Pápai Lapok. 39. évfolyam, 1912

1912-11-17

Culturt" hatalmas szakfolyóiratai vannak e tárgynak, elubbok alakultak, amelyeknek tagjaiban megannyi apostolt nyert a higiénia, a kifejlesztett akaraterő : a jellem. Nem szabad összetéveszteni a testedzéssel a ma divatozó sport-versenyeket. A legtöbb atléta idő előtt hal meg Bziv-billenytyü hibában, tüdőtágulásbau, vesebajban. A versenyeket törvényileg el kellene tiltani, mert bennük nem a sport szolgálja az egészséget, hinein az egészséget áldozzák íel a sportnak. A testedzés jósán határait igen ügyesen választotta .meg fővárosunk, amikor a legutóbbi napokban elrendelte, liogy iskoláiban ezentúl minden óra után ki kell nyitni az ablakot és két percig a tanár, illetve tanitó vezetése mellett, aki ép órát tartott, svéd gyakorlatokat kell 2 percig végezni. A főváros Közoktatás Ügyosztályának e rendelete egy csapásra változtatott a kultuszminisztériumnak azon a humoros nézetén, mely szerint heti 2 torna óra megőrzi a test erejét. A tanárok, tanítók, tanítónők hiába tiltakoztak ellene, a rendelet éleibe lépett, a torna tanárok végigjárták az osztályokat, és megmutatták, hogyan lebet padok dacára, hideg dacára egészséget csinálni. ÍV tanárok egyesülete kimondta, •hogy napi öt óra után két-két perc, az egy héten egy óra tanítási többlet, ők ezért pénzt kérnek. A tanáregj'esület be lógja látni, hogy a közegészségügy, a tuberkulózis ellen folytatott küzdelem van olyan magasztos ügy, hogy a tanár részéről heti •egy óra adót követelhessen. A főváros okos rendeletei itt nem álltak meg. Városi költségen jégpályát létesít minden egyes iskolájának, ahol nem fizet a tanuló semmiféle dijat. Ili van az isicolának elég tágas udvara, azt rendezi he erre a célra, ha nincs, akkor valamelyik üres lelkét jelöli ki és rendezi he. Es ez az intézkedés nemcsak a középiskolákra fog kiterjedni, hanem az elemi iskolákra is. A főváros intézkedését fellétlenül követnie kell a vidéknek. A városok átvehetik mindenben a rendszert, a faluk pedig annál inkább kiterjeszthetik, mert ott vau sok és jó levegő. Jelentéktelen ügynek látszik, minden befektetés napij 10 perc s az eredmény, egy jókedvű egészséges generáció. Az ignorált magyar piac. Tőliiuk közvetlenül délre hútiorus országok H háború szükségleti cikkeinek óriási keresletet biztosítottak. A magyar piac. g.Mi gráfiai lag predestinálva volt arra. bogy e ló-szerzéseknél elsősorban jöjjön tekintetbe, amennyiben a iocikkekre: lóra és lisztre vonatkozólag export ország vngviiuk. A legsemlegesebb logikus gondolkozás! tehát azt diktálná, hogy a háború kedvező gazdasági szituációt biztosit nekünk. Fölösleges ismételnünk, hogy ennek ép ellenkezője történt, amennyiben ez a háború a mi piacunkon krízist idézett elő. Most csupán azokat az okokat és okozókat keressük, amelyek és akik ezt a kialakulást előidézték. A balkán szövetség állandóan apellált monarchiánk jóindulatára. Ha a naiv hallgató azt | kérdezné, hogy miért számítottak erre a jóindu-i latra, amelyet hallgatólagosan fel is kellett tóté-j lezuiök, amidőn a háború megindult, akkor dörgedelmes és ájtatos szavakban kapja meg a választ, nevezetesen sokat emlegetik az aflintiv országoknak kölcsönös megértéséből kiinduló harmonikus együttműködést, mely a történelmi múltnak is célzata volt. Szögezzük le, hogy a balkáni országok diplomáciája az ilyen és hasonló lírával telitett kijelentésekkel mindössze annyit mondanak : nincsen semmi okunk arra, hogy a ti szimpátiátokra hivatkozhatnánk, de szép mondatokat komponálni tudunk. Mert mi az a közös tendencia, amely bennünket a balkán érdekekhez kapcsolna és mi az történelmi mult, amelynek hasonló célzatára hivatkozás történik 'i Hogy mennyire él a közös tendencia, azt azzal bizonyította be a balkán szövetség, hogy piacunkat egyssertieu negligálta. Mindössze i{(X) lóról tudunk beszámolni, amelyet Szerbia vásároli tőlünk, holott gabonapiacunk hullámzása teljesen indentirikus volt Kurópa többi piacáéval, qualitásbau pedig az említett export-áruk semmiben sem maradnak el a traucia piac mögött, amely a háború szükségletét lebonyolítja. Ez a kirívó tény azt jelenti, hogy alt'iuitiv helyzetünk előnyöket egyáltalában nem biztosit, de károkat igen, amint azt a papirpiac veszedelme mutatta, s amely veszedelemnek egyetlen oka épen az az afhnitiv helyzet volt, amelyben a balkán álla uiokkal állunk. Megbeszéloudőnek maradna a diplomáciák nagyhangú kijelentésére a sokat emlegetett történelmi mult. Nevetséges volna- 500 esztendővel ezelőtti viszonyokra hivatkozni, amikor a modern gazdasági életnek s ezzel együtt inodurn gazdasági érdekeknek a leghalványabb csiráját sem tudjuk föllelni. Történhetik azonban hivatkozás e történelmi multat illetőleg arra, hogy a szláv törekvések, amelyek ipso lacto elválasztanak bennünket ezektől az államoktól, mióta modern gazdasági törekvések léteznek, élére állítottak minden érdeket, mely köziünk és a szóban forgó országok közt felmerülhetett; a pánszláv mozgalmak elzárták annak lehetőségét, hogy mi dél leié keressük gazdasági jövőnk kedvező komponenseit, mint ahogy tény is, hogy több lisztet viszünk Amerikába, mint a Balkánra. Piacunk legújabb negligálása, melyet ebben a háborúban tapasztalunk, a legszebb kísérőzene a külföldi diplomácia nagyhangú kijelentésére. Nyilt titok, hogy a monarchia érdekei konfliktust, fognak előidézni akkor, ha a balkáni államok Európa és Ázsia hidját, a szandzsákot saját kereskedelmi útjainak biztosítják, mert akkor az a „szimpátia" amelyet eddig módónkban állt tapasztalni, elveszi tőlünk a török piacot, amely ok pedig eggyel böviti azon tények számát, amelyek napnál világosabban mutatják, hogy micsoda óriási érdekkülönbségek választanak el a Balkántól. Amikor tehát a nagyhangú hivatkozásokat halljuk, nem gondoluuk egyébbre, minthogy diplomáciai módozatok soha nem voltak szavaknak <vtnet keresek ehliez. Es er. a jogciin megvolna, ha <>n is ugy akarná. — Kérem . . . nyöszörgött fel a jámbor fiu. — Nos, én ... én hajlandó volnék, ba önnek in ugy tetszik, a felesége lenni! . . . Kovács Jáuos azt hitte, bogy leesik a XVI. Lajos korabeli székről, amelyen ült és a cipője orráról hirtelen a menyesetre szaladt fel a tekintete. Vájjon nem álmodik? Nem álmodott. Krizsóczyné felállt, megfogta a kesét és meghatottan mondta: — Azt hiszem, világbirü férjet választottam magamnak . . . IV. A zenei körökbea ujabban egy igénytelen egyszerű nevet adogattak szájról-ssájra a legnagyobb bámulat hangján, a Kovács János nevét. Egy-két csodálatos, uj, forradalmi sene-komponáció jelent meg e név alatt s a szakértők senei fenoménről kezdtek beszélni. A legújabb zeneművésseti nagyságokat emlegették vele egysorban. Köpködtek a csillogó nevek, Strauas Kichárd, Debussy. A zseni felesége, a művészlelkű asszony mintha álomvilágban járt volna. Elmáinorositotta a fárje diesősége. hírneve, űnnepeltetése s a lelkében diadal was himnuszokba töri ki az önmagával való megelégedés. Elvégre ő ajándékosta meg a világot essél a esodálstos teheteággel. Nélküle az ő felfederése nélkül ez ss ember soha se került volna ki a kis falusi templom kórusából, isteni tehetsége elsenyvedi volna S a melódiák lianguihatagok szent forrása kiaoadt volna a lelkében. Kiölte volna belőle a /.-'•int az öreg pap. Vcrzár Demeter, a sánta Ballone litániás világa. A művészlelkű feleség boldogan hordozta körül férjét a földkerekség koncerttermein. Azt akarta, hogy a diesőség fénye közvetlenül sugározzék az ő teremtményére a tauitóoskára, aki immár híresség lett a kultúra legnemzetközibb világvárosaiban. Voltaképpen hazárdjátékot folytatott a mámoros asszony. Mert a cseni igazán nem volt alkalmas médium az ilyen körülhordoztatásra. A falusi kántor se hogy se skart kiveszni belőle. A régi félszeg, szótalau, paraszti ifju maradt as uj vissouyok között is s s fiuoudelkii asszonynak igszán minden művészetére szükség volt, hogy ezt sz slakot esetről-esetre elfogadható beállításban vigye a nyilváuosság elé. Sokszor már türelme veszett az asszonynak s ilyenkor kifakadt a zseni előtt: — Nem érten magát, János, hát niuos magában egy csöpp ambíció sem. A sseni lehorgasstotta fejét és bűnbánóan as elegáns Iskoipője orrát bámulta. — De hát es uem jól van igy! — panaszkodott as asszouy — Maga a világ egyik nevezetessége. Uralkodók rendjelei ékesítik a kabátját, a világ legnsgyobb szellemeivel egysorben emlegetik, sz aroképe nap-nap után megjeleuik a lapokbao. Tengereken tul is ismerik a nevét. Hát nem érzi, hogy milyen nagy dolog el? Maga a halhatatlan. »ige. Legyen gőgös, büstke, öntudatns' Maga rendkivüli lény! Emelje fel hát már egyszer a fejét! A zseni ijedten kapta fel a tekintetét a oipője orráról. — Es mit c-inaljak ? kérdezte kétségbeesetté n — Mit? Mit? Legyen méltó a zsenijéhez. Semmi érzéke ninos a finomabb, művészibb élethez. Nem tudja élvezni és értékelni a szépségeket. Nem érdekli semmi, ami magasabbreudü. Szerettem volna, ha megtanul idegen nyelveket. Hány uralkodó kívánt már bessélni magával s mindig külön kellett kérni a kegyet, hogy én is magával legyek és tolmácsa lehessek. Már az élclapok is kifiguráznak emiatt. Féluem kell attól, bogy valaki négyszemközt beszélhessen magával, mert olyan osaoaiságokat kotyog össze, hogy a hallgató a falnak megy tőle. A minap egy itteni párizsi újságíró valahogy kikerülte as én ellenőrzésemet éa besurrsut magához. Hát mit felelt ueki arra kérdésre, hogy mik a művészen terveiMit? A sseuit a szemrehányások annyira meghatották, hogy a lehorgasstott fejével majdnem a oipője orrára bukott. , — Hát mit feleltem? — kérdeste elkéoysteredetteu. — Lám, már est is elfelejtette. Azt mondta: .majd megtudom a feleségemtől!" As a rosssmáju újságíró est a feleletet aztán kikürtölte a világnak. Ma épen hetvenedszer ulvssom s maga nagy mondását egy — délafrikai lapban. Ee et a moadás fenu fog maradni as utókorra éa még négyszáz év múlva is mosolyogni fognak magán miatta. Hát