Pápai Lapok. 40. évfolyam, 1913

1913-05-25

ve), nagy liiizilelmek áfán sikerült az alap meg­vetése. Minden intézménynek a sorsa leginkább attól függ. bogy mennyiben sikerült a kellő időben, a kellő helyre olyan egyéniséget találni és odaállí­tani, aki rátermettségével és lelkének kiválóságá­val legott a helyzet magaslatára tud emelkedni s biztos tapintattal eltalálja a helyes utat és mó­dot, amellyel a reá bízott feladatnak sikerrel meg­telelhet. K,bböl a szempontból véve, kiváló sze­rencsének mondható a Veszprémi Dalegyesület életére vonatkozólag, hogy kellő időben megta­lálta azt a férfiút, II. A.) aki ugy hivatalt és tár­sadalmi állásánál, mint egyéniségének tekintélyé­nél és sokoldalú kitűnő tehetségénél fogva, mintegy praedesztináka van arra, hogy vezére legyen a magyar dalügynek és ezzel a V. D.-nek Nehéz, de eredményes munka volt az elmúlt tiz év a V. I). életében. Nemcsak megszerezte ez idő alatt a veszprémiek őszinte rokonszenvét, ha­nem az ország dalosai előtt is már több dalos­versenyen megmutatta azt, hogy vau az egyesü­letben erő és akarat, sziv és lélek az é,les megy a r dal művészies ápolásához. Most pedig a dicső koronát helyezi a V. I). tiz éves működésére azzal, hogy a Dunántúli Dalosszövetség dalversenyét városunkba hozza. Mert nein szép eredmény-e az. hogy a V. D. megdöntötte városunkban a többség ama ferde nézetét, hogy a dal kultusza „munkás" vagy „suszter' foglalkozás és hogy az „ur" csak a bor mellett dalolhat s az éri el a legnigyobb rekor­dot, akt rekedtre áztatott gégével erősen tremo­lázva kivágja a magas a-t, vagy vastag, dörmögő hangon hozzáadja a , suszter basszust." Hála a jó istennek, a V. D. tiz évi műkö­désével bebizonyította, — dacára a sok gúnynak, idétlen megjegyzéseknek, ócska vii ceknek, me­ly-ékben részesült sokak részéről, hogy a dal is iehet uri foglalkozás. Megmutatta az egyesü.et. hogy bármilyen kabátos dalostól jön is a dal, az megigézi és együvé forrasztja a sziveket, minta mesebeli bűvös gyürü. Avagy van-e Veszprémben meg olyan elfásult, sziv. amelyet meg nem fog rázni, ha a június hó 27—-80-án lefolyó veszp­rémi dalversenyen tiOO dalos ajakán egyszerre lel­zendül „Hazadnak rendületlenül" magasztos dal­lama, vagy pedig az „Isten áldd meg a magyart" tájéi panaszban kitörő zsolozsmája. Világszerte elismert és bebizonyult, tény, hogy különösen a magyar dalnak vau meg az a s nem mer a szőnyegre lepni. Ijedt s kipirult arc­cal hallgatja a beteg szakadozott szavait. — Hallod IV Ide gyere. í'lj i le az ágyamra, nieséltk majd neked valamit. Tisztelendő ur addig fáradjon ki eyy kissé. A pap kiment. — Nézz ide kis Iia in, én érzem megfogok halni, én ... én a te apád vagyok szivem. Igen igen, ne félj, csókolj meg szépen. Igyni. Meg egy­szer. Hajolj ide á mellemre. Igen. édes fiam én atyád vagyok s akit te apádnak hivsz az csak nevelöd. Nem kell titkolnod tovább, csak amig eltemetnek . . . Tudod hogy szólíts hát '.' A kis tili szepegő hangon felelni akart, meg nem is. Szeme tele lett könnyel s csak ennyit felelt: — Igen én tudom, hogy te vagy az apuka, hiszen minden este imádkozok érted a mnmuská­val ... A beteg görcsösen szorította melléie a kis barna gyereket s a meleg könnyeik egybeolvadtak egv hosszú usőklian. Menj aranyos kis fiam az anyádért is. Siess, nagyon siess ! Megjött az asszony. Kisirt szemeit kétségbe­esetten meresztette a Páterre, aki némán inteti kezével, hogy ne jöjjön közel az ágyhoz. Miért".' Mi huj? Csak nem fordult rosszabbra a helyzet, Janika menj c-okold meg. Avagy elesik taláu? Titztelendö ur nos':' mi van a/, úrral ? — Ceilt! Térdeljetek le. Ery kukkot sem. Csitt! Fiam ne közelíts most ide ... a gról ur ... meghalt . . . ­,ataz>liatása, hogy elbájolja, meghódítja, magu­,al ragadja mini. aki vsak halija. Nekünk magya­'oknak tehát többszörös okunk van. bogy minél iltaláuosahbá tegyük és minél magasabbra fej­esszük a magyar dal kultuszát, mert ezuhal uem­•sak nemesen gyönyörködtető művészeti oélt, ha­IIEM a nemzeti eszme érvényesülésének szent Igyét is szolgáljuk. Ki ne fogadná) •! SZt az igazságot, hogy a Jal a lélek emelkedése. \ legédesebb érzelmek lalban hangzanak e|; ezért van éneke az erőnek •1 örömnek, de főleg van énekem ifjú szép élet­nek; azer' van éneke a tavasznak, az ifjúságnak, n párzó madárnak: azért van éneke a bősnek, a diadalnak. S az emberi lélek, mely az imában Istenhez emelkedik, az emelkedettség érzetét is 'lalban önti ki. A legfölségesebb és legmélyebb imák némák nem inára Itak, hanem zsoltárokban s hytnnuszokban törtek ki. Hogyne volnának éne­kei a nemzeti léleknek is. Hogyan hiányozhatnék OTT a dal. ahol a népek szenvednek vagy örven­deznek, hogyne zúgna lói ott, hol a népietekben izzik a bar tok szenvedélye, ahol bug és SIR MILLIÓK bánata. Azért az a NEMZET, melynek nincsenek dalai, az még nem ébredt FÜL lelkének öntudatára, az még kiskorú : sírni tud, de énekelni még nem tud. Az ilyen nemzetnek MEG nincs művészete, MERT a művészet eleő megnyilatkozása a dal; az hang­zik a bárdok koraijában, az ESENG a trubadúrok énekében. NEM lesz-e TEHÁT FENSÉGES az. amikor LEL­csendttl százak ajakán városunkban a magyar dal: Nemes versenyre KELNEK majd a dal derék kato­nai, babért érdemelnek érte. A babért ugyan MEG NEM tűztük homlokukra, de MIELŐTT ezt tennénk, hívjuk ÖLELŐ SZERETETTEL kehiünkre őket, testvérein­ké', A nemzeti magyaros büszkeségben: testvé­reinket A magyar dal ktil'uszáb in, testvéreinket a nemzetacélozó kultúra teljesítésének in.igas/.to­vállalatában. Nem lesz-e gyönyörűséges latin, hogy a ma, gyarok magyarokkal fognak szemtől-szembe ál lani. hogy versenyre KELJENEK atölött. váljon NIE lyik tudja EGYIK nag} nemzeti büszkeségünké: a magyar dalt magasabb pia lesZtálra helyezni ÉI mig szivünket lelkes öröm járja ÁT. lelkűnknél MELYSEJRES gyönyörűségére fog szolgálni a nagy SZAHASII ZENEI élveset. fogadjuk tehá majd dalostesl véreinket azza AZ ÉDES magyaros vendégszeretettel, amelyet lel­kes, önz.'tlen, nemes munkájukéri méltán megér demelnek. Fogadjuk OKÉT A rokoni érzés INELE«. SZERETETESEL. MERT dalaik szárnyam repül lelkűül az ÉG felé; dalaik susogó varázsa csókdossa leg­SZEBB nemzeti almainkat: dalaik lelkesítő ereji acélozza karjainkat ES annak szikrája gyújtJF lángra bennünk a legnemesebb lelkesedés LOBOGI LÁNGJÁT. Örüljön sziv iink. hogv egész daloló hada fogadhatunk falaink k Izé, daloló hadat — e küz ködő világban. Mas hadakhoz hozzászoktunk már. de akii énekelnek, akik vigasztalnak s enyhítenek, ai olyan bad méltán les/, csodálkozásunk tárgya • elismerésünk biztatója, Ha a DALOSOK százai látni érezni FOGJÁK őszinte szeretetünket, rokouérzésün ket, majd annál lelkesebben FOGJÁK ajkukra venni .Daloljatok, daloljatok, szálljon égig dulotok . . .' • Színház. Már közeledünk a színházi évat vég*; léié. de még mindig nem konsta tálhaljuk, h«gy ;i színházlátogatás dol gában beértünk volna a rendes kerék vágásba. Már .'14 előadásban volt résziini s ebből 9 eseti újdonságokra, 12 pedij. isinéllésekre s mindamellett osaknea löbh voll az üres. mint a lelt ház. Tál a j"bb erők hosiv/as pihentetés:e isegvil oka a hidegségnek, mellyel köztfnsé giiuk a színház iránt viseltetik, No. tán az Kva (tegnap) meghozta a meleget, konkurrálva szent Orbánnal. Részleteink az elmúlt hétről (máj. 17-líd. bezárólag) ezek: A mexikói lány. Szombaton és vasárnap ismét operettujd >u­sag került szinre: A mexikói lány o. operett, mely bár magyar munka, Amerikában játszik. A zavaros operett dalaiban fekvő szövegből, MII­nak érthetetlen volta miatt nem tudtuk közelebb megállapítani, hogy melyik állam miniszterelnö­kéről van szó, a ki minisztertársaivai valóságos OperettügUrakkalj együtt tanácsot ül. melyben bejelenti, hogy a mexikói habomra Vonatkozó fontos iratok elvesztek, megkéritésükre detektív­osztályt szervezett, női alosztállyal stb. A D jt osztály vezetője egy mexikói lány volt, mely >e az egész állam miniszteréétől belehabarodott. De szép is volt Albert Böske- a mexikói lány, kitüuően is játszott, gyönyörűen énekelt, pom­pásan táncolt, csak éppen a puskája nem SÜLT el. a miért az ügyelőt, vagy kit a stiupadról meg is szólta, ki szólván a kuliszak mögé, hogy „köszönöm!". Tihanyi mexikói ATTASÉ voll a méltó partnere. SZALAY a detektivfónök ugyan­csak kielégítően játszott. Szép, sőt nagyon »7.. \> volt < 'óra, EGY énekesnő szerepében Sellő ltené is. Faludy'a miniszterelnök szintén jó volf. Kö­zönség KÖZEPES számban volt, A tanítónő. Hála Isten, nem egészen IGY van ma MAR Magyar írszágban, mint azt Bródy Sándor meg­írta. De HA IGAZA volna is minden téren, nein szép tőle, hogy a „Diosértessók"-et, a kereszt­vetést, a n Miatyánk"-ot, vagyis a keresztény, ez esetben a ROM. KATH vallás legjellegzetesebb s IGY legtiszteletreméltóbb sziveit OLY ! d'íslegeseu SOKSZOR, S néha oly komikus helyzetben ÉS kö­rülmények között applikálja, hogy azok nevet­ségessé -.álnak. A mi azonban a darabban jó, AZT Harsányi GIZI. a címszereplő alaposau KIAK­NÁZTA. Bámulatos finomsággal dolgozta ki és ját­szotta el A nehéz, de hálás szerepét. Ki délVI Kálmán a káplán nem nagy saimpátliiát keltett már CSAK lehetetlen egyenruhája miatt SEM. A reverenda, A cingtilus. a kóláié MIND-MIN 1 ngy állt rajta, hogy meg karrikaturáa operett figurá­nak IS rossz lett volna, NEMHOGY színműben, vagy falusi életképben, mint AZT A szerző ne­vezi, visszatetszést NE keltsen. Lám T«bory a plébános; milyen korekt Öltözetben jelent MEG! A szereplők közül egyébként Fodor OSZKÁR, AZ ifjú töldesur VAIIK ki jól átértett szerepével ÉS helyes játékával. Említést éldemel lneg T iray i.a szolgabíró • ésSorrJenő \ TANÍT > A Barótby i pár a színpadon AZ ifja földes ur szülei SZINTEN !jó volt. Kis szerepében is kedvel volt Bátb 'M Miéi és csinos VOLT Csengeti STEFI. Előadás UTÁN Mister <->ATISE, indus térti fiaztulahangon néhány szép dalt énekelt el női ruhában, IDEGEN, ANC >l, francia és német nyelven, továbbá .Mister John Wortley afrikai néger táncművész mutat itt be .néhány exotikus táncfajtát. Midkét művész az újdonság, ritkaság ingerével hatott a k izönségre, ! mindamellett azonban elismerjük, hogy művésee­tűk mesze túlhaladja a tucatimitátorok produk­I cióit. Luxi mburg §róffa. Lehirdarab volt kedden. Sajnálatosan ke­vesen jöttek el a színházba, I. igy ve^ig nézzék ezt a bár eléggé ismert, mindamellett azonban nem érték nélküli operettet. Még a hétfőn sze­repelt indus és néger táncosuk, kik kedden újra I produkálták magukat, sem tudtak vonzani. Az Ielőadás különben elég jól ment. Tihanyi a cím­szerepben, Albert Böske mint Ju'iette és Irányi mint Angela excellált. .4 cigányprímás. Szerdán negyedszer ment A cigányprímás még pedig csaknem telt ház előtt. Két héttel ezelőtti jóslatunk tehát valón valt. Seri szerepéi A.beit llöske EDTA. ELÉG jól ugyan, de nem kell

Next

/
Thumbnails
Contents