Pápai Lapok. 39. évfolyam, 1912

1912-06-23

Pápai l.apok UH2. június :';}. Gazdakörök szervezése. Mind nagyobb lesz azok száma, kik a földre éhesek és ennek megszerzésében a legelkeseredettebb versengés és licitálás folyik, nem cxula.ha napról-napra emelkedik a föld ára. Megnyilvánul ebben a törekvésben, ebben a versengésiMMI a népnek a hazai földhöz való nagy ragaszkodása, buzdi-j tásul szolgál a kölcsönöknek könnyebbl megszerzése ós a pénznek általános olcsóbbodása, fia a föld gazdasági értéké-1 nek helyes meghatározására az elérhető, haszonértékekel értékmérőül elfogadjuk és a forgalmi árakat u szokásos főldhaszoubérekkel szembe állítjuk, az eredmény az. hogy figyelmen kivül hagyva a földtulajdonos által viselt közterheket — a haszonbér a forgalmi ár 4'^-nál alig nagyobb, de 5%-nt nem halad meg — földmiveseink panaszkodnak, hogy a föld jövedelme szűken lizeti meg a munkát, s ha a földekét'! mindemellett oly magas árakat fizetnek, oda vezetjük vissza, hogy népeink nem ismervén a helyes befektetés módját, a gazdaság jövedelmének okszerű gazdálkodás által elérhető fokozását ; a könnyebb megélhetés feltételéi! az anyagi boldogulást egyedül j a nagyobb területen való gazdálkodásban I keresik. Nem lehet elvitatni, hogy egyes községekben, különösen okszerűen fej-! tesztet! uradalmak közelében, keletkezeti egye kisgazdáknak gazdálkodási fej lő-1 dése, de nagy általánosságban hiányos a gazdaságok félszerelése. Általában a kisgazda az emelkedő közterhek és igények aránytalan fokozása által nem is ugy gazdálkodik, mini apáitól látta. Már pedig megfelelő gazda-ági eszközök nélkül, silány igavonókkal a földet jól megmunkálni nem lehet, a gondosan meg nem tisztított vetőmag gazát terem, esekély számú marhaállomány után a földekből kivont táperő nem pótolható. Nem vádként hozzuk fel ezeket a kisgazdák ellen, esiipán rámutatunk ezen jelenségekre és hozzátesszük, miszerint természetesnek találjuk, hogy a kisbirtokon való gazdálkodás helyesebb irányban nem fejlődött. Természetesnek találjuk, mert akisgazda nem olvas szaklapokat, szakkönyveket, melyekből a gazdálkodást illető számos dologról, de főleg a gazdálkodás fejlődéséről tudomás! szerezhetne, nem látogat kiállításokat, nem hallgat felolvasásokat, melyekből ismereteit gyarapithatná. nem tagja egyesületeknek, melyek a kisgazda gazdálkodásának fejlesztésével foglalkoznak és végül : nincs olyan szervezet, mely a kisgazda irányításával foglalkozik, s a tőkének a gazdaságban való jövedelmező ! befektetésre megtanítaná. Maga a löldmivelési kormány sokat tett a kisgazda értlekében. Pöldmives iskolákat, baromfi-tenyésztési képző iskolákat állított fel, minta gazdaságokat szervez : és az állattenyésztési, tejgazdasági, szölőszeti felügyelőségek mind olyan intézmények, melyeknek hivatása, rendeltetése a kisgazda gazdálkodásának fejlesztése. De a földmives iskolából kikerülők nagy része a nagyobb gazdaságokban igyekszik szolgálatot keresni és ismereteit nem hasznosítja a saját gazdaságában a köz javára : az okszerű baromfitenyésztésre népünk nem helyez súlyt ; a minta parasztgazdaságok átalakító hálása az illető községre s legfeljebb a legközelebbi környék gazdáira tejed ki. A küiömböző felügyelőségek munkálkodása minden iparkodásuk mellett sem mutat ft;l kellő eredményi, inert hiányzik a faluban az a mozgató erő, mely az ezektől vett hasznos útmutatások megvalósítására törekednék. (lomloskoihii kellene tehát olyan szervezetről, mely a helyi érdekekből kifolyólag kizárólag a helyi gazdasági ügyekkel foglalkozzék, mely a gazdákat egy érdekcsoportba tömürilse és a gazdálkodás fejlesztésére éppen a tömörülésben rejlő anyagi, értelmi és erkölcsi erővel közreműködjék. Fzen szervezetet a falusi gazdakörökbea véljük megtalálni Kire azt kaphatnék feleletül, hogy liiszen a falusi gazdakör vezetői a faluból kerülnek ki és igy hiányozni foga szellemi képesség a vezetésére és a gyakorlati irányításra. Ez nem áll. Szervezzünk csak falusi gazdaköröket. Feladatuk ezeknek, hogy fokozzák a gazdák szakértelmét, gazdálkodásukat fejlesszék ! Mindenekelőtt igyekezzünk a kisgazdákat falusi gazdakörökben csoportosítani, fejtsük ki elöltük a tömörülésben rejlő erőt és győzzük meg őket, hogy anyagi boldogulásukkal egymás kölcsönös támogatásával sikeresebben mozdíthatják elő. A mezei munka szünetelése alatt tartson fenn a gazdakör alkalmas helyiséget, járattasson földmiveseknek való szaklapokat, szerezzen be hasznos olvasnivalókat és nyújtson alkalmat arra, hogy a gazdák az olvasottak felett eszméiket kicserélhessék. Igyekezzék a gazdákat téli foglalkozásra buzdítani, keresse és jelölje meg irányát és fejlessze azt. Ahol az iparnak csirái vannak, ha még oly jelentéktelennek is látszik azon háziipar, igyekezzék azt a gazdakör fejleszteni és a házi ipar termékeinek keressen helyben, vagy vidéken elhelyezést. Foglalkozzék a vezetőség a lakosság gazdálkodási rendszerével, annak hátrányaival, jelölje meg a javitandókat, figyelje meg a szomszédos községek gazdálkodását, annak általános eredményeit, a jót igyekezzék a helyi viszonyokhoz képest meghonosítani, a nyoieire, d.adalimis himnuszt zengett a harang a szerelemről a egyre harsogta ki az éjszakába : — Az asszony ! Az asszony 1 * A falábú embernek nem volt asszonya, s .imtut a sötét lépcsőkön léteié ment, folyton hallotta u lába kopogását. — Furcsa — gondolta — ha az ember mindig hallja a lábat. Akárhova incgy, mindig ez a kopogás hallatszik. Aztán mosolygott : — A többieknek — gondolta tovább — soha sínes gondjuk iá. Csendesen lépnek, ha akarnak. L'ípva mennek az ablakok alá és senki sem hallja a kopogást, megállnak, lábujjhegyre emelkednek s ugv iie,.u.u be a/ asszonyok ablakán. Milyen esendőén járnak, ha ezek szerelmesek Mint a kisegerek, a kis fehér egerek. Aztán meg azt gondolta, hogy azért mégis odamegy az ablakhoz. Benéz rajta. Az az asszony éppen a haját fésüli, a válláról lecsúszott a reklije s a haja ugy elborítja a vállát, mint a lombok a tát. 0,ynti az az asszony, mint egy fa. mint egy szép, egészséges fa. s a baja a koronája, a lombja, aranysárga lombja. A faláb ni'.si már az utcán kopogott a kövezeten. Az az asszony egj kis fehérre meszelt házban lakott, s az. ablakot csak félig fedte el valami függöny, melyen apró fehér méhecskék voltak kivarrva. Belül égett a lámpa és látni lehetett a függöny rajzát. Mikor odaért az ablak alá, folyton a falábára ügyelt s az ajkába harapott, mikor a tálad nagyot koppant a kövezeten. A mankóját erőlopta -••II szorította a hóna alá, a minta Ugy gát odább lépésről-lépésre. — Csendesen — Mondta, — Csak csendesen. Most koppant egyet, — Momluiu, hogy cseudesen! — feddie önmagát. — Hál netii tudsz vigyázni? Hiába volt a figyelmeztetés. A falai) egyre kopogott. — Igazán mondóul, elment az eszed. Ki az ördög látott már ilyen ügyetlen embert mint te vagy. Ha még egyszer. . . A harangozó megállt és vart. — l.'gy : Most mehetsz tovább — tanította önmagát. -• He ha uiégegyszer megtörténik kikapsz, Érted ? Bólintott, mintha beleegyezett volna abttntetésbe és azt gondolta : — Ugy kell lépni mint a többiek szoktak. Csendesen, mint a fehér egerek. S lépett tovább és kopogott esendes utcán, melyben esak a két sarkon égett egy-cey lámpa. A keblében azonban szörnyű lobogással égett a szerelem, a vágy és a gyönyörűség szomjúsága perzselte idegeit. Kpen ezen az estén nem volt elég óvatos. A faláb nagyot kopogott az. ablak alatt és az asszony mindent észrevett. Már messziről meghallotta a sántát és mikor az. ablak alá ert, mérgesen elfújta a lámpást. A falábú még látta, mikor elfújta. Azután nem látott semmit, esak egy fehér foltot. Ez volt az asszony. Aztán halottá, hogy odaben reccsen az ágy, mikor az asszony belefekiidt. Hirtelen valami őrült gondolata támadt. Ar.t gondolta, hogy kopogtat és kopogtatott. Először lassan kopogtatott, mintha azt mondta volna : — Könyörgök. Aztán dühösen ütötte meg az ablakot. Már akkor azt mondta : — Nyisd kl ! Harmadszorra már az ablakiamat verte az öklévei és eldobta a mankóját. Belülről lassan nyitották ki az ablakot : — Kérem — mondta az asszony — Menjen el. — Nem. — No, ha mondom menjen cl. — Nem. — Ha még egyszer megüti az ablakomat, kiáltok. '— Kiálts ' — A pandúrért megyek ! — Menj ! — Majd meglátja — mondta az asszony, s aztán hallatszót, amint kinyitotta az ajtót. A falábú pedig esak állt ott az. ablak mellett és rázta a rámát. Aztán öklével ütött egyet az üvegre, megvérezte a kezét, de ö nem törődött már a vérrel, az üvegek csörömpölésével. Egyre döngette az ablakot letépte a méhecskékkel kivarrt függönyt es bőgött, ordított és egyre azt mondta : — Edes asszonykáin ! Edes. . . Egy félóra múlva hazavitték a csendőrök. Le se vetkőzött, csak ugy dobta magát az ágyára, a fejét magasra tartva kinyújtott nyakkal. Egy pár óláig feküdt igy.