Pápai Lapok. 40. évfolyam, 1913

1913-09-28

sportra nézve MÉG uralkodnak erzsébet kori előítéletek. Különbséget tesznek „presztizses" és ..presztizstelen" sportok között. Igen sokan vannak, akik nagy élvezettel nézik a lovak küzdelmét:azonban aligha néznék hasonló élvezettel a férfiak küzdelmét, a football vagy athletikai pályán, vagy vivó-teremben. Pedig azzal, ha a sport fejlődésót támogatják, a nemzeti erőnek, sőt a nemzeti összetartásnak az alapját rakják le. xv magyar tudománynak pedig megfizethetetlen szolgálatot tesznek. Hogy a sport - tudniillik a „presztizstelen" sport — a komolysággal nem fér össze? Említettem már a „Senior Wrangler

M-ek esetét. Angliában komoly házas emberek (hogy csak egyet emiitsek) vesznek részt a nemzetközi amatör labdarugó mérkőzéseken. A tavaly Magyarországon is szerepelt rugby labdarugó csapatokban nem egy tekintélyes orvos és katonatiszt is volt. Az angol egyetemeken a tanárok maguk biztatják a legkiválóbb tanulókat, hogy a sportból vegyék ki a maguk részét: mert, hogy a tudományos felkészültséget épen az egészséges testedzés segiti elő. Ez azért lehetséges, mert Angliában nem él már az Erzsébetkorban még divó előítélet, amely külömbséget tett a „presztizses" solymászat és a „presztizstelen" football között és mert az az előítélet sem áll, amely - a szent komolyság nevében — az apának megtiltja azt, amit a fiúnak megenged. Magát a testedzést is lehet tudományos alapra fektetni. Azért sürgetnünk kell a testedzés tauszékének a felállítását a budapesti tudomány-egyetemen. Fontos nemzeti feladatot teljesít és az utókor hálájára tarthat igényt az a kormány, amely ezt a tervet megvalósítja. Mert a testedzést már az iskolában kell rendszeresíteni: ez pedig csak akkor lehetséges, ha a testedzés tanárai rendszeres, tudományos kiképzésben részesülnek. A testedzés tanszékének felállításával egy ujabb korszak köszönt majd be, amelyben a fiatal nemzedék a nemzeti élet minden fázisának szolgálatába nagyobb erővel, nagyobb munkakedvvel lép be. S ez az ujabb korszak a magyar tudománynak sem válik majd szégyenére. Mutatni fogja, hogy a tudomány és a sport vállvetve működhetnek együtt a nemzet megerősítésére és megszilárdítására. Panai lapok magyarán*m az ellenük való védekezés okszerűséget, ügy vélem, hogy mindet] tudományos színezetű leirás helyett sokkai nagyobb érdeklődést lógok kelteni azzal, ha néhány a való életből vett példát soridők íel, amelyek mindegyike azt fogja bizonyítani, hogy a í>rtözö betegségek terjedésének ezer és ezer Innert utjai mellett, napnap mellett ujabb és ujabb utakra bukkanunk, olyanokra, amelyekre nem is gondoltunk s ^melyeket épen ezért elkerülni sem tudtunk. Az élet a legjobb mester. Többet tanulunk abból, ha az élet jelenség, n megfigyeljük, mint hogyha pusztán a tudományos kutatások ered menyeit tanuljuk meg. Ám hadd beszeljenek a kópék ! I Adony szabolcsmegvei községből hatéves kis leányával Budapestre mázott egy földműves ember felesége. Két gyermeke halt meg mult héten s most ez a kis leánya is olyanformán vau, hogy a lélek csak hálni jár belé. Nem feküdt ugyan egy napig se, de észrevették, hogy beteg. Püffedtté lett az arca. megdagadtak a lábai s a hasa is dagadni kezdett. Orvost nem hivtak hozzá, de most mégis megijedtek, mert a kis leányka nagyon nehezen szedte a lélegzetét, zihálni kezdett a melle. A pesti Stefánia-gyermekkórház jó hire eljutott Adonyba is; igy törtóut, hogy hoszszas tanakodás után utrakeit a szegény kis beteggel. Hátha segítenének a baján a tudós pesti orvosok! Zsúfolva volt valamennyi szakasza a vouatnak de mégis az egyik kocsiban volt még két ülőhely. Vegyes vonaton |ó félnapos utazás után szerencsésen megérkeznek Budapestre. JÓSZÍVŰ emberek útbaigazításával beszállnak egy villamoskocsiba és elérkezueka StefVuiia-gyermekkói házba. Türelmesen várnak a nagy váróhelyiségben, mig végre bejutnak a rendelőbe. Az orvos megvizsgálja a kis beteget és megállapítja, hogy súlyos vesebaja s ebből támadt vizibetegsége van a gyermeknek és bőrének erős hámlásából megállapítja azt is, hogy a vesebajt skarlát, okozta. Nem vehetik töl a kórházba, mert a skarlátos kórteremben egyetlen üres ágy sincsen. De, mert a gyermek állapota aggasztó, azt a tanácsot adják az anyjának, hogy vétesse fel a gyermekét a Szt. László kórházba. Elmennek s újból felülnek villamoskocsira s az Üllöi-ut végén leszállanak ós bekanyarodnak a Gyári-utra, a Szt. István kórházba. Ott megint megvizsgálja a töl vételi ügyelő-orvos s mert skarlátos vesegyulladásban szenvedőnek találja, megmagyarázza az anyának, hogy a szomszédos Szt. László kórházba menjen, ott löl fogják venni a gyermekét. Hányan fertőződtek meg a vasúton ? Hányan a gyermekkórház várószobájában, hányan a villamoson? Ki tudna megmondani? Misem tudjuk, csak sejtjük, hogy nagyon sokan. De nemcsak ettől a gyermektől, hanem sok mástól is. Hiszer Budapesten, ahol pedig a fertőző betegek kórházba szállítására külön betegszállító kocsik állanak rendelkezésre, a fertőző betegek kórházába fölvett betegeknek 25 %-át villamos közúti kocsikon hozzák be a szülök. Talán annak a szerencsétlen és tragikus vógü törzsorvosnak a 12 éves leánykája is a villamoson kapta meg a skarlátot, mikor a Veres Pálné-utcai felső leányiskolából naponként villamoson ment haza a tisztviselőtelepen levő lakására. Tőle elkapta a kisebbik testvére is. Napokon keresztül élet-halal közt lebegett mind a kettő de a nagyobbik, az édesapja sxemeíónye, betegsége nyolcadik napján meghalt. A mélyen lesújtott apa sehogysera tudott belenyugodni gyönyörű leánykája elvesztésébe. A bánat, a búsulás összetörte egészen és fél évre kis leánykája halála utáu Erdélyből, ahova feledni ment, az özvegye szomorú jelentése tudatta velünk, hogy férje a gyermeke utáu való bánkódásban meghalt. Nemcsak skarlátot szállít azonban a vasút meg a villamoskocsi, hanem minden egyebet is, még pedig gyakran majdhogy nem egyenes hatósági támogatással is, a rendeletek teljes figyelmen kivül hagyásával. 3. Hogyan támadnak, hogyan terjednek a betegségek? Irta: Qerlóczy Zsigmond dr. egyetemi m. tanár. A betegségek támadásáról, terjedéséről sok mindentéle fölfogás vau még manap is, még a műveltebb emberek között is; pedig mióta az orvosi tudománynak sikerült sok betegség okozóját kideríteni, módunkban áll nem egy betegség terjedésének az útjait is kifürkészni. És épen, mert most már nem egészen ismeretlenek előttünk a fertőző betegségek, védekezni is tudunk ellenük. Nem célom ez alkalommal, hogy ezeknek a betegségeknek a mibenlétét istneitessein s hogy A 'JO-es évek derekán Aszód és Hatvan környékén hólyagos himlő esetei fordultak eló. Ks inert járvány-kórházuk nein volt, Budapestre P*dig gyorsan szállíthatták a betegeket, akkoriban egymásután több himlös beteget köldtek hol Hatvauból, hol meg Aszódról Budapestre. Egy alkalommal egy tiatal oselédleányt hoztak be kórházunkba himlővel. Budapesten a hiinlö már akkoriban is teijemm kiveszett volt s igy kutattam, hol kaphatta ez a fiatal leány a himlőt? Felvidéki otthonából, a honnét vagy három hét előtt érkezett Budapestre, nem hozhatta magával, mert az ö vidékükön nem lordult elő, osak uton kaphatta. Néhány nap múlva pontosan megállapíthattuk a fertőzése forrását. Maga a leány vezetett reá. Megpillantott ugyanis a kórtereinben egy már fönnjáró üdülő beteget, akivel a vasúti szakaszban ismerkedett meg Hatvan és Budapest között épen három hét előtt. Megnéztük a kortörténeti lapját mindkét betegnek és kiderült, hogy csakugyan egyazon napon utaztak mindketten Budapestre, még pedig a hatvani bete

S egyenesen azért, mert himlője volt s Hatvanban uaui tűrték meg. II. Sovány, görnyedt testtartásit, halotthalvány arcú térti 1I...NII léptekkel jön ki a Szent István kórházból. Minden öt-hat lépés utár meg-megáll. Ugylátszik nehezére vau a járás. Kiuzó köhögés fojtogatja. Szapora pihegő lélegzete elárulja, hogy tüdeje beteg. Nagy fáradsággal átvánszorog az országúton, hogy a villamoskocsi megállóhelyéhez érjen. Itt ismét erős köhögés lógja el. Végre hosszas erőlködés után teli szájjal bőségesen köpetet köp ki oda a kövezetre. Nagyon erőlködhetett szegény, mert homlokáról szinte csorog az izzadtság. De irne, milyen jó a gondviselés! Ott az Üllöi-ut végén, a villamosmegállchelyen kis bódé áll. Ablakdeszkaszerü részén néhány „citromlé" „málna.

u „narancs" fölirási palack s egy-két szódavizes üreg. Baloldalt a deszkára kirakva néhány friss óriás sóskifli, mellettük különböző szinü cukorkák. Jobbról kisebbszerü bádogedény, mintegy három ujjnyi zavaros vízzel, ebbe szájukkal lefelé állítva nyolc darab pohár. A beteg álig hallható hangon egy pohár citromlevet kór. Ott álló helyében lassan megissza. Láztól kiszáradt nyelvére mily üdítő az a limonádé! Még egy pohárral iszik, aztán hzet s várja a népliget felől jövő villamoskocsit Az üditö italok áiulója^a'poharat visszaállítja abba a bárom ujjnyi vizbe. mely hogy zavaros, azon nem lehet csodálkozni, hisz, már a delet elharangozták s kora reggel óta sok limonádét és szörpöt ittak már az arra járó-kelő betegek és iskolás gyermekek. Annyi pohár után bizony piszkos lehet már a viz! Öt kis iskolásgyermek közelit a bódéhoz: nap-nap mellett látom őket; tul a Szent Istvánkórházon lakhatnak. Az egyik sóskiflit vesz, a másik cukrot, a legnagyobbik megszomjazott, limonádét kér. Megborzadtam, mikor tulajdon azt a poharat adta a gyermeknek a kimérő, amelyből egy perc előtt ivott a tuberkulotikus beteg, kinek szívós köpetéből bizonyára odatapadt a pohár széléhez annyi, amennyi az utána ivót fertőzheti. — Mihez fogjak ? — Azzal a kis gyermekkel nem értethetem meg ott az utcán azt, hogy ne igyék limonádét abból a pohárból, ne vegyen cukrot olyan helyen, ahol por, piszok, légy lepi el napokon át. Talán magyarázzam a bódésnak azt, hogy ö rosszabb a banditánál, mert nap-nap mellett számosok egészségét, életét támadja meg? Nem, ezt nem tehetem, mert jó, ha egyebet nem kapok érette mint ennyit: „Mi köze az urnák hozzá!" Színhely : a Krisztinatemplom előtt álló bódék egyike, az a hely, ahonnét a Farkas-rétre vivő villamoskocsik indulnak. Idő: forró nyár egyik vasárnap délutánja. A bódéban kapható mindenféle időszerű gyümölcs, ez alkalommal főképen cseresznye, azonkívül péksütemény és üdítő italok. A jóképű néni. aki ezeket az üditö italo-