Pápai Lapok. 39. évfolyam, 1912

1912-11-03

191*2. november 8. az utóbbi időben a súlyos pénzviszonyolc közt annyi megrázkódtatásnak volt kitéve. Tekintettel arra, hogy nemesak kegyetlen, de még esak nem is praktikus, sőt egyenesen káros az agrár világra nézve is az az irány, melyet a kongresszus a városok élelmezése tárgyában magáévá tett, sietünk tiltakozó szavunkat felemelni ellene! Nem tehetjük ki magunkat olyan kísérteteknek, amelyek semmi reménnyel sem kecsegtetnek, de a mi rizikónkra történnek s amelyek szonkivül tönkretesznek egy társadalmi osztályt: a kereskedőket. Tiltakozik ellene nemosak józan eszünk, amely távol tart bennünket reménytelen vállalkozásoktól, de tiltakozik erkölcsi érzésünk is, mely nem engedi, bogy kereskedő-polgát társaink existenciájál ássuk alá egy kockázatos, előjeleiben veszteséget jósló vállalkozásban! A pápai felsi keresKeúetuii isioláríl. ígéretünkhöz hiven állandóan felszínen tartjuk ezt a témát. Mint már mult számunkban is emiitettük, városunkban a siker reményével indult meg a mozgalom egy felső keresk. iskola létesítése érdekében. A Bios Lajos alsokubini tanár által elkészített tervezet a városi tanács által elfogadtatván, tárgyalásra a legközelebbi közgyűlés elé kerül. Alkalomszerű tehát közönségünkkel tudatni, hogy mire képesít az iskola sikeres elvégzése. A felsőkereskedelmi iskola a kereskedés különböző ágaira képezi ki tanítványait, de a nyújtandó szakismeretek mellett, tekintettel vau uz általános műveltségre is. Növendékeit elsősorban arra képezi, hogy a/, iskolából közvttienül a gyakorlati életbe lépvén, vagy mint önálló kereskedők, vagy pedig mint a kereskedés szellemi részét intéző közegek találjanak alkalmazást. Különösen pedig előkészít a kereskedelem gyakorlati és irodai teendőinek végzésére, tekintet nélkül a kereskedelem irányára ; képezi tehát a bankok és pénzintézetek hivatalnokait, az ipari és közlekedési vállalatoknál a kereskedelmi teendőket ellátó tisztviselőket. Az intézet végzett növendékei tovább folytathalják tanulmányaikat a keleti kereskedelmi akadémián, a budapesti, illetve kolozsvári kereskedelini HIÍHdómiaii, a fiumei kiviteli akadémián és a közlekedési szolgálatra képesítő tantolyami.kun. A kereskedelmi életpályán kivid, az 1888> évi a tisztviselők minősítéséről szol.'. 1. törvénycikk értelmében, jövőt, biztosit az iskola elvégzése : a) A postiiszaknál, a postatiszti és főtiszti állásokban. b) A pénztári szaknál, a központi állampénztár! és adóhivatali tisztviselöségre, a köztörvényhatósági peuztái noki és ellenőri hivatalra. C) A dobány-egyedárnságból folyó kezelési hivatalokra, nemkülönben a telekköny wezetöi állásokra. di A m. kir. zálogházak igazgatói, ellenőri, könyvvezetői, pénztárosi és számtiszti állásaira. e) Ha az iskolát végzett, tanulók leteszik még az allainszámviteltani vizsgálatot, mire a kinevezéstől számított két évi időt kapnak, ugy alkalmazhatók, mint főszám ve vöségi és ellenőrző hivatalnokok a minisztériumoknál, a megyéknél, a törvényhatósági joggal Mruházott városoknál, pénzügyigazgatoságoknál, illetékkivetési hivataluknál, az állatni jószágigaz^atóságuál stb. Ennyit az iskola céljáról. Ehhez most még hozzátesszük azt. hogy a legnagyobb óvatossággal készített tervezet, szerint, és a legrosszabb j eshetőségek számbavétele mellett is, az iskola | csak az első ÍJ évben igényel aránylag nem isi nagy anyagi áldozatot városunktól, létesítésének | kérdése tehát egy oly kulturkérdés, melynek elodázása vétek volna saját magunk ellen. Legközelebb rátétünk a városi tanács ama pontjára, mely szerint óhajtandó, hogy a szóban ! forgó iskolát a nők is láttathassák. A mi vélej menyünk is az, bogy az iskola felállításával jaró anyagi áldozatok csak ugy állanának arányban |a várható előnyökkel, ha a tanulni vágyó nők, kiket most a kényszerűség a bizonytalan kenyérkeresettel kecsegtető tanítónői pályára késztet, onnét elvouattatnak s uj, még kevésbbé kihasznált téren találnak sokkal biztosabb életpályát. Ezek a részletkérdések bizonyára s'.óba fognak kerülni az egyes bizottságok s különösen ta képviselőtestület ülésein is, épp azér' alkalinunk lesz azokra többször is visszatérni. Szeretnők végül, ba a nagyközönség, különösen a pedagógusok és szülök is hozzászólnának a felvetett témához, s e célból természetesen szívesen búosájtjak lapunk hasábját rendelkezésükre. A Pápai Önsegélyző Egyesületi Szövetkezet. Annak, hogy e nevet beleztük eikkelyflnk élére, különös oka, s a különös oknak, küVinös okazata van. .Avagy nem e|ég különös ok-.- az ba egy pénzintézet tanulmányi BsstOlldíjat alapit ? Ki hallotta azt, hogy egy szerény körülmények között élő, vidéki pénzintézet 'auukuányi ösztöndíj alapításra gondol? s hogy e gondolat megvalósításából komolyan hoaaáii fogott? Bizonyára ez a gondolat, ez a cselekedet oly ritka, mint ama bizonyos fehér holló, a tűiről sokan beszélnek, de még «enki sem látott. Ez a teher holló pedig, a P. (». E. Sz. ösztöndíj alapítványa, máris röpköd felettünk, s nem sokára le is fog röpülni valamely érdemes tanuló ifjú vállára. Erről a teher hollóról akarunk néhány sorban megemlékezni. A P. Ö. E. Sz. a folyó évben tölti be fennállásának tizedik évét; ezt a nevezetes évfordulót az emiitett intézet megakarja ünnepelni, de nem a sablonos bankettal, s az azon elhangzó díkoiókkal, hanem <>iy cselekedettel, amely kézzel fogbatóvá teszi a vezetőségnek mindenkor tanúsított emberbaráti érzelmeit, s maradandó nyomát hagyja a befejezett tizedik életévnek. Mar huzamosabb idő ota folytak ebben az irányban | bizalmas megbeszélések, mígnem a legközelebb mult bau az intézet elöljárósága -igazgatóság és felügyelő bizottság, együttes ülésén elhatározta az ösztötidij alapítását, és ki is dolgozta a födüzet és adományozásra vonatkozó szabályokat, a melyeket a következőkben ismertetünk: Az ösztöndíj a törzsalap kamataiból fog kifizettetni, amely kamatoknak alapszabály szerű rendeltetése részben, jótékonyság gyakorlása, a tödözet tehát oly szerencsésen lett megválasztva, hogy az ösztöndíj nem a tagokat illető kamat osztalék, vagy más. a tagokat illető jövedelemből lesz elvonva, hanem oly jövedelemből, a mely alapszabály szerint, nem illeti a tagokat. Az ösztöndíjban csakis szövetkezeti tag gyermeke részesülhet, meg pedig esak oly gyermekek, kik gazdasági, ipari vagy kereskedelmi iskolát látogatnak. Az intézet elöljáróságát ugyanis az a nézet vezette, hogy nem kivan hozzájárulni oly ifjak neveléséhez, a kik az amúgy is túlzsúfolt, úgynevezett, latenter pályát választják, hanem a termelő és kereskedelmi pályát akarja, tehetségéhez képest, támogatni. A megalkotott szabályzaton az a gondolat vouul végig, hogy a régi és szegényebb tagok gyermekei, előnyben részesüljenek, az ujabb és va[gyÓnosabb tagok gyermekei lelett; tehát, itt is kifejezésre jut az emberbaráti érzés. is ..ív .ti* jól esett. A flu niete mindig hallgatott. Csak két, beszédes, mélytüzű szeme tapadt a leány arcára epedőn ... O is szerette hivatását. I'ályáiyáert lelkesült. De ott lent n szive rejtekén nem szűnt meg élni a szerelem. Szent, tiszta, csodálatos búbájjai tertotta fogva ott a távolban is a leány emléke. Most pedig, hogy ismét színről-színre látta eszményképet, gxjve ujjongffssal zakatolt s tekiutete nem hirt megvállni tőle, ki oly ártatlan, oly szűzies, oly imádatra méltóan szép hajadonná serdült . . . Alig eszmélhetett, máris csodálatos átalakuláson ment keresztül egész benső világa. Nem az ifjúi tüz fellángolása perzselte meg lelket, hanem a romlatlan lélek tiszta vágya, elpusztíthattál! hűsége kelt uj életre sziinynyadó szivében. A mesék királyfia eljött felébreszteni Csipketózsikáját s megtalálva öt, érezte, hogy nem fog róla lemondhatni többé. Valami legyőzhetetlen benaő kényszer vonzotta a leány felé. Térde' megestiklottak, oda borult élő oltárképe elé és szenvedéllyel szorította arcára annak mindkét kezét. A leány vergődve nézett azét. Lelkében harcra kelt két ellentétéé érzés. Jobbról Madonnája, halról u fin követelte hűségét. Nem tudott határozni s esengve tekintett fel az imazsámoly feletti képre. Aztán kérlelni kezdte a nagy, hevesvérű tint. — I'ista . . . kérem, könyörgöm, boosássa el a kezem . . . Majd felemelkedett s szelíd fölénnyel nézett le az esdeklőre. — Tudja, az ég menyasszonya vagyok. Ne lépjen utamra, kérem, esedezem. A tili gyönyörittasan nézte fiatal életének egyetlen álomképét. Szemeiben meleg érzelem tündöklött. Nem hallott egyebet, esak a saját szivének szavát a azt viszhangozták ajkai is. — 8zeret!ek, Tilda . . . Szeretlek . . . En édes üdvöm, menyországoiu. Készebb meghalok, de nem válhatok el tőled . . . Es forró csókokkal halmozta el a leány ruhájának szegélyét. Matildnak erejébe került, mire kissé legyőzhette elfogultságát. Iparkodott ugy beszélni, mintha rá nézve a fin idegen volna. Nehezeu ment, nem szerette volna megszomoritani. — Pista, mondta nagyon komolyan. Csendesüljön és hallgasson meg. Nézze . . . maga talán azt hiszi, hogy én szerelmes vagyok a régi ideálomba. Nem merte mondani, hogy — magába. — Hogy én epedve vártam régi imádómat. Hitetett a remény, hogy eljön és bíztam, hogy teljesíteni fogja gyerekkori ígéretét. Később csalódásból léptem ez útra, hol meguyugovásomat keresem ... Csalódik Pista. En teljes lelkemmel szeretem választott pályámat. Hisz emlékezhet rá, mindig rajongtam tanitóim, a zárda szüzekért. Ma még inkább betölti lelkemet a vágy, hogy rendjükbe léphessek. Ez a cél szent előttem s tőle nem tántoríthat el semmisem . . . Értsen meg, Pista. Azért szeretem magát, ha nem is földi szerelemmel. Megígérem, hogy szivembe zárom emlékét. Imádkozni fogok magáért naponta . . . Igen? Ragaszkodni fogok a lelkéhez, önzetlen, szép, tiszta, testvéri szeretettel . . . Adhatok-e többet én, ki az Ur jegyese vagyok. És kivánhat-e többet maga, aki égi vőlegény . . . A tiu elragadtatással nézte a beszélőt. Nem a szavakat hallgatta, hanem a hangot, amely édes harmóniában ringatá lelkét. Szomjasan szívta magába a kábító illatot amely kiáradt a leány ruhájából, szűzi testéből. Egő szemeiből átfutott a lány arcára s rajongó lelkének egész gerjedelmével ölelte magához földi Madonnáját. A leány fogoly madárként vergődött. Igyekezett szabadulni, de ez a kivatiság nem tudott ur in ura dni szivén. Ereje megszűnt, amint a fin szomjas ajka megtalálta az övét. Eddig nem sejtett edes érzés késztette, hogy niindszorosabhan simuljon regi szerelmeséhez és öntudatlanul hajolt meg ő ia a szerelem világot uraló, teremtő erővel bíró, örök, szent törvénye előtt . . .