Pápai Lapok. 39. évfolyam, 1912

1912-04-14

Pápai Lapok 1912. április 14. tagokat két-három órai tanácskozásra együtt tartani. Hát nem volna a tagokban annyi kollegiális érzés, hogy a közebédre is elmennének ? Szinte hihetetlen. Kijelentjük, hogy igazán semmi szándékunk beleavatkozni a tisztelt tanító urak ügyeibe, s hogy e néhány példával a vidéken tartott tanitógyülések szembeöltö hátrányait kimutatni igyekeztünk, esak alkalmat óhajtottunk adni a vezetőségnek és azoknak, kiket illet, hogy ha arról vau szó, hogy egy ilyen komolynak ismert egyesület, mint a tanítóikor, hivatásának magaslatai! akar állani, nem jöhet számításba az. hogy a tagok fegyelmezetlenek, mert ez esetben az ügy magasztossága elég ok. hogy a tagokat fegyelmezzék. Egyébként : Pax nobiscum ! A budapesti bankbukások. Magyarország fővárosában egymás-j Után két bankbukás verte lel a gazdasági élet csendjét. A két bankbukáa nagy port vert lel és ugy látszott, mintha egy esomó kisebb exisztenciát rántott volna magával. Kz a veszély azonban elmúlt, de a két egymásután bekövetkezett bankbukás kétségkívül nagyon alkalmas arra. hogy a budapesti pénz* piacot igen kedvezőtlen színben tüntesse fel. Bármennyire is ellentétben állanak az emiitett bankbukások általános gazdasági helyzetünkkel, a már szinte végletekig menő bankalapítások és a sokszor igazán csak papíron keresztülvitt tőkeemelések egész sorozata után tényleg van okunk tartani attól, hogy a pénzpiac kedvezőtlen alakulása s ezzel kapcsolatban a hitelek megszorításává] olyan időket fogunk átélni, amelyek még egy néhány intézetet fognak elsöpörni. Pedig általános gazdasági helyzetünk távolról sem olyan, hogy a kedvező gazdasági konjunktúrák közepettea bankbukások ennek ellenkezőjét hirdessék. Az utolsó esztendők jó termései, az építőipar fellendülés s ezzel együttjáró élénk gazdasági tevékenység kedvezőn befolyásolták a pénzintézetek, az ipar és közlekedési vállalatok üzletmenetét s ha a most lefolyt közgyűlések jelentéseit vesszük figyelembe, mindenütt a legjobb üzleteredményekkel találkozunk. Ks ha mindezek dacára mégis gyors egymásutánban csapnak össze a hullámok a pénzintézetek felett, akkor ennek okait nem az általános gazdasági helyzetben, hanem egészen más okokban kell keresnünk. A bankalapítási tevékenység már régóta beteg jelensége gazdasági életünknek. Hiszen az utolsó évtizedben Budapesten és a vidéken annyi pénzintézetet alapítottak, mint amennyit a nyugati államokban történt összes Imnkalapitásokból sem lehet kimutatni. Már egymaga az a tény is elleniéiben áll a gazdasági élet törvényeivel, amely az erőt nem a szétforgácsolásbau, hanem a tömörülésben latja. Az ilyen alapitások természetesen akkor látnak napvilágot, amikor az egyéni érdektik hiúsága keres érvényesülést s fejlődésnek indulnak, ha véletlenül kedveznek a pénzügyi viszonyok működésük folytatására s elbuknak, mihelyt a legelső változás áll be a pénzpiacon. Bukásuk — Nem bírom . . . nem bírom ki . . . Ar. anyja csapkodta a Kémeit : — Mi lenz, belőled? Szerencsétlen, mi les/, belőled V Péter összehúzta inadat és lehajtott fővel el. ballagott hazulról. A tenger felé akart menni. Érette, csak el kellene indulnia, a szive zenéjére lépegetnie, és Kitalálna. I>e éhen Volt, sápadt és nagvon ixotuoru és ha anyjára gondolt, aki párás mosótekuöbe sir nagy, kövér könnyeket és fogatlan szájjal nyafogva szidja az éietet, nyilalást érzett a mellébe. Mega'ilt a Dunaparton. Egy kis hajóállomás volt előtte, Barnulta az apiő gőzösöket a kékruhás hajótokat s az almos, tétlen vi/.i életet. Egv hétig csavargott és bámészkodott így. Végre egy este szomorú arccal mondta az anyjának : — Beálltain a hajóhoz . . . hídvető inasnak . .. A szomszédok vigyorogva gúnyolódtak vele: — Tengerész lettél, Péter'.' Péter ilyenkor egy szót se szólt, csak az ajkába harapott és a lengéire gondolt. A tenger . . . —-suttogta iiiagábsu, fázékonyan, hitetlenül, halkan. Azt akarta mondani : — Az élet . . . IV. Péter ezután alig gondolt mar a tengerre. Karjai megerősödtek, kissé meg is hízott s poUtos, derék VÍZI hivatalnoka lelt a helyi gőzhajónak. Néha még gyönyörködött a gyöngyös hullámos vízben. Azután elfelejtett mindent. Vörös korszakai nőtte kórul hunon arcát • akkor voll a legboldogabb, ha betérhetett a korcsmába és istenigazában leihatta magát. Idővel a kormányzói hidra került. Itt; elete épp oly egyhangú maradt iniiil annak előtte. Egyik partról a macikra vergődőt'. A rézszócsőbe tele torokkal kiabált : — Jobbra . . . balra . . . — Előre . . . Egvik ev mull a másik után. A tavaszra jötl a nvái s aztán az. őst. Ősszel a Duna ködös és hideg. A sziliek szürkék fázósak a néha októberi estéken különösen fáradtak és opálosak. A hajó élete megeltuenül. A kazánban barátságosan dalol a tiiz, siető emberek iparkodnak a másik patton és a viz, mintha végtelenbe tágulna. A gőzhajó is megnő. A tengerről álmodik. Sziszegő kötelekkel köt ki. viaskodik a hullámokkal, a szelekkel, a köddel és harsogva kavarja a mélységeket. Az ember a rozoga alkotmányon a veszély édes biz.sergését érzi. Egy ilyen búcsúzkodó estén hánykolódott Péter a vizűn, október vége felé. Hideg szelek fújtak az arcába. A szelek messziről jöttek, talán távol tengerekről hoztak neki lemondó, bánatos köszöntést. Péter fáradtan állt a kormánytól hídnál i lehajtotta a fejét. Újra érezte a tengert. A folyó türelmetlenül zúgott alatta, llidlampások csilláiulottak. A hajó élesen, fülsértően rikkantott, mintha berúgott volna a ködtől és a viz.től. Ezen az estén Péter megint álmodni próbált. Kéje azonban nehéz volt a visszaemlékezéstől. Szemei tompán csillogtak kövér arcában. Egvet köhögött és sóhajtozott, de sóhajtása valami furcsa pityergő ásilásba hall. Haragossá káromkodott. — 4 keservéi ennek a csúf időnek. A szürke őszi eső lassan szitálni kezdett. A partot a vizet egészen egybemosta « a színek mind ebbe a piszkos, lucskos párába fakultak. A hajó orrán bóbiskoló lámpa is kialudt. Hideg volt. köd esett. Egy rekedt borízű hang durván kiáltotta: — Tabán. pedig annál nagyobb hullámokat ver. minél szélesebb körben folytatták tevékenységüket, megfelelő alap hiányában. Az adott körülmények között, midőn még estik a felsőbb vezelő körökben volt ismeretes néhány intézet vergődése, nagyon üdvös intelem hangzott el az Osztrák-magyar bank vezetősége részéről, midőn a tervbe veti liitelntegszoritásokkal szűkebbre akarta szabni azt a túlzásba ment bankalapítási és terjeszkedési akciót Magyarországon. Hogy az a két egymásután bekövetkezett bukás nem fogja a legkedvezőbb hatást kelteni külföldön, honnan éppen estik az utóbbi időben mutatkozott érdeklődés gazdasági visszonyaink iránt, az teljesen kétségen kívül áll. Az ilyen bukások éppen alkalmasak arra, hogy a külföld bizalmatlanságát még a legszilárdabb alapon álló intézeteinkkel i.s éreztessék. A mostani események újból csak előtérbe tolják a magyar részvénytársasági törvények reformjának sürgősségét. A nii törvényhozásunknak sem szabad elmaradni az ujabb, szükségessé vált reformok megvalósításától. Es mindenesetre aktuálissá tették az események azt, hogy a vidéknek is, egész Magyarországnak a saját érdekében figyelnie, vigyázni kell jé* hírnevére és kockázatos vállalkozásokba, túlzott alapítási hadjáratokba bocsátkoznia semmiesetre sem szabad. Üdvös mozgalom. Szép és üdvös mozgalom indult meg országszerte az alkohol ellen. Hogy mennyire szükséges az ellen védekezni, legjobban bizonyítják a napilapok, melyben napról-napra olvashatják az alkohol áldozatát, a gyilkosságokat. Mennyi családi boldogságot dult már fel, mennyi embert juttatott már a tönk szélére és a börtönben ez a veszedelmes méreg, es ha ezeket tudjuk és látjuk, ketszeres erővel kell küzdeni, hogy megmentsük embertársainkat. melyet elérhetünk azzal, hogy felvilágosítsuk őket az alkohol veszedelmes következményeitől és hogy egyesült erővel dolgozzunk korcsmák vasárnapi bezárásán. Ennek a célnak elérésén fáradoznak most városunk józanul gondolkozó emberei, kik megindították eme nagyon üdvös mozgalmat é* ennek érdekében f. hó 21-én népgyűlést i< tartanak, melyre a következő lelkes felhívást bocsátották ki : A pápai Munkás-Otthon s a Pápai Kerületi Muukásbiztositó Pénztár, karöltve Pápa város kultur-egyesületeivel, e hónap 21-én, a városi óvodában, d. u. tél 4 órakor népgyűlést tartanak a korcsmák és pálinkainérések vasárnapi lárvatartása érdekében s a heti bérfizetéseknek szombat estéről más hétköznapra, áttétele ügyében. Polgártársak! A szeszes italok élvezete tönkreteszi az ember egészségét, megfosztja gondolkodó képességétől, szenvedésbe, nyomorba, bűnbe dönti az embereket. Ezrek és Ezrek mennek tönkre évenkiul ! A bűntetteknek több Idillt n telét a vasárnapi korosmázástól ittasan követik el az emberek. Embertársaink sorsáról, a közjó érdekéről vau s/.o. kérjük tehát a város egész közönségét, tanintézeteink ifjúságát, hogy vegven részt n népgyűlésen, melynek előadója dr. Doczi Imre közegészségügyi télügyebi, az Alkoholellenes Egyesületek Országos Ligájának főtitkára b-sz. Pápa, 1912. óv április bávában. Az előkészítő bizottság.