Pápai Lapok. 39. évfolyam, 1912

1912-01-28

Pápai Lapok 1919. január 28. Az iparfejlesztés eredményei. Ha gazdasági életünk fejlődését és baladását végigtekintjük, megállapíthatjuk, hogy sajátságos politikai és gazdasági körülményeink következtében a gazdasági téren megteremtett alkotások és elért eredmények állami tevékenységnek, az állam működésének gyümölcsei. Ennek a körülménynek felemlítése nem rekrimiuálás, hanem a tények egyszerű megállapítása. Megállapítása annak, hogy itt történelmi fejlődéssel állunk szemben, amelynek következései előtt szemet nein huny ha'

unk. Hazánk gazdasági újjászületésének kezdete, a későbbi nagy alkotások nagy j alapja az 18Ö7. évi kiegyezés volt. Nem j mintha ez a kiegyezés oly előnyös vagy kedvezd lett volna, éppen gazdasági tekintetben. De megszűnt vele a politikai lidércnyomás. Lehullottak a bilincsekai tettre kész és munkára képes kezekről l és az államhatalom hozzáfogott a mulasztások helyrehozásához, a hiányok pótlásához. . Az állani és ne a társadalom vette kezébe nálunk a munkát. Ez szinte ter-j mészetszerü volt 11áIunk. 0lyan oT-szá- j gokbaii. ahol a társadalom, bár egyes háborúk vagy politikai események általI megszakilotlan, mégis folytonos fejlődésben van. ott az állami beavatkozás a] gazdasági fejlődésre s a legszükségesebbre szorítható. Egeszén inas volt. azonban a mi helyzetünk. Volt idő. a midén hazánk az európai civilizáció legmagasabb csúcsát foglalta el. De szeren-j esetlen történelmi események egész sora' letaszította ezekről a csúcsokról oly időben, amikor az európai népek rohamos előhaladása már teljes erűvel megkezdő-; dött. Es amikor 18ti7-ben sorsunk iobbr; ; fordult, egyszerre minden átmenet i;él-! a törvényes kedvezmények, feltétlenül szükséges volt, hogy az állani által nyújtott kedvezmények feltétlenül szükséges volt, hogy az állani tánmgassa az uj vállalatok létesítését azon terhek könnyitósében is, amelyek speciális helyzetünkből folytak. Es ez a támogatás az állani által nyújtott pénzbeli segélyekben jutott kifejezésre. Csakhogy az állam a támogatás ezen eszközét, tekintettel az állam pénzügyi helyzetére, nein vehette oly mértékben alkalmazásba, mint azt az ipari fejlődéshez liizött nagy állam és nemzeti érdekek követelték volna ós mégis nagy eredmények érettek el, mert az államnak e téren kifejtett működése épp ugy céltudatos, mint következetes volt. Es a társadalom? A hazai tőke alig vett részt e gazdasági alkotásokban. A hazai töke nem azonosította magát az államnak a gazdasági alkotások terén nyilvánuló törekvéseivel, kapóra jött a pénzügyi köröknek a jelszó, hogy tőkeszegény ország vagyunk. Ez igaz volt Ugyan még a 70-es évek elején, de amint a gazdasági élet fejlődésével és megerősödésével nálunk is beköszöntött a tőkeszerzés korszaka, a tőkeszegénység hirdetése már csak arra volt jó, hogy leplezze a tartózkodási a gazdasági alkotásoktól. Az ország ekkor már tőkeszegénynek nem volt mondható. Hamun igenis mondható az, hogy a gazdaságilag termeli tőke elvonatik a gazdasági termeléstől. Megtörtént az vajmi sok esetben, hogy a bi tel ügyi tényezők gátolták iparunk fejlődéséi és boldogulását. Nagy pénzintézeteink nem törekedtek a nemzeti törekvéssel kapcsolatos önállóságra szert tenni és a könnyű boldogulás okából megmaradtak, noha megnőttek ós meggazdagottak, az osztrák gazdasági felfogás uszályhordozóinak. Nem volt meg nálunk a kellő ii11ii. 11. örökké •</ enyém lehessen u leiké, inelv engem szeret, engem, akinek a szive maciiéit dobbaa s akinek a lelke szintén szereti magáét örökké, véghetetlenül. Nagyon sokszor olthatatlan szomjúságot éreztem H már-már kezembe vettem a tollat, hogy megkérjem magát az ismeretségre, a találkozásra, hogv oltsa e| a lelkem szomjúságát, az ajkam tüzel, de megállapodásunk varázsa mindig győzedelmeskedett érzelmeim fölött. Nekem is van jogom az élet gvönvöreihez, nekem is vau jogom minden boldogságból, de műidig lemondtam, hogy a maga lelkét továbbra is megtarthat--:'!!', fogy mindig, minden körülmények között az a büszke, a/, az edes tudat éljen bennem, hogy van sgy fél fi, akit sohasem láttam, akinek a nevét sem tudom és mégis az. enyém. Ugy remeg a kezembe a toil. Nem tudom hol, miként kezdjem el, hogy neheztelését, haragját magamra ne vonjam, hogy vallomásom miatt el ne hagyjon. De mindegy! Magának tudni kell mindenről, ami velem történik, azt is meg kell tudnia tehát, hogy a szüleim férjhez adnak. Értsen meg jól, édes lelkem : nem férjhez megyek, hanem férjhez adnak. Igen, adnak a szüleim, akik három hétig masszíroztak az én esökőnyös fejemet, a mig azt a bizonyos, boldogítónak csúfolt „igent

u-t ki tudtak csikarni belőlem. Nem szeretem, - gyűlölöm azt a férfit, aki a szivein, a le'kein nélkül is megelégszik velem ! Lássa, igy születnek a boldogtalan házasságok. 8 legtöbb helyen a szülök teszik azzá. Nem várják meg soha, hogy a leányuk lueujeu férjhez, hanem kisajátítják magliknak ezt a jogot es ők adjak ahhoz, aki neki tetszik. Lássa, édes Jean, velem is igy tellek : kiszemeltek a számomra egy eleven masinát, ráfogták, hogy szép. hogy fess. hogy jri állasa vau és mint mllékes körülményt, megemlítették, hogy mfivelt, gvengéd és jószivü JS mikor mindezeken tulvohak, jogerős szülői ítélettel odadobtak neki, mint valami olcsó, vegveskeresKedésbe'.i pi.rtékát. Hiába könyörögtem, hiába rimánkodtam, hiába mondtam, hogy nem szeretem, az ítélet jogerős volt H nekem esak igent szabad volt mondanom Siitam napokon, heteken keresztül; a szivem fájdalommal volt tele s mégis mikor a vőlegényem jött. nekem nevelnem, kaeagnom, jékedvüj nek kelleti lenni. Aztán, képzelje esak, mikor a ' társaságuk

bau egy pillanatra elszomorodtam, a mama ilvenkor mindig a labamléjere lépet t és addig pedálon itt, mig nem mosolyogtam, pedig a szememben könnyek tündöKöltck. Bocsássa meg hát nekem, édes lelkem, hogy olvau dologgal kellett megszomoriiai.om, amelvbe •én akaratom ellenére jutottam. Kugem ng\is beteggé ! tett már er. a könyörtelen szülői kénvszer, osupán I az vigasztal, az az édes remény enyhili lajdaluiaim.'it, hogy a maga lelke ezután is ugy fog engem szeretni, mint eddig szeretett. Ne hagyjon el, ne forduljon el tőlem! Kr.kéri, ezért könyörög a maga boldogtalan, mindig : sirö kis galamajii. I'a ! Iso-n vele! Mire iné.-egvszer irok, már menyecske Imrék. Bemüké. II. LEVEL. Ii ja A férfi Drága (jalamhooskám, Kdes Kcrcnikéiii! Tudtam, meg voltain róla győzőove, hogy hosszú hallgatásának nagy, rám Bésvs igen fájdalmas oka lehet és nem csahol tani Mar a hosszú bevezetés is gyanút keltett bennem, mert maga, Drágám, ezt sohasem s'okta. Mindjárt a levele elején a tárgyalásba szokott kezdeni s most hosszan fűzi, s/övi a mult emlékeit, hogy a csattanó annál enyhébben érjen. Most már tudom, megértettem, meg kellett értenem, hogy férjhez megy, vagy amint irja: férjhez adják, esak azt az egyet nem tudom megérteni, hogy mivel érdemeltein én meg a sorsnak ezt a nagy csapását, hogy az én drága (iulamhocskaiii örökre el legyen szakítva tőlem'.' Tudom, elismerem én azt, hogy a nö sorsa a férti. De kihat az egész életemre, hogy a Maga sorsa más Ists, nem pedig én, aki a Maga so'iaseiu látott, de eléinke| zeit képével tértein nyugalomra és a Maga sona sem hallott, édesen esengő nevével ébredtem föl. Izzó tűzoszlop a fejem . . . Mint űzött vr.d 1 liánok föl s alá csöndes, egyhangú legényszobáinbau, mely inkább dohos, penészes levegőjű kriptához hasonlít, mint ember likasához. Néma, szótalan körülöttem luindeu. (,'sak a szivem, ez u könnyezve fájó, kicsiny kis húsdarab zakatol, ver szilajon, fékizhetetlcnül. Felbe kell szakítanom az irást, mig kusza gondolataim szimetrikiisaii egymáshoz nem simulnak kül kerültünk bele a rohamosai fejlődő művelődés és gazdasági haladás forgatagába. A társadalom gyenge és erőtlen volt az Ottmflkddésre. Viszont az állam az abszolutkorszak jaltai teremtett,je'outős gazdasági, hatalmi I eszközök birtokába jutott. íme. ezek a 'történelmi okai és magyarázatai annak, hogy gazdasági téren mindenült az állam kezdését, úttörését és alkotásait látjuk. Később azután kezet fogott a hatalom a szükséggel. Az állami ügyek vezetőinek hatalmi és politikai érdekei, az örökös közjogi harcok okozták, hogy az állam megtartsa, sőt erősítse nagy hatalmi tulsulvát a gazdasági téren és ennek lólytán a társadalom önműködő ereje nemcsak hogy nem fejlődhetett, hanem szinte szabállyá vált a tétlenség és az, hogy mindent az állam tegyen. így kezdődtek :.z alkotások az ipar terén is. Így alkotta, fejlesztette az állam a gyáripart. Maga üz bányászatot és kohászatot. Megalkotja a gyáripar fejlesztésére szolgáló lörvén

\e\et és életbe lépteti mindinkább és mind nagyobb mérvben a pénzbeli segélyeket. Ej ipar még fejlett iparral bíró államokban is rendszerint hátrányban van a már fennálló iparral szemben. A fejlettebb technikai követelményeknek megfelelően berendezett uj ipar ugyan nagy előnyöket is rejt magáiban, de ezzel egyúttal nagyobb befektetéseket is kell gyümölcsöztetnie. Mennyivel nagyobbak azonban az uj ipar hátrányai a régi megerősödött, tőkéjében törlesztett, képzett munkásokkal keltő számiban rendelkező iparral szemben ott, ahol nemcsak a munkásképzés nagy terheit kell az uj iparnak viselnie, hanem még a piacszerzés tekintélyes költségeit is. Ez volt a helyzete az újonnan tejlődölt magyar iparnak, amelynek tehát az adott viszonyok közepette nem lehettek elegendők