Pápai Lapok. 40. évfolyam, 1913

1913-12-07

t. nejének lehet joga, mint a vármegyéi asszonyainak. A rendes tagok is kizá rólag a vármegye birtokosai, gyárosai megyei tisztviselők nejei lehetnek. A főváros mind a tiz kerületében is külön külön megalakulva, a polgármester és ALPOLGÁRMESTEREK, első tanáosnokok és kerületi elöljárók nejei vezetésével. Il3

r módon megalakult .szervezel alapján alakul ki országossá a Magyal Uri nők Egyesülete, melynek elnöke, alelnöke és főtitkára hivatalból és három tagja választás alapján mint delegált tag képezné a központban Budapesten a Magyar Nők Parlamentjét illetve a Magyar Urinők Országos Egyesületének Központi Tanácsát. Ezen rendszerbe foglalt szervezetink legjobban azok a körök lógnak örvendeni, amelyeket oly sok oldalról vesz igénybe a közjótékonyság címén az adakozási pressió, amely összegek nagyré•szét sajnosán tett tapasztalatok és kimutatások alapján, leginkább az adminisztráció és irodai kezelés visz el. mig az adott célra jut legtöbb esetben a legkevesebb. Tisztelet a kivételeknek! Ezen Női Parlament illetve Központi Tanács lesz hivatva az egyesület minden körébe vágó és a nők érdekeit szolgáló ügyekben önállóan intézkedni, miért is e célból a teljes tanács minden hónapban, inig a központi szaktanács minden héten köteles gyűlést tartani s az itt hozott határozatokat, intézkedéseket ós tervezeteket a hetenkiul megjelenő hivatalos lapjában teszi közzé, amely mint a központ orgánuma, minden egyes hölgy működéséről beszámol és minden legkisebb községbe eljutva ott is tudni fogják, hogy ki mit és milyen irányban fejtett ki tevékenységet és hogy egy-egy vármegye miként oldja meg nemes felalei'.á/.adt keservét s nyitján szelídséggel mutatott a szemközt i |>ii lakásra. — Irigyeiéin azokat ott ni. Az ember fúr, farag s az asszony napestig melkt te mos, vasal. A férfi r.íszögezte sötét tekintetét és nézte az asszonyt, nézte merően és kigyulladt areal. •Szeme fényében utt vibrált, gyulladt vérének lázas lüktetése. Aztán emelt homlokkal, szikrázó szemmel majdnem durváu kiáltotta. — Maua hazudik Martha. Hazudik, miut ahogy hazudott, mindannyiszor valahányszor az ura nevét ajkára vette. Nu védekezzen. Belátok a lelkébe. Takargatja az ura bűnét. Védelmezi azt az embert, aki nyomorultan lenn fetreng az ut porában és nem éVti meg a maga léukölt FINOM lelkületét. Szenvedélyt keres magánál, mely izgat, perzsel, de feledi, hogy az érzékiség fonó lavinája clsepri a családi tűzhely szentségét s szétrombolja a ti.-zta asszouy csendes, hűséges szerelmét. A szoba csendjében ugy hangzottak el ezek a ezavak, mint egy szivbelátó igaz bíró vádjai. Az asszony összetörve ült helyén. Hosszú, Dabei sóhaj szállt fel melléből. Száraz könnyteleu Menteit rá-rá emelte a férfira, aki oda borult a lábai elé. — Ne ámitsa magát, Martha. Hiszen szenvedett már eleget. He kell látuia, hogy maguk közt áthidalhatatlan örvény van, melyet lc nem győz neműi emberi hatalom, Boldogtalan maga. Boldogtalan az ura is. Házas életük uum egyébb erkölcsi nyomornál, kiunál, gyötrelemuél . . . — Martba, utolszor kérem, az égre kérem, legye szabaddá az urát. Szabadítsa fel rabbilincseibői önmagát. Három szerencsétlen emberre derül datát. Minden szakcsoportnak meg lesz a maga szakvezetője a igy minden faluba eljutnak ama igen becses ós igaz magyar érdekeket szolgáló intézkedések, melyek által óriási módon megkönnyebIbül a hivatalos urak gondja és a nő pedig hasznosan érvényesítheti munkásságát, akár mint jótevő, vagy akár az aki önfenntartásra van utalva. Mi uem kérünk szavazati jogot, de 'igen is kérünk ezen Magyar Nők Parlamentje részére teljes intézkedési jogkört minden a nőket illető ügyekben, 'melyeket részben törvény által kérünk biztosítani. Az ezen körön tol terjedő intézkedések, tervek, határozatok stb. mindenkor jóváhagyás végett a felsőbb hatóságok elé terjesztendők és országos ügyekben pedig egyenesen az országgyűlés elé. Most itt mutassák meg a Imagyar nők, hogy elfogadható projektumokkal elismerést arassanak, amelyeket gyakorlat és bő tapasztalatok alapján jói indokolt előterjesztéseikkel hamarabb fognak elérni, mint a szavazati joggal, inert egy-két asszony a nagy parlamentben ugy sem tudna semmit sem kivívni. Már pedig, hogy az asszonyok legyenek többégben, attól az Isten mentse meg ezt a szegény Hazát. A politika nem nőnek való! Az a komoly államférfiaknak is nagy gondot okoz. Hisz még a férfiak tömegének századrésze sem tudja és nem érti meg auiudv jelentőségél. Azért a szavazati jogot korlátozni, joiaden igaz magyar ember kötelessége. De kötelessége minden igaz magyar nőnek is a nemzetköziség eszméje ellen küzdeni. Hisz ha az diadalra jutna, akkor minden nemzet elvesztené egj'ediségét. eredeti mivoltát és ép ugy nem lenne Magyar mini más önálló eredeti nemzet-egyed. Azért hagyfel az élet . . . Martba, r.ézseu a szemembe . . . Ku leszek a harmadik. — Vagy nem éu vagyok-e az egyedüli, aki megérti, az egyedüli, aki nehéz óráiban hűséges társa inaradt? Árulást követettel az ura maga ellen házasságuk legelső s/lkában a ne.-j-c én voltain akkor is és mindég a maga hűséges, önzetlen barátja. Avagy amig remélhettem boldogulását azzal az emberrel, mnndtam-c addig, hogy szeretem V Pedig szerettem. Őrülten szerettem. Szivemnek miuden csepp vérével szerettem. Ks uc feledje el Mártim a multat. Nem mondhatott többet. A szép szomorú aszszony mindakét kezét odatapaaatotta beszélő ajkára. Mégse merte csókolni azt a két kezet csak lehajtotta lejét a visszaesett a székébe csendesen. Ugy is egyre gondoltak mindketten. Messze tájra szállt a lelkük vissza az édes inukba messze a háztól és oly közel egymáshoz. A régi kép megclevenült . . . Csodás nyári alkony borult a tájra. Ott ültek a kerti kőpadon. Rájuk hajolt az akác világos lombja. A fenyvesek felől szálló szellő rebbenésére elvált egy-egy virág a faágtól s az édes fehér szirmok oda hullottak fejükre, nyakukra. Kacagtak rajta. Kötődtek, évődtek egymással. Versenyeztek, hogy kiszed magának több hulló világot. S mikor egy-egy makrancos virág szirom beletemetkezett a Martba süni len színű hajába, a társa oda vonta fejét pihegő meliere s ugy bontogatta, csókolgatta azt a selymes, lágy hajat. Oh az az édes kis virág, oh az a hódító haj özön. Az asszony zokogott. — Miért, hogy az első szerelem poézisát bejuk mi ezen társadalmat felforgató eszméket. A politika elsodorná a nőt és nem hozna annyi hasznot, mint a mennyil ártana ugy a családi, mint a társadalmi életnek. Van a magyar nőnek olyan tisztelete, amelynél többet egy nemzet fia sem ad honleányainak. S ezt nem szavazati joggal, hanem a nőnek egyéniségével kell kivívni. Foglaljon el komoly munkateret, a humanitás és a cultura köreiben és ezzel még inkább érdemet szerez az általános tiszteletre. De ne a hiúság és érdemeinek jutalmazása legyen a fő rugója nyilvános működésének, hanem az a tudat, hogy az emberiségért, ós hazájáért munkálkodik. Itt van a nőkérdések első pontja, a női oktatás nevelés: a nők gazdasági és ipari okszerű kiképeztetése és vezetése. A művészet, irodalom, izlés, hazaszeretet, nemzeti és vallási erkölcseinek J nemesítése. A törvény, az elöljárók, jótevők, szülők és aggok iránti köteles tisztelet ápolásit: a felebaráti szeretel fejlesztése. Alkotmányunk, nemzeti hagyományaink, nyelvünk, szokásaink, i népviseletünk, féltett kincsként való 'tisztelete ós megőrzése. Nag3

r gazdasági 'állami helyzetünk fejlesztése, ott, ami ja nő munkakörébe is vág. Mert hisz iszinte szég3'enletes dolog, hogy c tejjel mézzel folyó országban, melynek állat* !országa, növényvilága és ásványai oly I kincseket érők és mi mégis oly sanyarú drágasággal kel), hogy küzdjünk. Kutassuk ennek okát és segítsünk a bajon! Nem lesz az a szervezett hivatal, amely Ioly közvetlen közel fog jutni azon kö1 lökhöz, ahol a bajon segíteni lehet, mint t majdan, épen a Magyar Nők Parlamentje, amely az egyszerű városi polgár felepiszkoiják as emberi számítások?! A férfi felkapta a fejét. Lángoló szemein át kilövelt a belsejében forrongó indulat. Heves vér szökött arcába. Átfogta az asszony térdeit, végig csókolta lábait, cipőit, ruháját. Lobogó szenvedéllyel szorította arcát az asszony lábaihoz s könnyekben, csókokban fürösztötte azt. — Hát mégis igaz. mégis igaz. hogy eugem szeret tél ! A homály egyre nőtt. Valami különös kábulat lepte meg mindkettőjüket. Az asszony fáradtan hajolt a szék támlányra s kezei' e temette fejét. A férfi csukott szemmel kulosolt kézzel beazélt fel hozzá halkan, miut az imádkozó. — ím bálványom, éu szerelmes mindenségem ! Bevádollak téged a szivek Istene előtt. Megcsaltál. Elhagytál engem. Idegenhez kötötted az életedet. Tolvaj bitorolja csókjaidat, idegen osztotta meg örömödet, bánatodat helyettem. Kiuos, lázas óráimI ban, mikor kiült arcomra a halál verejtéke, nem I kerestél fel bus árvaságomban. Betegágyam mellett [nem töltöttél egyetlen virasztó éjszakát sem. Pedig szived első dobbanás?., lelked első ébredése az euyém volt. Mellém rcudelt téged a mindenség Ura s nem is hagylak itt tovább. Elviszlek, elrabollak téged. Felugrott. — Jójj, jöjj innen! — mondta szilárd, parancsoló bangoo. Ez a hely megmételyezi a te tiszta, kiistálvlelkedet. Szivedbe kell, hogy fagvjou a vér eunyi közönyben. Fussunk, meneküljünk e helyről, hol bűnös láb tiporja a házi tűzhely szentaégét. Vad iudulatrohamiuai kapott az asszony karjához.