Pápai Lapok. 40. évfolyam, 1913

1913-12-28

PAPAI LAPOK Pápa varos hatóságának és több pápai s pápa-vidéki egyesületnek, megválasztott közlönye. M eg j el enik . mi n rt eii vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Qoldbcrg Gyxila papírkereskedés?, FS-tér L'U-ik szám. Telefon. 112 szám A szerkesztésért felelés laptnlajdonos: GOLDBERG GYULA. Kinézetének és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők. A lap ára : egész évre 12 kor., félévre 6 k., negyedév™ :S. Nyílt-tér soronként 40 fillér. — liifyes s/.úm ára U0 üli. (R.I.)Egy angol folyói rat karácsonyi számának címlapján a következő kép jelent meg: Az öreg december, mint nagyapa egy kis unokát tart a karján ós ez a kis unoka, ez január. Nagyon kedves, bájos kép. Igazi angol humor van benne és nem tudjuk, hogy a rajzoló szánszándékkal tette-e, vagy csak a kép bájossága kedvéért, de van benne valami, ami mintha szomorú prognózis akar lenni. A kis január, amint belekap a vén december szemébe, mintha azt mutatná, hogy"-*z a két hónap, az elmúlt esztendő utolsó hónapja és a kisded gyermek, a jövő esztendő csecsemőhónapja, olyan nagyon szeretnék egymást, olyan bizalmas lábon állnának egymással. Az öreg december pedig karján hordja a kis Januárt, amely az ő teste, az ő lelke, az ő unokája. Ha végiggondolunk" ezen az esztendőn, bizony szomorúság fog el bennünket, mikor az jut az eszünkbe, hogy ennek az esztendőnek december hónapja fogja karjára emelni, karján tartani a jövő januárt. Hát az 1914-es esztendő első hónapja sem fog megnyugvást hozni. Az sem lesz jobb. vigabb, kedvesebb, az sem lesz enyhébb, mint ennek az utolsó hónapnak az unokája, az is ebből a szomorú családból származott gyermek lesz. Nem hihetjük el. Nem szabad elhinnünk. Mert ha még ezt is elhinnők, akkor már valóban szomorúan, kétségbeesetten, csüggedten kellene lehajtanunk a fejünket és azt várnunk, hogy bocsánat az ünnepélyes alkalomhoz nem illő triviális kitételért — mikor üt bele az isten nyila ebbe a kerek világba. Egy hosszú esztendő utolsó napján letarolt erdőkre, elhervadt reményekre, megritkult embersorokra tekinthetünk vissza az egész világban, de különösen a magunk háztitáján. Háború, katonai készenlét, járványok, árvizveszedelem, ezek a képek jutnál eszünkbe a szerencsétlen 1913-as évre gondolván. Mintha az utolsó itólet napja következett volna el. Mintha ezt az évet a másik tatárjárás évének szánta volna a Gondviselés. Nem tudjuk, valóban olyan sokat bűnöztünk, annyira nicíTomlott-e ennek az országnak a népe és ennek a népnek a lelke, hogy uj Szodoma és ÍTOinorrha sorsa vár reá. Nem tndutik semmit és ma már bizonytalanok vagyunk minden iránt. Bizalmatlanok vagyunk a mult iránt, mert ugy érezzük néha-néha, hogy bizony kár volt ezer esztendőn keresztül karunk megfeszítésével, vérafík hullásával, védelmezni ezt a földet, ha ilyen szomorú pusztulásra vagyunk kárhoztatva. Bizalmatlanok vagyunk a jelen iránt, nem hiszünk senkinek ós senkiben, nem hiszünk semminek és semmiben. Mert nem hihetünk ós nem bízhatunk azok után, amik bennünket értek, bajok, szenvedések, kárhozatok. Az emberi bizalom ugyan látszólag kimeríthetetlen forrás, de táplálni azért kell, mert külöuben egyszer csak elfogy, lassan csörgedezik, végre elapad. És ezért nincs már bizalmunk a jövőben sem. Nem tudunk már magunkról annyi erőt, annyi lelkierőt feltételezni, hogy ebből ahelyzetból kijussunk, megmeneküljünk, feltápászkodjunk. De van a bizalomnál, illetve a bizalmatlanságnál egy sokkal nagyobb |ereje az emberi léleknek. Labilisabb, ingatagabb alapokon áll ugyan, mint a bizalom, de az ingatag alapon tömören és megdönthetetlenül van felépítve. Ez a nagy erő a remény. Most. mikor már minden kötél szakad, mikor valóban a bizalom lángja utolsókat lobban szivünkben, ma a reményhez kell folyamodnunk. Remélnünk kell, mert ha még nem is remélünk, akkor körülbelül mindannyian akik már a reményüket is elvesztették, befejezhetik földi létüket. " T

ÁRCA. A HŰTLENHEZ. Kis anyámnak életemnek hívtál, Meghalok ha ugy kívánod — írtál; Megesküdtél »zent nagy megesküvéssel Soha boldog ne lehessek, Ha én téged elfeledlek ; Ne nyíljon a virág nékem, Átok legyen minden léptem, Gyűlöljön az édesanyám, Napfény többé az életben Soha soha ne süssön rám. Sok es/.tendö mult. el már azóta, El is halkult kifakult a nóta; Megtagadtad szent nagy esküvésed; De amiért elfeledtél, Soha boldog nem lehettél; Nem nyílott a virág néked, Átkozott volt minden lépted, Meggyülölt az édesanyád Csak egyedül éu gondoltam Szeretettel te hűtlen — rád. Szántó Lipót. T7"exa, TouLCS-u-jsi— A „Pápai Lapok" eredeti tárcája. — Irta : Baál Károly. I. Ketten ültüak a padon. Körülöttünk a csendes kis fürdőhely nyugalma honolt H e KÍB, illatos feuyőktől beárnyékolt helyen egy dissonans hang sem zavarta ineg lelki harmóniánkat. Kis keze mint a sebzett madár eleinte nyugtalanul vergődött, de lassan megpihent s lágyan simult kezembe. 8 éu megszólaltam halk, de biztos hangon mint aki örök igazságot akar mondani : — S most el kell válnunk. Kiesi Vera ennek ineg kell lenni; maga jobbra, éu balra megyek; összehozott bennünket a sors szeszélye, hogy újra emberek legyünk, hogy ujabb tövissel szivünkben, ujabb kereszttel válliitiknn térjünk társaink közé. Mert lássa kicsi Vera én tudom, hogy maga megért engem s tudja, hogy én itt most nem philosophálni akarok, hanem egy megérté' léleknek az éu gondolataimat, az én mély szivemnek gazdag, ritkán feltart érzéseit akarom kiönteni. Amint itt ebben a kis fürdőben összetalálkoztunk « megértettük egymást emberi mivoltunkra •bredtftnk, emberi érzelmek gerjedeztek sziveinkben ; de most, hogy utaink ismét szétválnak, visszakérő- ( lünk isiuet a nagy város forgatagába, helesöprődünk a nanvvárosi életbe s akkor már vége, már esak egy édes emlék fűzhet ahhoz, hogy en is éltein egyszer ugy, mint egy ember. Mert ért engem kicsi Vera ! Itt összetalálkoztunk ezen a kis fürdőhelyen, hol annyi a uő r y kevés a férfi s csak ennek, ineg talán tennistud.eoinnak köszönhetem, hogy leereszkedtek hozzá:.j; együtt játszottunk, együtt voltunk mindig s most vége ! Már osak ez az utolsó ábrándos óra a mienk; a percek rohanva tűnnek et s nemsokára cnuek is vége ! Felkerülök ismét a négy városba, élem tovább az én munkás, az én lump életűmet s csak majd esténként, ha ily szép nyári éjszaka lesz szorítják majd össze vaspántok módjára irtózatos kiuok szegény sziveméi. Akkor majd magára, erre az édes álomra emlékesem vissza, kicsi Vera! S magának is ép így fognak telni napjai, ha néha-néha fogják is majd el fájdalmas emlékek csakhamar nyomtu'anul elfognak azok ismét tüuni a bálok, mulatságok, szehlmél-szebb, daliásnáldaliásabb fiatalemberek örvényében. S majd maga is, ha ily harmonikus nyári este lesz s kinn fog ülni kastélyuk egy rejtett padján, emlékszik majd mind homályosabbat! s homályosai)Wotan A legjobb és a legtartósabb drótszálas lámpa Húzott drótszállal 75°/o árammegtakaritás. Kapható villanyszerelési üzletekben, villanytelepeken és a MAGYAR SIEMENS-SCHUCKEflT-MÜVEK-nel Budapest. VI.. Teréz-horut 36. Gyir-utcza 13.