Pápai Lapok. 40. évfolyam, 1913

1913-01-19

I'ápni Lapok 1»13. január 151. íogja érezni ennek a dolognak a kelle­metlenségeit valamennyi kultúrául in­tézményünk. Újra felvetjük hál a kérdést, nem volna-e helyesebb, ha a város nem adná bérbe a színházat, hanem e helyett há­zilag kezelné a mozit? Mert az bizo­nyos, hogy a városi halóság erkölcsi kötelessége őrködni afelett, hogy a pol­gárok érdekei megóvasaanak. Az ilyen szerződésekkel, s különösen az azokon tul való engedékenységgel pedig ve­szel} ben forognak az érdekek. Még jó lesz. ha per nem származik mindezekből. Általános sztrájk. A jobb félni, mini megijedni élet­elvre most nagy szüksége van magyar gazdasági éleinek. Az Országos Szak­szervezeti Tanács, amely a szociálde­mokraták egyik szervezete ja n uár 2(>-i kán általános politikai tömegsztrájkot fog kimondani. Egy hét időnk van még arra. hogy az általános sztrájk jelentőségéről gondolkodjunk és hogy az áttal.'.uos sztrájk nagyjelentőségű időszakára elő­készüljünk, mert erre az előkészületre, erre az előzetes gondoskodásra igen nagy szükségünk van. A magyar gazdasági életet a leg­utóbbi válságok szinte a tönk szélére juttatták. A bécsi Kreditorenverein, a hitelezői védegylet hetenkéld 40—50 fizetésképtelenségi esetet jelent, amelyek közül igen tekintélyes szám esik Ma­gyarországra. A külpolitikai helyzet ja­vulásával a magyar pénzpiac és gazda­sági élethelyzete is kezd változni. Ks ebbe az örvendetes fellendülésbe, amely «sekely mértékben bár. de mégis tapasz­talható az egész országban, most bele­csördít a szociáldemokraták politikai tö­megsztrájkja. Nem egynapos tréfáról lesz itt szó. amelynek a polgári közönség eddig min­dig érdeklődő nézője volt, hanem egy (5 naposra tervezett, de tetszés szerint nyújtható komoly mozgalomról, amely megakaszthat az egész országban min­den forgalmat, tönkretehet üzleteket és vállalatokat ós visszadobhatja az orszá­got abba a kétségbeesett állapotba, amelybe ezelőtt egy két hónappal volt. Hogy az általános sztrájknak mi a politikai célja és mi lehet politikai ered­ménye, azt mi nem íirtatjuk. He hogy gazdaságilag a legkélségbeesettebb esz­köz, amelyet egy ország munkássága valamilyen cél érdekében lelhasználhat, az kétségtelen. Ha el is ismerjük a mun­kásság jogát ahhoz, hogy egy ilyen kü­lönleges eszközhöz fordulhat, akkor is gondolkodóba kell esnie a munkásság vezetőinek éppen ugy mint a polgári osztálynak azon. hogy egy ilyen álta­lános sztrájk eredményei megérik-e a kockázatot. Nem tudunk még politikailag sem találni olyan okot, amely a munkássá­got jogosan arra indíthatná, hogy az országot egész egyszerűen tönkretegye. De ha már a munkásságban az a nézet kerekedett felül, hogy másképen mint ilyen erőszakos módon politikai jogait ki nem vívhatja, akkor a polgári, keres­kedői és ipari osztálynak gondoskodnia kell arról, hogy a tömegsztrájk hatásait tőle telhetően egyensúlyozza. A mun­kásság elég óvatos volt és tervét jóval előbb bejelentette az egész országnak. Nem kell tehát a terv kivitelétől meg­ijedni elég ha megindokolt és jogos sé­relemből annak megvalósítására, illetve 1 e foly ására előkészülünk. Mert előkészülnünk rá feltétlenül kell. Lehet, hogy az általános sztrájk nem fog sikerülni oly mértékben, hogy az tényleg megakadályozhatná az egész ország vérkeringését. De ha igen, arra az esetre a polgári osztálynak, amely nem tőkéjéből, hanem munkájából él, tanulnia kell a munkásságtól, amely már ma kimondotta a takarékosság elvét azért, hogy az általános sztrájk idején, mikor egy heti keresete elmarad a mun­kásságnak, ne álljanak a munkások tel­jesen üres zsebbel. A polgári osztály­ának ugyanezt kell tennie. Elő kell ké­szülnie takarékossággal erre az eshető­ségre és elő kell készülnie szükségle­teinek kiegészítésére szolgáló készle­tek felhalmozásával a gazdasági élet szünetelésére. Ha pedig van még mód arra, hogy ezt a fenyegető válság, amely a belső háborúnak egyik legveszedelmesebb fajtája, elkerüljük, akkor mindenkinek aki arra jogosult és illetékes és aki en­nek az országnak gazdasági életét és jólétét valamire becsüli össze kell lógni, hogy azt a csekély javulást, amely az utóbbi napokban a gazdasági élet min­den terén tapasztalható ne áldozzuk fel ismét a politikai küzdelem oltárára. Történetek. A közel múltban két füzet is került szerkesztőségünkbe. Mindegyike egy­egy egyesület történetét tartalmazza. Me­küldték, hogy ismertessük a füzeteket. Nemrég ugyanis a l\ Ö. Tűzoltó T. ülte meg 40 éves s a napokban al'. ö. Leányegyesület tartotta 2ő éves jubileu­mát, mely alkalommal mindkét testület illetve egyesület megíratta történetét s ezt kiadta. Mindkettő megérdemelné, hogy bő­vebben foglalkozzunk történetével s ha még sem tehetjük azt meg oly széles keretben, mentsen fel bennünket a heti helyi lapok szük volta s az, hogy a jubi­leumi ünnepségek napjaiban már kitér­tünk az egyesületek történetére is. A Pápai Önkéntes Tűzoltó Testület Története. St iNzp.ru, piros köntösbe bujtatott SSoMkv las füzetben irta meg Kiss Ernő, pápai ret. iögimii. ina még esak vasárnap van 8 ő pedig keddre igérte ha/.ajóvelciét. Mily oiömkialtással fog az 6 kis fele­sége nyakába ugrani, mily kedves gügyögéssel kérdi majd álmélkodva a kis Lacika: „Papa itt . . .?" Egv kocsis ajánlkozást! zavarja ki gondola­taiból. „Nagyságos ur, nem parancsol egy komit?" Meggondolva, bogy igy még előbb teliét az édes otthonban, még előbb Övezheti a viszontlátást, beleid a kocáiba s hanyagul veti oda : „Audiassy 40." Homály borul a kis, Ízléssel berendezett boudoirra. Magas uovésii, karssii pálma szétágazó i alatl hintaszékben in Lukostalviué. Búzakék •aemei a távolban merengenek, valakinek kejie le­beg előttük. Hirtelen csöngetés zaja zavarja ki ábrándo­zásából. Fallebben • ssőoyegajtd s egy magas, osinoa fiatalember lep be. „Béla, mily va merőség ' Ily késő este jönni I vaukor, mikor uram nincs itthon! — kiáltja iji'de n az asszony, miko/.htu a zavar pirja önti el arcát maga dőlt látva előbbi ábrándozásának tár­gyát. „Kppcu azért ; meghallottam, hogy Laci eluta­zott s ugy gondoltain, hogy este egyedül vagy — monda odaléivc hozzá, mély éices hangon a i«• rti. Siettem hát ide hozzád, a te édes közeledbe, hogy már egyszer ajkaidról nyillan halljam Íteletedet, szerelsz-e, vagy uem. Mert ez rám uézve Ítélet lesz; mindig halogattad s nevetve mondtad ost­romló, kérlelő s/av aiinia. majd ha egy düi leszünk megmondod: nos nát egyedül vagyunk. Nincs ki­búvó, telelj nyíltan szeretsz-e, vagy nem: ha nem ... ugy . . . eh de nem lehet itt más felelel, mint igen, mert érzem, mert tudom . . „Hagyj el Méla!" — sőhajiá az asszony s míg szavaival igy elntasitá, addig szemeivel, azok­kal a gyönyörű búzakék szemekkel, epedve marasz­tala' öl. A férti megérté • néma vágyakozást, marasz­talását s még közelebb lépett hozzá. Kis kezét kezébe véve, föléje hajolva súgta fülébe izzó szerelmi vallomását. A szelemtől lán­goló szavakat lihegve, mámorosan, elbódulva hall­gatá a nő. Keble magasra emelkedett az eddig vissszafojtoll, de most fékevesztett, szenvedélyek árja alatl. S,/. in te magánkívül kerolta át a írti nvakát s lehúzva, magához súgta fülébe soká késő vallo­mását : ,. Szeretlek." Szenvedélyesen ölelték át egymást, hallgatva egymás szivének dobbanását, sokáig voltak igy mozdulatlanul, Majd lastan lehajtotta fejét a férfi s az első, legédcsebhh csókban forrtak össze ajkaik. Vigau dalolva magában siet Lakosfalvi fel a lépcsőkön. Hirtelen megáll s homlokára üt: „Hopp! Hiszen nekem előszoba kulcsom is van! Így nem kell csöngetnem, halkan lielopő'.lia­tok a szobába s még nagyot)!) iesz a meglepetés." Tervet keresztül is vitte, kinyitva kulcsával az előszoba ajtaját, halk leplekkel, mint egy tolvaj osont be a szobákba. Végig járta már majdnem az összes szobákat, mikor eszébe jutott, hogy nejo biztos a boudoirjá­han lesz. Nesztelen léptekkel odalopózva, felemeli a szöiiyegiijtót, már mosolyogva meg akarja szólítani feleségét — de a toikáu akad a szó az eléje táruló látványtól. A meglepett szerelmesek a szenvedélytől még lihegve ugranak szét. Az. asszony felsikoltva ájultan roskad bele a hintaszékbe. A térti lesütött szemekkel állt ott. Laknsfalvi hidegeu méri végig tekintetével, majd az ajtóra mutatva esak e szavakat uioudja neki megvetéssel. „A kö/.eii viszont látásra !" Uela mint a tetténélt tolvaj lesütött szemek­kel sompolyog ki az ajtón. <) maga is mar magához tért feleségét egy tekintetre s-m méltatva, visszavonul szobáiba.

Next

/
Thumbnails
Contents