Pápai Lapok. 40. évfolyam, 1913

1913-09-14

Papai LapOk elóbb-utóbb meg fognak változni a viszonyok, más lesz a felfogás a vármegyeházán és másként fognak állani a finánciáliák is; de meg össze is foghatnának egyszer a megye nyugoli részén lakú törvényhatósági bizottsági tagok és az északi, keleti és déli részeken lakó megyebeliek előnyére épített csornai, bánhidai meg dombóvári vasútvonalak anyagi támogatására hivatkozva jóformán követelhetnék, sőt egyszerűen kierőszakolhatnák azt a 200 ezer K-I, melyért a megyének törzsrészvényeket kellene jegyeznie illetve vennie, Ugy bizony! Ez az igazság, - nem pediglen az, hogy mig mi itt szépen megtervezzük már az alsóvárosi vasúti állomást s ezzel kapcsolatban egész városfejlesztési politikánkat átidomítjuk, szóval a sümegi vasutba kapcsoljuk jövőnk csaknem mindenegyes reményét és tervét, addig másoknak ölükbe hulljon az áldás. AJÁNLATOS tehát ennek a dolognak kissé jobban a végére JÁRNI s ha másként nem, hát az engedményesnek nyilatkozattételre való íelhivasával a dolgok állásáról tiszta képet nyerni. Keserű csalódás volna, ha az engedményes, kit igen udvarias embernek ismerünk, megtagadná a felvilágosítást s még szomorúbb lenne az, ha azt a választ adná: Pápa tényleg ki van téve annak, hogy elesik a sümegi vasúttól. Lapunk 1912. július 28-i számában ezt irtuk: „. . . vagy előnyére válik a városnak, vagy sem. Ha előnyére válik, ne hagyjuk elaludni, ha pedig nem. minek szavaztuk meg a hozzájárulást?" Ma sem beszélhetünk másként, sőt kénlésünk még indokoltabb, mert a hozzájárulást azóta meg is „besszereltük" Fájni log ha más húzza ki a „kaszszát." Városi közgyűlés. — 1913. szept. 11. — • Pápa város képviselőtestületének mult csütörtökön tfélután tartott rendes őszi közgyűlése, mélyen tárgyalni kezdték az 1914 évi költségvetési előirányzatot idén nem a szokott sablon szerint folyt le. Máskor, igy pl. tavaly is, egy délután folyamán ''Végeztek a költségvetéssel. A polgármester ezúttal is számított arra, hogy hamarosan megállapítják a város házipénztárának jövő évi büdzséjét s ezért még más hat ügyet is felvett a tárgysorozatba, de csalódott, mert nem hogy a többi tárgyra nem került már sor, de még az első pontnak vett költségvetéssel sem végeztek, miután széles mederben indult meg a költségvetési vita már általánosságban. Az általános vita, melyet különben igen helyén valónak találunk, a képviselőtestület leglájékozottabb* tagjait szólította csatasorba s e felszólalók, kik egytől-egyig igen rutinirozott szónokok, beszédeikben rámutattak arra, miként a mostani városi gazdálkodással nem sokra megyünk. Érdeklődés nem valami nagy volt. -üig 50 kéj)viselő jölt el erre a nagy napra, mely körülményt annál inkább kell sajnálnunk, meri egy év leforgása ahitt nem igen tudunk fontosabb tárgyat, mint éppen a költségvetést. Mindamellett azonban valóságos parlamenti színezetet nyert a közgyülés, melynek folytatása hétfőre maradt. Részletes tudósításunk itt következik : Megnyitás. Mészáros Károly, polgármester mintegy 20 - 2ő képviselő jelenlétében pont 3 órakor elfoglalta elnöki székét s miután a megjelenteket szívélyesen üdvözölte, megnyitotta a rendes öszi közgyűlést. Csoknyay Károly, v. főjegyző felolvasván a muit üles j»-t;yzökönyvét, a polgármester e/.EN közgyűlés jegyzökönyvének hitelesítésére felkéri Barcsi József, Bülitz Ferenc, Becsei Ferenc, Ács Ferenc ós Baráth Károly v. képviselőket. Napirend előtt. Polgármester indítványára a közgyűlés egyhangúlag kimondotta, hogy báró Hornig Károly veszprémi bibornokpüspököt 25 éves püspöki jubileuma alkalmából üdvözli, Barthalos István egy interpelláció keretében szóvá teszi, hogy éppen a vasúti állomás közelében, tehát ott, hol különösen idegenek leginkább vesznek róla tudomást és botránkoznak meg rajta, az fidombcn levő sertéshizlaldák bűze fertőzteti a levegőt s a szövőgyár melletti szemétfészek és pocsolya nyújtanak undorító látványt. Polgármester válaszában kijelenti, hogy mindkét ügyben már is intézkedett. Ugyancsak Barthalos István utal a sümegi vasút dolgában beállott fordulatra s figyelmezteti a képviselőtestületet arra a veszedelemre, mely abból származik, hogy a sümegi vasút Pápa mellőzésével csak Devecser és Sümeg között épül ki. Polgármester válaszában megígéri, hogy felterjesztést fog intézni a vármegyéhez, miszeríut a szokásos hozzájárulást ne vonja meg a vasúttól. (Itt meg keli jegyeznünk, hogy e témáról mai vezércikkünkben mondjuk el véleményünket s megjegyezzük, hogy cikkünk még a közgyűlés előtt íródott s lett kiszedve. A szerk.) Somogyi József szintén terjeszt elő interpellációt. Hosszan, szinte felesleges és részben értelmetlen böbeszédüsóggel kifogásolja, hogy a Tapolca vizre vonatkozó városi szabályrendelet a vízvezeték létesítése óta nem felel meg eredeti céljának. Polgármester megigéri, hogy miután a szabályrendelet tényleg revízióra szorul, azt legközelebb kitűzi tárgyalásra. Muli József egy interpelláció keretében sürgeti az Árok-utca rendezésére vonatkozó képviselőtestületi határozat végrehajtását. Polgármester a fenforgó nehézségek felsorolásávul megnyugtatja öt. Miután még dr. Lövy László sikertelenül indítványozta, hogy a mai közgyűlés tárgysorozatába felvett pontokat (a költségvetés kivételével) vegyék le a napirendről, áttértek a költségvetéa tárgyalására. Napiread. Freund Ferenc, v. löszáinvevö megkezelte az 1914- évi költségvetés referálását s ámbár az a városatyák között ki volt osztva, felolvassa először a maga jelentését. Még mielőtt az egyes részletekre került volna a sor, dr. Lövy László általánosságban szólt a költségvetéshez. Hangoztatja, hogy neki a jelenlegi gazdálkodási rendszer nem tetszik. Ö már 42 éve tagja a képviselőtestületnek s évről-évre tapasztalja, hogy n pótadó csak emelkedik s az adóalap megsokszorozódása dacára csak szökik felfelé s e mellett az adósság is mindig nagyobb Ugy b'-szélték a faluban, hogy az öregek már régen elvégezték egymás között, hogy egy pi(r h-ss belőlük. Módos a l<-géuyis, a Icányis, szemrevalók is mind a ketten, hitt össze is illenek szépen. No lucg legalább az volt a híre, hogy szeretik egymást. Pedig dehogy szerették! A leánynak már régen megvette a szivét az az idegen molnár-legény, Bálintnak meg nem annyira a leányra, mint u vagvonara fájt :i fogu. Ks ezt most megakadályozza a az jövevény, mert csak a vak nem látja, hogy Esztike eznzszor jobban szíveli a lengyelt, uiiat a bíró fi.ít. Dühöngött is emiatt Bálint s nem hagyta volna békességben n szegény legényt, minduntalan belekötött. Csakhogy egyszer nztán a türelmes len* gyei i- meggokalta a dolgot és olyan busásan ta'ait:i le'ki visszafizetni az ndó-sagot, hogy két hétig nvomta utána az ágyat. Pedig Bálint a legerősebb tukán • hírében állott eddig, ettől fonva már messziről kittit az útjából és csak a buta megett vicsorgat i a • t.igát. Megáüj muszka! Más fegyverhez nyúlt <•/iit

an. Hu valahol előfoghatta Majoros uramat, telebetseits a fejét, hogy minő ellenséget tart | a hasában, meglopja az a seh'iinnni jobbról is, bal-; ról is. Az öreg molnár eleinte rá se hallgatott a rágalmakra s hol a bíró uram előhozakodott ezzel i Vagy BStsl a OSUnya pletykával, megvédelmezte a J'-g'-nyt. Hanem • s.ik <gv .-/.er másról is.kezdlck beszélni a vén asszonyok a fülébe: — Hé, Majoros uram, kutya van a kertben; az a legény uem a lisztedet lopja, hanem a leányod ajkáról rabolja a csókot. Erre már megvadult a jó öreg és szörnyű haraggal támadt rá az ö drága, egyetlen lányára : Mi igaz ebből a sok beszédből? Va'ld meg. Nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja. Ks a lánya még csak nem is tagadta. Szereti biz ő azt a legényt a uem is lesz ö soha inas felesége, csak azé a vándoré. Soha sem látta még a falu olyan kikelt ábrázattal járni Majoros uramat, mint ezen a napon. Szinte toporzékelt dühében. Hiába sirt-ritt a lánya kidota nz utjat a legénynek. Ha nem tetszik — rivall rá a sírdogáló leányra — mehetsz utána te is. Le is tit. fel is nt. Úgyis elég szégyent hoztál , már ősz fejemre. Egy ilyen rongy, ágról szakadt 1 koldus miatt, te hitvány . . . Ne szidja, jó uram , — vágott közbe a legény — ártatlan ö mindenben. Kn vagyok az egésznek as oka. Könnyebb szívvel megyek el, ha tudom, hogy megboosá' neki l hogy nem bűnhődik 6 il miattam . . . Egy kiesit le is csillapodott erre Majoros uram, inert hát lágy szive volt az öregnek s látván, mint tut alá hirtelen egy könny a Palkó szeméből, odaszólt hozzá: — No nem muszáj éppen most indulnod ! Nem akarom, hogy a falu kibeszéljen, hogy ugy dobtalak ki, mint a ga-dállau kutyát. Maradj itt, ainig kitelik a hónapod s azután menj Isten hírével. Szép csomó pénzecskéd ÍH \olua már nálam. Majd kihozom holnap a takarékból s aztáu majd valahol kezdhetsz valamit. Hanem te — fordult a leányához — te, nem mai adsz idehaza. Holnap beviszlek a néuéd'uez a városba, ott maradsz ameddig kimegy a tejedből ez a bolondság. Ugy lett minden, ahogy mondotta. A leányt elvitte a nénjéhez még csak bin-ut se vehetett szive választottjától, csak egy lopva vetett pillantással valtak meg, a legény meg ott maradt s dolgozott napkeltétől napnyugtáig, mintha s"inmi sem történt volna. Dolgozott, dolgozott és vártu komoran a napot, mikoi odább viheti innen a lelke terhét s kisírhatja magát valahol a határban, ahol senki sem látja, vagy ha látja, senki sem ismeri. Hanem másként történt, mint uhogy gondolta. Alig egy pár nap múlva az öreg plébános furcsa prédikációt tartott. Azt mondta, hogy veszélyben a haza, akinek ép a ke/e és a lába, siessen n táborba, mert siet ám az ellenség is, hogy legázolja szabadságunkat Majoros uramban felpezsdült a vér. Hej, ha ő most fiatul 11 nno. ha nem reszketne uuy a keze, lába, hogy menne ő is azzal a rajjal, mely már ott gyülekezik a községháza táján. Délfelé beállított hozzá a lengyel legény: Mesteruraiu engedje el azt a pár napot, ami még hátra vau, hadd menjek én is a hazáért, szabad-