külföldre, mert ideben nyernének azok piacot s elfogyasztást, elérkezne a külön vámterület ideje is, amikor nyugodtan mehetnénk abba bele. mert kiviteli feleslegünk nem, vagy csak jelentéktelen lenne. Valóban megfoghatatlan az, hogy nekünk agrikultur államnak nemcsak a szorosabb értelmében vett gyáripari behozatalunk mily óriási, de nyersterményekbeu is mily jelentékeny. Gyümölcsből s gyümölcskonzervekből ;!4 millió értékűt hozunk be, ]o-I|ikitűnő gyümölcsüket termelünk s Kecskeméten, Rimaszombatban kitűnő gyümölcskonzerváló gyáraink is vannak. Hántoló malmaink borsószükségletük 98 (>''»-ál külföldről szerzik be a kölesnek S.'H"o-a külliildröl kerül hozzánk, borból lÖmillió korona árát. szénből 10 millió métermázsái. sertésárul 2"8 millió korona értéket hozunk be, sőt karácsony hetében legalább 2Ö.(HH) drb. szárazou kopasztott stájer kappan szokott magyar emberek asztalára kerülni. Arról meg • jobb nem is beszélnünk, hogy gépekéi

1

!, vászon nem ükért, ruhaneműkért különösen pétiig női piperecikkekéri mily óriási összegek mennek külföldre, holott ha léteznek is ily anyagokat készítő gyárak az országban, azok terményeiket nem képesek itt értékesíteni, hanem előbb kénytelenek azt elvinni küllőidre, hogy azután az ok....': gyáros azt nagy haszonnal hozza vissza. Egy magyarországi kefegyáros kitűnő minőségű keféket készít, anyaga! Londonba viszi ki s egy ottani gyár cége alatt hozza vissza a adja el - természetesen kétszeres áron. S miért van ez igy? Mert mi magyarok vagy nem tudjuk fölfogni helyzetünket, a magyar ipar terjedésének jelentőségét, vagy csak ál hazafiság van bennünk. Nálunk a hazafiság a nagy hangon való politizálásban nyilvánul, a miből aztán senkinek semmiféle haszna nincsen, nem pedig közgazdasági helyzetünk, tanulmányozásában és ösmeretébeu, a mely ösmerotek pedig párancsolólag kiáltják: hogy minden magyar embernek csak magyar ipari terméket szabad használnia. Az egyénnek nem szabad annyira önzőnek lenni, hogy csak saját személyére gondoljon s egyébbel se törődjön ha jól megy a sor*a! Egy családnak kell tekinteni az egész magyar nemzetet s szívvel lélekkel arra kell törekednie, hogy ezen család minden tagjának jó sorsa legyen, mert csak igy melegedik, gyarapodik, gazdaeszik az egész tűzhely. Ennek pedig múlhatatlan kelléke, hogy egyrészt a földművelő sokat termeljen s izl jól értékesítse, másrészt pedig,hogy ne sok pénzzel adózzon ipari termékekért a külföldnek, hanem, hogy az a pénz is ideben maradjon az országban, emelve annak fogyasztó képességét és az egésznek vagyonosodását. A gazdáknak nem a külön—vámtejrület. kell. a mellyel eset híg terményei|nek értékesítését lehetetlenné tennők — legalább egyidőre - hanem az kell. hogy mindenki lássa ál a magyar ipar terjedésének fontosságát, az kell. hogy ne vegyen senki mást. csak magyar ipari terméket, ha az mindjárt egy pár fillérrel drágább is a külföldi portékánál, az kell. hogy ne igyék oly kávét, a melyet nem magyar cukor édesít, ne vásároljon külföldi gépet, külföldi műtrágyát, ne járjon angol vagy német posztóban, ne írjon olyan papirosra TÁRCA, Hogy tettem szert papára. Szorgalmánál] olvasgattam a lapok apróhirdetéseit. Egy napon a következő hirdeiés ragadta meg figyelmemet: Intelligens urak hölgyek im fix fizetett és mngas provosió mel'ett állandó alknlmazifst nyerhetnek egy nélkülözhetetlen cikk terjesztése körül. Cm a kiadóhivatalban. 14327. Hamarjában azt se tudtam, mit tegyek. De nem sokáig haboztam. Beliahnziam az arcomat és megborotválkoztum. Aztán lelkiismeretes tisztítást végeztem rajtam levő egyetlen ruházatomon, mely ugy fénylett, mint a sötétben a srentjáiios bogár. Kajta bizonyult he frappáns módon a -Nem míud arany, ami fénylik" közmondás igazsága. intelligens alakot öltvén rohantam a kiadó hivatalba- A cimet megkaptam, száguldtam tovább. A címzett ajtaján idomtalan nagyságú névjegyen ez állott: SALZGUUBEK JAKAB Paprika-kereskedő Csengettem. Csmos szobaleány nyitott ajtót. Eu heléptem, ő reám nézett, aligha meg nem igézett. Tágas nagy szoháha kerültem. Ha egy légy zümmögését nem hallottam volna, kereken kijelenthetném, hogy a szobában -iri csönd honolt. Köpcös, ötvenöt év köriili kis ember fogadott szájában hossza szárú pipával, melyből nagyokat pölTekelt. A ház ura pipaját le, pápaszemet meg felvette. — Volt már ily iniiiőaéglien'.' — kérdezte közömbös hangon. • — Nem. — Eddigi foglalkozása ? _ Többek között ntnzó voltam. — Miben utazott? — Fog , ruha- és hajkefékben. A törpe ember hibát himbálta amit én ugy értelmeztem, hogy kielégítette válaszom. — Forgott-e már mngasabb körökben ? — fol v t a 11 a kérdezősködései t. — Magasabb körben voltam ugyan elégszer, de ott nem én forogtam, hanem — a helyiség. — Érthetetlen. — Ez ugy van kérem, hogy a „Komfortable kocsisok önképző és művelődési köré"-nek, mely a harmadik emeleten van, egy időheti jegyzője és pénztárosa voltain. Ilyen minőségemben berugattak néhanapjábim, amikor azután keringett, forgott körülöttem minden. — Hat ezt nevezi maga magasabb körnek? — dühöngött az öreg. — Oh kérem, voltain én már magasabb korben is. Teszem a .Hordárok és targoncások köréiben. Ez meg a negyedik emeleten található. A paprikakereskedö oly szívrehatóan kacatrott, hogy arnát bátran lehetett volna portékája cégéreid használni. — Es jelenleg miért nem jegyzője és pénztárosa ar. emlitett uagyrabecaült testületnek? — kiviíiicsisKodolt tovább, a „pénztáros" szöt különös haiignroinatékkal ejtvén ki, hogy világosim elértet lem a célzást. — Ahhoz semmi köze! — Mondja ki egyenesen, hogy nem egyenes utou járt - s/olt nekibátorodva, szemtelen mosolylyal az emberke miközben fölállott. — Mit mondott?! Mit merészelt mondani?' — sziszegtem magamból teljesen kikelve. — Maga tisztelt ur, nem ismer engem, nem tudja kivel van dolga, mert ha tudná kivel van dolga, mást mondott volna, mint amit mondott. — Micsoda gaz. aljas rágalom? Hah, ez megtorlásra vár. A háziúr képe fejér lett, mint a keményítő. Nem törődve arca színjátékával kemény hangon folytattam : — Maga engem igazságtalanul vádolt. Ez a vakmerőség engem felháborít, arcomba kergeti a