Pápai Lapok. 40. évfolyam, 1913

1913-01-26

Múltán csodálkozhatni tehát azon. hogy a törvényhozásnak mindozideig nem égeti körmére a választójog rendezésének kéidése. holott a választójog legszorosabb függvénye a megváltozott gazdasági és társadalmi életnek. Politikai trükkökkel, 'csellel, olykor államcsínnyel odázta el a mindenkori kor* mány a kétségkívül lelelőségteljes reformot, még a legutóbbi napok nyíltan a tényleges parlamenti élet felszínére vetették a kérdést és egy tényleges megoldáshoz kivezető nt keresését minden párt keretében közkívánatra emelte. A szűkkeblű osztályok azzal okolták meg konzervatizmusukat a választójog kérdésében h így a törvényhozást az érettebb rétegeinek kell biztosítani. Idejét multa ez a gondolkozás. Az isineret, a tudás éppen sokai üldözött szocialista szakszervezetek révén megtalálta a maga ntjái. A polgári műveltBég az ipari munkások rétegében egyre szilárdabb pozieiót vív ki magának és rácáfol arra a feltevsére, mintha ezek a társadalmi alsóbb osztályok méltatlanok volnának a polgárjogokra. Komolyabb aggályok azok. amelyek u magyarság szupremaciájál féltették a nemzetiségekkel szemben. Itt a praktikus élet megoldandó problémát dobott a jogtervezök asztalára. Ám lássunk csak a dolog mélyére! A választásijog egyik faja a jognak. Maga a jog pedig valanii abszolút szuperjalivusz, mely független egyes aggodalmasok sugallatától; a jognak szükségessége természeti törvény, belénk van oltva, a vérünkben lappang: a jog tehát nem valami ravaszságokkal, fogásokkal felruházott emberi szülemény, amely rétegeket és csoportokat paríroz, hanem az emberi tulajdonságok titkában rejlő szükséglet. A választójognak természetes és lényegében rejlő szükségszerű feltétele az. hogy általános legyen. Ez az igazság aztán feldönti a nemzetiségiektől félők tartózkodásának jogi alapját. .\ választójog általánossága a legkülönbözőbb elemeket juttatja szóhoz, ami a jövő parlament munkásságának sokoldalúságát biztosítja. Krre a sokoldalúságra óriási szükségünk van.Hiszen egyes dolgokban, pl. a gyermekvédelemben mintául szolgálunk Európának, míg más dolgokban pl. a gyülekezési jog tekintetében leglöljebb(Oroszországhoz hasonlíthatjuk magunkat. A gazdák kikiképzóse mintaszerű Magyarországon, míg az alkohol ellenes küzdelemnek nagy akadályai vannak, lia az általános Tálasztójog a jövő sokoldalú parlamentjét toborozza össze, meg fognak szűnni ezek az anomáliák. Es ami a legfontosabb, a jogok és kötelességek igazságosabban fognak megosztani, mert az általános választójog szinte restituálja Kant erkölcsi leltételeit: az emberi méltóság tiszteletben tartását azáltal, hogy egyik embert a másik pédájává nem szolgáltatja ki. Ez az ethikai minimum, amely az melyet a választójog általánosságra biztosit, ha már a tökéletes jogegyenlőséghez nem vezethet, mert maga az egvenlőség olyan, mint Krisztus erkölcsi tökéletesség ideálja: el nem érhető, de törekednünk kell feléje nehogy rosszakká váljunk. Ha ily módon problemative levezettük az általános választójog létszükségletét, keresnünk kell azokat a tényezőket, aiir.'lyel' azt létrejötte esetén biztosítják. Kzek közölt a fényezők között elsőrendű fontossággal bír a titkosság kérdése. Akik ellenzik a titkosságot a választójognak, azok okolják meg, hogy a becsületes politikai életben nem szabad hiányozni a politikai ellenőrzésnek, amely a nyilvánosságnak a joga. Ezen véleménynek urai azonban semmivel sem tudják biztosítani az eljövendő események becsületes politikáját, ellenben semmi biztosítékot sem tudnak nyújtani a hivatalos függés választási presszióval, továbbá a megvesztegetésekkel szemben, miértis álláspontjuk logikailag tarthatatlan. Különben is tévedésen alapul azon állításuk, hogy a nagy nyilvánosságnak joga van ellenőrizni a jogok gyakorlását. Ezt semmiféle jogi tétel nem biztosítja a közvéleménynek, a közvélemény erkölcsi ítélete egyáltalában nem változtat azon a tényen, hogy X. Y.-nak joga van arra szavaznia, akire akar. A szavazási jog gyakorlása egyéni jog. kiki egyéni véleményét követheti, ez a joga. Ha a háta mögött álló nyilvánosság ezen egyéni véleményének követésében megakadályozza, akkor a joga gyakorlásában akadályozza meg. A jog az ethikai minimum. Hogyan akar ethikai kritikát gyakorolni az, aki az ethikai minimummal helyezkedik szembe. Ezek a sorok a napi politikától függetlenül világították meg az általános, titkos választójog jogi és erkölcsi oldalait. A probléma tehát az ezek után, hogy miképpen kapcsolódik az élő politika a lentiekbe, milyen pozíciót foglal el azoknak keretében? M. A városok szerepe.) Irta: Szterényi József v. b. t. t. orsz. képviselő. Vaunak kérdések, melyeknek tárgyalásánál meg kell szűnni minden part szempontnak, melyek nem tűrnek páltszempontok szerinti elbírálást. Ilyen a városok jövőjének kérdése is. Nem mintha a városok különleges jogokai támasztanának, vagy éppen különleges elbánást igényelnének a vármegyékkel és azok kö/.segi•) A ..Városuk Lapja" 1918. január ls-:ki száináltúl. jártam! Hogy is volt oaak ? Igen! először elnevette magát. Min? orak Dem rajtam vagy beszédemen? Hisz csuk azt mondtam! „Bocsánat nagyságol aas* szonyom . . ." ahá, talán lány még i azért nevetett, mert asszonynak néztem, persze, hogy azért. Na de azt meg kell bagyui okosan s hamar tnl adott rajtam, bár enyhítette a szenvedett kudarcot Utolsó szava: .* viszontlátásra !

u Mintha • is megérezte volna találkozásunk jelentőséget s huL'y még találkozni Ingunk, mert erősen reménylein, hogy még viszont fogom látni a tavak esen bájos tündérét. Másnap ujhól kezdődött céltalan bolyongásom ; végighaladtam a ki rul ikon s befordultam szokott eur-úmra, »/. Audiá-syrn. Amint elhaladtam a „Párisi" mellett, szintén hatalmas feliratok hirdették az ünnepi olcsóságot. Számos vásárolni vagy bámulni akard polgár* társammal én is betértem s lassan haladtam a tömeg közt. Mar a harmadik emelet körüljárhattam, midón bájos ismeretlen ismerősömre emlékeztető illat üti meg orromat s ime csakugyan ő ment előttem egy maga*, egyenestartásu, de már galambfehér ur mellett. ..Ki lehet — tettem tél a kérdési magamban — ura vagy apja'.' S amint oldali kerülök, bogy köszönjek, mit látok, az öreg nr édes apám fiatalkori, legjobb barátja volt. Ott élt fiatal korában abban a kis vidéki vál Bkában, hol gyermekéveimet töltöttem s apámnak testi-lelki jó barátja voll a „Jenő bácsi* amint csak én, térdein lovagolhatva hivtaiu. Még kis gyermek voltam, midőu felköltözött, a fővárosba s azóta nem láttam, csak lényképen, melyet még nem is volt egy áve, hogy öregeimnek küldött. Erről is isinertem fel, bár nem tudtam biztosan, hogy ő SS, Hirtelen elhatározással — midőn éppen egy sarokban az. árukat nézegetve megálltak — kalapomat megélve odaléptem hoz/ájuk. Na hat azt a rémült pillantást, mit képzelt szemteleuségeiu és vakmerőségein miatt bájos ismerősöm rám vetett; én azonban ezzel uem törődve odaléptem az öreg úrhoz s megkérdeztem : „Nem Vanday úrhoz van szerencséin?" „De igen Vanday vagyok, l'arancsol ?" „Jeuő bácsi nem ismer? Kadó Kaiman vagyok. Édesapám . . . — nem folytathattam, már az öreg ur az örömtől ragyogó arocal megölelt: ..Hogy nem i-mertelek fel édes öcsém azonnal! Szakasztott apád vatry ! Várj csak bemutatlak lányomnak — s ezzel a bámuló lányka felé fordulva monda — nézd csak Irmuskáiú ifjúkori jóbarátouinak fia." — s szóhoz sem engedve jutni mindjárt szívélyesen karon fogva cipelt magával, apámról kérdezősködve. Végre végeztek, a vásárlással s siettek haza : én persze kísértem őket. lrmuskával nem beszélhettem, egy szót se, folyton az öreg kérdéseire kellett válaszolnom : elmondotta, hogy megnősült s csak ez az egy lánya van. felesége meghalt, kérdezősködött a városka többi embereiről, míg végre a kapuhoz értünk. Hívott fel: éu azouban hivatkozva, hogy már későre jár ugy is az idő, hucsut vettem, miután — persze örömmel — megígértem, hogy ma-nap vendégük leszek. 8 ez i<;y ment napról-napra. Úgyszólván minden szabad időmet náluk töltöttem ; fülig szerelmes voltain Iriuuskába, az öreg is kedvtelve iátta vonzalmamat, csak még veié nem voltain tisztába. Feljárt hozzájuk kívülem még egy fiatalember, ki szemraclláthatőlag udvarolt Irmuskáuak. Kn persze ádáz gyűlölettel voltam eltelve iráuta, de nem árthattam neki s ugy látszott irma jobban is kedveli őt, mint engem, mert bár nem mutatta r soha egy szó sem esett köztünk az utcai találkozásról, mégis kezdetben egy kicsit könnyelmű s csöppet sem komoly fiatalembernek tartott első találkozásunkból Ítélve. Egy délután, midőn ismét felmentem hozzájuk, nem voltak otthon, de a cseléd mondta, hogy a kisasszony nemsokára hazajön s úgyis már szerettem volna vele négy szemközt beszélni, bementem s a hintaszékben ottlioniasau elhelyezkedve várakoztam. Az asztalon egy nagy barna ridicül feküdt; -inertéin. Kezembe vettem 8 csókolgatni kezdtem már kopottas bőrét, hisz ennek köszönhetem, hogy megismerkedtem vele, de ennek köszönhetem