Pápai Lapok. 40. évfolyam, 1913

1913-09-28

Papai Lapok 1913. szeptember 28. zavarja azt az együttműködést, amely nélkül jobb eredmény nem érhető el. A sportnak több ágában a gyors elhatározás oly nélkülözhetetlen kellék, AMELYNEK hiánya A bizonyos győzelemről üti el a habozót. A rövid távfutásnál, a tennisznél, a iootballnál. a csak egy pillanatig is tartó habozás rögtön megboszulja magát: az életben is, a tudományban is a Hamleteknek nincs keresni valójuk. A gyors elhatározás KÉpességéből a vélemény önállósága is származik: azután a véleménynyilvánítás képessége GYAKRAN a gyors elhatározás szülte erkölcsi bátorság eredménye. A kitartás minden sportágban az EREDMÉNYES munka előfeltétele. Ezt a TULAJDONSÁGOT különben a bosszú távfutások tanítják. Azért vetettek a görögök (a tudomány mesterei) oly nagy súlyt épen ezekre a versenyekre: a marathoni futás nemcsak nemzeti emlék volt, hanem egyúttal a nemzeti jellem-képzésnek egyik alapja is. Ne nézzük a vivást tisztán előkészülŐdésnek a párbajra. A középkori erkölcsnek ezen sajnálatos maradványa eléggé elitélhető társadalmi baj, sokféle kinövései és azon visszaélések miatt, amelyekre nézve kitűnő alapot szolgáltat: azonban nem ez a célja a vívásnak. A VÍVÁS lérfias sport, amely testedző tulajdonságai melleit, talán minden más sportnál jobban fejleszti a kitartást és a gyors elhatározást. A lovastornát sem tekintették céltalan kegyetlenségnek: a lovagokat arra képesítette, hogy nemzetük kiváló, vitéz katonái legyenek: a vívás nemcsak hadi erényeket, hanem olyan tulajdonságokat is nevel, amelyek a tudomány szolgálatában is hasznosak. Itt nem a „presztizses" sportról van szó, mert sajnos, Magyarországon a kereskedelemügy miniszteri un iá nak képviselete a polgármesterek gazdasági vonatkozású megvitatásának nem csak BUlyl de gyakorlati jelentőséget is kölcsönzött volna. A városok és a kormány kőzvetétlen érintkezése ugyanis hozzájárult volna a sok baj minél előbbi orvoslásához. Érdekes, bogy a magyar városok értekezletévid egyidejűen uz osztrák varosok egy része, a német-osztrák városok is tanácskozni fognak Bécsben. A baj tehát ott is súlyos, a városi hitel megszorulása s a mérlegek deficitje ott is szövetkezésre buzdit. AV. október közepén. Vagy végén tartandó értekezleten meg fog jelenni Zuleski lovag pénzügyminiszter is, bogy tudassa a gyűléséZÓkkel, bogy a kormány figyelő tekintete rajtuk nyugszik. Most volt a gyűlés előértekezlete, a melyen a tanácskozásprogramját állapították meg. Legelsősorban a német-osztrák városok hilelttgyél fogják megvitatni S körvonalazni a városi hitelt közvetítő középponti szerv megalapítását. A megbeszélés e főtárgya mellett melékkérdések megvitatása is sorra kerül. .\ megszerzendő hitel gazdaságos fölhasználásának biztosítása céljából meg fogják állapítani, hogy mi módon küzdjenek a városok beruházását megdrágító különféle építőipari kartelek ellen? Végül a beruházások jóléti, szociális csoportjából a lakáskérdésnek városi beavatkozássá! való orvoslása is sorra fog kerülni. A városok tehát mozgolódnak. Óhajtandó, hogy a mi városaink mozgalma ne járjon csekélyebb gyakorlati eredménnyel, mint az osztrák városoké. A magyar gazdasági éleinek, a magyar kultúrának és igy a magyarságnak érdeke ezt kívánja. „H. II." nem pénz zavarni. Ez az ember kézirat-hiány

hau szenvedett és unns-untalan iró emberekhez fölkötött Nehéz járása volt szegénynek, szörnyen libegett, amikor belépett az Íróhoz, de ő viszont így prédikált; „l.'RAIN < <n az ország legnagyobb embere. Ks nemcsak ezen ország, haueinajovo országé is. Tegnap egy táreát olvastam magától, tegnapelőtt pedig egy cikket a marokói zendülökről. Nohát, hogy ennyi eredetiség, lendület és szépség miképeu tömörülhet abba a néhány sorba, az örök titok maiad előttem. Urain, ERRE tisztáru egy nagy, egy isteni mfívész képes." Az iró ilyenkor elég jól érezte magát, es csak azt sajnálta, bogy a talpas-einber jelenléte miatt uem veheti elő a zsebtükrét, amiben megkereshette volna a tulajdon arcán az isteni vonásokat. Igen átu. de az öröm nem tartott sokáig. Mert az iró a talpas-embertől megtudta, bogy ez nem azért jött hogy í-zépektt mondjon, hanem, liogy a lapja száinái.i iigven kéziratot kél ••!,. Az irók vaj-ziv ü emberek és A talpas-embernek A.ltak ingyen kézirntot már esak azért is, mert uem nekik kellett a küldönc-dijjat fizetni. A mi emberünk pedig vitte a nyomdába a friss, potya cikkeket, amiket az emberek mohón olv:i-t:ik. (iiirultak is szépen a talpas-ember bttgyellátá .a k rajcárk ák. amik balomra gyűltek és átVedlettek ropogós, friss bankókká. Már nagyon sok pénze lehetett, mert az irók egy napon azt mondf >k, bogy most már nem dolgoznak ingyen ; a munkájukért pénzt tikárnak. Akkor a talpas-ember nagyon tncgliaragudott él azt mondta a feleségének, bogy no majd elbánik A sport és a tudomány. Irta: Yolland Arthur, egyetemi tanár. Gyakran halljuk, hogy az angol iskolákat (^őt még az egyetemeket is) nem lehet komolyan venni, inert ott a i sport oly fontos szelepet játszik, hogy a tanulás nagy ménekben szenved. Igy a sport ti tudomány rovására megy. Hogy ez mennyire nem felel meg az í igazságnak : bizonyítják azok a kiváló szolgálatok, amelyeket épen angol férfiak teltek a tudomány ügyének. Nem szükséges ezeknek a neveit felsorolni, hiszen mindenki tudja, hogy a tudomány mit köszönhet angoi férfiak munkásságának. Azonban feltétlenül szükséges megmondani, hogy Cambridge-ben nem egyszer láttunk egy „Senior \Y

rangieret (az illető évfolyam legkiválóbb matematikusa) aki az egyetemi nyolcasban evez. vagy az egyetem football vagy érieket csapatában játszik. Oxfordban i ugyanaz az eset. A sport nemcsak összefér a tudománnyal, hanem szükséges isegédeszköze is. A sport csak ott megy a tudomány rovasd a. ahol tndoinányérzék nincs; ott pedig mégis csak jobb. hogv a sport legyen feltil, mint a züllés vagy annak bármelyik álfája. Mert a |sport nemcsak nemesit; kifejleszti azokat a tulajdonságokat, amelyek nélkül a tudomány hassoos művelése esak robotolás, a gyors elhatározást, a kitartást, az együttműködés szükségesséigének az érzését. A tudomány esak ugy haladhat előre az emberiség javára, ha mfivelŐi érzik, hogy egyéni munkásságuk a közjót kell, hogy szolgálja. Aki tudományát esak a maga érdekében műveli, ép ugy nem viszi előre a tudomány ügyét, mint ahogy az (i játékos, aki önzőén csak maga-magának játszik, megő ezekkel a rongy firkasz.okkal. Ks ö .naeti irt egy cikket. Nagyon szenzációs VOLT, inert leleplezte A tulajdon ingyenes inunkatársait. Ar. egyikről kiszerkesztette, bogy a kormány | TITKOS kémje, A másikról, bogy a külfölddel paktál AS ország ellen, a harmadiknak a családi dolgaiba I vájkált, egy fiatal poétáról meg azt tapasztalta, hogy lopja a hangulatait. Ez volt a legsúlyosabb vád, mert csak ez a fiatalember vette komolyan a talpas-ember iráshibáttoi hemzsegő cikkeit és a poéta egy gunyoros költeményben — négy strófából állott mindössze — kegyetlenül kifigurázta a talpas-embert. .Legjobban azon nevettek, iáikor húsos, széles ajkát egy pávián hátának rózsaszínű folytatásával hasonlította össze, a lábairól meg azt irta, bogy egy elefánt megpukkadt miattuk az irigységtől. A városban mindenki a versikéröl beszélt, sokan betéve tudták és egy élelmes kereskedő megszerezvén a talpas-ember fényképét, anzixkártyákra sokszorosította és ugy vesztegette a versike hősének fotográfiáját. Ezt már nem birta ki a talpas-ember. Mondta is a feleségének : Fiacskáin, meggyilkoltak. Es eladta a lapját és egy másik városba költözött. Itt ebheu uz idegen városban azon töprengett, hogy a talpát hogyan értékesítse. Erős, haszuavehető volt még a talpa, kár lett volna penzióba küldeni: csakhogy az írókon nem volt más szakmabeli, aki a potyaeinberrel szóba állott volna. Gondolt tehát I e

K>' nagyot és megiiit lapot grflndolt és megint cl'járt a város íróihoz. l>e ezek tudták ám, hogy a • hálátlan ember letaposta jótevőit és kijelentették, l hogy nem adnak neki ingyen kézirutot. „Akkor adjon hitelbe" — mondta minden alkalommal a ravasz ember. „Az más" — felelték az irók és vigan irták a cikkeiket, amelyekért persze soha egy vörös réskrajcárt sem láttak. De a talpas-embernek igy is jó volt. A jó ember. Ez az ember nem voit tgy csodálatos teremtés, ilyennel uton-utféleu lehet találkozni. Egy ugy nevezett reklámíi volt, az újságírók társaságát nem azért kereste, hogy kéziratért pumpolja őket, ha• nem, hogy ezek a lehstű legjobb híreket terjesszék róla: milyen kitűnő hazafi, mennyire szereti a váltott és micsoda áldozatokat hoz a köz oltárára. De ha egy megszorult ember jött hozzá, akitől a „jó ember" nem várhatott haszuot, akkor nagyon szigorú lett a nyájasságra berendezett arca és péus helyett tanácsokkal küldte el az embereket. A jó ember egy szép napon meghalt. Ugy-e más hasonló mesében a temetési pompáról, de különösen a [lapnak a dicsőítő prédikációjáról gunyosau irna a szerző. Am a mi ciuberüuknél a gúnyolódás bűn volna. A mi emberünk ugyanis, ugy végrendelkezett, hogy vagyonát önhibájukon kivül bajba jutott emberek örököljék. IVr.-zc mindenki tágon lóin szemekkel nézett, amikor az esetről beszélgettek, de a csudát maga a jó ember magyarázta meg irott tostameutuiuában. 4M Ezt irta: En egy hin ember voltam az életben és természetemhez halálom után sem akarok hűtlen lenni. Akarom, hogy sokáig megmaradjon a jó hireui. - Szabó Imre.