Pápai Lapok. 39. évfolyam, 1912

1912-07-14

2. Pápai Lapok 191 L?. július 14. Epp azért itt vulna az ideje, ezett a téren valatni kis könnyebbségei nyujtaní. Ha már az adóból nem lehet engedni, sőt az Deák Ferenc szerint csak nagyobb lehet, hát a megélhetést kell megkönnyíteni, a drágaságot csökkcnteni. legalább is megállítani az emelkedés utján, a keresetforrásokat bővíteni, az intenzivebb gazdálkodást, a gyárakkal versenyezni tudó ipart, élénkebb kereskedelmet szervezni, oktatni, tanitani, szóval hóna alá nyúlni annak a lakosságnak, támogatni minden lépésben, hogy előre mehessen. De mikép? Persze, most rajtunk állana; megmondani, hogy mikép? Ha lehetetlenségről volna szó, nem tudnók megmondani, ha pedig lehetséges ugy szívesen átengedjük a tervezést városunk intéző köreinek. Mi annak a cséplőgépnek csak a szelelőrostája leszünk. A városatyák holnap összeülnek, az ő dolguk kezdeményezni. Annyi azonban szent és bizonyos, hogy ujabb kiadások megszavazásával, ujabb adó behozatalával, adományok osztogatásával s hasonló dolgokkal — igen bajosan fog menni. Osztatlan hivatalos órák és vasárnapi munkaszünet. Pápa város tisztviselői azzal a kéréssel fordultak a képviselőtestülethez, hogy az eddigi hivatalos órarend megváltoztatásával, a hivatalos órák ue megszakítással délelőtt és délután, hanem egyhuzamban 8-tól 2-ig tartassanak, vasárnap pedig teljesen szüneteljenek a hivatalok. Nem lehet kétségünk az iránt, bog}- a közgyűlés a tisztviselői karnak ezt a régi, méltányos és egyhangú óhaját készséggel teljesíteni is fogja. Az Élénkség, zajos társalgás folyt, Beszéd folyt, bor folyt. Tanárok a tanítványokkal koccintgattak. Egymás egészségére ürültek a poharak. Közben ujabb itjak érkeztek. Voltak olyanok — egy-kettő — kiket abszolúte felismerni nem tudtunk. Kivált egy volt kollegánkat, ki annyira megszakadásodon, hogy mégegyszer oly idősnek véltük. Vele szemben egy volt tanárunk, ki mindannyiunknál legalább is 10 esztendővel idősebb volt, egészen fiatalnak tetszett. Ismét érkezett egy volt iskola társunk, ki annyira át volt hatva a viszontlátás örömétől, hogy sorba ölelgetett és csókolgatott benuiinket. Igy jutott el volt, igen fiatalnak látszó — ki tiz év előtt szakált viselt — tanárunkhoz. Szervusz pajtás, — szólt az ifjú a tanárhoz — hát te ki vagy ? Igazán nem jut eszembe a neved. A tanár feltalálta magát. Mi valamennyien visszafojtott nevetései k-stük a fejleményeket. — En Budai Ignác vagyok, — monda a tanár. Az ifjúnak szöget ütött a név a fejébe. Azt tudta, hogy ilynevü egyén nem járt vele. De azt hitte, hogy a tanár hamis nevet mond be, hát igy folytatta: Az lehetetlen. Budai Ignáccal tegnap találkoztam. Téged máskép hivnak pajtás. Ekkor már harsogó kaoagásba tört ki valamennyi jelsn volt, amikor aztán a megszeppent ifjú agyában kezdett valami derengeni. Igy tudta meg, hogy egy volt tanárukat nézte iskolatársának. Nem tett sémit. Azért a tanárokkal a legbizaltuasabhau töltöttük az estét. Négiuu. a képviselőtestület, amely a legelsők között rendezte a kor követeinlényeinek megfelelöleg tisztviselői fizetését, semmi esetre sem zúrkózhatik el a tisztviselők életében alapvető fontossággal bíró másik nagy kérdésnek: a munkaidőnek kor« szerű rendezésétől sem. Mert amennyire bizonyos, hogy nem állhat hivatása magaslatán az a tisztviselői kar. amely folytonosau anyagi gondokkai kénytelen küzdeni, ép ugy kétségtelen, hogy még u jól fizetett tisztviselőre is depriiniilólag hat a ttilhosszu vagy alkalmatlan módon beosztott munkaidő. Viszont alig van valami, ami oly mértékben tudná fokozni a munkakedvet és szorgalmat, mint a méltányos és célszerűen szabályozott munkaidő. A logikusan megirt kérvény, amelyeta város főtisztviselői is egytől egyig aláirtak, hosszasan és részletesen indokolja a tisztviselők óhaját és mi ez indokolást a következőkben még néhány argumentummal kívánjuk alátámasztani. Bizonyára akadnak, akik ugy fogják fel a dolgot, hogy az egyhuzamban való munkaidő behozatalával a tisztviselők csak munkaidő rövidítést és ínuiikájok csökkentését akarják elérni. Ami ez utóbbit illeti, az első pillanatban világos, hogy ez egyáltalán nem lehet a tisztviselők célja, inert kinek-kinek a maga munkáját okvetlenül el kell végeznie, ha nem képes a hivatalos órák alatt, akkor kiiiön munkával, amit — mellesleg megjegyezve — a város egyáltalán nem dijaz. Igy volt ez a múltban és igy lesz a jövőben is. Az igaz, hogy az uj rendszer a tisztviselők egy részének munkaidejét napi 1 órával megrövidítené, de ezt csak szimpátiával veheti tudomásul mindenki, aki át tudja érezni a szabadidő bármily csekély mértékben való meghosszabbodásának óriási kulturális és szociális jelentőségét. Amellett az a munkaidő rövidülés csak látszólagos. Mert az osztatlan munkaidő oly mértékben fogja fokozni a munka intenzitását, hogy a rövidebb idő alatt végzett munka mennyiségileg és minőségileg egyaránt tul fogja szárnyalni azt a inunkat, amelyet a hivatalnokok a mai rendszer mellett egy órával hosszabb idő alatt végeznek. Mindenki előtt tudott dolog az, hogy minden munka kezdetben nehezen megy es bizonyos, elég hosszú idő szükséges ahhoz, hogy az ember belejöjjön — hogy Ugy mondjuk — a kerékvágásba, vagyis amíg a munka eléri maximális intenzitását. Ez a maximális intenzitás nem tart a munkaidő legvégéig, mert — amint szintén bárki tapasztalhatta — dél felé és vagy egy télórával a délutáni munkabefejezés előtt lassabban és kedvetlenebbül dolgozik munkás és hivatalnok egyaránt. Ez a munka megkezdésekor tapasztalt lasssuság és befejezése előtti türelmetlen kapkodás a mai rendszer mellett naponként kétszer jelentkezik: délelőtt is, délután is. Ellenben az uj rendszer mellett a S órakor dolgozni kezdő hivatalnok bizonyos idő múlva eléri munkája intenzitásának maximumát és emellett fog dolgozni egész 2 óra tájáig, ami elég jelentékeny munkanyereséget jelent, különösen ha nem tévesztjük szem elöl azt a kétségtelen tényt, hogy a hivatalnok többsége, okosabb célra ne használhatván fel az ebéd után rendelkezésére álló rövid időt, egy kicsit le szokott feküdni szundikálni és 2 órakor felriasztva, félálmosan megy a nyáron a termeszettől, télen a mesterségesen túlfűtött hivatalba és ott rettenetes indoszpozicióval küzdve rendszerint kénytelen-kelletlen végzi munkáját. Az osztatlan munkaidő ezzel szemben — a már említett mutikauyereségeu kivül — más nagy előnyökkel is jár. Az ebéd utáni szendergéssel ellopott egy óra teljesen kárbaveszett idő. Ha ellenben a tisztviselő 2 órakor jön ki hivatalából, az egész délután rendelkezésére áll, végezheti privát dolgait vagy felhasználhatja az önművelődésre, továbbképzésre, aminek óriási jelentőségét nem szükséges hangsúlyozni. A tisztviselőnek lépést kell tartania a korral, tanulmányoznia kell az uj törvényeket és rendeleteket, részt kell vennie a közéletben. „A városok egyik legelső feladata — irja Ágoston Péter egyik nemrég megjelent kis tanulmányában — hogy saját tisztvíselőil képesss s megismertesse őket nemcsak a modern igazgatás, városrendezés, hanem a tudomány és művészet uj irányaival is." Mindennek termés se te sen legelső feltétele, hogy elegendő szabadideje legyen a tisztviselőknek s az osztatlan munkaidő és a teljes vasárnapi munkaszünet elérésével épen ezt a szabad időt akarják megszerezni tisztviselőink — anélkül, hogy bárminő áldozatot, kívánnának a várostól. Sőt egyenesen előnnyel jár liinanciális szempontból is az oszlat lati munkaidő tv városra nézve. A memorandum részletezi azokat a megtakarításokat, melyeket a város az uj rendszer mellett világítás és fűtés terén elérhet. Es teljesen reális a számítása, amidőn e megtakarítások értékét évenként niiiitey 1000 K-ra becsüli. Nagy nyereség ekkora plu-z egy olyan város háztartásában, mint Pápa. Nem szabad lekicsiiiyleni azt az előnyt sem, amely abban áll, hogy az osztatlan munkaidő behozatala esetén a hivatalnokoknak csak kétszer kell napjában a lakásuktól a városházig terjedő utat megtenniök, míg a mai rendszer mellett négyszer. Es ez azért igen fontos a tisztviselőkre nézve, mert az előbbi esetben sokkal könnyebben szánhatják rá magukat, hogy a város külső részein vegyenek fel lakást vagy szerezzen -k házat, ahol sokkal olcsóbban is juthatnak hozzájuk, mint a város belterületén. Mindezek az előnyök nem egyesek sejtésélien élnek, ezek nem kombinációk, ezek tapasztalati tények, amelyek mind hekövetkeztek ott, ahol az osztatlan hivatalos órákat életbe léptették. Mert hisz nem arról van szó, hogy a város egy esetleg sikertelen kísérletbe bocsátkozzék. Az osztatlan munkaidő már a legtöbb hivatalban — igen sok város hivatalaiban is, pl. Győrött, Veszprémben stb. — évek óta rendszeresítve van és sehol sem csalódtak a hozzá tűzött reményekben, amit kétségtelenül bizonyít az. hogy ez a napról-napra szinte feltartóztathatatlanul hódit. Hisz Pápán sincs a városiakon kivüi egyetlen közhivatal sein, ahol nem volna még életbe léptetve. És itt még egy momentumra kell felhívni a figyelmet. A közhivatalok tudvalevőleg kontaktusban vannak egymással. A városi hivatalok a délutáni órák alatt e kontaktusból ki vannak zárva, ami esetleg igen zavarólag hathat és hat is a mai rendszer mellett, mert pl. a városi adóhivatal, amely igen sokszoros és szoros összeköttetésben áll a kir. adóhivatallal, d. u. 2-5-ig el vau zárva az érintkezés lehetőségétől. Es igy van ez a többi hivataloknál is. Ami a tisztviselők kérvényének második pontját : a teljes vasárnapi munkaszünet kérdését illeti, erre vonatkozólag kevés a mondanivalónk. A teljes vasárnapi méukaszűuet eminenter nagy szociális, kulturális ós etikai jelentőségével minden gondolkodó ember tisztában van. Legfeljebb az ejthetné gondolkodóba az embert, miként lehetséges, hogy mindezideig ki voltak zavarva ennek áldásaiból tisztviselőink, midőn ugyanezt más tisztviselők és az összes ipari alkalmazottak már régtől fogva élvezik. Nem vonjuk kétségbe, hogy az osztatlan munkaidő és a teljes vasárnapi muukaszütiet ellen is lehetne egy-két érvet felhozui: de a mellettük szóló érvek oly számosak és súlyosak, hogy a mérleg kétségkívül a tisztviselők kérelme javára billen. Ep ezért, Pápa város tisztvisehukara, hálásan gondolva vissza a képviselőtestületnek a fizetésrendezéskor tanúsított rendkívüli jóindulatára, - bizalommal és reménykedve várja munkaidejének méltányos és korszerű szabályozását. (ky.) A város zárószámadása. Pápa város tauácsa idea is nyomtatásban adta ki és osztotta ki a képviselőtestületi tagok között az 1911. évi zárószámadásokat. A hatalmas füzet alapos részletezessél tartalmazza: bevezetésül a főszámvevő ismertető jelentését, azután sorban a házi pénztár, a vízvezetéki