Pápai Lapok. 40. évfolyam, 1913

1913-10-19

teje és kiadása volt 15 r. t. városnál 100 200.000 koronáig terjedő évi bu< getje voll 33 r. t. városnak, 200—500.00 koronáig terjedő évi költségvetése vol 2 thj. és 38 r. t. városnak, vagyis ebb a 3 kategóriába összesen 88 város tartt zik, tehát a városoknak körülbelül kél harmad része, mig 500.000 koronán leiül budgettel csak 49 város és pedig 24 thj és 25 r. t. város rendelkezett. Végre, hogy a nyugdíjjal való meg terheltetés jelentősége ezekre a város háztartásokra még egy nagyon lényege: oldalról nyerjen megvilágositást, közlön ugyancsak az emiitett Statisztikai Ev könyv nyomán, hogy az állami adó-alap mely után községi adópótlékok kivet betők, a városok felénél nem éri el i 200.000 koronát, sőt vannak városok amelyeknél az állami adó-alap még50.00) koronára sem rug. Nevezetesen 50.(KK koronán alul volt az állami adó-alap 1." r. t. városnál, 100.000 koronán alul 1! r. t. városnál, 100 -200.000 kor. 1 thj és 30 r. t. városnál, tehát összesen 6í városnál. 2 500.000 koronáig volt az adó-alap 5 thj. és 33 r. t. városnál, 500.00t koronán felül pedig 21 thj. és 14 r. t. városnál. Most már ebből az összegből kb. egyharmadot le kellene ütni, meri a Statisztikai Évkönyvben az állami adók végösszege van kimutatva, melyben pedig már az általános jövedelmi pótadó is benne foglaltatik, holott ez utóbbi a községi adó kivetésénél alapul nem szolgálhat. Tehát a jelzett összegeknek esak mintegy kétharmad része az, mely után községi adó vethető ki, azt pedig nagyon könnyű kiszámítani, bog)* minden ezer korona megterheltetés még a 100.000 korona a'appal bírt) városoknál is l?o pótadó emelkedést jelent, az ennél kisebb adó-alapu városoknál pedig 2, sőt 3 \"o pótadó emelkedés ,járna minden bármily célra kiadott 1000 korona nyomán. érzett főuöke iránt, aki barátságával lehetővé tette az ő számára a családi tűzhely melegének élvezését. A t ii.á' Ii- pedig ezalatt hímzett és álmodozó szé|> raemeit szórakozottan pihentette hol a férje méltóságos komoly arcán, hol Gáspár ur keesés, mindig figyelmet és tapintatot sugárzó, mozgékony alakján. — Milyen unalmasak, — sóhajtotta a tanaoso-né es sajnálta önmagát Keserű könnyeket morzsolt s/.-i lupva .i szemében és többszőr ismételte magában: Oh, Zoltán ha tudnád, mennyire szeretlek ! E sóhajnak gyakori ismétlése határozottan orvosság volt inélabura hajló kedélyállapotára. Ilyenkor t.jra élet 5ntötte el finom arcát, élénkebben mozgatta fehér ujjaival • hiniző tűt, miközben türelmetlenül figyelte az óra lapján a mutató haladásat. Mikor pedig az óra ötöt ütött, megkönnyebbülten felemelkedett a pamlagról s otthon hagyván a két barátot, akik redöbe vont homlokkal tárgyalták tovább „ A boldog és boldogtalan házasélet okai" és „A megcsalt ferj

u cimü problémákat és kocsiba ülve a városligetbe hajtatott, ahol ugyancsak abba a kocsiba beszélt az a Zoltán nevű főliadnugy, aki mii.íny órára elfeledtette véle házaséit te boldogtalanságát. A fordulat ebben a harmonikus, nyugalmas ' -> 11.:• 11 életben akkor következett be, amikor Gáspár ur egy szép vasárnap délutánján, a kitűnő ebéd! ntán kitünö hangulatban sétálgatva, szinten ki vá- j ii a szabad természet ölére. Andalogva baktatott a városliget illatot, éle- j tet, szerelmet lehelő fái között. A komoly suhogó, IIa ti fenti adatokat tekintetbe vesz - szük, egyáltalán nem csudálhatjuk, hog] J a városok túlnyomó része még nem ké t szitette el a törvény által követelt nyűg 9 díjszabályzatot, illetve meglevő nyűg -díjszabályzatát nem módosította a tör - vény követelményeinek megfelelően i meri ez a községi háztartásra oly meg .: terheltetésl jelenthet, mely annak egyen !súlyát teljesen felbillenti, -j Nem szaluul figyelmen kivül hagy i inunk azt a körülményt sem, hogy mái i a tisztviselői fizetések rendezése is egyes i osekély adó-alappal biró és éppen ezór •jnagy pótadókkal dolgozó városokban oly , törekvéseknek adott lápot, melyek a vá rosok visszafejlesztésére irányuló akció 1 szültek és ha ez nem vezetett is ered menyre, kétségtelen, hogy a városoknál i a nyugdíjjal és pedig az állami mérték i ben megállapított nyugdíjjal megterhel telese ezeknek a törekvéseknek csak 1 ujabb tápot szolgállatna. Ugy ezek a tö I rekvések. mint a tisztviselők és a vá rosi polgárság békés együttműködésének 'szempontja feltétlel ül kívánatossá teszik la nyugdíj kérdésének olyan megoldását hogy a tisztviselők nyugdíjaztatása a város házipénztárának esetről-eselre túlságosan való inegterhelletése nélkül lejgyen eszközölhető. Mig a nagy tiszt vi'selői létszámmá! és milliós budgettel rendelkező városoknál a tisztviselők nyugdíjazása a városi háztartás mérlegét nem befolyásolja szembetünőleg hátrányosan,, addig a kisebb tisztviselői létszámmal és kisebb költségvetéssel dolgozó városok éppen a tisztviselői létszám csekélysége folytán könnyen jöhetnek abba a helyzetbe, hogy egyszerre tisztviselőik nagyobb részét kénytelenek nyugdíjaztatni, ami a nyugdijalap elégtelensége folytán ti városi háztartás terhét képezvén, ezt rendkívül hátrányosan befolyásolja, különösen a lentebb I .n-I.IK a tavaszi légtől megittasulva, halkan zizegtek és virágoktól, illatos tavaszi virágoktól, kéjesen hajlongó ágaik szerelmesen simultuk egymáshoz. A sötét fasorokban szerelmes párok sétáltak lassan imbolyogva. Elváltak, majd ismét egymáshoz simultak majd félénken körülnézve előbb szorosan átölelkeztek és hosszú csókba fulladva szerelmeskedtek. Gáspár ur nem ismert ezen a napon magára. Valami kellemes nyugtalanságot érzett, amilyet régen, nagyon régen, busz éves kora óta, — amikor még nem tudta leküzdeni magába azokat a fölösleges, a nyugalmas életet zavaró érzéseket, — nem érzett. Tágult tüdővel szívta a buja esti levegőt és mélyebben vágott a bokrok közé. Egyszer zavartan megállott. A homályos utou egy pár sétált. A nő gyönyörű termetű volt és szorosan szerelmesen simult a férfi karcsú alakjához. Távolabb egy kocsi állott. Gáspár ur zavartan állott egy ideig. Valami fájdalmas, eddig sohse érzett irigység fogta el a lelkét Inni szemekkel nézve az ölelkező párt. Végre még egy pillantást vetett a hölgyre, aztán nagyot sóhajtva, lábujhegyen, diseréten, karakterhez illő módon távozott. Néhány pillanat múlva egy kocsi liuladt el mellette. A tanácsosné ült benne uz illető kurcsu férfiú oldalán. A következő napon szokatlan időben kopogtatott Gáspár ur a tanácsos uréknál. A tanácsosné egyedül logadta. Gáspár ur nem fogadta el a kinált helyet. - említett azon oknál fogva, hogy ezen - városok adó-alapja is oly csekél}', hogy - minden ujabb megterheltetés a községi -jadópótlékot rohamosan felszökteti. • I A községi adópótléknak, különösen • ja tisztviselői fizetések, de még inkább ,ia tisztviselői nyugdíjazásokkal kapcso• latban emelkedése nagymérvű súrlódások előidézője lehet, amint azt tényleg a városi törvény végrehajtása alkalmával több városnál tapasztalni voltunk • kénytelenek. Már pedig a tisztviselők és a közönség harmonikus együttműködése a városok fejlesztése szempontjából nemcsak kívánatos, hanem elengedhetetlen feltétel. Éppen ezért lehetőleg el kell távolítani minden olyau kérdést, mely , ennek a harmonikus együttműködésnek megzavarására alkalmas volna, csökkenteni kell a súrlódási felületet, hogy a ! városi lakosság ne érezze lépten-nyoJmon a városi kormányzat költséges voltát és ne érezze különösen a kormányzatban már aktiv részt nem vevő tisztJviselőinek nyugdíjaztatása révén ráháruló terheket. A közvetlen nyugdíjaztatás és az ennek terhétől való félelem 'számos esetben a közigazgatás érdeke ellenére is arra indítja a törvényhatósági 'bizottságot, vagy a képviselőtestületet, hogy a tisztviselőket ne engedje nyugdíjba menni és viszont maga a tisztvijselő is, bármennyire érzi is erőinek fogy* tát, nem szívesen teszi ki magát annak, hogy mint polgártársai terhére élősködő tekintessék és igy inkább viseli bármily fogyatékosan is hivatalának terheit, hogysem nyugdíjaztatását kérje. Mindezek az okok, amelyeknek sorát egyébként még szaporítani lehetne, j érthetővé teszik a városi tisztviselők nyugdija kérdésének olyatén megoldása után való törekvést, mely mig egyrészt a tisztviselők érdekét a legteljesebb mértékben kielégíti és ezzel a városok köziSápadtan és szilárdan állott két ujját Fereuo József kabátja gombjai közé dugta és igy szólt: — Asszonyom sajnálom, hogy egy önre nézve kellemetlen ügyet kell megbolygatnom. Sajnálom, de lehetetlen máskép cselekednem. A férjének igaz, őszinte barátja vagyok. Ez a barátság feljogosít engem arra, hogy a boldogságát fenyegető minden veszély ellen, amennyire csekély erőmtől telik, megvédjem. Mély lélekzetet vett. — Asszonyom, ön tudja, hogy éu férfi vagyok, — mondta rövid szüuet után, emeltebb hangon. — Tudom, — mondta az asszony megtörten. Gáspár ur egy pillanatra zavarba jött, aztán visszaemlékezett arra, amit feltett magába, mielőtt idejött és kissé halkabban folytatta. — En nem akarok önnek ártani, én csak vissza akarom adui ennek a családnak a veszélyben forgó boldogságát. Az asszony hálásan emelte fel szelíd, puha fényű szemeit. — Ol ugy-e megígéri, hogy az illető úrral — ennél a szónál hideg és kegyetleu volt a hangja — az illető úrral örökre szukit? A tanácsosné egészen összetolt Gáspár ur férfias, szilárd feliepése alatt és hálásan mondta: — Ígérem. — A családi életben előfordulhatnak zavarok, amelyek — elismerem — fájó sebeket üthetnek az egyik, vagy a másik fél szivén, de a kötelesség az első, mondta Gáspár ur könnybelábadt szemmel. En méltánylom az ön fájdalmát — igy felytatta —