Pápai Lapok. 40. évfolyam, 1913

1913-12-14

PA PA I L A POK Pápa város hatóságának OK több pápai B pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkasztőség és kiadóhivatal : Goldberg Gyula papírkereskedés?, Kő-tér UU-ik szám. Telefoaa. 112 szam A szerkesztésért felelős laptulajdonos: GOLDBBRG GYULA. A magyar városok. A közeinapokban ünnepelte Budapest alapításának negyven éves évfordulóját s a főváros káprázatos fejlődése mellett senki sem veszi észre a többi magyar város elmaradottságát. Tagadhatatlan, hogy a városokat ma a nemzeti kultura. a nemzeti haladás fokmérőinek tekinthetjük mindenütt a világon s a vezető szerepet azok az államok töltik be, melyek minél több gazdag és hatalmas várossal dicsekedhetnek. Berlint. Parist, Londont oly napoknak tekinthetjük, melyeket félmiliós városok egész raja holdakként övez s ha e hasonlatot a mi viszonyainkra is alkalmazzuk, akkor a mi napunkat, a ragyogó Budapestet, bizony csak kicsiny pislákoló iéuyü csillagocskák veszik körül. Kbben a tekintetben sokkal nagyobb az ellentét nálunk, mint a külföldön; a mi drága Budapestünk ma már London, Paris, Berlin és Bécs után legszámottevőbb világvárosa Európának s a maga ragyogása mellett még inkább homályba merülnek a mi kis — sajnos, a legnagyobb részben erősen elmaradt provinciális városaink. A mi szomorú közgazdaságunknak és nemzetiségeinknek viszonyai mellett Előfizetések és hirdetési dijak a lap kiadóhivataléhoz küldendők. A lap ára: egész évre 19 kor., félévre t) k„ negyedévre 3. Nyilt-tér soronként 40 üllér. — Kg.ves szám ára :iü fii!. a nagy, magyar városok valóságos nemzeti kulturmissziót teljesítenének, -• ahogy teljesítenek ma is. csakhogy kis mértékhen - s a magyar faj megerősödését, a magyar birodalom presztízsének emelkedését csokis hatalmas városok alakulásától remélhetjük, várhatjuk. Ne akarjuk az elmaradottság okait talán a szűk látókörűnek gondolt s kupaktanácsnak is csúfolt városi vezetőségben meglelni, mert büszkén állithatjuk azt. hogy a mi városaink vezető polgársága nem áll sem mivel sem alacsonyabb fokon, mint a többi gazdag és müveit nyugat európai államokban, itt hibát keresni annyi volna, mint kákán csomót keresni; nem az emberek és nem az intézmények a hibásak, ha magasabb szempontból nézzük a dolgokat, hanem egyesegyedül iparunk és kereskedelmünk fejletlensége, ez pedig a közös vámterület egyenes következménye. Nem a meddő közjogi politika unalmas tételeit akarjuk ;'zzel feszegetni ós nem hirdetünk „az átkos Ausztria-Bécs" ellen céltalan és üres szélmalomharcot, csupán a tényt akartuk leszögezni ezzel a kijelentésünkkel. Apró-cseprő közigazgatási, várospolitikai bajokkal okolni a mi városainkat a nem fejlődés miatt csak szőrszálhasogatás volna. Bizony megesik az embernek a szive akkor, ha látja, hogy mi egyetemekkel fejleszthetünk két várost csupán akkor, midőn a boldog külföldön százszámra gyarapodnak, erősödnek a városok a rengeteg ipartelep által, melyek ugy nőnek, szaporodnak, mint eső után a gomba a nedves talajon. Pozsonynak és ! Debrecennek mindenesetre fölér az egyetem vagy ötven gyárral, de vájjon adhatunk-e még vagy kétszáz egyetemet az ország többi városának ? Az önálló vámterület ekvivalenso a mi létérdekünknek s amíg azt megszerezhetjük, itt az intenzív iparpolitika és a környékbeli forgalom centralizálása és annak irányítása nagy világforgalmi utak felé, az egyedüli helyes várospolitika. Az utóbbi kérdésnek aktualitást is ad az a kérelem, amellyel a sopronmegyeiek fordultak a minap a kormányhoz, hogy t. i. őket és felső Magyarország nyugati részét alkalmas vasúthálózattal kapcsolják össze közvetlenül Fiúméval, íme ennek az ügynek a helyes megoldása igazán roppant fontosságú nemcsak az emiitett vidékek és városaiknak nagyarányú föllendülésére nézve, hanem az egész ország gazdasági viszonyainak javulása szempontjából is. Ne TÄRCÄ titolte. Irta: Fényes Samu. Egy napon beállított irodámba egy előkelően ollózott, ifjúnak látszd, délceg járású nő; az areát nem láthattam, mert olyan mintás fekete fátyol volt rajta, amely alatt az egész arc forradástal telinek látásik • amely feliamerhetetlenebbé teszi az alája rejtőző arcot, mint egy bársonyaién. — Hallottam a hírét mint védőügyvédnek, ebbeli minőségemben jövök önhöz, de előre meg kell ígérnie a teljes titoktartást. Eo hivatkoztam ügyvédi eskümre s biztosítottam, hogy amit reám ügyfelem bit, az el van temetve. A szemem kösé nevetett, félig keserűen, félig gúnnyal. — Uram, tanulja meg, hogy titok soha sincs eltemetve. Titkot egyáltaiábbu nem lehet eltemetni. Ha el lehetne temetni, nem volnék itt. Kértére a legbenső szobába vonultunk, itt a fülembe stigva mondta el, hogy miért keresett fel. Még meg se nevezte magát. Arra kért, hogy tekintsek be s nézzem át egy Portöreö János nevü ember meggyilkoltatása ügyében felvett nyomozás iratait. A megfelelő honoráriumot asztalomra tevén, aira kért, hogy három nap alatt kimerítő értesítést adjak neki, aminek a meghallgatása végett eljön az irodámba. A nevét s lakását vonakodott elárulni. Én homályosan emlékeztem arra a Portöreöesetre, de nem akartam szólni, mielőtt az iratokat átnéztem. Ezekből aztán megtudtam, bogy a nevezett jómód ii, talán gazdag képviselő, 3b éves, erős, egészséges agglegény volt, kit vagy négy évvel azelőtt megöltek a saját lakásán. A nyomozat megindult. Megállapították, hogy a főváros legélénkebb utcái egyiké* en, egy nagy bérházban, az első emeleten ötszobáa fényes lakásban lakott. Automobilt tartott, inasa, szakacsnéja és soffb'rje volt. Megöletése napján délután elküldte szakácsnéját és inasát az automobilom Visegrádra, ahol szőlleje volt s valami megbízást adott nekik, ami arra látszott mutatni, hogy el akart távolítani mindenkit a lakásból. Tán nőt várt ét ezért akart teljesen tanuk nélkül maradni. Megállapította a uymnozat, hogy az automobilon az egész cselédség délutáu ötkor távozott, éjjel tizenegy órakor visszatért. Az inas a magával hordott kulccsal felnyitván az ajtót, belépett s ura hálószobájában holttetemét találta, félig a földön, félig egy nytigvőágyhoz hasonló alacsony kereveten fekve. Egy hrowninggolyó oltotta ki életét — a halálthozó fegyver ott feküdt a kis asztalon. Öngyilkosság ki volt zárva. A rend'írség több mint egy évig nyomozta a dolgot, a legcsekélyebb eredmény nélkül. A meggyilkolt képviselő nő barát hírében állván, a rendőrség kinyomozta összes viszonyait, barátnőit. Valamennyi alibit bizonyított. Egyéb indító okra bajos volt következtetni, miután a lakásból semmi se hiányzott. Ezt a könyvei alapján kétségtelenül meg lehetett állapítani. A lakásba senki se látott senkit se belépni, se kilépni. Bizonyos, hogy olyan ember lehetett osak, kinek kulcsa volt a bejáró ajtóhoz, mert a záron erőszak uyoma se látszott. A osengő az inas szobájába szólt, ha a cselédség nem volt otthon, a képviselő nem is hallhatta a csengetést. Nem is bocsátott be különben olyankor senkit — legfeljebb nőt. Hiábavaló volt minden nyomozás. Semminemű, még osak messziről tájékoztató ercdméDyt sem lehetett elérni. A cselekedetnek kilenc és tia óra között kellet történnie. Az illető látogató két óra közül, az estszürkület idejében surranhatott fel, mikor a házbeliek közül a legkevesebben vannak a lépcsőházban s a fővárosi házak még nincsenek kivilágítva. Mondhatom élesehuü rendőrtiszt vezette a uyomozást nagy ambícióval, de kevesebb eredményuyel nyomozat még sohase végződött. Végre kénytelenek voltak beszüntetni az egész nyomozást én három év óta senki sem érdeklődött iránta. Egyike Lámpa A Itfljobb ét a legtartósabb drótszálas lámpa. Huott drótszállal 75V. árammegtakaritáa. Kapható villanyszerelési Izletekben, villanytelepeken és a MAGYAR SIEMINS SCHUCKtRT-MŰVtK- pel Budapest, VL TiréMttrut 36.Gfár-nteza 13.