Pápai Lapok. 39. évfolyam, 1912

1912-12-22

Pápai Lapok 1912. december 22. z*-k nyomainak áldása all előttünk . . . Ks hazánkban? A magyar püspökök ott harcoltak mindig a király jobbján és ha kellett, meghaltak érte Sajónál. Mohácsnál, ba pedig igazságot tett a király, mellette voltak, segítek tanáccsal, mérséklettel, miként ott ülnek ina is, hol az ország ügveit intézik.. . Szeretett bibornok-pttspökttnk hűségét említem szent Péter székéhez. íelktnt királyához, a hazához, önfeláldozó szeretetét híveihez, a szegényekhez, azért az Jsten őt, ki lélekben reánk i* elküldötte arany-áldását, még sokáig éltesse.'- A műsor többi számait a Pastor bonus o. melodráma ^élőképekkel, szavalatokkal és él:ekekkel'., valamint egy karácsonyi színdarab, Hosty Kálmán és Szentgyőrgyi Sándor Dóra o. látványossága alko'ták. E látványosságok a fáradhatatlan irgalmas nővérek gondos előkészítése és nitioirozott rendezése következtében pompásan sikerültek. A főszereplők Csiesáky Mária és Friok .1 .... . tanitónőjelöltek voltak. Az énekrészeket Szentgyörgyi Sándor tanította be és vezette, inig a szini rendezés sikere Korányi (iizella, irg. nővér érdeme. A legényegyletben. A pápai katholikus legényegylet dec. 15-én » belvárosi elemi fiaiskola tornatermében rendezett öröinünnepélyt ugyancsak nagyszámú közönség jelenlétében. Az ünnepélyt egy alkalmi szavalat elhangzása után. l'jváry József egyleti tag ugyanis elszavalta Kriszt Jenő alkalmi költernétyét. az egyesület újonnan szervezett dalárdája nyitotta meg. elénekelvén Szentgyörgyi Sándor karnagynak Kriszt Jenő fenti versére irt üdvözlő dalát, melyet a hallgatóság élénken megtapsolt s ezzel szép biztatást nyújtott a dalárda állandósítására. Néhány egyes és párosjeleneten ki\ ül. melyek nagyrészt, igy a Jó pásztor eimü is az alkalomhoz merten meg voltak választva, egy rövid színdarab is került bemutatásra. Fény. pontja a műsornak azonban az egyesület egyházi elnökének. Kriszt Jenő esperesnek hatalmas ünnepi szónoklata volt. melyből közöljük a következőket : „Püspökünk az ejrvlet jótevőié . , . Kzelött 50 évvel epei • vággyal tárta ki karjait az oltár lépcsőjénél, mint ragyogott szeme, mint vert, szive, midőn először zendült fel ajkairól a „Gloria in excelsis Deo" s mint remegett a keze, midőn legelőször emelte tel a kenyér szine alá rejtőzött Istent ! Hol vaunak legnagyobbrészt, kik akkor vele együtt örültek? Ellebbentek, mint a sóhaj a szomorú földről . . . Elhagyta ót az itjusiig, a tértikor, minden elhagyta a mulandó időben, csak egy nem hagyta el, Jézus Krisztus, kiről írva vau, hogy ugyanaz tegnap, ma és mindörökké . . . akihez egyesületünk fohászkoamely keleti nyugalommal szállott föl Goltz pasa hintájába és igy íródott föl ujra a történelem jegyzőkönyvébe, hogy az emberi sors nem hajlandó ('/.erny-féle ettide-dé vedleui Mert újszerűség és stilus nélkül a történet senkinek a kedvéért sem billen jobbra vagy balra. Mik.r Hannibál a'tkelt az Aipesoken, éppen olyan uj harcászati és hadászati rendet alkotott, mint műikor az északamerikai háborúban a divíziók megszületnek; Nagv Frigyes éppen olyan eredeti és nj volt a linearis taktika tetőpontján, mint Napoleon, aki rombsdöntötte e/t az ócska iskolát. Az. uj idők győztek Cti-han és győztek nz orosz-japán háborúban, lett iejven képviselőjük akár egy addig ismeretien fegyver, akár egy rend kaki-ruha. Katonai lángelmék nélkül nem lelo-t ütkezetel nyerni; ha uem igy lenne. Goethe lett volna a legnagyobb katonai tényező, holott a napóleoni háborúkban a viiág legrosszabb élelmezési lisztének bizonyult. Hogy unk az emlők, amelyeken a militari« eime vastaggá hízik, ki tudná előre megmondani? As egyik a geográfiát paliérosta ki, a másik aa emberek általános gyöngeségét, a harmadik a vasút •- te'.egiiif i utalt, a negyedik a paias/tészt, az ötödik a parasttfurfsngot, a hatodik a teret és az időt, a hetedik a történelmet, a nyolcadik a hőméi.;! : de mindegyik ujat ád, hegy ez az uj aztán i ,.. n aazottá zsugorodjon Nagy Frigyes és Napoleon taktikája és stratégiája I ilokegyencs' •llcnkeznek, mégis: mindkettő páratlan hadvezér dik. hogy az Ur Isten fordítsa jubiláns biborospüspöküuk felé továbbra is irgalmának tekintetét, az Isten terjessze ki a mi jó püspökünk és bőkezű maecenásiink fölé karjait hűségéért, szereteteért és jóságáért, mellyel szerény egyesületünket mindig félkarolta . . .!" Tán említenünk se kell, hogy a fényes beszédet, mely alatt a legényegyesület tagjai körülállották püspök uruknak izléseseu feldíszített arcképét, a jelenlevők élénk éljenzéssel ós tapssal honorálták. A műsor utolsó számaként az összes jelenvoltak elénekelték a Kölcsey-liimnuszt. Ily impozánsan és szépen folyt le tehát ez az öröiiiünnepély. mellyel a legényegylet igazán fényes tanújelét adta életrevalóságának s bebizonyult az is, hogy varosunk iparososztálya készséggel jelenik meg az egyesület rendezte előadásokon s szívesen fizeti meg a szokottnál magasabb belépti dijakat is, mert tudja, hogy ellenében élvezetes előadásban lesz része. Mennyire fog még ez a rokonszenv fejlődni, ha az egyesület, már a saját helyiségében, az uj, a megnagyobbított díszteremben tarthatja előadásait r

1 Adja Isten, hogy az egyleti tagok e legforróbb óhaja mielébb teljesedésbe menjen. A felsővárosi kath. körben. A felsővárosi kath. kör ugyancsak vasárun}), dec. 15-én ünnepelte meg a püspök jubileumát. A körhelyiség zsúfolásig megtelt ünneplő közönséggel, mely élvezettel hallgatta végig a szép műsort, melyből kiemeljük Kelemen Krizosztom elnök hatásos ünnepi beszédét, továbbá Somogyi József társelnök talpraesett felszólalását. Igen szép volt a Tóth István gimnazista által szépen elszavalt ünnepi óda, melyet Tomor Árkád irt ez alkalomra. A dalárda Széptóth János vezetése mellett néhány kardallal járult az ünnepély lényének emeléséhez, melynek műsorát még néhány vallásos tárgyú szavalat egészítette ki. s * • Igy, nevéhez méltóan ünnepelte meg Pápa) városa báró Hornig Károly biborospüspök félszázados áldozári jubileumát. ' *"

m

fk'"' Általános romlás. Az uj adótörvény, melynek 1918. január 1-én kellene életbe lépni, főleg abban különbözik uz előző rendszeri i"d, hogy mindenkinek többet kell fizetnie. Ezzel szemben az a sovány vigaszunk marad, hogy a jövőben más-más cimeu űzetünk. Ebből ezidöszeriut, aligha lesz Valami.' Az ország fővárosának a közgyűlésén olyan hangok szólaltak M, hogy meg fogjak tagadni az uj adótörvény végrehajtását, mert az romlásba ^ i és ráadásul a francia mester a német növendékének vallja magát. Az uraságoktól levetett egyenruhák, amelyeket Goltz pasa szorgalmasan gyűjtött össze könyvében: ezek vesztették el Törökországot. Es szomorú lett volna, ha mindez nem igy I következik el, ha az adminisztratív és kompilativ elme győzedelmeskedik a szabadon mozgó, az ősi erőkön csüngő ész helyett : ha a eampagneból isi egy nagy iskola válna; ha az emésztés lenne a táplálkozás ura és parancsolója, nem pedig megfordítva. A legkisebb bolgár hadnagy, uki a harctéren uj fordulattal — akármily őrölttel — vezette neki a maga szélmalmának vagy hidaoskájának az embereit, a töprengő, előrenyomuló és bőiébe nem férő elmének volt a képviselője s a legderekabb tőrök tábornok, nki Goltz munkáival a zsebében ment a ísatatérre, a hagyomány és a forma képviselője, az illaudósiíg, meg változhatatlan* ág és hagyomány éjjeli őre. Es ahogy igy szemben állatink egvmással, a végeredmény mi más lenne, mint a folyton megismétlődő emberi színjáték: Ahr'iniin és Ormii/d, vagy Prometheus és Epimethus, vagy a Tavasz és a Tél legendája, avagy Teli és Gessler, a meddő Hold és a termékeny Föld és száz más társak pas des deux-ja. amelyeket a matematika röviden plusnak és minusuak jelez, de amelyeket a játékos emberi . kepzclöteiietséjr Kunitól és Ábeltől A Ipar Ignáeig és i.eelmer bácsiig ezer meg ezer tarka változatban állit maya elé: a tulajdon gyönyörüsédönti a kereskedőket, iparosokat és az alsóbb néposztályokat. Az ország fővárosának példája bizonyára mély viszhangot fog kelteni a vidéki nagyobb városokban, a példa ragadós és a régi megyei ellentállásuak egy modernebb kiadását helyezik kilátásba. Viszonyaink máris nyomorúságosabbak minden elgondolhatónál, megszűnt a hitel, eltűnt a pénz, a csödkeresetek száma felszökött, naprólnapra buknak szolid, kuláns cégek és e viszonyok közt jön az uj adótörvény, hogy folytassa e rombolás munkáját. Az érdekelt osztályok megszólaltatják frázis-harsonájukat, hangoztatják hogy az uj adótörvény mennyire demokratikus. Nem U-sz különibséget jövedelem és jövedelem közt. Mindegy, hogy ház, bánya, föld vagy ipar annak a forrása. Kétes demokratizmus ez! Mert mi szerintünk igen foutos az, hogy valaki egész napi véres verejtékével keresi-e a pénzt füstös, izomsorvasztó munkával, vagy egy kényelmes iroda Íróasztala előtt, kellemes, hvgienikus luilliöbeu. Szerintünk fontos, hogy valaki egy vagyonkockáztató kultunnunkából szerzi-e jövedelmét, avagy uzsoraüzletet tart fenn. Es amelyik cenzus ezt nem veszi figyelembe, az igazságtalan. Az államháztartást mindenképpen ledezui kell. Az egyetlen probléma az, hogy mikép oszszák el az adóterheket. Ezt, az egyetlen megoldandó kérdést hibázta el az uj adótörvény, amely poroszországi mintára készült és pedig szolgai utánzással, figyelembe nem véve azl a körül" ményt, hogy azok az intézkedések, melyek a müveit, iparilag fejlett, közegészségileg példás német társadalomban beváltak, a mi agrár államunkban a legégbekiáltóbb igazságtalanságok! éa etikailag megszégyenítő az agráremberre a reá nézve kedvezőbb uj adókulcs, ha ezt a kedvezést oly intézkedések ellensúlyozzák, miszerint a házalók adója, „ha üzletüket egyedül és gyalog folytatják S korona." A dúsgazdag és szegény ember adója óriási aránytalanságban van adótörvényünk szerint s ezért az nem is érdemli meg a progresszív nevet, llizouy az nem progresszív törvény, hanem a kedvezőbb gazdasági helyzetben levőknek a történelem minden szakaszában megújuló törekvés,., bogy a birtokunkban levő törvényhozási képességet a már is jogtalan társadalmi osztály meg nagyobb megterhelésére használja ki. Ha a v.delem frázisait szétbontjuk, mindössze azt konstatálhatjuk, hogy az az etikai szégyenérzet, melyre (előztünk, csak problémative létezik, tényleg nem. már pedig ott, ahol nincs polgári-ergére, okulására, haladása szemléltető formájául. Ugyanazt a színdarabot játssza örökkön a történelem, mint a művészet, az irodalom, a zene, a löstészet, a gondolkodás, a cselekvés és maga éz élet. Szüntelen reprizeket kapunk, de a reprizek, ugy latszik, esak a Nemzeti Színházban unalmasak, az életben a legisgatöbbak. Hogy ki fog győzni'.' Bizonyára Oruiusd, Prometheus, Teli és a termékeny Föld, ha nem is mindig a csatatéren, de kétségkívül • lelkiinKbeii és az érzelmeinkben, tőként pedig a jövő országában. Lehet, hogy ma világháború előtt állunk, sőt számolni kell a népvándorlás ellenképével. Fo! fog talán vonulni mindaz, amit évszázadokon át as ész, az akarat, a ravaszság, az emberi polihistorizuiiis karat-értékbeii termelt. Meghasad a kárpit és villámok szaggatják szét az égboltot, forró folyamok a föld ábrázatát. Véreső fog hullani, de nem az égről a földre, hanem fordítva. Az apokalipszis csodái következhetnek el, de aki ar. emberi sorsokat intézi, könyvébe mind erről csak két kis jegyet tog beírni : az örök plust és az örök uiinust. A dolog azon múlik, a küzdő felek közül ki melyiket tudja elkapni. De melyiké lesz a plusz és meMké ti minus? Senki sem mondhatja meg, még Goltz pasa sem, akinek szemében Nagy frigyes tollatlan, kétlábú állat és Napoleon legföljebb ha érdekes kísérleti nyu! Voit. Lövik Károly.