Pápai Lapok. 40. évfolyam, 1913
1913-12-21
PÁPAI LAPOK Pápa város hatóságának es több pápai s pápa-vidéki egyesöletnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség ét kiadóhivatal : 0 old barg Gyvda papira erMkedéae, Kő-tér -J.'i-ik szám. . Telefcn 112 százsa. A szerkesztésért feltl'.s laptulajdonos: GOLDBERG GYULA.. RMHItatéMk és liirdetftai dijak a lap kiadóhivatalához kiiidendo'k. A iao ara: ejjész évre 12 kor., félévre ti k.. ne^yodevro 3. Nyilt-tér soronként 40 lillér. — Ktfvea száni ára .'!') lill. TARCÄ» Jézus Romában. Legenda. A pápa maga pontifikált a San Pietróbau karácsony papján. A lahárdos szolgascreg járt előtte, fényes bokrétás svájci csapat kisérte hordszéket. A fejére tette a tiárát B ugy koroHásuu áldotta meg a hamhinot, ki a jászolban fekvő Jézust jelképezte. AkogJ elvégezte a szertartást s végigcsókolta papucsát a kiválasztottaktól, ragyogd mentével újra visszatért a uehéz arany pásztorbotot egy bihoroa vitte előtte. A sixlini kápolna I ejárója előtt egy sápadt arcú. sebes lábú alak állott eléje. Egyaaerfi gwiltuiug fedi termetét s vértelen aroán az uz :itszi I .un,.[ kifejezés, mely azok orcáját tili meg, kik bele tudnak látni a lélek minden redőjébe s kik számon tudják tartani még az elsiratlan köny. nyéket is. Az alabárdosok elhaladtak mellette, anélkül, hogy észrevették volna, csak az arany pásztorbotot Vivő bíboros vette észre, amint útját állotta. — Távozz előlem ! — szólt a bíboros. De az alak áll némán, mozdulatlanul, 6 szentsége liordszéki) hordozói kénytelenek voltak megállani. — Ki vagy te s hogy merészelsz iilctolakodui! — szólt rá újra a biboros. — Nem tudod kinek a háza ez ? — Te mondád — szólalt meg az alak. — Kz a Jézus i/t. — A rókáknak barlangjaik vannak, az égi madaraknak fészkeik, de az ember fiának ninesen fejét hová lehajtani. Iiry kesergett egykor az, kinek a nevével hivalkodót. Miként lehetne ez az ő háza, kinek nem volt hová fejét lehajtani ? — Ki vagy te. Iiogy igy mersz itt beszélni — szólalt meg a pápa, hordszékéből kihajolva. — Nem ismersz'.' — kérdé az alak. — Nem láttalak soka. Ha alamizsna kell, alamizsnázoi — En vagyok ama Jézus, kinek helytartójául mondod magad. A széket hordozó szolgák babonás ámulattal meredtek rá egy pillanatig, azután azétrebbentek a loggia folyosója felé. A hordszék ott maradt, ő szentsége kilépett. — Jézus, a ná/.arethi ? — Te mondád. S ki vagy te? — A helytartód, uram ama Péternek, Simeon fiának az utódji, a világ királya. — Tövisekkel koronázkodol ? — Nem, itt a koronám a fejemen. Itt ez a pásztorbot, a jogarom, mit a szolgáin tart. — Az én lábaimat az ut porától egykor Bctliáiiiaban egy sanvargatott asszony könnyei mosták és te szolgáidat is bíborban járatod. — Mondom, hogy a föhl királya vagyok. — Ki tett meg királlyá.' — Te. Te mondád, hogv boldog vagy Simeon Har .Lina, a te neved legyen Péter, s/ikla és ezen a sziklán építem én fel az anvaszentegyhazamat. Te mondád, hogy legeltesd juhamiat. legeltesd báráuykáimat. Ennek a jelvénye ez a pásztorból. Es én most legeltetem őket, — az egész világot. — Eti halász voltain, miképpen beszélhettem volna a bárányaira legeltetéséről? En egyebet mondottam a Zebedana két fiának: Tudjátok, hogy csak a pogányok lejedé'mei uralkodnak azokon, az ti nagyjaik hatalmaskodnak rajtuk. De nem ugy leszen köztetek, hanem aki köztetek nagy akar lenni, legyen a ti szolgátok. — E szavadról ismerek reád uram. Hisz ép azért neveztetem eti magamat a szolgák szolgájának. — De ugyanúgy cselekszel-e? — Igen, Uram. Ez a lény és arany, mit itt látsz, nem az enyém, az mind a tud és az isteneké, kinek jobbfelén ülsz. — De erre járatomban hallottam özvegyek sírását, kik dókáikat siratták, láttam megkínzott nyomorékokat, kiket a te parancsodra gyötrettek meg, láttam sirőkat, kiknek könnyeit nein te száriA legjobb és a legtartósabb drótszalas lámpa. Iluzntt drótSZilW 75 9 /o áremmegtakaritás. \T / Kapható villanyszerelési üzletekben, villanytelepeken és a MAGYAR SlEMENS-SCHUCXERT-MÍmK-nM MMti VI. Teréz-keruf 36. Gyár-utcia 13. Karácsony. (U. I.i Mi, akik szerény krónikásai vagyunk az eseményeknek, akik figye lemmel kísérjük a közönség izlésváltozását, fejlődését, kedvteléseit és hangulatait néhány év óta már szomorúan tupasztaljuk. hogy az ünnepek már nem bírnak azzal a nagy. kibékítő jelentőséggel, amellyel még néhány évtized előtt birtak. Az anyagiasság, a kenyérkereset nehéz küzdelmei elöntötték már ezeket — a hétköznap árvizéből lombos faként kiállt't ünnepnapokat is. És ehhez a tényhez hozzájárul az is, hogy különösen a világpolitika szempontjából máiévek itta folytonos tulesigázott. ideges állapotban él az egész világ. Az embereknek ma alig marad idejük a napi munkától és kínlódástól ahhoz, hogy egyáltalában ünnepeljenek. Az ünnepnapok is nyomtalanul múlnak el az ember fáradt teste és elcsigázott lelke felett. Éppen ennek a ténynek az alapján örülünk mi annak, "iogy mégis van egy ünnep, amely oly közel férkőzött az emberi lélekhez, hogy minden küzdelmen, minden bánaton és fájdalmon keresztül is megtartja, niegünnepli és megünneplésére nemcsak időt, hanem pénzt is áldoz. A karácsony ünnepe még ma is, a sok öklözés és durvaság között is ünnep maradt. Hogy ez igy van, annak két okát láthatjuk, mind a kél ok a karácsony |ünnepét körülvevő misztériumban találIható meg. A többi ünnepek, húsvét, pünkösd, mind sokkal elvontabb eseményeknek a megünneplése, mint a kaIrácsony, amely a gyermek Jézus megszületését ünnepli. Jézus fogalommá vált ugyan az egész emberiség gondolkodásában, de azért mégis ertjük a születését, közel lékszik éttel műnkhöz, mig a feltámadás és a szentlélek, tüzes nyelvek ünnepe csak a dogma talapzatán nyugodva tölti be a lelkekett A másik ok pedig az, hogy ez az ünnep nemcsak Jézusnak, hanem a gy e r m e k Jézusnak az ünnepe. I Hiszen a XX. századot mindig a gyermek századának neveztük. Ks joggal. Az a sok türelem, kitartás, munkaerő, amellyel egy mai munkás dolgozó ember kenyere után jár, esak a gyermek iránti szeretetből ('ülik. A gyermek ennek a századnak a védőszemtje. Az állam, a társadalom, az egyének csakis a gyermekért élnek és \ a gyermekért küzdik végig az életet. A gyermek ünnepét tehát még ebben a lihegve futó világban is megüli minden ember. Ez az, hogy a jelenlegi — állítólag borzasztóan durva — világban egyedül a gyermek ünnepe az, amelyet az érző emberek mindegyike és az összes emberek nagyobbrósze megtart, igen szép perspektívát nyújt a jövőre nézve. Valamikor ni* g lóg szűnni az a hadi és gazdasági feszültség, amely az egész világot ellepi most. valamikor el fog következni az a bizonyos jobb kor, meg fog szűnni ez a horribilis drágaság és ükkor ismét eleire fog kelni a mai gyermekekben ;iz az igazi Családi élet iránti érzés, a meleg otthon iránti szeretet. Lehet, hogy a szocializmus és a vele kapcsolatos teóriák gyors gazdasági emelkedést jelentenének, ha a gyakorlat alkalmazná őket. de a családi élet melegét valószínűleg kihütené. Ks oz-en fog valószínűleg megtörni minden koinmunisztikus törekvés, he egyszesmind ezen fog felépülni egy konszolidált állapot, amelynek alapja a család lesz. A gyermek ünnepe a karácsony és nemcsak a mai gyermeké, hanem késő évtizedek, vagy évszázadok gyermekeié. Ameddig a kenyérkereset, a küzdelem a létért oly heves, mint ma. addig pihenés, üdülés lesz a karácsony, ha pedig elérkezik az ujabb kor. ahol a család
