Pápai Lapok. 39. évfolyam, 1912

1912-08-04

2. Pápai I.ii|iok 1912. augusztus a s/.ajat, t-n mar egy pillantásommal sok inegvouaglott, összeszorult, töredező szivet simítottam ki, ezeket a sorokat, most, éjszaka, a iomautikusau megnyilvánuló* őszinteség órájában le merem irni, igcu, éu mar többet csókoltam és többet lógok csókolni, mint kellene, én is el fogom pazarolni az eleiemet szépen, gyönyörűen, mint maga is és ínég egynéhányan és mégis, mégis, soha olyan boldogan nem pazaroltam el a magam és a mas pülauatait, mint akkor, amikor azt a beteg fiút a halálba küldtem. Ha éu nem vagyok mellette, akkor is meghal. Csuk valamivel későbben é« méskép Kiszáraik volna és az agyveleje előbb hal meg, mint a teste. A legszomorúbb haldoklása lett volna, tudta volna, hogy meghal és nem gondolt volna soha másiai esak a halaira. Az élete utolsó hónapjait, a legdrágábbakat, nz utolsókat, amikor az itthagyott életnek a buesueM>KJát hintjük vissza, nem is élte volna. Kivesztette volna nz élete legbecsesebb óráit az utolsókat. Azért voltam én, hogy izt ne engedjem. Ett a drága életet az utolsó peréig kell élni és mosolyogva kell elmenni innen, ugy. mintha egy ablak alol mennénk el, egy virágos ablak alól. amelyben valaki fehér zsebkendőt lobogtat fe'énk. En lobogtattam neki az élet fehér zsebkendőjét és ugy ment el innen, egy öntudatlan mosolygással az arcán, mint ha esak egy napra, vagy egy hétre utazna el. Kti nem engedtem, hogy gondolkozzék. Mikor felébredt, már csókoltam és mikor elaludt, még akkor is csókoltam. Betakartam szemét, al én fekete hajammal és leheletemtől meleg tüzek gyúltak ki a szivében. (» sohasem érezte azt, hogy milyen szomorú lesz innen elmenni. En nem engedtem, hogy a holnapra gondolj.n és minden nap megrészegítettem őt és ő minden napról azt hitte, hogy ez a világ legszebb napja. Soha két gyerek igy egymásba nem fulladt mint mi ketten, ő, aki nem is tudta, hogy milyen pompázó pazarló királyi módon búcsúzik el az élettől, m»g én, aki tudtam, hogy most adom a legpompásabb, a legkirályibb ajándékot egy embernek A/t.in meghalt. És mikor már halott volt akkor tudtam, hogy én öltem meg. Ezzel a féktelen, bolond, boldogító ötletemmel, az én furcsa, rossz, drága szivemmel küldtem el hamarább az életből, mint sem kellett volna. Es mikor meghalt, azért se sirtam. Diadalmas, tomboló, piros lángok igvirtndtak fel bennem. Istenem, milyen gyönyörű, m>lyen örökkévaló az, amit éu teszek. Letesznek ja földbe egy embert, akit utoljára én csókoltam! Az én csókomat nem mossa le ajkáról más asszonynak, más leánynak a csókja, nem mossa le semmi, semmi, a/, en hajamnak nz illata elment az örökkévalóságba, az én emiekemet egv nem létező ember teszi halhatatlanná. Pedig majdnem semmit se tettem. Oly in, mintha kinyitjuk a virágos, tavaszi szélnek az ablakot, ha jóságosan belemosoi ygiink egy szobába amelyben egy magányos ember búslakodik, vagy ha parfümöt hintünk egy beteg ember vaukosára. Viráügal s/órtam tele egy halálba menő embernek az Htját. Ex az éu életem leggyouyörübb cselekedete. Most már ezt is tudja. Megírtam és éu nem szégyenlein. Es mégis . . . En már megöltem egy fiut. A FŐVÁROSHOZ SZOKOTT KÉNYESEBB UIÉNYL URAK ÍZLÉSÉNEK MF/íFELELŐ RUHÁZATOT közvetlen a megyeháza mellett 9» H 5 2, as^ ^tlllUF OS T 3i T S 9í \inerikából mostauában ide letelepedett papi-, uri- es egyenruha-szabóknál lehet mogreudelni = Pápán íílolérh.«t<ll<n srabásfor ma és kidolgozás ! Nagv rálasztik valódi angol is sljótországi k«Imél*b«n ilyen nagymestere kell ahhoz, hogy világosan domborodjanak ki az önkéntes tűzoltótestület előnyei s a tagok érdemei. 8 ha mi csak azért foglalkoztunk most a testület küszöbön lévő jubiláris ünnepségével, újra hangoztatjuk, bogy osak a figyelmet odairányitsuk, azt hisz szük nem követünk el hibát noha Antal <iéza neve magában véve elég. hogy a közönség figyelme fel legyen keltve. De ngy szeretnők, ha Pápa város polgársága démon ast ra ti v módon állana talpra most. hogv kimutassa rokonszenvét a tűzoltói intézmény, s különösen a mi derék tűzoltóink irányában. Mint egy szál ember, álljon ott az egész város különösen akkor, mikor a megyei szövetség, tehát idegen városok és falvak tűzoltói is jelen lesznek, hogv lássák ők is. hogv mi megtudjuk beesülni azt az áldozatot, melyei tűzoltóink érdekünkben hoznak. de azért is, hogy saját lelkiismeretünket is megnyugtassuk oly irányban: — meghajtottuk az elismerés zászlaját. A legutóbbi képviselőtestületi közgyűlésen az egyik városatya nem tartotta szükségesnek, hogy a jubileumi ünnepségek a közgyűlésen és diszgyakorlaton kivül egyébből is álljanak. A mi nézetünk az, igen is legyen meg a táncmulatság is. ott van leginkább alkalom, hogv városunk polgársága leginkább kimutathassa rokonszenvét a testület irányában. Hisszük is. hogy pompásan is fog sikerülni. Addig is üdvözöljük a Pápai TűzoltóTestületet ép ugy mint a Varmegyei Szövetséget. Ifjúsági könyvtárak. Ne resteljük bevallani, hogy nálunk a fiatalság nevelési rendszere a legutóbbi időig igen közepes színvonalon állott. Nem karolták fel ezt a felette nagyérdekti ügyet azzal a szeretettel, komolysággal és lelkiismeretességgel, amellyel felkarolni kellett volna. Már [pedig a népnek, nemzetek története fényes tanúbizonyságot tesz arról, hol ja hol gondos, pedáns, lehet mondani puritánSZerü nevelésben részesítették az ifjúságot, ott szilárd jellemű, erős akaratú, munkakedvelő és tettvágyó férfiakból álló nemzet kialakulását lelték lehetővé. S ahol ilyen férfiak alkották a társadalom, a nemzetiség nagy hányadát, ott virágzásnak, fejlődésnek, gazdagodásnak indult az ország; ott fokozatos haladás, emelkedés, gyarapodás mutatkozott minden téren s összeségben mindez a polgárság, a nép jólétének, boldogulásának kútforrásavá lett. Amely ország tekintélyes százaléka ellenben elpusztult, laza erkölcsű, beteges hajlamú és ingadozó természetű fiatalságból állott, az oly nemzet visszafelé fejlődött, hanyatlott és számos esetben romlott erkölcseink, feslett életmódjának lett áldozata, megsemmisült, elenyészett. E szempontból mérlegelvén a dolgok mibenállását az ifjúság, helyes, céltudatos' nevelésére kiváló figyelmet gondot kell fordítani. A fiatal lélek rendkívül fogé-' kony minden impresszió iránt; amit lát.' amit hall. ami figyelmét leköti, érdeklődését felkölti, az nem röppen el nyomtalanul, hanem mindjobban gyökeret ver lelkületében. Azért kell a gyermeket oly ] irányban nevelni, hogy maga előtt esak szépet, jót nemeset lásson, halljon vagy

1 tanuljon. Magasztos, leiemelő, lélekue1 mesitő olvasmányokat adni a kezébe, egyrészt, ártalmatlan testedző, kedélyt élénkítő, szellemet felfrissítő szórakozásokra bírni, másrészt. Igy nem lesz a gyermek koravénné, nem kopik le lelkéről a fiatalság üde. kedves zománca, idegei nem petyhüdnek el; izmai nem lazulnak meg, hanem egész lényén meglátszik a duzzadó életkedv, a derű, a vidámság, az önérzet. Ifjúságunk nevelési rendszerében, tehát kétségkívül jelentős fejlődést jelent az a rendelet, amelyben a népiskolai könyvtárak kötelező berendezéséről van > benne szó. Az iskolák eddig is rendelkeztek könyvtárakkal, de ezek csak paródiái voltak a „könyvtár" névre valóban rászolgáló intézménynek. Akadt itt»tt néhány könyv, mely vagy a ponyvairodalom piszkos terméke volt vagypelig olyan külföldi, bár jelesebb író forlitott munkája volt. amit épenséggel H-m tanácsos a fiatalság kezébe adni. Ilyen könyvekkel csak rontjuk a fiatalságot, anélkül, hogy javítanék. Most azonban valódi iskolai könyvárak szervezése van tervbe véve. Hozzáértő, komoly férfiak hosszú és beható negvitatásai eredmény kép válogatják jssze. kizárólag az ifjúságnak szánt olvasmányokat, amelyekből okulhatnak, annihatnak, nemesülhetnek. Szigorú jeuzura alá veszik mindama könyveket, tinik nem a fiatalság kezébe valók. Lesz ehái sok és jó könyv. Mindenkinek jut najd olvasni valója és ez a körülmény h'iási átalakító hatással lehet a fiatal tarjadékra. Az elvitázhatatlan, hogyha á'myvet adunk a fiatalság kezébe, illetve tozzászoktatjuk az olvasáshoz, ugymegizereti, hogy nincs az a hatalom, mely dtériteni tudná az olvasástól. Ezzel kapcsolatban ínég egy nagy horderejű is a jelen generáció egészségesebb fejődését előmozdító célt lehet elérni. Az skolai könyvtárak révén a civilizálatlan el nőtt köznép is olvasmányhoz jut. Az ipa. ki eddig unalmában a korcsmát, )álinkamórőt bújta könyvolvasására adja nagát. s minél tovább halad az olvasás)an, annál jobban leköti figyelmét, atrial inkább lapozgatja, s miután azt érdecesuek találja, lassan-lassan hozzászokik szabad idejében, főleg vasárnapon iz olvasáshoz ezzel kapcsolatban megeledkezik arról, hogy egyáltalában léteük-e italmérő. Igy azután fokozatosan sbred az egyszerű polgárember arra a udatra, hogy bizony nem is rosszak az iinberek, mint aminek hitte. Nem merő izinigazság mindaz, amit a füstös fojtó égkörü korcsmában cimboráival megíányt-vetett Nem oly fekete az ördög, nint aminőre festik. A vad indulatokon, i háborgó szenvedélyeken a higgadt, egyelmezett ésszel lehet uralkodni. A