Pápai Lapok. 40. évfolyam, 1913

1913-04-20

PÁ PA I L A POK Papa város hatóságának es több pápai s pápa-videki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Ooliiberír Gj\il« papirkereakedéae, Kő-tér SiQ-ik szám. Telefsr- 112 szám " A szerkesztésért feleit* laptulajdonot: "** "^tíOLDBERG GYULA KlUizetésok és hirdetési dijak a iap kiadAlüvRtalaliex küldendők. A »p ára: egi-az évre ÍJ kor., félévre ti k., negyedévre .i Nvilt-lér soronként 10 fillér. — Kgyv* szám ára 39 1111 • . « TÁRSA és okleveles mérnök mérnöki és épitési irodája /Széclién.3ri-tér 5 ssámj Páp" [ un n| • földméréseket, parcellázásokat bir-- "A 2

' t°

k

' és határrendezéseket, községi, köz- és dülo-ut kitűzéseket és mindennemű földmérési mérnöki munkálatokat. Pusztul a magyar nép. Szomorú dolog, hogy ujabbésujabl aktualitással üti fel a fejét a kivándor lás problémája. Magyarország jó piacai emberkufároknak, ezt bizonyítják a: utóbbi napok eseményei. Eddig két ha jóstársaság versengett az emberanyag ért, rövidesen 30&-kai lenyomták aj utazási árakat, ugy bogy ma már KM koronáért viszik ki a jobb hazát kereső' ket. Most az állam egy harmadik !ár saságnak adott koncessiót s ez még nagyobb lendületet ad a kivándorlási ügynökségek versengésének, akinek irodái elárasztják a főváros központi pályaudvarának környékét és ügynökeikkel az egész országot. Olcsóbb lesz a kivándorlás. Szomorú örvendetessé^, gyászos gazdasági eredmény! Vagy 40 éve annak, hogy a kivándorlás kezdetét vette, éí azóta rendszabályokkal, intézkedésekké: I.r.'ibálV.k ellene lenni. .\z igy megrendszabályozni meg kisértett nép még mohóbban kapott a kivándorlás tiltott gyümölcse után, ugy okoskodván, hogy amit olyan nagyon tiltanak annak igazán jónak kell lenni, hitt tehái inkább a csábító nyomtatványnak, a hajójegyárusitó ügynöknek, az Történet egy budai utcáról. A tin már egy negvedórája állt a kis földszintes, pislogó ablakú ház előtt, a sarkon és ti? per« óla már tétovázott, bogy menjen-e vagy maradjon. A másik utcasarkon bosszú, nagygombos s/iiikr köpenybe most fordult be a leány. Vigyázva, óvatosan lépkedett a hegyes, térdén lerakott budai kövezeten és kedvesen, megszokottan mosolygott :i fiúra. A fiu arca felderült, szemei kinyíltak, érezte, hogy a leány elé kellene mennie, akart is, mégis ott állóhelyében várta meg. Kezet fogtak. A leány ntegigaattotta a kestytljet, körülnézett, megnézte a kis házat is farkasszemet nézett a piaci ablakokkal és azt mondta : — Milyen kedvet hely ez! Nagyon erdekei lehet itt élni. Ezek a hegyek itt körös-körül elválasztanak bennünket . . . mindenkit, aki itt van. attól a füstös, villanyziigásos, kocsitnenydórgéses világtól, ami ott tul van. Hirtelen ránézett a tíura. — Jenő, miért találkoztunk ma itt? Még csak egyszer voltunk együtt Hildán. .lenő, miért találkoztunk ma itt? őt zsaroló korcsmárosnak, s ha máskép nem, uzsorakamattal megszerzett köli csönpónzen vándorolt ki es horribilis • árakat fizetett az öl a határon átesem; pészö lólekkufárnak. Mi sem természetesebb, hogy az igy kiszökött, szegény népei a hajúig való útjában megzsarolta, kirabolta mindenki. Ennek a rendszerűek lett a következménye az is. hogy az Amerikába érkezei; kivándorló olyan emberek kezeibe került, akik öt kiszipolyozták, leiette gyámkodva. Azz il ijesztgették, hogy haza sohasem mehet, mindezt azért, hogy i 11 maradván, tovább is élősködhessenek rajta, he ez még nem minden. A megfélemlített kivándorló ki lett oktatva, hogy hozzátartozóit milyen uton-nlódon hozassa ki. — í hogyne, hiszen hajójegyet vásárolt, a mi I mellett jó nyereség vau. Ezen a réven kerültek tótjaink, a már már rendszeres hálózattal bíró pánszláv propoganda polyp-karjai közé, igy történt, hogy az északkeled vármegyék tót lakossága, a mely odahaza hírből sem ismerte a pánszlávizmust, lapjai és lelkészei vezetése alatt egyre-másra alkotta j meg a pánszláv irányú tót egyleteket. Az Amerikába kivándorolt tót papok íhV'o-a ma. ha nem is szívből, legalább Jenő nem felelt azonnal, karját nyujtottta a 'eánynak és megindultak. Szótlanul mentek egymás mellett. Osr. volt. Sok elsárgult levél fenve, sok elhali) madárdal hangja úszott a levegőben. A nap olyan volt. mint egy kálvini, egy izzó kályha, amelynek melegét csak messziről érezzük. Az apró fehér házfalak nem vakítottak, árnyék nélkül törtek be az utcai levegőbe. Jenő lassan ránézett a leányra és akkor felelt: — Messze akartain menni Pesttől. Ott ismerkedtünk meg egyszer régen és én ma messze akarok lenni Pesttől. Ezek a fák itt olyan szépen néznek ki a fehérre meszelt kerítések mögül reánk és nézz el messzire, milyen egyedül vagyunk. A leány felelte : — Délelőtt van és ilyenkor zöldek, fényesek a fák a Városligetben és puha, gömbölyű kavicsok [ropognak a lábaink alatt. Nésd, már egészen össte' tört a cipőm bőre ! A fiúnak eszébe jutott a Városi iget és egy másik leánynak a karja és nem telelt az utolsó megjegyzésre, hanem azt mondta : A Városliget bokrai sötétek és zugnak. A Városliget bokrai közül revolverlövések durrannak elő és kiszivárognak keskeny vércsikok. A Városiigetet villamos Kinek ecnriljak négyszögletű keretbe és utjai kanyargósak, bi/oiiytahinok. En nem tudok színből, a pánszlávizmust szolgálja. Van egypár magyarérzselmU tót pap, de ezek ha tehetnének is valamit, nem mernek, hiszen a pánszláv propoganda ellensúlyozásában hazulról semmi segítségre nem számíthatnak. Hogy aztán a haza. állandó tartózkodásra, vagy látogatóba, jött pftnázláv érzelmű tót milyen felfér? dulást képes csinálni falujában azt ugyhiszem felesleges részletezni. Ha ott valami történt, a mi a viszonyokon némileg javított, az a haza? fias magyar sajté) önzetlen munkálkodása volt. ennek kellett, egymagában, még az erkölcsi elismerés minden reménye nélkül szervezni, védeni kivándorlóinkat. l)e hiít mindez csak esópp viz a tengerben. Népünk ki van téve a megzsarol" tatás, a kizsákmányolás, az erőszakosikodás minden nemének. Az a korcsmáros aki a lalukat uzsorájával tóiikre telte, utána jött kivándorlóinknak s letl [belőle tói hazafi a hogy az üzlet érdeke megkívánta. Nyitott boltot, mellette „bank

a-ot. persze tőke nélkül, lett belőle tolmács, ügyvéd, ágenssé, hajójegyáruló ügynök. Száz módját találta ki a pénzcsiuálásnak. Tanúja voltam egy esetnek, amidőn egy ilyen „bankár

44 azért, hogy határozottan beszelni akkor, mikor az ut lábam előtt százfelé oszlik, kedvetlenül, céltalanul kanyarodik. A leány közbeszólt: — Hiszen sohasem s/jiktál határozni. Sonaten szoktál hangos szóval célt kitűzni, sohasem H7okt:il egyenes lépteteké] egyenes utcákat végigméregetni. A fiu azt gondolta : — Ma egyenes utcákon akartain menni. £s eszébe jutott neki egymás leány karjáét eszébe jutottak neki rózsaszín villaml'ényes pesti utcák, amelyekben el lehet tüuni sokaknak a sokak között. A' leány ránézett a liura, kissé megránt >tta a karját, azután folytatta: — Egyszer voltunk Budán. Mikot először kértél engem, mikor először mondtad, hogy engem akarsz ... És én a/nap a tiéd lettem . . . En nem tudón • • . Ekkor közbevágott a fiu : . — Miért lettel az enyém? Es a leány igy folytatta tovább: — Én nem tudom miért lettem a tiéd. Itt, ezek a budai utcák . . . Messze volt az utca, egész más illatok és hangok voltak benne és virágos, érintetlen ta\asz volt benne. Az a kék ég oly közel volt akkor hozzánk, ugy éreztem, mintha se'y.