Pápai Lapok. 40. évfolyam, 1913

1913-12-28

Az 1914-es esztendő számlája még tiszta. Talán ezen a rubrikás, komplikált számlán megvalósítva látjuk majd a re menyeinket ós elmosódnak róla a kétségek és szomorúságok. Ebben az értelemben kívánunk boldog uj évet mindenkinek. A Tarosok orsz. ireäiiintt— Az adatgyDjtés főbb irányelvei. — Irta: dr. Antal Géza. Az első lépés a városok nyugdíjintézete kérdésében megtörtént; a bizottságmegállapította a kérdöpoutokat, melyekre » mathematika mérleg elkészítése céljából feltétlenül szükség vau és a kérdölapok szétküldése rövid időn belül megtörténik, hogy ezek kitöltése és visszaérkezése után megkezdődjék HZ alapvető fontosságú munka: a jelzett mnthematikai mérleg elkészítése. A számitások megejtcse előtt korán volna a kérdéssel érdemileg foglalkozni; lesz időnk és alkalmunk bőven megtenni ezt a számitások megfejtése után. Célszerüuek véljük már csak azért is, hogy a kérdő-lapok kitöltésénél esetleg felmerülhető kérdésekre mintegy előzetes útbaigazítást adhassunk, jelezni néhány szempontot, melyek a kérdöpoutok összeállításánál a bizottság szemei előtt lebegtek és amelyek a kiszámításnál is érvényesülni fognak. A bizottság alapul az állami nyugdíjintézet rendelkezéseit vette, melyek közttl ezúttal csak egyre, t. i. a tisztviselők belépési és évi járulékaira terjeszkedünk ki, hogy megvilágítsuk a kérdöpoutok közül a legfontosabbakra, t. i. a tisztviselők szolgálati idejére, fizetésére s fizetésüknek koroukénti emelkedésére vonatkozókat. A/, állami uyugdijtörvény a tisztviselőktől nyugdijilletméuy, vagy belépési járulék gyanánt fizetésük 600 koronán teliili részének egyharmadát és mindenkori fizetésemelkedésüknek is egyharmadát rendeli visszatartani, azonkívül másfél ezázalékot az évi fizetésből vonat le, mint a tisztviselő évenkénti nyugdíjjárulékát. Ugyanez lesz számításba véve a városok országos nyugdijintésetéuél is, melynél éppen ezért egyik legfontosabb kérdés annak a megállapítása, hogy a tiszt * Országos képviselőnk ezen cikk* • .Varosok J.apja" mult szamában jelvnt mog. viselők alapbefizetése és évi járuléka címén mily összeget igényelhet az országos nyugdíjintézet az egyes városoktól, illetve tisztviselőktől. Azért tesszük ez utóbbi megkülönböztetést, mert amint azt már az indítványban jelez'ük, a 137 város közül 37-nek még nincs nyugdíjintézete és ez utóbbiaknál természetesen a tisztviselők eddig nem teljesítettek semmiféle befizetést sem alMpbefizetésbeu, sem évi járulékban. Ilyen helyeken tehát a tisztviselők volnának kötelezve a nyugdíj-befizetés teljesítésére. Mig azonban a városokban, ahol a tisztviselők tényleg fizettek belépési és évi járulékot, ott a város volna kötelezve arra, hogy a tisztviselők helyett ezt a belépést, illetve évi járulekot a létesítendő országos nyugdíjintézet alapjába befizesse. Hogy ez kiszámítható legyen, azért van szükség az egyes tisztviselők szolgálati idejének és különösen nyugdíjjogosultságuk kezdetének, akkor élvezett fizetésüknek és a fizetés időnkénti emelkedésének ismeretére. Mert csak ezeknek az adatoknak n birtokában lehet, inegállnpitaui, hogy minden egyes tisztviselő nz állami nyugdíjtörvény értelmében mekkora összeget lett volna köteles befizetni működése kezdetén (hogy tényleg befizette-e a városi pénztarba, vagy uem, az a ki számítás szempontjából irreleváns); mekkora öszszeget kellett volna és mely időben fizetésének mindenkori emelkedése utáu beszolgáltatni ugyancsak a nyugdíjpénztáriul es éppen igy mekkora összegre rug az az évi járulék, amit, fizetnie kellett volna, ha az állami nyugdíjtörvény értelmében járult volna fizetésének másfél százalékával a városi nyugdíjintézet bevételeihez. Az az összeg, mely igy 4% kamatoztatással együtt kiszámittatik, képezi minden tisztviselő nyugdíjjárulékát 1914. évi január l-re kiszámítva. Ha a tisztviselő a befizetéseket a meglevő városi nyugdíjintézetbe teljesítette, ugy ezért a nyugdíjjárulékért a városi nyugdíjintézet vállalja a felelősséget, ha pedig még nyugdijiutézeti befizetéseket uem teljesített, ugy természetes, hogy maguk az egyes tisztviselők volnának kötelezve a nyugdíjjárulék befizetésére. Ami a városokat illeti, az a kérdés áll elö, hogy meglevő uyugófij-alapjuk fedezi-e majd az egyes tisztviselők után a városra kirótt, illetve kiszámított összeget. Ha a nyngdij-alap ez öszszeg fedezésére nem képes, ugy önként érthetően a nyugdíj-alapból hasi-tatik ki a belépési járulék, mig a nyugdij-alapuak esetleg még fennmaradó része a városok rendelkezésére marad s általuk szabad tetszésük szerint, lesz felhasználható. Ha pedig a meglevő nyuguij-alap nem volna elégséIges a tisztviselők helyett egyszersmiudenkor fize[tanéi belépési járulék kifizetésére, nz esetben a ivarosnak kellene gondoskodni arról, hogy «z a járulék az országos nyugdíjintézet javára biztositI tassék és pedig vagy ugy, hogy ezt az összeget !a város készpénzben befizeti, vagy ugy — ami ; még egyszerűbb, hogy az összeggel az intézetnek •adós maradna s addig csak e töke kamatait szolgál'atná be, inig csak a kérdéses tökeösszeget ) az intézetnek be nem szolgáltathatja r.zzel az | egyszei-smiiidenkori befizetések s a múltban beszolgáltatott vagy legalább is esedékes évi járulékok ügye elintéztetnék s az országos nyugdijIintését egyszerre hozzájutna akar tökében, akár ! évjáradékban ahhoz a/ összeghez, mely alapját alkotni vau hivatva. Nagy vonásokban e/ek azok . ii szempontok, amelyek a kérdölapok ezen pontijainak megállapításánál szem előtt lebegtek. A ' továbbiakra nézve szintén nagy általánosságban csak a következőt, óhajtjuk megjegyezni: A nyugdíj belépési és évi járulék mai töke ] összegének befizetése révén létesülne tehát az I országos nyugdíjintézet kezdő alaptőkéje, melynek kamatai szolgáluáintk első sorban a nyugdíjazás folytán elöáilő szükségletek fedezésére. , Az alaptőkének kamatain kivül azonban, mivel ezek a szükségletnek aránylag kis részét fedezhetnék, ugyancsak a szükséglet fedezetére szolgálnának a n\ugdijjogosultak és kötelezettek évi járulékai, esetleg a városok hozzájárulásai. Ugy, i h< igy a nyugdíjintézet felállításánál csak arra kell ügyelni, hogy a mathematikai mérlegben valószínűen várható összegben kimutatott szükséglet ; a jelzett forrásokban fedezetét találja. Ezt az ált liános elvet nagyon kevéssé alteI rálják azok a mellékkérdések amelyek a nyugdij• intézet létesítésével kapcsolatban felmerülnek és ! melyek közé tatozik első sorban a már nyugdíjazottak, illetve az özvegyi nyugdíjban és nevelési ' segélyben részesültek átvételének kérdése, ami nézetünk szerint a uyugdijiutézet felállításával egyidejűleg megtörténnék, továbbá az altisztek és szolgák nyugdíjjogosultsága, amit azonban az \ országos nyugdíjintézet létesítése esetén szükség| képpen egyetemessé kell tenni. Az előbbinél aa egyes nyugdíjazottak, vagy nevelési segélyben részesülök terhét kell töke ös-zegben számszerűleg megállapítani és vagy ezt a tökét vagy itt is megtelelő évjáradékot kérni a városoktól, az utóbbinál pedig ugyanazok a megjegyzések állanak, amelyeket a nyugdíjintézettel uem bíró városok tisztviselőire vonatkozólag fentebb mondottunk. bau vissza, hogy volt egyszer egy fürdőhelyen, hol megismert egy fiatalembert, ki szegény volt s mégis oly gazdag, kivel a maga szive néha-néha egyet dobhant, kivel ha hallgattak is beszéltek s ki magától kiesi Vera egy igen-igen fájdalmasan hangulatos estén igy búcsúzott. Elhallgattam. Szomorúan néztem a lányra s láttam, hogy szavaim találtak. Meg-meg vonaglott durcás kis szája; vájjon ki akart-e nevetni egy huszadik századbeli modern fiatalember szájába »ehogysetn illő hangulatért vagy talán megértett s lelke az én lelkemmel együtt sokog? 1 Gyengéden megszorítottam kesét; erre kitört s zolragva vállamra borult. Ka halkan csitítgattam, bár oly jól esett volna, ha örökké így ülhettünk, együtt suhanunk válna. Lehajntann g csitítgatva osókolni kezdtem haját-nyakát; erre megszűnt ZOKOGNI. Hívó l:ang hallatszott; Verát keresték. Letelt uz időnk. Egy utolsó felejthetetlen uéma csók s elváltunk. II. ... 8 buosuzni kezdtünk ; mélyen meghajolva hódolattal csókoltam kezet a méltóságos mamának r a kiss—zonyt is üdvözölte utoljára tőle búcsúztam. Meghajolva >íyet igéden megszorítottam kezét. Jól nevelt hideg aroán egy csöpp bánat vsgy aajnalkozás sem látszott; ez a Vera uem a tegnapi volt. Csak mikor a banális uti frázisok közé nagy nehezen becsúsztathattam e pár szót: — Édes kicsi Veráin Isteu veled ! Mintha megrándult volna gőgösen metszett kiesi ajka. . .. s sírva borultam szobámban az asztalra. . . Xstexiltélet— Szilveszter-esti elbeszélés. — Nagy elhatározás érlelődött meg benne. Ó-év estéjén otthon maradt. Igen, — Kormos Bálint nyugalmazott törvényszéki bíró ur otthon maradt osaládja körében. Pedig osak ö tudta, érezte minőáldozat: lemondani a klubba menésről vagy inkább a kedves kártyapartiról. Hanem hát öreg embernek az idő is parancsol, nemcsak az assiony. Klára asszony persze as időre hárított minden felelősséget. „Nézd, édes öregem, hisz ebben az időben istenkísértés volna a házból kimenni. Jobb, ha — velünk maradsz és együtt búcsúztatjuk e! a ó-esztendő t. " .Igazad van, Klára, valóságos istenítélet, ami odakünn lejátszódik. Ez a kriminális idő magába téríti az embert. Nem is emlékszem, hogy valami a mostanihoz hasonló komor hangulat szállott volna meg valaha, csak sgyster, de az már igeu régen, verespataki biró koromhnu Volt." „No látód, erről nem fe'bcszeltél még nekünk, pedig én is, a leányok i.t, sze"r%tik hallgatni az ilyen történeteket." 8 a három Kormos-leány, mind megannyi eladó szépség, kórusban kezdte rá: „ A puska, beszélje el nekünk azt a történetet I* .Nem bánom, úgyis ó-év estére való istenitélet volt az egy bűnös ember fölött, kit földi birái már-már felmentettek az ellene emelt vád alól. Halljátok tehát: Törvényszéket ültünk. Egy hatvan éves pénzhamisítót vezettek elő, akivel sehogysem tudtunk boldogulni. Oly nyugodtan, ilegraával foglalt helyet a vádlottak padján és oly elfogulatlanul vizsgálta környezetét, hogy magam is biztosra vettem ártatlanságát. A szemeiből is csupa jóság, szelídség sugárzott. Pedig a vádirat rettentő dolgokat beszélt as j előéletéről. A bűnök és büntetések hosszú lajstromát sorolta fel. „Mit ssól mindehhez ?

u kérdé fthkéáző tekintette! ax elnök. .Uraim." szólt a vádlott, „szerencsétlen ember vagyok. S szerencsétlenségemnek atyám volt az oka. O akarta, hogy engem és testvérének fiát, minthogy egy napon születtünk, egy névre kereszteljenek, a nagyatyánk nevére. Unokatestvérem haszontalan csirkefogó lett.' Eltékozolta mindenét, aztán rosszra atlta magát és a mi gazságot 'felkövetett, azt mind nagy furfanggal az én nyakamba sózta. Miatta szenvedek már gyermekkorom óta. Az ő bosszújának áldozata virgVok uiost is: Ű ásta el udvaromban a hamisított pénzt és ő vezette nyomra a rendőrséget is, amely azt ott csak ugyan meg is találta.? •' > '"

1 .-•