Pápai Lapok. 39. évfolyam, 1912

1912-11-17

1912. november 17 l'.q.i Lapuk és lirai érzelmeknek a resultánsai legkevésbbé pedig akkor amikor ezek az érzelmek is pusztán szavakban léteznek. Sinylüuk es szegénykedünk a Balkán-szimpátia éltető meleg* ulutt és mondva mondjuk: „Ments m-g urunk a jóbarátainktól, az ellenségeinkkel el tudunk bánni magunk is!A balkáni államok eljárása megadta a sokat harsogtatott szimpátiának a kegyelemelőzést. Különösen kirívóvá színezi ezt a lényeget az a tény, hogy itt a kereskedő, a vásáriéi tél maga az egyes balkáni állam volt tehát a hivatalos kereskedelmi intenciókat állott módunkban megtigyelni, hogy aztán ha a mi szavunkra kerül a sor, hasonló jóval viszonozhassuk. Ne bálozzunk ! A debreceni izr. nő egylet a mult héten nagyfontosságú határozatot hozott. Olyat, amelyet meg kellene jegyeznie, minden varos társadalmának. Azt határozta, hogy ebben az évben nem rendez bált, tekintettel „a szomorú gazdasági és politikai viszonyokra." Ebben a határozatban nincs politika, ebben nincs lazítás és mégis olyan határozat, amely talán sokkal szélesebb köröket tog megmozgatni, mint egy-egy ellenzéki népgyűlés. Ez a határozat végre kimondja azt ; amit már annyiszor hangoztattunk mi is, és az egész sajtó, de aminek eddig visszhangja nem volt. Azt, hogy szegények vagyunk, nyomorgunk, váltóinkat nem tudjuk fizetni, munkáinkat nekünk nem fizetik, semmire sincsen pénzünk esak a mulatásra. Ne bálozzunk, ne mulassunk! Niucs meg a jogosultsága, nincs meg az oka a* ilyen nagy mulatságoknak, mert hiszen — valjuk meg — ug3' sem tudunk mulatni. Akár jótékony célú a bál, akár csak társadalmi ünnepély, mindenesetre megvan az a kellemetlen következménye, hogy egy bizonyos összeget elvon a produktiv munkától, a pioduktiv termeléstől. Mert a balon olyan összegek mennek el. amelyeknek száz helye volna, olyan pénzeket verünk el, melyekből élnünk kellene, és oly célokra, amely tuljdonképen nem is cél. Még ha jótékonycélu a mulatság, akkor szoktak enyhítő körülményeket találni. Pedig ez is téves. A jótékonycélu bál és mulatság a legnagyobb blasféniia és hazugság, amit csak egy képmutató, külsőségekre adó és külsőségeknek élő társadalom kitalálhat. A jótékony mulatságok éppen a jótékonyságtól vonják "1 a legnagyobb és legkönnyebben odaadható összegeket. Hiszen, akik egy olyan nagyszabású jótékonysági bálon megjelennek, százakat adnak ki ugy. hogy a jótókooyoél útkoronákat sem láthat belőle. Nem minekünk valók a bálok. Pedig csak minálunk és természeteseu Ausztriában olyan d<vatos ez a nagyszabású mulatozás. A sirva vigadó magyar jelszava terjedt, el ezen az egész országon már évek óta. Neui tudunk kiszabadulni abból a hangulatból, amely beniinket nyom. és a szabadulás nem a kitart') munkánál, nem a megfeszített keresésnél és azzal akarjuk megkeresni, hanem azzal, hogy belevetjük magunkat a legvéresebb, legvadabb mulatozásokba. A határon tul ágyuk bömbölnek és minálunk már összeültek a jótékonysági bizottságok és a báli komiték, hogy megrendezzék ax évad legfényesebb mulatságát és azon tárgyaljanak, hogy hogyan durroghassanak ágyuk he yett a pezsgőspalackok. Nem tudjuk kinek az ötlete volt valamikor az első jótékonysági bál, de bárkié volt is, nem volt jó ötlet. Hanem azt tudjuk, hogy ennek a furcsa szokásnak a megszüntetésére az első merész lépést Debrecen tette meg. Kövessék mások is. R. Kincses Kalendáriom 1913. A várva-várt tanácsadó, az intim jóbarát, bajaink tudója, tudatlanságunk bölcs oktatója megérkezett. Jöttét kíváncsian lestük: a Kincses Kalendáriom évről-évre oly nagy halailást, tökéletesedést, gazdagodást mutat, hogy kételkednünk kellett, vájjon az 1913-as megint jobb lesz-e élődjem^, mert erre a rekordra vállalkoznia nem csei kély feladat volt. De kétségünk eloszlott. Az uj kalendáriom azt bizonyltja, hogy a szerkesztő i éberségének, gondjának, leleményének, folytonos tanulásának .sikerül a legjobbiiál is még egy fokkal jobbat produkálnia. Valamikor, nem is olyan régen, valahol, nem is olyan messze tőlünk, a naptár volt a könyv. Az egyedüli, a kizárólagos. Es ebben a .könyvben volt egy kurta kalendáriomi rész, időI jóslás, néhány rossz novella, százesztendős adomák. I Ezeken az adomákon híztak és mulattak derék térjen észhez, az Isten áldja meg! Vigyázzon majára! Krise ni«'tr, a iiagvsag kötelez! Ne legyen mar olyan kézen vezetett, nagy gyerek . . . A zseni nagyon meg volt halva. HÜrÜn pislogott a szem. és teljes bűnbánattal mondta: — Mindent megpróbálok. Bocsásson meg nekem Az asszony, aki épen az nap vett meg drága pénzen egyik műkereskedőtől egy eredeti Rerabrandot, dicsekedve mutatta meg • műkincset a javti!

á«t ígérő emberni k : — Latja, ez a magáé les/, ha holnap kifogástalanul felmondja nekem az angol leckét! — Oh, —.mondta a zseni a képre pislogatvn — ennél egv szebb képet láttam a Murinál, akit maga a mult héten hozatott léi Erdélyből Párizsba kis cselédnek. — Mi volt az. a kép? - kérdezte az asszony összevont szemöldökkel. — A vadász temetése Nagyon szép az, ahogy a/, ábatok kísérik a vadászt a . . . — Kiég! — kiáltott közbe kétségbeesetten a zseni felesége é« bevitte a Itciuhranilot -ajat szobájába. • V. — János, maga fé.isten! — mondta rajongva I ''. asszony a párizsi nagy hangverseny után. ' >u, mily boldog vagyok, hogy • gondviselés a maga életének osztályosává tett. Minő diadal! Milyen siker! A félisten ügyetlenül lógatta le ti kidagadt eiii ke et éa ugy t'ogudia ezt a lelkes áradozó kitörést is, mint akármely, mis közömbös megjegvzést. Az. asszonyt bevitették a dicsőséges est emlékei és mámorában megfogta a zseni dagadt arfi, vörös kezét és áhítatosan megcsókolta; — En halhatatlan hősöm! — mondta elérzéken\ült gyönyörrel. A zseni fáradtságról, kimerültségről kezdett panaszkodni, a mámoros asszony sietve a szobájába vezette es iiiiLl egv gyermeket, babusgatva fektette le. Maga aztáu visszavonult a saját Szobájába lés szintén lefeküdt. De sokág nem tudott elaludni az izgalomtól s remegő sz.:vvel várta a reggelt, amikor a kis székely paraszt cseléd babossá a iiai-y paiiz-i lapokat, amelyek tele lesznek az. ura magas/.i tálasával, heggel Muri nem jelentkezett a lapokkal. Az. asszonv csöngetett a bejött egy másik cseléd. A lapokat hozta cs egv levelet a Muri otromba Cseledet Hasával. 1 essen megboc-alaui, - • szólott a levél — de nagyon megszerettük egymást a nagyságos úrral es megszökünk. A nagyság... ur nem akart ii ni. mert szegvén magát. Kezeit caykolou, Mari. Fog-Krém eleink. Egymásnak vidám torokon föltálalták, néha százszor is elismételtek ét századszorra éppen olyau «zél«s kedvvel, jóizüen kacaglak a lőcsei agg nőseken, mint a mikor azon frissiben kaplak. Haladásuuknak érdekes mértöldjelzöje ez a mostani naptár, a melyet a szó legjobb értelmében modernnek nevezhetünk Meg a külsején, a nyomásán, a formáján is megmutatkozik a szakítás a patriarkális idők kezdetlegességével és k< '•rank mozgató erejének, a gazdasági világföl iogásuak uralnia. Kz a könyv olcsó tartós, tisztán nyomott, csaknem hatszáz lapra terjed, csinosan be van kötve és — két koronába kerül. Mit vásárol az, aki ezt a két koronát kiadja? Nem egy könyvet, hanem egy egész könyvtárat, a melyben összesűrítve megtalálja mindazt, a mi napjainkat izgatja, foglalkoztatja, a mi korunk műveltségének elengedhetetlen tartozéka és azon tul — mint Hamlet mondja — a század tükrét és tulajdon korunk lenyomatát. Holt tudás, az arkivumbau való porhalálra kárhoztatott adattömeg nincs benne, hála Istennek. A Kincses triss, modern, aktuáiis. De ilyennek — nein mondhatunk rola egyebet — mindent tud. Maga a kalendáriomi rész is már egész tudomány. Aki alaposan végigtanul Hiányozza, az tisztában lesz az alkalmazott csillagászat legtöbb princípiumaival es közben elsajátított egész osomó j becses gyakorlati ismeretet. Kitűnő gonddal vau Iösszeállítva az év története. Nekünk gyakran nyílik alkalmunk rá, hogy a Kincses Kaleudáriom régi évfolyamaiban valamely honi vag)' külföldi, politikai vagy szociális, irodalmi vagy művészeti esemény nyomat keressük. Kalauzunk mindig megbízható. Ks hogy mily fontos szolgalatot esz bárkinek, a mikor a közeimalt történetében kutat adatok után, azt valójában csak a hozzáértő tudja megállapítani. A mult év legkimagaslóbb nemzetközi eseménye az olasz-török háború. Az olvasó, aki belefáradt abba, hogy napról-napra figyelemmé kövesse aa .újságok híradásait a háború érdekes és izgalmas fordulóiról, megtalálja ebben a könyvben az egész hadjárat pragmatikus, összefüggő, pompásan megirott históriáját az előzményektől a svájci béketárgyalásokig, tehát a dráma szerencsés befejezéséig. Mi érdekli ina a legerősebben a modern embert a teknika csodái közül ? A repülésnek immár megoldott problémája. A Kincses Kalendáriom nagyszerű cikkelyt szentelt az aviatikának és pompás képekben mutatja be a repülőgép legfőbb típusait. Azzal, hogy az 1911—ÍJ. óv aviatikai eseményeit fölsorolja, egyúttal elkíséri ezt a bámulatos emberi alkotást fejlődésének legvégső, legtökéletesebb tokáig. Van egy fejezete, nyomban ez után, a mely magyar költőkről és írókról szol írásban és képben. A jelen tetőpontjáról visszavisz a magyar múltba, teknika helyett a szellem elvontabb alkotásait méltatja. De annyi melegség, közvetlenség s a mellett annyi pozitív tudás van ezekben az essay-kben, hogy irodalmunk letűnt századai' egészen megelevenítik, közel hozzák szivünkhöz vonzó és nemes tonnájukkal megkedveltet ik súlyos és absztrakt tartalmukat. Nagyon kedves és formás az a cik is, a mely az állatoknak a művészetekben való szerepeltetését mutatja be néhány jól sikerült ábrában és egy ügyesen összefoglaló szövegben. Jókai legendás Csittvári Krónikájának teljes szövegét találó magyarázatokkal közli lelkes es ábrándos diákjainknak bizonyára nagy örömére. Még mindig a szellemi tudományok körében időzik Kalendárioinuuk az 1849-i debreceni országgyűlés hiteles történetének előadásával. Kz a dolgozat becses szolgálatot tesz nemcsak azzal, hogy széles körökben terjeszt el megbízható históriai ismereteket, hanem ínég inkább azzal, hogy nehezen hozzáférhető, régi újságokban, levéltárakban, országgyűlési naplókban lappangó adatokat hoz a nyilvánosság napvilágára. A nagyterjedeliuü értekezés, a nody az április 1 |-i dia-