Pápai Lapok. 39. évfolyam, 1912

1912-01-28

gazdasági érzék és ez okból nem is tel­jesítették a tőlük méltán várható gazda­sági hivatást. A közgazdaság szolgálatára lerem­tett és rendelt állami intézmények kevés kivétellel beváltak és gyakorlati irány­ban állandóan éreztetik hatásukat. Ellen­ben az ugyami" k a célnak szolgáló társadalmisze) etek működésükkel az elméleti térét aradnak és tevékenysé­güknek gya' ati hatása alig van. Pedig napjainkban, amidőn egyik politikai válságból a másikba sodorta­tunk és amidőn ezek a válságok a leír­fontosabb gazdasági kérdésekkel kapcso­latosak, a társadalomra fokozatosan há­rul az iparalkotási nagy téladat. A leányegyesület müvészestéiye. — 1912 január 20. — Magas művészi sziuvonulón álló hangver­senyt tartotté hó L'O-án n Papai Leány egyesülel a Griff ssálloda nagytermében. A nagy kötülte­kintéssel összeállított műsor nagyszámú és előkelő közönséget vonzott eseetélyre, amelynek legna­gyobb vonzóereje H>jó« Böske operaénekesnö volt. A süiii széksorokat már este 8 órakor ineg­töltöite a közönség • a hangverseny alig egy negyedóra múlva, egy KIS egyíelv<>ná«ossal, a „Chasse-Oroise" ciroQ vígjátékkal vette kezdetét. Hogy n hatástalan és szellemtelen kii darab mégis megnyerte a közönség tetszését, nz egyedül n asereplökliek: <ir. Ltóhin Zoltán, Benedek tJéza, Kraasa [rén,de különösképpen Berger Aladárnál és 8cbönteld Edithnek köszönhető. Mindkettői kedvesen és otth.eiias elevenséggel uozgott a szinpadoii. Sel.öiifeld Edith pláne azt a beiiyo-j mást tette ránk, mintha nem is műkedvelő, ba-j nem valami nagy színpadon mozgó vérbeli naiv* játszott, volna. Hogy a szereplőkéi a közönség, aajosau megtapsolta, nz természetes. Az est második számaként Kis József zon­gorajátéka kiivetkezett. Moskovvsky: Valse K dur OOmpoaiciÓjs művészi tökéletességgel keiülf. ki ttjjai alól. Kis .József azon kevesen egyike helyi művészeink kö>.ö t, nki teljes komolysága, és egész művészi erejét belefekteti abba. amit ját­szik s ez az egyedüli titka, bogy minden szerep­lésével nagy sikefekbsm van része s mint most Jis, ztigó tapsokat arat. • Calmus J. bécsi zenetanár és Gerstl Leóné adták elo ezután Griog: F-dui Sonát.áját, majd 1 a miisor atotsó számaként liaff: Oavatiua, Wie­• niawsky: Kuiawiak és Brahms: Magvai táncok c. szerzeményeit. Azt hisszük, Oalmns játékáról elég dicséretet mondunk, ha megjegyezzük, hogy udvari zenész, akinek kifogástalanul kell kezelnie hangszerét, tekintet, nélkül arra, hogy egyúttal az illető „nagy" művész-e, vagy ónak elsőrangú udvari zenész. Calmus precízen kezeli vonóját s ! hangjai tisztán kerülnek ki a burokból, művészi elmélyedést azonban az egyetlen Wieniawsky­jdaiabbhii konstatáltunk, amelyet mind között a legszebben adott elő. Gerstlné diszkrét, nem professioiintu*seuész­itől ritkán hallható zongorakiséretet szolgáltatott ; Cainius h»gedüjátékához, sőt mondhatjuk teljesen ] ura volt a darabnak és a zongorának. Nemcsak hangokat, hanem kellemesen ható színeket is hoz j ki a merev zongorából, amivel csak valóságos zongoraművészek szoktak megáldva lenni. A műsor uegyedik szama dr. Kórós Endrei felolvasása volt. Kevés felolvasáson hallottunk, ilyen kedves tárgyi novellát, mint annak a tanító-1 nőnek a meséje, amelyet Kóros Endre bájos egy­szerűséggel és lélektani következetességgel rajz.dt | meg. | A nagy tetszessél fogadott felolvasás Utáni Hajós Bösko operaénekesiió a Sámson és Dehla j opera „Áriá u-jával ke/.oie meg műsorát, majd • ; Carmenból énekelt egy hatásos részletet, ké.söbo { pedig rgy Brams darabot. Hajlékony szép alt) i hanga énekesnőt ismertünk m»-g ez est.' n Hajós , |B3skében. \ mellett, hogy erőteljes hangja van I a pianisazitnók i^t ts>lj#s szépségben csengtek aja- j kán • a közönség meg-megújuló tapsokban adott j kifejezést elragadtatásának mely a művésznő féVl nvi s s'keiét is joleutette. Mi ezt hisszük, hogy 1 Etajós Böskével ha nem is mindjárt az Operaház! színpadán, de valamelyik lováiosi nagy baugver-, seny-teiembeu még több n-.b-n foguiiu dlálkozni. sőt talán még Pápán is lesz szerencsénk viszout-1 látni öt. A hungversenyt tei mészetesen parázs tánc­mulatság követre, mely a legjobb ha'.gtilit'ban k-'sö bajimhg tartott. VEGYES Bit, — Bíboros lesz püspökünk. Noha a napilapok még enditést nem tettek róla, plan­zibilisnek hangzik egyik veszprémi laptársunk ama híre, bogy báró Hornig Károly veszprémi püspököt u legközelebbi konziaztoriumban a pápa bíborossá f> gja kinevezni. Ugyancsak e forrásból tudjuk, hogy a bárót Vas/.ary Kolos koadjuto­rává nevezik ki cum jure sucoessionís. Vagyis heroegpriiiiáshelyettes b-sz az utódlás jogával. Mindkét, kitüntetés számba uienö kinevezés uem­; csak az érdemes püspökre, hanem eg^ házme­gyeién is fényt fog vetni. — S. abalyrendelőt módosítás. Pápa vá­jrosának legutóbb alkotott szabályrendeletét a I piacról és állatvásártartásT ! a belügyminiszter j kifogásolta s «'gyes szakaszoknak a módosítása [végett visszaküld'.tte a város közönségének. — A varos mint takarékpénztár. A városnál kezeit alapítványok, minden kezelési dij leszámításával az elinalt évben 5'1 %'Ot kama­toztak s a járandóságok ilyen kulcs szerint lesz­nek utalva. Ni lrim! A városi takarékpénztárhi­veinek ujabb argnmsntnm. — Esküdtek. A veszprémi kir. törvény* szék, mint esküdtbíróság ro>Mé er 1ÍM2. évre ki­sorsolt esküdtek névsorában a következő pápai lakosok szerepelnek: Bokor József ("Wittmann gazdaságban) számtartó, Bövöotry Lajos szállodás, Csajtai Dániel főldmivos, Deli Béla k-at. felügyelő, Eóry István vüleny gépész. Fa Mihálv épitésr, Fábián Imre doli, gynri tiszt, Gátby István zene­tanár, Grosz F.de molnár, Heykál Ed« virágku­reakedő, Hir.dler József vendéglős, ilj. Horváth József épitész, Tvafcsay István ny. főszámvevő, Lunperth Lajos tanácsos, Nagy János (Wittmann geadaságbau) intéző, Szöllósy Miklós v* gazda és Wajdits Károly könyv kereskedő. — Me^orösites. A m. kir. kereskedelem­ügyi miniszter Jerfy AntaL kir. tanácsnok, a győri V.ereskedeln i és iparkamara elnökévé. Mel­léi- Ig'ai!;. kereskedelmi laintcsosuak és Hiatky­£k)h lichter Lajiis, ors.',. képviselőnek ogyauasoB kanifo-a alelnökeivé történt un-g. á'.csztasttt az ISOS- évi VI. 1. c. 14. § a alapján megerősítette. — Melegedő Sióba. A polgármester elő­terjesztésére a tanács intézkedett, h.'gy a városi népk'i.ylia nagy szobája a teli i'óf/.d-.hau a nap többi órájában is nyitva hagyassék és a város fajav.il iiit:. ssék, hogy abban a didergő városi -/. gé.i>. k iH,h íródhassanak és megineK ^.ediifií­senek és a mig lázongó szivemet egy kissé el nem csínt­hatom. Csöndes fájdalom ül a lelkemen - kemény, súlyos ostorával folyton szivembe vag a vád. Vádol a jobbik, a nemesebbik énein egy könr­uyebnü lépéssel, amit én is elkövettem. Nem titkolódzóm hát én sem, édes, bánkódó kis (ialnml'oeskám. Kinyitom előtted éu is a szive­met, de most egészen, hogy meglát hassad, hogy a Sok arany mellett van ott egy kis salak is, amely­ről eddig sohasem szóltam, sohasem nyilatkoztam. Gyávának, gyeugéuek tartottam mindig a férfit aki sir s most magamon tapasztalom, hogy van az er,,si-l.ii idegzetű férfiaknál még egy eresebb valami is, amit nem tudunk legyőzni, ha birokra kél ve­lünk: a fájdalom, amely váratlanul jön. Sőt még enne. is eröscbb, hatalmasabb, könnyre­fakasztóhh egy harmatcsepp, mely értünk, vagy nnatt unk egy imádott nő szempilláin rezeg. Igaz. hogy én diplomatikus könnyezőknek szoktam nevezn 1 a nőket, akik akkor sírnak, amikor akarnak, mer 1 az én anaiizisfin szerint a női könnyekben eddig nem találtak egyebet, mint két rész sósavat, eg.e rész ktorsaVat és rész hitvány vizet. De ha mos ezt a néhány kötiuvcseppet kellene analizálnom, amit erre a levélre sirt. ezeket a könnyeket nem nevez­hetném másnak, mint a fájdalom keresztvizének" En tudom, mi az, ami Magát sirvafakasztotta. En tudom, mi az, mikor maga könnyezik. TndomJ hogy értem, miattam folytak alá uzok a ragyog hormuteseppek, pedig nem erdemeit em meg, hogy könnyeket sírjon értem, mert nem voltam őszinte Magához. Napok, hetek, hónapok óta titkolóztam siaga előtt s ha most a vallomásával segítségemre n MII jön, a titkolózástól, et tő i szivemben levő egyet­len salaktól sohasem tue ou volna megszabadulni. 1 »•• most. mikor én ugyanazt gyónhatom meg Maci­nak, amit Maga gyónt nekem, egész lelkemben megkönnyebbülök. Ne itéljeu hát el, dfli 'a <' ilamliocskáin, amiért éu is ugyanazt fogom lei,,,,, un.i, nemsokára M >_.i cselekszik: Magát férjhez adják, en megházasodom. Maga in i- felesége lesz Mie-lkül. ho^y a szive, a lelke azé volna, aki oltárhoz vezeti, én megházaso­dom anélkül, hogy érz- 'n'iiiiiiek csak e^y parányát is bírná az a nő, aki: tágul veszek. A mi házasságunkhoz, nincsen köze a szere­lemnek. Hiszen a ház.assiV ti.y is csak szokás: egy törvények által védett társadalmi szokás. A szivek és a lelkek ideális, eszmény: vi zonvát azonban nem védi, de nem is akadályozhat!: : icg semmitéle tör­vény. A látható ember lenét azé, aki kiválasztotta magának, de a láthatatlan ember, a szív, met; a lélek maga keresi meg az <$ választottját, akitől se könyörgésekkel, sem durva erőszakkai , • . lelict elválasztani soha. Szerintem minden embt-r két rész­ből, két emberből áll. A. gyík ember az, amelyik az esz hatalma alatt áll, a másik pedig az, amelyik a szivet és a lelket vallja ni óinak, paranesolójá­II. iL s nem az eszével, hanem a c/.i 'vei gondolkodik Ha megházasodom, az eszével élő embert el­viszitette, du a szivével és a lelkével gondolkodó < inhcr örökre a magáé marad. Fényes karrier nyílik meg előttem ezzel a házassággal. De olyan magas polcra sohasem jut­bituék. amelyért az éu lelke vagyonomat, a Maga iráni érzett végteleu szerelmemet föláldozni tudnám. A szivem, a lelkem örökre a Maga tulajdona HÍM ad es nem kérek cserébe semmit, mert a Maga fzivél, a Maga lelkét idővel mégis csak meghódít­hatja magáuak az a másik férfi, akihez feleségül nlják Megadással tűröm, panasz nélkül viselem ezt i csapást, ha az a férfi jobban tudja majd szeretni, mint én szerettem, de ha csalódik benne, leveleim­éi ismét megvigasztalom. Tudom, hogy én akkor élő halott leszek : til­tom, hogy én akkor a lelkek hajótöröttjei közé artoaoa és mégis kérem, mégis azért könyörgöm, ie hallgassa el előttem a boldogságát, irja meg nyil­án, leplezetlenül, pirulás nélkül és én ismerni fo­;om férfias kötelességemet s ha I oldog lesz, tudni ogok felreáihii s tudni fogok örökre néma maradni. Hu megengedi, esküvő után én is irni fogok. Isten vele! Számtalanszor üdvözli és kezeit •sókolm a Maga forrón szerető Jcanju: Végé köv <

Next

/
Thumbnails
Contents