Pápai Lapok. 39. évfolyam, 1912

1912-12-29

titkos választójognak vérvörös hajnalát! Hitünk és meggyőződésünk, hogy az 11 j eszmének napsugarai he fognak ha­tolni a sötét zugokba, világosságot fog teremteni mindenütt, ahol eddig fsak a félhomály penészgombái szaporodtak. Világosságot fog gyújtani az elmében, polgárokká emeli azokat, akik eddig csak léteztek, de nem elteli. Az eszme régen a levegőben volt és most már megérlelte az idő. Most már jönnie kell. most már nem létez­hetnek akadályok, és anno lí)13-tól Ma­gyarország társadalmi rendjének törté­nelmi metamorfózisnak kell végbemenni. Hiszen az idő nemcsak maga a törté­nelem, hanem egyúttal annak nagy bí­rája is. aki inegvesztegethetetlen és kér­lelhetetlen, aki biztos kézzel rendezi a komédiát, amelyet el kell játszanunk az élet színpadán. Xem emberek csinálnak történelmet: az emberek esak exponen­sei a kornak, az időnek, és ha valaki bele akar kontárkodni törvényszerű le­folyásába, azokat irgalmatlanul elsöpri. Igy h'szuek az utolsók elsőkké és igy dőlnek le a Herostratosok. Igy születik a jövő, amelyért harcolunk, amelynek mindannyian a közkatonái vagyunk, s amely egyszer szintén jelenné lesz, ame­lyet szeretünk rózsásnak hinni, s ame­lyet el kell viselnünk akkor is, ha csak gyászfátyolon átjátszik velünk a remény esi Höge» fénye. Elvégre minden csillogás hiúság. x\z emberi hivatás nem más. mint be­tölteni az idő űrjét, hozzáadni a maga végességét a végtelenséghez, amelyet évekre osztunk, s amelynek mindegy, hogy ennek határkövénél vesztett élet, rombadőlt remények, nyomorúságok és bajok emlékeit visszük magunkkal az uj esztendőbe. Es akármilyen is volt az elmúlt esztendő, nekünk mégis kedves, mert mi éltük végig, mert a szenvedé­és bonyolui ennek II világnak a sorja, remije, még I megesik, hogy ezek a gonosz, bátor, rongyos liekók, alkaiuiniuliiiii nem a sárgakaláasos reminek fordít­ják azt a félelmetes, lenyes es é.es, különös sser­sMíniot. I I. A vonat u kétségbeejtően józan és lomha vicinális végső erőfeszítéssel bceammogott a kis fuluai állomás pcrmnjára. Az altöítli falvak népe előtt meg mindig első­rangtl ssenaáekí a vonat. Vasárnap, vagy más ünnep­napi délutánokon a falu apraja-nagyja a perionon . -g -a/./.a a Vonatot. Ib/.miyos telő tisztelettel es •ettaakedó irigységgel meri végig az utasokat a perroa népe s kiváltkép az 1. osztályú kocsik bár­sonyos Világa felé röpködnek gyűlölködő, avigy ámuló tekintetek. Nyári dologidő, meg hétköznap is lévén, OSUttal néptelen volt a/, állomás. A hiva­Lalos szemelvek, u karszalagos altiszt, a petróleum­ampákat törölgető munkás s a váltók előtt vörös obogót lengető pályaőr automatikus p • lanteriával .e.'ezték napi robotjukat. A tikkadt levelii törpe ilatanok alatt hárem mezitlabos, szurtosképü gye­rek kapaszkodik egy munkásember zubbonyába, ki •gy dologtól elhúzott, vézna asszonyt vigasztalgat. időnk volt bőven, mert a mozdonyt, vagy ihogy az Állóidon hívják a bikát itatni vitték s a iilieilt kocsi utasai egyszerre el is lepték a kis lálvandvart. Zsúfolva voiiik a kocsik, apró gyere­kkel, kiket figyhiisgő és lehetetlen ssahásu esá­rkabátot viselő tanitóbácsik és komolyképű tanitó­<'k áp most kalauzoltuk a megyei főváros, aj sei a mi szenvedéseink, a reményei a mi reményeink, a emlékei a mi emlé­keink. Előttünk az uj esztendő, még le­pel takarja az eseményeit és mi kutató, kíváncsi szemmel keressük, hogy mi van mögötte. Pedig talán jobb igy. hogy nem látunk mögéje, talán sok is vau ott, amit ráérünk megtudni. Az ember persze mindig roméi, szép rózsaszínű esemé­j nyéket. Ezekért é!. És ha tudná, hogy csak hiu remények rabja, ha keresztül látna a sötét fátylakon és megdöbben­tené a látvány, akkor is örömmel lépne az uj esztendőbe, mert nem a szép élet utáni vágy hajszolja az embert, bantun a puszta életvágy. Örülünk az uj esz­terdőnek, csak azért mert élünk, csak azért, hogy éljünk .' . . . Védekezés az alkohol ellen. Megnehezült az idők járása felettünk. Szat­máriján az ottani gazdasági egyesület Ilosvay Aladár alispán javaslatára feliratot intézett a kormányhoz, hogy legalább a nehéz viszonyok és inségidö tartamára rendelje el a korcsmák vasárnapi bezárását. Az egyesület egyúttal kör­levelet intézett az összes vármegyei egyesüle­tekhez, hasonló állásfoglalás végett. Hogy ennek az állásfoglalásnak fontosságát felismerjük vessünk egy pillantást az alkohol­lá isérletek tudományos eredményeire. A szeszes italok felszívódása, a szefvezetbn jutnak és minthogy az ulkokol protoplasma­inéreg. megtámadja a sejteket, amelyek annál nagyobb kárt szenvednek az alkohol hatása alatt, minél érzékenyebbek és igy a legfinomabb és legérzékenyebb sejtjeink — Úgymint az agy — és idegsejtek, tovább* »z em/beri iiem,eaapQro­dusát eszküzlő csirasejtek — károsodnak legin­kább az alkohol rendszeres élvezete folytán, bemmé berni egyetemi tanár 10 iszákos és K) józan szülő gyermekét figyelte meg. Azt találta, hogy az iszákosoknak 57 gyermeke között ÍJ nein volt. életképes és a szülés után csakhamar meghalt, ,'jfi volt elmebeteg, hülye, nyavalyatö­rős, siketnéma és testi nyomorék, közöttük 29 híres alföldi metropolis neveaetesaégeinek, a külön­féle könyvtárak és gyűjteményeknek u megtekin­tésére. A munkás czcnkö.-.hen búcsúzkodott nz asszo­nyától, meg a három szurtosképü, meaitláboe gye­rektől, Ks sétálván a perron kavicsos utján, egv­Rzcr—egyszer hallottam néhány mondatot, a szomorú i .in pai beszédből : — Vagy igen. vagy sé, gyfin kend onnét vissza. Messzi van az as Ann ina város. Tán a gránieon is tul . . . Gyevi S/.a' ó .János, mög Zajgó Baláss féllábukal hagyták oda. Szöglet Kis l'étör­nek mög a karját tipte le u gép . . . magaméri szót sé vetnék, de in. lösz akkor ebbul a három rongyoebut? . . . - Tudod, hogy in már nincs maradásunk . . . Kiüld'./, a föbirő a harmadik vármegyéből is . . . A dolgoniér talán majd ott inögböcsiilnek . . . Azután majd kigyüttük utánam, ha uiögy valahoi.'v u sorom . . . — Hátha megkérné kend a főbíró urat . . . Hisz neki is van csalággya . . . embór tán ii i<? . , . — Mán, hogv én . . . én . . . én kérjem inog azt az enibört? ...Aki ssandárlovak el, ft hajtott 1 végig a falu csúfjára . . . azért, meri kimertem nyitni a számat; mert jajgattam, mikor a biirmiiet I nyúzták : mert meghallgattam en is azt a pesti urat, aki hugi szavalatja'ban ug\ iefeMnttc a s/ö­gény embór dolgát, mög a főbiio urat, . . . Sasé i kénen én mög anyjuk ... ha egy tahit kenyerem I sé hisz különben. Azután mög . . . nézzed csak . . , j mondott az a pesti ur sok igazat . . . Sokáig igy | kifejezetten elmebeteg és csak 9 normális. A józan szülök (il gyermeke közül 5 nem volt életképes, 4 elmebeteg, 2 testi nyomorék, 50 volt normális. Bunge az élettan hírneves tudósa [ledig azt találta, hogy ha az atya iszákos volt, ugy a lánya elveszti azt a képességót, hogy gyermekét szoptatni tudja és ez a képesség aztán jóformán minden következő nemzedék számára elveszett. A szoptatási képtelenség nem egyedül­álló jelenség Az elfajulásnak több egyébb tü­netével társul, különösen a tuberculosis, ideg­bajok stb. betegségekkel szemben való ellent­illási képesség csökkenése, ii gyermekek rosz­<zul tápláltatnak, s igy fokozódik az elfajulás ueiuzedéUröl-nemzedékre és végül az egész nem­nek végtelen nyomoruságához s pusztulásához vezet. Tény az: hogy az alkohol rendszeres él­vezete gyengíti az egyén szervezetét, csökkenti szellemi és testi munkaképességét, ellenállóké­pességét fertőző betegségekkel szemben, köz­vetlenül és közvetve megbetegedésekre vezet, fokozza a halandóságot, csökkenti a születési irányszámot és ezzel egyik legtöbb tényezője lesz a faj elkorosulásának. Forel szeiiut az al­kohol megrontja a csírasejteket és ez a blastop­loricus hatás teszi az alkoholt a degeneráció 'gyik legfőbb tényezőjévé. Az alkoholizmust ivszázadoi előítéletek, a legönzöbb anyagi ér­iekek, tévhitek és babonák tartják fenn s az váai szokások gondoskodnak róla. bogy az al­ioholélvezet általános és elterjedt, legyen. Külföldön nemcsak az állam gondoskodik iz alkoholfogyasztás korlátozásáról, hanem az ?gyes vállalatok is támogatják ezt a törekvést. Például a mecklenbiirg-sclivverini vasút igazgató­iága körlevelet intézett a vasúti állomások veu­léglöseibez. amelyben meghagyja, hogy egy heg szódavíz ára, mégha egynegyed liternél öbb is lenne, 10 pf-uél magasabb nem lehet. Jitrotuosviz egynegy rdhteres poliaraiikint 15, kis ivegekben 2 pf-ért árusítható. Ahol a vonaton ört árusítanak, ott egyúttal szódavizet, és tejet s kell árusítani. A nagyobb állomások vendég­óseaiek la/'g más 'i 1 !--oh•deüenei italokat is kell írusitaiii: pomrüt és ahnapezsgöt 15 jd-ért üveg­ét, gyümölcsöt mérsékelt áron. Mindezeket ki­lálni is kell. A vasúti u.kalmazoitukuak és mini­;ásoknak az alkoholmentes italokat feleáron, iz ételeket legfölelb háromnegyed árban kell idni, mig az alkohol tartalmú italoknál nem jár irmérséklés. (Társadalmi Múzeum Krt esi tője 912, 2. szuin.i lem mühet a világ sorja. Hogy osak mi húzzuk ,z igát, mi görnyedjünk, mi verejtéközzünk, mi a miliők és mindig csak mások arassanak ... A • olykeink lon^yosik, buták és ebesek. Ha panaszra nögyünk. órákon at kuncsoroghatunk a hivatal 9 téli urak ajtai előtt s ha elébük kerülünk, még a övulebbei is húzzuk. Kip irong.itnak bennünket. As dóért a "parn.it kilicitálják a fejünk alól, a csá­sárnak adják kenyérkereső fiainkat és ha eecör­ccör iriiszakad a/, emberből a keserűség, oszt vala­invel hangoeabban gondolkozik, mint ahogy illik s égy szögény, oélsserü parasstbon, a nyakunkra lazítják a szolgabírót, oszt a zsandárlovak elé kerü­ünk . . . Az asszony a Iccaigázntt, vékony paraszt­ssxony lehorgasztotl fővel hallgatta as ladulatneaa leklamáló embert. A mesitlábos, rongyos gyerekek ledig egyre ráncigálták az apjuk zubbonyát: — Kugöai iL-y v igyon el kend é csupám . . . — Inkább Miska maradjon itt édössel . . . — Pista volt. rossz . . . A bikát azonban már megitatták. A gép kor­i •- kéményéiül pöfögve, lihegve tört fel a sötét, lisr.kos tust ; a piros zaVzlős pályaőr már csóválta atahui jelvényét a váltó előtt s a folyondáron ályaház falán egyszerre csak élesen, türelmetlenül erregni kesdett s csengő. A kalauz a beszállással iirelmetlenkedetl H a rosszul ültösőtt tanitóbársik a komolvi.epii tanitönékikék a helyzethez illó intoskodassal terelték a kocsikba a Iudoinánvszoiu­ts kiráuduli'i nyájat. A munkás megölelte asszonyát H nmig a barnn,

Next

/
Thumbnails
Contents