Pápai Lapok. 40. évfolyam, 1913
1913-05-25
tők hazánk minden egyes részeiben. Ks ők. dacára a törvényeknek Mio« untalan egész ungenirt lolytatják R jó jövedelmező aknamunkát. Ks itt isme a statisztika szomorú adataival jövök Szabolosmegyében hány katonaköteles egyénnél lett kikiáltva: Amerika. Mondjuk, bogy olykor-olykor utói éri őket unemezis, mert a kormány nem huny szemel ténykedésük fölött, sok kellemetlenségei okoz a különféle kivan dorló társaságoknak, és ami éppen 8ZÍI1tén nem ritkaság a sajtó őrködő szeme is nagyon gyakran lecsap rájuk, vájjon sok nehézséget gördit munkájuk elé, egyik sem ül összetett kezekkel. I>e mit tehetnek eme nj, provokáló furfangosságuk ellen, hegy ők licitálnak lefelé? Nem régiben még Iliö koronában került a hajójegy, most már redukálták 105-re. Kell-e ennél még vaskosabb csábítás és a törvényeknek itt máile van téve a határkő, itt már nem tehetnek semmit. Minél jobban szigorítják a kivándorlásra csábítók büntetését, annál több rafinériával dolgoznak ők azok kijátszásán, lu már a mai törvények leSUJtó szava nem jelent semmit, elhangzik hatástalanul a nagy semmibe, amit jnás néven világűrnek neveznek. Licitálnak lefelé és mint a hiénák ráfeküdnek a mi szegény magyarjainkra, akik bármilyen szegények is legyenek, s\ kivándorlás halálmadara viszi őket, inert IDŐ koronájuk még mindig van, viszi őket a tengeren túlra, egy szabadabb állam léié. ahol napsugarasabb az élet, a mezők liliomai szebhek. illatosabbak mint a szegény magyar földön és mi egyszerit' esak azon vesszük észre magunkat, hogy idehaza nem marad csak té>i és oláh, szerb és tói. M A zenélő óra. — A ,.l' i | :i i L a p <> k* eredeti lirr á j a Irí i Holly József. A szobában félhomály uralkodott. A sótétplüs bordó függönyön áttörték magukat a napsugarak, mintha végleg széjjel omla-ui nem tudnának mielőtt bucsut vesznek a ven barokk stílusban épült maaaiv palotiitöl. A szobában ketten voltak, a bete.', meg Ferenc bnrál a házi gyóntató. A vén táli óra éppen zenélni kezdte a hetet. Egy ősrégi finálét játszott. A pap elállítani akarja a halk mázaikat, de a beU-o tagadólag oda szól: I erenc Páter, n« bántsa Hagyja hadd játszón, u] tudja nem-e utoljára hallom. Hadd j.ít-zon. Istenem tudja mi jutott az eszembe'.' Rokokó s krinolinoa hölgyek, parókáa férfiak, a finálé, a körmagyar. Igen ebben a teremben tartották mindég a mulatságot, Három eves voltam. Azóta minden megváltozott, pedig Otak húsz esztendeje. A régi világból semmi sem maradt meg, esak az a zenélő óra, meg a képek, Fereno Páter mondja? Mi varázsolja azt a szép s kellemes derűt ennek a sok dedatvaiiiiu .n az arcára'.' Őszbe borult valamennyi. Milyen sokáig is éltek azelőtt az emlierek. Nézzen meg engem. Huszonhárom éves vagyok, már is megyek. El kell mennem. Igen én érzem, bogy meg fogok 11:1,1. Iligyje el nem sajnálom. Mit sajnáljak ? . . . A beteg felsóhajtott 1 ugy tett mintha valami nagyon nehéz teher nehezedne a mellére. A páter az ima zsámolynál térdepelt s két tenyéréintemette az arcát. Az óra egyre játszott. Mélabús lafraaso szerű melódiát pengetett. A nemei»tis/ta A magyar dal ünnnepe/ 1 Irta: G»ü Sándor, u veszprémi IIHII g.v csiilet karnagya Ünnepre készül á dunántúli dalosok serege. Hét, nyolcszáz dalos találkozik jövő hó 27-én városunkban, "kik a magyar művészet cégére alatti vérbeli összetartozóaágukról, lajilag együvé forrasztott nemzeti mivoltukról, a magyar énekművészet haladásáról tesznek tanúságot. Eddig sohasem tapasztalt nagy érdeklődéssel készülnek R dalosok a X. Dunántúli dalosünnepre, hogy ősi varosunkban egymással \-er>eii\re kelve, ujabb fenves diadalt szel ezzeiiek a magyar dalnak. A hazai dalilgy történetében igen nagy jelentőségűnek ígérkezik e-z a dalosuinep, mert a dunántúli dalárdák szilié-java f..( tanúságot tenni a; szépséges magyar dal elöadásbeli művészetének) ujabb baladásáról s hazai elalügv iiukuek örvendetes fejlődéséről. Az. bizonyos, hogy a dalosegyestlletek min ib-niitt. ahol megállapították, kettős : politikai és művészi céllal s teladattai indultak a világnak. Politikai céljuk hazánkban : a magyar társadalom széttagolt rétegeinek egyesítést, a magyar érzés fokozása,-a lömeg megmozgatása, felvillairyoaása. IIa valamikor, ugy a jelen politikai életünkben van nagy szükség a magyar dalnak erre a nemzeti missziójára: amidéin a nemzetiségi áskálódások, a külföldről importált nemzetközi eszmék s áramlatok a felszínre hozott salakkal iiieguiéteIvez.ik a józan gondolkodó magyar népünknek lelkivilágát. A magyar dal ebben a harcban istenÍtéletként lazítja meg a nemzet életéi Vesaélyeeö vulkanikus .-róket. végiom a»lm kergeti a közeledő felhőket, lerontja azokat a tényezőket,, amelyek a ncinz-ti lét a önállóság épségét veszélyeztetik. l'gy a „Magvar Dalosegyesületek Oszágos Szövetséged mint a _ Dunántúli Dalosszövetség" nemzeti misszióját lő leg városaink érezték leginkább, akik versenyre kelve egymással, az. anyagi. áldozatok kiapadhatatlan forrásaival segítségére I voltak a nemzeti ügynek, amely nehéz munkájával a magyar faj históriai szupreináciáját segi- j tette diadalra — az ország minden részében. j A legnagyobb dicséret, illeti hazánk dalosait, a magyar művészet lelkes fiait, akik a magyar erkölcsi fegyverével, a magyar Géniuszt a 11 m' A Veszprémi Ilii lap mult Inti számából Tettük át (Midinknek ezt uz aktuális cikkét. hanghullámok befutottak a kissé nehézkesen be-1 rendi zett nagy ssobát S a klassiciziuusba kontárkodó akkordok szinte hozzá ölettek az ősök derült I s ártatlan arcához. — - Ferenc Páter! jöjjön ide, ide melléin, lluzza erébb a széket s beezéjen valamit. Igaz, hiszen nekem gyónnom kellene. A pap odaült az ágy mellé s egy latin imát morgott. A kuszált hajú fiatalember melle zihál, s szemei beesettek, s szava szakadozott. — Igy ni. Hallgasson ide. Bűn az ha . . . ha ne haragudjon nem tudom, nem merem kimondani, bocsássa meg anélkül, hogy meggyónnám. — Nem gróf ur azt nem tehetem. A jó Isten csak azt bocsátja meg, amit meggyónnak. — Iligyje el, az nincsen rendjen. Hogy adjam el'i mondani valómat, mikor oly osunya még gondolatnak is. Különben elmondom. Maga az en tékozló és parázna élelem ugy is ismeri. Mindezt azonban még tetézi egy becstelen tettem. De mégsem, ez nem becstelenség. Ez nem csúnya. Ugv-e nem'.' Nos, feleljen? Nem hallja? — Megbocsát, még azt sem tudom, hogy mire teleljek ! — Egy törvénytelen gyermekem van. Mit néz c iy ijedten'.' .Nem bűn volt a célom, hanem a szerelem, [geuis., . Különben mit tudja Uu, hogy mi a -/ereiéin, t'.-y-c nein Ittdja. ? A gyermek IMI lett. Mo«) négy éves. Iliin ez? Hűn apunak lenni? Iliin utálni azt. akit nem szerelünk 1 Hűn imádni, bálváuyo/iii egy , ( lyan valakit, akii elleneznek a szüleim meg az egész rokonság', liiin titokban csókolni cgv olyan gyermeket, kinek nyilvánosság előtt lorToröm az apja? E titkot én tudom. az. asszony •etiébredés és alkotás nagy korszakában érvényre juttatják. Bizonyára szép és magasetos, de egyszersmind nagy feladat, mely a dalos egész akaraterejét és odaadását igényű, hogy a dalos, akinek életpályája nias-más téren jelöli ki a tevékenykelést, B hivatásszerű pálya terhei és gondjai mel,ett egyszersmind eme feladatnak is megfelelni képes legyen. Lássa meg a nagyközönség a veszprémi «lalItmepen, bogy valamennyien testvérei, életrevaló izoméi vagyunk annak az óriási láncnak, amely t nemzeti kultúra s a nemzeti művészet hatalmas kapcsaival összetartja, összeforrasztja e hazának minden egyes magyarul gondolkodó es érző tagját és arra lelkesíti : élni s halni a magyar hazáért. Elégi igazság uz. hogy a dal művelése és terjesztése egyik leghathatósabb tényezője a magyar közművelődés előmozdításának es nemes jélzata az, hogy a dal hódító hatalmával a hazateret etet, és a magyar közművelődést fajunkban ipolj . más ajkú polgártársakban pedig felébressze ss azokkal megkedveltesse. Mert az bizonyos, bogy a dal az az anyanelv, melyet, mindenki megért, mert ha a szót lem is értt-ué. de a lelket kiérezué, azt a lelket, nely h ritmus hullámain vibrál, mely száll velük i emelkedik rajtuk; magával emel mindenkit, iiogy elringasson bánatunkban és örömünkén egyaránt. Megértjük az érzést, mely a hangok larmoniájuuak szépségében jön felénk és akinek szive van. uz meghódol neki. Méltán örvendezhet tehát városunk aprajatagyja, hogy városunk falai közé jönnek a iiia*yar dal lelkes bajnokai. Ezelőtt, tiz évvel, amikor a veszprémi Dal'gyesület bölcsőjét ringattuk reménytelenül — álmodni sem meitünk volna arról, hogy a 7, D. tiz évi működése utan egy veszprémi dalversenyt mutat hat tél eredményül. Mert. a veszp•énii dalüliuepet teljesen u V. Dalegyesület ja,'ára kell irnunk és azt teljesen a tiz évi fáradiágos, küzdelmes működésének gyümölcseként élezhetjük, amely sok-sok időn at maradandó miiek gyanánt fog majd lelkünkben gyönyörűiéges harmóniákban vissza vissza csendülni. Hiába igyekezett több jóakaratú lelkes dalos izelótt Veszprémben férfikart megalapítani, mert lálát.lan talajra talált s az a dolog Veszprémben gye keret nem verhetett. De végre az 1903. év roll az a szerencsés idő, amikor Isten segitségé- Ou l'a'er. A gyerek nem tudja, de ma estére ludlara adoin. Nos? Beszéljen? Bün-e vagy nem >iin '.' Mininek hüu ez tiatu, de menti, enyhíti •selekedetet a kétségkívül megállapítható igaz éro-s. (>u átgázolt az emberi törvényen, hogy eleget egyen a természet törvényének. A beteg arca felderült s egy örömkönnycsepp .uiggyant a szemébe. — Csitt! Ezt csak (>nnek mondom gróf ur, nert az én felfogásomnak a világéval egyezni kell, miely e cselekedetben semmiféle enyhítő körü!néuyt uem talál és a legridsgebbea kiraoedja az téletet, hogy az büu és bűn! Lássa ez az emberi örvény. O11 ezt átlépte, egy pillanatra nemes benső isztöne utan ment ... és már B világ előtt hűtősnek ke'l lennie . . . A beteg szinte lázban égett az örömtől, a igyan csókolni szerette volna a pátert. — Hivassa be kérem a sotl'.írömnck mondott int. Az udvaron kiáltsa a nevét hangosan. •lanioinnk hívjál?'. Kiesi fekete szemű gyerek. Hivja ic rögtön. Ugy érzem, hogy meg nem érem a loluapot, en elbúcsúz..111 meg utoljára tőle. Kiáltsa 1 nevét, kiáltsa hangosan. A burái elment Egy pillanatra csend lett. lejött az inas s meggyújtotta a lámpát. Kinn már Ötét letl minden s a távoli házak feketébe öltözék. A sin csendet csak az óra egykedvű tik-talolása tavait a meg, meg a beteg szinte hangos elekz-te. CaoftZOgást hallotta folyosón. Belép a látsr meg egy fiúcska. — Jauikáin gyere idei A fiúcska félénkcu forgatja kezében kalapját
