Pápai Lapok. 39. évfolyam, 1912

1912-11-03

széről. Alikor azlán méltán illethetjük intéző köreinket a mulasztás vádjával. Csodáljuk, hogy az építészeti bizottságnak és különösen annak agilis elnökének a szeme meg nem akadt ezen a ponton, hiszen sokkal távolabb eső szabálytalanságok, illetve rendezni valók nem kerülték el figyelmét 8 nagyrészt rendbe is lettek téve. Ha pedig megakadt a szeme, kérdjük, hogy történhetett mégis, miszerint a (íraf-kávéház megvétele vagy kisajátítása elmaradt, azaz elodáztatoti, mert hisz megvagyunk győződve,hogy elébbutóbb l»e lóg következni? Ha erre a kérdésre feleletet nem kapunk is. leszögezve marad a tény, hogy egy jó alkalom elmulasztása egy pár ezer koronájába kerül ismét a városnak. I Ez világos! Sole clarius! Gazdasági problémák. Vagy Ötödfélezer szövetkezet kül dötte el a maga delegátusát az Országos Szövetkezeti Kongresszusra, amely október *J4-én Budapesten ült össze. Nyilvánvaló, hogy a kongresszus a gazdasági továbbhaladás egy-egy lépcsőjét van hivatva megépíteni. Konstatálnunk kell azt is, hogy a kongresszus | jóindulatában kételkednünk nem lehet, le kell szögeznünk azonban azt a tényt, hogy kevés politika, éleslátás és mégkevesebb körültekintő gondosság jegyében hangzottak el szónokaink fejtegetései. Ismételten ki keli jelentenünk egyáltalában nem tapasztaltuk azt, mintha bizonyos öszirányzatok szekerét tolta volna a kongresszus, - mint a gazdasági kongresszusok nagyon is gyakran szokták, — de nézetünk szerint nem merítette ki problémáit, azokat egyoldalú beállításban látta esak és tévesen itelte meg. Hiányoztak az ellenvélemények, amelyeknek vitatüzébeu tisztulnak az eszmék, hiszen legfeljebb apró formalitásokban merültek fel nézeteltérések. Valószínűuek tartjuk, hogy ennek az volt az oka, miszerint a tárgyalt problémáknak tudományos szakirodalma gyér. vagy pedig egyáltalában nincs. Az első kérdés a városok élelmezése volt: hogy hogyan gondoskodjanak a termelő szövetkezetek a városi fogyasztók ellátásáról ? A kongresszus nézete a következőkben alakult ki : A termelők szövetkeznek a város ellátására. A városi fogyasztók közélelmezés szövetkezeteket alakítsanak. E két szerv mint eladó és vásárló Közvetlenül érintkezik. Ennek két előnye VAU. Először: a közvetilő kereskedő Imszua elesik, s a vásárló ennyivel olcsóbban jut az áruhoz. Másodszor: ha i városokban közélelmezési vállalatok lesznek, akkor az élelmiszer piacon megszűnik a spekuláció. Állapítsuk meg. hogy e két pontján összefoglalt haszon illuzórikus. Mert negyük csak boncolás alá, mit jelent iz, hogy a fogyasztó és a termelő közvetlenül érintkezik egymással hala.kis ez ? Nem igen tisztelt olvasók, ez nem lialadás! Ez visszaesés, visszaesés néhány ezer éves történelmi múltba, a mikor még nem voll kereskedő, amikor x mercator fogalma uem lép fel az üzletnél. Száz és ezer" évek kulturális eredménye a kereskedői osztály megszületése és kiépülése. Az a törekvés, amely ki akarja a kereskedői közvetítést küszöbölni, csakis ily gyülekezet lelkületéből pattanhatott, amelyből tehát hiányaik a kereskedői elem. Támadás ez egy jsztály ellen, amelynek létjogosultsága jllen nem érv az, hogy ők a tisztességes kireskedői haszonnal megdrágítják az ilelmi szerek árát, mert hiszen ők dolgoznak ezért, szolgálatot tesznek, ők a mi kényelmi tényezőink közé tartoznak ÉS esztelenség volna Őket kiküszöbölni, és helyükbe közélelmezési szövetkezetet létesíteni, melynek utján közvetlenül a termelőtől kapunk árut, mert hiszen a közélelmezési szövetkezetünkhöz is ember kell, helyiség kell. ami pénzbe kerül, azonban mig a kereskedő maga tud vigyázni az üzletére, addig mi, mint köz, ezt csak bizonyos ellenőrző szervek segítségével tehetjük meg, ami ujabb pénzünkbe kerül és nem olyan alapos, mint a kereskedőé, akit egyéni érdeke sarkal, ivmit tehát megspórolnánk a kereskedői hasznon, az sokszorosan kidobálnék a „közintézmény" révén. — Igen, mondják ők, de hátra van a fohászon! Ha közélelmezési vállalataink lesznek, megszűnik az élelmiszerpiacon a spekuláció! Hát ez sem igaz! Nem igaz azért, mert maguk a közélelmezési vállalataink' fognak spekulálni; különféle városok és vállalatok egymás ellen. - uo meg ogyébbként is, hisz jól tudjuk, hogy a mi piacunk árait a külföldi piaci árak determinálják, és ezeknek eshetőségeit számításba kell vennünk, különben mindent igen drágán fizetünk. Szóval, mig eddig a kereskedőink saját rizikójukra spekuláltak, most a mi drága, dédelgetett közintézményünknek kell majd spekulálni, a mi pénzünkkel, a mi rizikónkra ! A tejszövetkezetek és önálló szövetkezetek központjának szervezése volt a másik két probléma, amelyet a kongresszus egy-egy határozathozatalig megbeszélt: ezek praktikus kérdések, amelyeknek problemativ, elvi fontosságuk nincs. A kongresszusnak elvek szempontjából figyelemreméltó munkája tehát célt-tévesztett volt. Különben is kegyetlen dolog, hogy a kereskedelmi világ ellen intéznek most támadást, amely ü Ment család ... ES minden második kép BI ő u iándé k a. lJá i« van Írva. kisleányos szarkalábhetükkel: Emlékül — Fáber Pistikától. Valami ötlött elméjébe és önkénytel.•:iül kiszaladt száján a szó: — (iondol-e néha rám, mikor ezeket a képeket látja? A hangja saiatszetiii'ii rezgett s a ieánv eltolódva nézett rája. — Igen . • . (íyermekkoroiu emlékei sokszor fél keresnek. f A tiu ini.iérzcbben kérdé : — Arra is emlékszik, mikor a csipkebokor megaebeata a karját? A leány arca bíborszín) öltött. — Igen . . . emlékszem . . . — Es . . . az ígéretére ? Tréfálni akart, de n hangja magosok loti fájón Tekintetében panasz latszolt s a leány szorongva ee/;e V in merte megkérdezni milyen Ígéretre g m flol. Pelei eges i- volt. E pereben teljesen egv utón haladt gondolat-menetűk. Ahelyett szelíd megrovással tekintett végig a finn. — Pista . . . elfeledi, hogy reverendát visel. Pár perein eseud támadt ... A nap alább t-zállt az égen s veres sugarai szokatlan, varázsos fénnyel szórta be a kis leányos szobát. Majd elbújt egy felhő mögé * bágyadt lénye titokzatos mállyal vonta be a tárgyakat.. .A két tiata' leicmtés szótlaun nézett maga elé, Mindkciu-, egymásra gondoltak. Lelki szemeik előtt újra megjelentek a gyermek évek eseményei. . . . Tavasz volt. Júniusi, meleg tavasz A zöldelő völgy ölén együtt bolyongtak kettecskén. Körülöttük csicsergő madárkák repdestek. Uj hajtású, friss lomltok hajladoztak a fákon s a zöld halmok oldalából aaerssin virágok Kandikáltak elő. Gondtalanul, vidáman haladtak egymás mellett. Kacagásuktól vis/hangzott az erdő. Megfogták egymás kezét ugy mentek nótaszóval. Majd meg szedték a rét imbolygó virágait. J'ista fűzfavesszőt hajtott karikára s arra kötött koszorút Tildának. A kis lány minden sz.il virágot megcsókolt, ugy adta kézhez. — Még ezt is ko-d hozzá . . . Ezt is . . . Aztán iáikor slkéssAttetl ezzel, l'ista megkoronázta a leányka tejét. Es azt mondta neki. hogy ö most olyan, mint a mesék tündér királynője ... A kis lány pedig örömében tapsolt és nevetett. A lia.i csokié se tagadta meg. ('sakliogv amigó egyet adott, a hohó fiúcska tizet is cuppautott. . . Máskor pedig elmentek eprésr.nl. — Keressünk sokat — mondta a leány. — Jő. Menjünk — egyezett vele a liu és ujjával a siirü felé mutatott. Ott terem • legszebb szamóca. Tavaly is ott szedtünk . . . A leány igent bólintott szőke kis fejével és ballagtak beljehh-hcljehh a százados fák között. A piros szamócák csak ugy kínálgatják piros gyümöl. csüket. Alig győzték szedni. Aztán leültek lakniarozni a bársonyos pázsitra. — Nesze, egy szem a tied . . . egy szem az enyém . . . Hazafelé egy útszéli tüskebokor durván felhasította a kis leány karját. Fájdalmában sikolylőtt és sürü könnyek borították arcát. A fiu ijedten nézett a sebre. Aztán rászorította az ajkát es felszívta a vercseppeket. — Meg fogok halni, — szepegett a leány. — Az nem lehet, mondta határozottan n fiu. En nem engedlek. Akit én szeretek, annak nem szabad meghalni. Pedig téged nagyon szeretlek. Te leszel a feleségem, ha megnövök. — Bizony az leszek, télelte a kis lány igaz szívvel, egyszerűen. Es megindultak ujra a vadvirágos, mosolygó réten. Nem is sejtették, hogy utoljára bolyongtak együtt . . . Mire haza értek magas vendége '• érkezett Pistiéknek. A prépost bácsi látogatott el hozzájuk s amikor elment, magával vitte Pistát. Csak később halats/.ott. hogy szemináriumba került a gyerek. Azóta nem találkoztak. Mult az idő s a leány lelkét mindjobban hívta mély vonzalma a zárdai élet áiiitatos csendje tele, mígnem ez az érzés évek során kiküszöbölt minden vágyat szivéből. Es most óné ... A fiu visszajött és puszta megjelenésével valami ismeret len háborgást támasztott lelkében . . . Különös reszketés hozta nyugtalanságba idegeit. Kélni kezdett. I ».• ez a telelem