Pápai Lapok. 40. évfolyam, 1913
1913-11-30
Páp«t Lapok 1913. no ve mber 30. húzza, lealacsonyítja ez a hipokrita erkölcs. Az emberek ezzel hozzászoknak, hozzáuevelődnek a belső, értékesebb tulajdonságaik megvetéséhez, igaz érzéseik elférditóséhez. Vakon mennek el a saját lelki életük mellett és sohasem lesz alkalmuk arra, hogy jobb, nemesebb igazabb lelki életet élhessenek. Eltompulnak ós eldurvulnak, ahelyett, hogy egy mélyebb lelki élet gyönyörűségeit igyekeznének megismerni. Ennek a mi sok bűnnel és nyavalyával terhelt társadalmunknak elég teher volna, ha azok a semittevő, értéktelen elemek söpörgetnének a mások ajtai előtt, akiket megjavítani, már ugy sem lehet, mivel a maguk élete már. semmi képen sem érdekli őket. Majtcnyi György. Városi közgyűlés. — 1913. nov. 22 — Abból a sürü egymásutánból, melyben mostanában része volt a városi képviselőtestületnek, nov. 22-óre is jutott egy közgyűlés. Ebben a hónapban a harmadik. Ezen aztán végre el is intézték a sok szóbeszédet kiváltó ügyet, mely a nyilvános házak ujabb elhelyezéséből származott s felizgatta a város lakosságának jó részét. El tehát elintézték volna ezt az ügyet, de, hogy közmegnyugvásra azt éppen nem mondhatnók. Tudtunkkal már is meg felebbezték a képviselőtestület véghatározatát és nem is kell valami kiváló jóslótehetség ahhoz, hogyha ennek a circulus vitiosus-nak, vagy mint egyik v. képviselő elnevezte, — tengeri kígyónak, még hosszú életet jövendölünk. Éppen csak az hiányzik még, hogy a vármegye, vagy platte a kormány feloldja a képviselőtestület határozatát. A városatyák ezúttal is meglehetős épülő és felépített házakon. Nem igy van ez mifelénk, ahol a reklám még «•yennekkorat éli. Még a fővárosban sem emelkedett a reklám arra a nívóra, mint agy kisebb német állam fővárosban. Ami reklám itt mifelénk látható, a-z kevés kivétellel mind idegennek a reklámja, a hazai termekeket a nagy publikum nem is látja. Ezek mintha hét pecsét alatt tisztára szakkörök számára volnának fönntartva. Ebből a hibából kellene lekászolódnia a magyar iparnak. Ha a magyar publikum meglátja a magyar terméket is, az njságban hirdetve, bizonyos, hogy akkor megmozdul benne g hazaszeretet és inkább vásárol itthon készített cikket, semmint külföldit. Karácsonyi ünnepek előtt tehát a magyar ipar érdekében valónak tartjuk, hogy a gyárosok és kereskedők a reklámot vegyék igénybe;, meri ez az egyetlen kipróbált módja annak, hogy bizonyos árucikkeket a közönség mindig szem előtt tartson és szükség esetén azokat vásárolja. < >si tapasztalat, hogy az emberi megszokás még a silányabbat is szivessebben veszi a neki idegenszerüen ható újnál. A reklám utján elérhetnők, hogy a magyar ipar fokozódott mértékben tudna elhelyezkedni magyar családok körében. Látjuk, hogy nemcsak a magyar ember hazaszeretetén múlik a magyar ipar tYimogatása, hanem a magyar iparosnak az ügyességén, körültekintésén és ötletességén is. Ha ők ugy fognak dolgozni, mint a németek, akkor biztosra vehetik, hogy aránylag ugyanolyan eredményeket fognak elérni, mint a milyeneket a németek elértek. Ezt. vegyék fontolóra iparos, gyáros és publikum. A szent ünnep közeledik, a rossz gazdasági viszonyok ellenére is a vásárlási kedv jóval fokozottabb, mint máskor, mert az embereket cg}- bizonyos liiít, vagy pedig rögtön távozom éhből az átkozott !-/..!. ól! Hisz az már mégis csak szörnyűség, hogy mi mindent k«U hallania az embernek! Két felnőtt leányom vau és éjjel-nappal kénytelenek vagyunk tűrni azt a gyalázatos beszédet ' Némelvkor olyanokat ruond az a mosdatlan szájú tiekő, hogy az embert már a guta is kerülgeti! A legutolsó kuesisnál is alávalóbb! Szerencse, hogy a gyermekeim meg nem értik, az utcára kellene velők mindig kiszaladnom . . . No de most miket beszél ! Hallgassa esak ! . . . — Ka még egy jobb esotröl is tudok kedves barátom, csörtetett ki egy rekedt, baaeua hang a -/ imacéd szobából. Emlékaael-e Druzakovra, arra a főhadnagyra? Szenvedélyes hil'iárdjátékna volt s egyszer nagyon rátalált hajolni a tekeasztalra, Hzokása szerűit kifeszítve lábát s magasra emelve. .. Egyszerre csak — ripp-ropp! — elrepedt valami. Eleinte azt hittük, hogy a billiárd asztal posztóját asakitotta föl, de mikor körülnéztünk, a hasadást nem ott, hanem a nadrágján vettük észre. Képzeld esak, végigszakadt az egész . . . hahaha! . . . hozzá meg hölgyek il voltak akkor jelen, többek között ott volt Okuriu hadnagy felesége is . . , Okuriu dühbe gurult és Drnzskovra támadt azért, hogy ezt merte tenni felesége előtt s a veszekedétnek — hisz ismered ami embereinket — az lett a következménye, hogy segédeit is elküldte El i. azonban Druzskov ugyancsak kivágta magát. —• hahaha — mikor a/t mondta: Ne hozzám i . legedéit hinein a szabóhoz, aki nadrágomat várta, Hiszen G a hibás!... Hahaha!... belső magasabb ííéztön vezérli a vásárlásaiban. Karácsonyion, egy ünnep csupa szent áhítattal, vu|jásos és uemeseu emberi érzésekkel. Ne hagyjuk ki belőle azt a nagy érzést sem, hogy itthoniakat támogatni, itthoni 1 munkásokat kenyérhez juttatni nagy és nemes cselekedet. Néhány szól az életünkről. Ebben az országban, amely annyira a példabeszédek ós^közmondások hazája, hogy jólormán mindenkinek ott fortyog a maga mindennapi közmondása az esze fazekában, — az emberek nagyon szeretnek a mások'dolgaival foglalkozni, egyáltalában nem respektálván azt a közelfekvő kiszólást, hogy „mindig a magad háza előtt -söpörj." Pedig az embereknek ez ;i szokása, amellyel állandóan a mások küteő és belső életének apróságait firtatják, 'meglehetősen durva, sőt immorális. Hiszen arra kényszeríti az embereket, hogy a látszatnak éljenek, hogy a külsőségeket Pontosabbnak tartsák, minden egyébnél, mert embertársaik, akik hazug és ferde társadalmi szokásokon nevelődtek, a látszat szerint lógják őket is megítélni és szentenciájukat fölöttük kimondani. Es ez az Ítélet, amely ab ovo hamis, mert hisz azok ítélkeznek a legszivesebben, akik maguk is a látszatnak élnek, ergo hamis erkölcsi bázison állanak, - ez az itélet, ugy látszik, nagyon fontos, mert az emberiség uagyobbik része még manap iu másnak akar látszani, más értéknek akar elismertetni, mint ami valójában. Rettenetes önmegalázás van ebben a durva és erkölcstelen szokásban, amely már bizonyos társadalmi rétegekbe annyira belegyökerezett, hogy csak egy okosan nevelt uj nemzedék lesz képes ennek a mételyező hatásaival megbirkózni. Hiszen még az értékesebb elemeket is leA két leány, Lila és Mila odakönyökölve az ablak mellett ültek s elpirulva földresütötték szemüket a beszéd hallatára. — Nahát hallott-e mostan? folytatta Nasalyrinné, miközben a vendéglőshöz fordult. — És ez öu előtt csekélység, semmi ? Uram, én ezredesné vagyok s azt nem türötu, hogy közvetlen közelemben egy jöttment, ily gyalázatos hangon beszéljen"! — Méltóságos asszonyom, kissé erős a kifejezése, hiszen az illető kapitány, ueve pedig Kikin ... Ismert nevü Maiad sarja . . . — Annál megbélyegzőbb ránézve, hogy előkelő származása ellenére ilyen kocsismódra visuÜ magát. Azonban mit szaporítom a szót, vagy rendet csiuál, vagy áronnal ilthagyom. Válasszon tehát! — De kerom alázattal, ugyan mit tehetek |én ebben az ügyben? Elhiheti asszonyom, hogy nemcsak ön, hanem mindenki panaszkodik ilt arra az emberre, — de ugyan mit oónálhatnék éu vele? Ha szobájába megyek s szidni kezdem : „Ivanovicg Hannibál Ur! Nem fél az Istentől ? Hiszen gyalázat már. mit csinál!" uekein rohan, ai öklét rázza és ieuonyu ordítást vis>. véghez: „Hogy fulladnál meg mindjárt" és igy tovább .. . Rettenete*! Reggel alighogy fölkel, ide-oda mászkál és még hozzá — engedelmet kérek — esak alsóriihaban. Hogyha ,a garatra önt fel, előveszi pisztolyát s bele lő a falba. Nappal a páiiukaivás, éjjel a kártyázása szenvedélye. S utána pedig hajba kap társaival... [Szégyellem magam vendégeim előtt! — Hát miéit uem teszi ki a szűrét az ilyea I izgága embernek ? — Lehetetlen őt inuen ellávolitanom. Idestova a harmadik hónapja, hogy egy kopeKct nem láttam tőle, de a pénzemet se sajnálnám többé, csak eltakarodunk már egyszer valahogyan. A bíróság ia megítélte a keresetet, már rég el kellett volna távoznia, ámde ő felehbezett a végzés ellen s igy csak tovább halasztódik ez a kellemetlen ügy. Hej, de sok gondot okoz nekem ez az ember!... Istenem pedig micsoda férfi volt az! Oly fiatal, oly szép s mily lehetséges . . . Dejszen, hogyha nincn becsípve, keresve sem lehetne találni nála derekabb embert. A múltkor, hogy józan volt, egész nap levélírással volt elfoglalva, szüleinek irt. — Szegény szülök, micsoda fiuk vau ! sóhajtól t föl az ezredeimé. — Persze hogy sajuálatraméltók! Hiszen semmi örömet nem lelhetnek az ilyen ingyenélő semmirekellőben. Összevesznek vele, még a házukból is kiutasítják, de nem is múlik el nap anélkül, hogy botrányt okozó magaviselete miatt valami kellemetlensége ne legyeu. Komisz élet ám az ilyen! — lie szerencsétlen lehet a felesége! vélekedett az ezredesné. — Nőtlen ember még, méltóságos asszonyom. De ugyan ki is menne hozzá feleségül, mikor szegény feje a maga dolgait sem tudja rendben tartani! Az ezredesné lassú léptekkel mérte át a szobát s igy szólalt meg : — Tehát még nőtlen ember volna? — Igen, az: válaszolta a vendégl'js. Az ezredesné ujből átment a szobáu s elgondolkozott egy kissé.
