Pápai Lapok. 40. évfolyam, 1913

1913-01-26

vei, a tálvakkal szemben. Szú sincs róla. A váí rosok szükségesnek tartanak egészséges iaiusi, illetőleg megyei politikát, da a maguk eltérő viszonyainak megtelelő és az állami élet szempontjából való jelentőségüknek megtelelő önálló városi politikát is kivannak. Ez az, ami nálunk éppenséggel nincs. Azon jóindulaton ós céltudatos kezelésen kivül, melyet, a belügyministerium városi osztálya és ennek a ministeriumnak egyes tényezői a városok ügyei iránt tanúsítanak, tulajdonképpen hiányzik nálunk minden városi politika. Nemcsak most, de igy volt ez azelőtt is. Pedig sem nemzeti, sem kulturális, sem gazdasági, de még állatnpénzügyi politika sem létezik céltudatos városi politika nélkül. Hacsak azt nem nevezzük annak, mely egyszerű adózógépnek tekinti a városokat anélkül, hogy ennek a gépnek kellő olajozásáról, karbantartásán')! ós ezzel teljesítő képességéről is gondoskodnék. Elvégre ez is lehet politika! Mennél intenzivebb a falusi politika — sajnos, nálunk ez nincs — annál szükségesebb azzal karöltve a céltudatos városi politika. Mert az a i'alu elsenyved egymagában, ha gazdaságilag nem táinaszkodbatik városra. A falu éltető eleme, vagyonosodásának kulcsa a szomszéd vagy közeli város. Es mennél nagyobb, mennél erösebb ez, annál biztosabb a maga gazdasági érdekeiben amaz. Csak egy futó összehasonlítást kell tenni e részben nagy város közelében le\ö vagy ilyentől messze fekvő falvak között. Nemcsak a munka-alkaltnak nagy változatossága miatt, hanem a gazdasági alakulatokat illetőleg is. Város és falu egymást gazdaságilag kiegészítő tényezők. Nem kicsinylein a ialu jelentőségét sem gazdasági, sem nemzeti, sem kulturális tekintetben. Átérzem ezt- teljesen. l)e mi volna az ország gazdaságilag városok nélkül ? Egy nagy konyhakert a termékeket fogyasztó konyha nélkül. Hol találna termőtalajra ipar és kereskedelem és hová futnának össze a közlekedés szálai y Mi volna a magyar mezőgazdaság, ha nem állana rendelkezésére a városok ipara és miből fedetné az ország ijesztően emelkedő állami szükségleteit városaink és városi lakosságunk nélkül ? Ks milyen volna az ország kulturális foka, milyen lenne nemzeti politikája, ha nem támaszkodhatnék városainkra, a városi lakosságra, a kultura-elem ezen nagy tömegeire? Gazdasági vonatkozásaiban fckozatosan elszegényitö egyoldalúság, nemzeti szempontból hátramaradás, ktilturaíiag igazi falusi szinvonal. azt is, hogy egy reményűién szerelem töviseit érzem szivem ben. S amint igy kezemben tartom s gondolkodom, kinyílik mar rosz csatja s egy fénykép Imii ki belőle. E pillanatban sikoltás hallatszik s Irina rohan oda — ki már jóidcje benn volt észrevétlenül a szobában s látta a fénykép kiesését — s felakarta kapni; én azonban gyorsabb voltam • dobogó SSÍV* ve', Irmus elénk tiltakozása dacára megfordítom s íme mit láttak szemeim — tárcámból elveszett fényképem V.ilt. Örömujjongássá' ugrottam fel « öleltem DMjanihoz a piruló lánykát, ki niaua is belátta, hogy tagadása már hiába való. * * Húsvét előtti hét van. l'iinepi hangulatban tolongó tömeg közt haladok drága ki* feleségemmel. Telve vannak a kirakatok, meleg szinü, olcsóságot hirdető cédulákkal. Nem gondolkozom az emberek hiszékenységen, HŐt magam is igazat adok kis Irinusl.áiuiiak, ki csodálkozik SS árak olcsóságán s jókedvűen várakozom rá" a tarka, különféle szinű, kedves oceasiós cédulákkal telt kirakat előtt az üde. verőfényes, ibolyaillatos tavaszi levegőben. Csak egy futó pillantást kell vetni a város és faia asszimiláló képessége közötti különbségre. Hol állana ma Magyarország nsmsstile

g. hacsak a falvak ily irányú fejlődésére lett volna utalva ? Mit jelent a nemzeti irányú fejlődés tekintetében csak Budapest egymaga és niiuö óriási a különbség kulturigények tekintetében * falusi és városi lakosság között ? • Hasonlítsuk csak össze a város és faiu kulturigényeit akár a hirlap-, akár a szépirodalom tekintetében, a tudományról nem is szólva. Természetesen egyenlöszániu falusi és városi lakosságot véve. I ö Már pedig a kulturigények szerint alakulInak az anyagi igények is, ezekhez idomul aztán | az egész gazdasági fejlődés. Hasonlítsuk csak össze az ország népesedési alakulását, falusi és városi alakulatok szerint, rögtön megkapjuk a feleletet ebben a vonatkozásban is. Az utolsó három é\tized országos átlagában a népesség SSaporodása líMj^p. a városoké j azonban már a székesfővárosé meg már '74.12%. Ehhez nem félhet szó. De nem férhet allampénzügyi szempontból jsem, melynek legtöbb és egyedül expansivképes | tényezői ismét, csak a városok, Es mégis a városok azok, melyekkel legj kevesebbet törődnek a változó kormányok. Az | igaz, hogy valami sokkal jobbau a falvak sem állanak. E részben kevés szemrehányást tehetnek egymásnak. Hiányzik tehát a falvakat és városokat egyaránt átfogó nagy nemzeti politika, — a pártérdekek felülkerekednek a nemzeti szempontokon. Olyan ez, mint a mostani politikai helyzet. Minden párt félti a maga párt-prestije-jét, ezen fordul meg béke és bábom, — ki törődik vele, ha szenved alatta — az ország. A falusi politikát illetőleg nehezebb a helyzet. Eltérők a viszonyok, nehéz egységes irányt, egységes elveket követni. Ami az egyik vidéknek jó, az nem alkalmazható a másikon. Ennélfogva egységes politikai vélemény és képviselet sem alakulhat ki ebben az irányban. Más azonban a városok helyzete. Az érdekek túlnyomó része, a viszonyok legtöbb vonatkozásban azonosok, itt mar teljesen egységes városi po itika lehetséges. Ami azokban eltérő, az kizárólag helyi természetű, az nem esik országos szempontok alá. Ezt az egységes, de o Itudatos városi politikát kell kikényszeriteuüuk. Maguknak a városoknak kell ebben elöljáruiok. Érdekeik törvényhozási képviselőit reá kell szorítaniuk, hogy a törvényhozásban megbízó városaik közös érdekeit kép viselj ék. Nem egyenként, hanem közösen. Nem szabad türniök. hogy — mint eddig mindig történt — alárendeljék ezeket a pártérdekeknek. Xem szeretnék lélreértetni. Nemcsak a mostani viszonyokról és politikai helyzetről beszélek, midőn — mint minden pártkereteu kivül álló — egyénileg kény elmés helyzetben vagyok. Akkor is hangoztattam ugyanezt, nyilvánosan adtam ennek kifejezést, mikor mi voltunk kormányon. Ez. az ügy nein lehet kormányok, vagy pártok ügye. Ez az ország vitális érdeke. II irt .-len megváltoznék a városok helyzete és szerep- uz orsságbatij mihelyt a városi képviselők az oriszággy ülésen tömör csoportot képeznének, tekintet nélkül arra, hogy egyik vagy másik politikai párthoz tartoznak egybbként. Ezzel a szervezette! minden kormánynak számolnia kellene, a varosok tényleg országos tényezővé válnának, a/./.á, amire hivatvák Ameddig e tekintetben nem változik meg a heh/.<•:. ne várjunk egysége*, céltudatos városi politikát és ne riogsssa magái abban az édes illúzióban a városi lakosság, hogy „tettekben tényező." Se nem tettekben so nem tényező. Addig csak aszerint alakul egyik vagy másik város helyzete, hogy befolyásosabb vagy kevésbé befolyásos a képviselője. Többet, vagy kevesebbet tud-e számára kieszközölni ott, ahol a földi javakat osztják. Ez, vagy más kormány, előző vagy utána következő, tökéletesen mindegy. Ez a szerep azonban nem méltó városainkhoz. Rajtunk áll. hogy méltó szerephez jussanak ; tőlük függ. hogy elfoglalják az állatni életben azt a helyet, mely őket jogosan megilleti. Adiádák. Kérem alássan ezek utánzatok. A modem szimbolista költészet persziflázsai. Ady Endre, Babits Mihály. Lesznay és Lányi Sára szerzeményeinek a hasonmásai.) 1 Tűnődések. (Babitoj, Szokatlan szagok száguldanak Sziszegő sziliekben. Lüktetve ketyegnek haló szivemben A vérsejtek. Vészt sejtek. Vészt sejtek. S elejtek sejtek. Sejtek elejtek. Sejtek. Elejtek. Felejtek. 2. A pap. (Lányi). Kél a nap. Kél a pap. A uap kél. A pap fél. Pap! Miért telsz? Hogyan élsz': Szólt a pap: Mint a rap. 3 Vad vágyódás. 'Ady Endrei. Megtorlóm nyitvamaradt számat S szeretném látni az — ükan \ áinat. Szivemben a búnak vad chaosza támad, Ha nem látom az, — ükanvámat. Hozzátok már az ükanyámat i'kauyáin, ükanyám. meghalok utánad. S eljö az anyám, az anyám, az ük —. Es seprőjével lejbe lük. 4. Csendélet. Lessnay Anna). Áll egy sziget a távol délutánban Kehér botjávai csendesen zörög 7, od táncot jár a sárga éjszakában S nevetve, zilálva sustorog Kelhozza hajnal kéklő kínjait Feszengve lázad, vérstigárt, sziszeg Elrepül, s kőhegyek szárnyait A sikongó légben ugy meríti meg. 5- Fnjleiras. Szép Ernő . A vonat dübörög Nekem a tejem táj Előttem a táj. A táj elég ízletes Husszaguak a hegyek. Egyek 'í Nem. most a tájat ironi. Hol a papírom? Elkapta a szél. iA szél az a hülye). A folyó redüje , Hömpölyög. Henne fürdeti lábát egy Kölyök. Távol a nap lila fényben Leledzik. A fény a vaggon ablakára szökell Engem innak ablakától lók el. Bedőlök a vaggon belsejébe, S jót csapok a barátom tejére. 6. A kupikék hegedű. iA la fekete zongora. Adj'). Hülye hangszer, bőg, károg, visít. Fusson, akiben nincsen sörnedü! — Kz a kupikék hegedű. Ha fáradt vagyok s énem A pamlagra ledül. A kupikék hangszer Hegedül.