Pápai Lapok. 40. évfolyam, 1913

1913-11-30

PAPAI LAPOK Pápa város hatóságának és több pápai s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasár nap. Szerkesztőse^ es kiadóhivatal: Qoldberg Uyula napirkereskeilése, l<'6-tér '>.'i-ik izám. Teileífoaa. 112 azé-xaa. A izerkeiztéaért felelőn laptulajdonoi: GOLDBERG GYULA. Klfifizetéaek é» hirdeted dijak a In: kiadóhivatalához kiildendfik. A lap ára : egész évre II kor., félévre 8 k., negyedévre 3. Nyilt-tér Horonként 40 fillér. — Hitves szám ara IW (II/. Vásároljunk hazai árucikkeket. Alig egy hónap választ már el bennünket azoktól a szép ünnepektől, amelyek mindenki számára: öregnek-fiatalnak, betegnek és óriásnak, meghozza a maga kisebb, nagyobb üröméit. Karácsonyra gondolunk és a karácsonyfára, arra a szép szokásra, amelyet Skóciából plántállak át ide hozzánk és amely szokás sem fényében sem ideális rejében nem tud elkopni azért mert annyi tartalom és idealizmus van benne, hogy örökkön élnie kell. - Gyermek a szülőt, ez viszont gyermekeit örvendezteti meg ajándékokkal, amik voltaképpen nem is egyebek, a hála vagy szeretet külső jeleinél. A karácsonyfához nemesebb és nagyobb érzések is kapcsolódnak és kérdezzük, vájjon a hazaszeretet nem-e nagy és magasztos érzés és kifejtjük, hogy ezt éppen ugy oda lehet vonatkoztatni a karácsonyfa szimbólumaihoz, akárcsak az emiitett egyéb szép tulajdonságokat. Volt minálunk egy kor, nem is olyan régen, amikor a hazaszeretet jelvényeként egy hollandus virág, a tulipán, szerepelt. Kifejezője volt e virág annak a gondolatnak, hogy immár mi magunk is eléggé fejlettek vagyunk ahoz, hogy nem szorulunk a külföld portékáira, hogy ha gyári iparunk nem is annyira képzett és előrehaladott, mint a külföldnek ilyenfajta terméke, mindazonáltal vagyunk olyan helyzetben, hogy a magunk szükségleteit, még akkor is, ha e szükségletek tulmentek azon a határon, amelyet mi mindennapinak nevezünk, még a luxuscikkeket is képesek vagyunk a magunk erejéből előállítani és kereskedőink utján azokat a publikumhoz közel juttatni. Miután a tulipán mozgalom nem bizonyult egyébnek, mint muló divatnak, természetesen még mindig nem verhe[tett gyökeret nálunk az a tudat, hogy nemcsak angol, hanem magyar posztóból is lehet ruhát készíteni, hogy magyar kalapos is el tudja az ízlés és praktikusság szempontjainak megfelelőleg készíteni kalapjainkat, hogy fehérneműt nem kell okvetlenül Csehországból beszerezni és cipőinket nem muszáj feltétlenül Németországból :

nporlálnuuk. Ugy látszik azonban, hogy a magyarban jóval erősebb a hiúság és utánzási vágy, mint a külföldiekben, akiknél büszkeség az, a saját országuk terményeit fogyaszthatni. Csak Németországra gondoljunk, amely az egységének megteremtése óta nem u hadseregéi.ek köszönheti annyira azt. hogy a világpolitikában első helyen van, hanem iparának és a nép ama gondolkodásának, hogy a hazai ipar mindig előbbre helyezendő a külföldi iparnál. Csakhogy a német módját ejtette annak is, hogy az áru minél tovább terjesztessék, minél tágabb körökbe jusson el, messzire, idegen világrészekbe, kultiválatlan népek közé. Hát mi ilyen messzej hatóan nem is gondolkodhatunk, de arra igen is, hogy a saját ipari termékeink itthon ebben a hazában fogyasztassanak el. Ez hazafiúi kötelesség. Ámde a magyar iparnak is megvan iaz az eredendő bűne, mint sok más magyar vállalkozásnak, hogy megáll a félúton. Az ide hozzánk beözönlő lapokból, az idehozzánk beözönlő német kereskedelmi- és ipari vállalkozásoktól tanulnunk kellene azt is, hogy ebben az országban az embereket nem lehet tisztára az ipari cikkek piacra hozásával a vitelre ösztökélni. Itt egyébb is kell, hogy az emberek figyelme oda rögződjön egy és más árucikk felé. A németek a reklámhoz folyamodnak és ahol és ahogy csak szerét tehetik, ott hirdetik árucikkeiket: újságokban, vasutak mentén, közlekedési alkalmatosságokon, TÄRCÄ Anyámhoz. Az üsz csapong kis házad ablakán, S te iátui vágysz. — így szól az izenet, S amit ugy esdék annyi éjszakán : Ma érzem, többé haza nem megyek. . . . „ Jöjj hát kicsiny falunkba jú fiam! A régi leszek uj örömre hiv . . — Légy áldva, bár, •- én nein mozdulhatok A vágyak mámora nyűgöz le itt. De álmom az ismét hozzád vezet, Bölcsőnk hatalmán nem győz csak a sir! Miként ajkunkról az első nevet: Anyám! — feledni szivünk soh'se bir . . . Ki méla alkonyon mesét szövél, Most njra hallom altató dalod, Mely lágy gulyakolomp csengésinéi Oly szenderitüu lelkemig hatott . . . S ma ugy érzem, a tiéd sem vagyok, Kertünk s alján a csergő kis patak, A Hernád-part, az elnémult dalok. Mind csak eltűnő bájos fogalmak. Meglátsz egyszer, ugy piros püukösd napján, III már a vérem nem gyul, nem hevit, És rám un majd a lánynép mindahány Meglátsz megint, ha minden elvirit. . . Fodor Pál. Valahol a Tátra alján . . . Valahol a Tátra alján Egy magányos házban, Valahol a Tátra alján Nagy, szomorú gyász van Virág nyílott a kis házban, Egyre-egyre sárgul, Oly sok bánat könnyű hull a Hervadó virágrul. Hó fedi a Tátra alját, A magányos házat, Sápadt lakó bus szivében Egyre ül a bánat. A holdvilág ezüst képe S álom borai rája, Tündéri volt a leánynak Éjszakája, álma. Valahol a Tátra alján Egy magányos házban, Valahol a Táira alján Nagy, szomorú gyász van. Elmúlt a tél, el a tavasz, Fordul a nyár őszre, Tátra alján uj sirt ásnak Kinn a temetőbe ! . , Gabor diák. Isten. Mikor egymást szeretuünk csak Ugy lehetett titkon, rejtve, Mikor nyíltan egyesülnünk Mostoha sors nem engedte . .. Azt mondottuk mind a ketten : Nincsen Isten! — Nincsen Isten ! Most, hogy szenvedsz édes párom! Lihegsz lázban nagy betegen, Kitől várjam gyógyulásod? Kitől várjam, hogy segítsen? . Imádkozik csüggedt lelkem : Segits Isten! - Segíts Isten! Nádasy Gusztáv. A vendégfogadóban. Fordította : Podhradszky György. Vendéglői ur, vendéglős ur kérem! kiáltott a tulajdonosra tiayy felháborodásnál a 47-es c/. I .1 lakója, Nasalvrin ezredemié. Vajiy kapok más sioA legjobb és a Isgtartósabb drétszálas lámpa. Huiott drótszállal 75°/. árammegtakaritás. 1 lámpa Kapható villanyszerelési üzletekben, villanytelepeken és a MAGYAR SltMtNS-SCHUCKfcRT-MU»tK-nel Bullapest, VI.. Terez-Korut 36. Gjar-utcza 13.